Bácsmegyei Napló, 1927. november (28. évfolyam, 304-333. szám)

1927-11-20 / 323. szám

1927. november 20 22- oWaí __ BÄCSMEGTO NAPLÓ A kulcs pattant és a nagy kapu be­csapódott mögötte. 7. A huszadik házassági évfordulót fé­nyes keretek között ünnepelték meg a gombgyáros házában. Az előkelő ven­dégsereg között boldogan pompázott a bankár gömbölyded felesége. Kissé már elfonnyadt bőrén vakítóan ragyogott a gyöngynyakék... • * A probléma kétoldalú, az egyik inkább irodalmi, a másik Jogi Jellegű. A pályá­zók tetszés szerint választhatják maguk­nak bármelyik változatát: 1. A szubrett megtudja mi történt, felvilágosítja a gyárost, aki most már megbánja, hqgy mit tett és visszaszerzi a nyakéket feleségétől. Hogyan? Ez az egyik része a pályázatnak. 2. A gyáros nem hajlandó visszahozni a nyakéket és a tizenkétezer dinárt sem akarja kifizetni a szubrettnak. Éva ügy­védhez fordul. Kérdés, bogvan, milyen jogi alapon és kitől kaphatja vissza a színésznő tizenkétezer dinárját. A probléma megfejtői közt« ötszáz di­nár jutalmat osztunk fel. Az első dijat valamennyi pályázat közül az abszolút legjobbnak adjuk és fentartjuk magunk­nak azt a jogot, hogy az ötszáz dinárt egy összegben, vagy három részre oszt­va adjuk ki a nyerteseknek. A pályázat határideje csütörtökön no­vember 24. ; 9f On ima vezu“ A beogradi közéletnek meglehetősen Ismert figurái azok a kijárók, akikre még a kávéházi pincér is a legnagyobb .tisztelettel tekint, mert az illetőknek —• legalább így hireszíelik magukról — ösz­­szeköttetéseik vannak. A Vajdaság ügyes-bajos dolgokban eljáró kereskedői és utazói ugyan már a saját bőrükön tapasztalták ezeknek a beogradi kijá­róknak ördöngös mesterségét. A beogradi kijáró a szerbiai jogvi­szonyoknak érdekes tüneménye. A szer­biai igazságszolgáltatás szerint ügyvéd­nek költségmegtéritést a szerb'ai bíró­ságok nem Ítélitek meg. Ügyvédnek na­gyon veszedelmes dolog.,tehát, közigaz­gatási kijárásokat elvégezni mert ezért i csakis olyan, esetben kaphatja meg a ho­­; noráriunját, ha a kliens tisztességes em­ber és meg szokta fizetni az ügyvédjét, vagy ha előre fizet. Ezek a kijárók egy külön kasztot al­kotnák. Hiába Írják ki. a hivatalok kapu­jába, hogy ügyeket csakis ügyvédek sürgethetnek ki, a kijárót még sem le­het kiküszöbölni, mert a referensnek mindig akad egy komája, rokona, test­vére, vagy legrosszabb esetben iskola­­társa, szomszédja, aki hajlandó valame­lyes megakadt ügyet' jó .honorárium fe­jében elintézni. A fővárosi kijáró mindig azt meséli, hogy a jutalmat mindig meg keli feleznie az illető hivatali referenssel, pedig ma már a felező tisztviselők nagy rész-ét el­távolították a miniszter úrnőkből. Ha va­laki Öe-.gradban Jól él és a jövedelme nagyon kétes, akkor alapos a gyanú, hogy jövedelmei onnan erednek, hogy rokoni vagy baráti összeköttetéseit na­­gvcn ;c.l tudja kamatoztatni. A Ruski Cár, a fíc'kán ív. a többi vendéglők nap­közi vendégei jórészt ilyen rokoni vagy baráti össze!,’ötté' Issei rendelkező ala­kokból tevődnek össze. Vannak adó és ál’arrnalgás specialisták, de nagyon ke­vés b’cc.-.y azo’mak a száma, akiknek ib’on k'járók irtózták volna el az ügyei­ket. A beogradi kijárókkal inkább csaló­dások érték az emberekét és nagyon rit­ka az a kijáró, aki valamely komolyabb üstyet el tudott volna intézni. Vem lehet eléggé figyelmeztetni a vajdasági közönséget arra, hogy he ül­jön fel a beogradi hivatatlan kijáróknak és ha már akad is ügyes-bajos dolga, akkor forduljon olyan ügyvédhez, aki a dolgát el is fogja intézni. Egy régi fővárosi lakó egyszer úgy jellemezte a beogradi kijárókat, begy azok nem mások, mint szabadságon lévő választási kortesek. A kortes a középeu­rópai közéletnek egy jellegzetes alakja. Középcurópában nincsenek választások kertesek nélkül. A kertes a választás alatt rendszeresen jól megszedi magát, de a választások után keserű napok vir­radnak reá, mert hiányzanak a további ‘piegélhetési források. A kortesből kijáró lesz és ha véletlenül a kormány jelöltjét támogatta be a parlamentbe, akkor a kortesnek jó dolga akad, mert akkor mindig jelentkezik néhány kerületbeli polgár, akinek valamely hivatalban he­verő dolgát el kellene intézni. Talán a legtöbb tapasztalatot a vajda­sági agrár földbirtokosok szerezték a beogradi kijárókkal. Hány tízezer dinár úszott el a kijárók kezén, akik nem in­tézték el a beígért állampolgárságokat, hiszen a törvény hiányában nem is tud­ták elintézni. Aki sokat jár Beogradba és vannak elintézni való dolgai, az nagyon sokat hallja azt a kijelentést, eredj csak el eh­hez, vagy ahhoz, mert annak vannak összeköttetései, majd az elintézi a dol­godat. Volt tanítók, elbocsátott vagy nyugdíjazott tisztviselők foglalkoznak kijárásokkal és épen azért minden vaj­dasági embert óva intünk attól, hogy a kávéházi kijáróknak üljenek fel és ezek­re bízzák legkényesebb ügyeik elintézé­sét, de legfőképen keserves garasaikat. Mert nem tudnak azok a kijárók semmit sem elintézni, akikre Beogradban ráfog­ják, hogy »On ima vezu.« BlAZSEK FERENC: VÁLASZÚTON Ha egyszer elringatna mély álomba A jó Isten és hozzám ekként szólna: »Nézd, jobbra van az ut, melyen harc nincsen, Az ut, amelyen senki el nem téved. Itt mindig süt a Nap s nyugodt az élet, Tegnap, Ma és Holnap egyformák itten. S mert sokan vannak, akik rajta járnak, Itt mindig van vigasz és vannak társak. S ha egykor a végállomást elérted, Emlékedet majd számos hived áldja. Egy tiszta asszony borul a iejfájdra És unokáid imádkoznak érted. És balra van az ut, a küzdés útja. Ha rajt’ elindulsz, jól vigyázz magadra, Mert összetört szivekkel van kirakva S kevés a bátor, aki ezt befutja. Lehet, hogy fejedre koszorút fonnak, Lehet, hogy kineveznek sült bolondnak. Itt ritkaság, hogy napsütéses nyár van, Itt árván dőlsz majd ágyadra, zokogva. Lehet, hogy végleg elmerülsz a sárban.« Lehet, hogy végleg elmerülsz a sírban.« Én azt válaszolnám a jó Istennek: »Uram, engedd, hogy mégis balra menjek.« Lehet, hogy feljutsz a havas ormokra, A repülőgép haldoklik — éljenek a repülő szárnyak! Látogatás a junkers-müvek dessaui repülőgépgyárában Berlin, november Több, mint háromezer ember dolgoz'k a Jr.nkers-müvekben, valóságos kis városban, de mire a dessaui központ­ból a repülőgépgyárba kiérek, a portás már a nevemen szólít meg és udva­riasan mutatja meg az utat, aho! a mér­­nök-cicerone már vár reám. A német rend messze földön legendás hírű, de bárhogy is e készüijrn rá az ember, fej­beüt, megkap, letaglóz. Mert az még rendből is sok egy kicsit, hogy az em­bert, akit sohasem láttak, a legnagyobb forgalom közepette, olyan helyen, aho! még soha nem járt, egyszerűen a ne­vén szólítsanak és már vezessék mun­kateremről munkateremre. A mérnök, akit mellém rendeltek, egé­szen iiatal ember még, Qu.ütschnek hív­ják és nemcsak bemutatja a dolgokat, hanem szemmelláthatólag maga is ér­deklődik a munka iránt Először a ha­talmas nyerssnyagrakiárt látogatjuk meg, amelyben csak fémalkatrészeket lehet látni. — Nálunk minden fémből, főleg durr­­aluminiumból készül — mondja‘a mér­nök és könnyedén fölemel egy hata'­­rnasnak látszó aluminiumrudat. — A mi gépeinken semmi sincsen fából, csak lémből és ezért van meg a Junkers-gé­­peknek az a nagy előnye, hogy hangár­ra sincs szükségük. Esőben, hóban, avagy égető napfényben a szabadban állhatnak a Junkers-gépek, semmi sem árthat meg nekik. A tropikus vidékeken nem is lehet használni a faalkatrészek­­bői álló gépeket, mert egyrészt tönk­re teszi őket a borzasztó forróság, más­részt egy-két hét alatt már benne van a szu. Ezért látja a mi gépeinket, akár a havas Norvégia, Szibéria legyen, akár a perzselő Afrika vagy Kisázsia — mindenütt szabadban állni. Végig a tágas, világos termek során nagy iramban zug a munka. A gépek között az utakon elsuhan egy-egy kis autó, amely az anyagot szállítja, a mo­torgyártásnál hatalmas daru szaladgál de-oda, ezernyi kerék pereg, csattog, sikolt — és mindez mégis megnyugtató rendben, világos, jól szc'lőztctctt. ha­talmas helyiségekben. A gépek mellett b ztos kézzei, nyugodt mozdulatokkal állnak a munkások, akik külsőben is ' annyira különböznek a vajdasági ipari munkás elhanyagolt alakjától. Ezek az emberek ebédidő alatt is könyveket ol­vasnak, mindegyiknek van biciklije, vagy motorb ciklijc, a gyár mellett pe­dig nagy tenniszpáiyákon pihenhetnek meg a fárasztó munka után. — Nézze kérem — mondja a mérnök —- Junkcrst mindenki úgy ismeri, mint emberileg gondolkozó feltalálót, aki minden gépét maga agyalta ki és aki nem profitra dolgozó kapitalista. Bát­ran ei lehet mondani, hogy Junkers már az uj embertípushoz tartozik. Nyá­ron künn lakk a Mulde mellett, a fo­lyóparton, egyszerű, kicsiny kunyhó­ban, mert szereti a természetet. Külön­ben kérdezzen meg akárki dessaui em­bert. munkást vagy nemmunkást, mind meg fogja önnek mondani, kicsoda Jun­kers. Közvetlen a repülőtér mellett van a szerelőterem, amelyben a motorokat és a szárnyakat helyezik el a gépeken. Mintegy 10—12 gép sorakozik fel egy­más mellett — ez az egész raktár. A mérnök meg fogja a karomat, körülmu­tat és azt mondja: — Nekünk nincs hangárunk és nincs raktárunk. Itt van pár egészen fontos modell, künn a szabadban is van né­DrOETKER* .BACKIN' SÜTŐPORRAL SÜT? Dr. Oetker képes receptkönyve körülbelz- 200 elsőrendű receptet tartalmaz 51 illus trációgal. Ara 5 dinár. Kapható mindenütt. Ha valahol nincs rak táron, írjon közvetlenül a következő címre: Or. ßstker d. z. o. z., Niaribor hány. Több nincs is. A Junkers-gyár nem is igen gyárt repülőgépeket, a mi főfeladatunk az, hogy a repülés terén uj találmányokat szerkesszünk és azokat kipróbáljuk. Ali nem másoljuk még sa­ját magunkat sem. Nálunk nincs meg­állás egy modellnél, mi foiyton-folyvást előre haladunk. Megáll a gyár leghatalmasabb, három motoros gépe előtt. Szörnyeteg ez a gép, valóságos óriás. Egy létrán fel­mászunk a kabinokban, mintegy négy méter magasra. Pompás kényelemmel van itt berendezve minden, puha fote­lek, leereszthető ablakok. Az utasok terméből a poslafü kébe lép az ember, i.pnen még magasabbra* a pilóták ülé­séhez. Mert egyszerre két pilóta vezeti ezt a levegőóriást. Az ember szeme elvesz a rengeteg óra, mérő, kapcsoló és fogantyú között. — Ez a gép a legnagyobb az eddigi gyártmányok között. Ha keli, ötven utast is visz. De jöjjön csak velem. Beszállunk a meredek lépcsőn és át­megyünk a terem másik oldalára. Egyet­len hatalmas gépszárny van, vagy tíz­szer akkora, mint a legnagyobb Jun­­kers-gépé. De míg az eddgi Junkers­­gépek szárnyában csak fekve férhetett e! az ember — itt már a szárny bel­sejében vannak a kényelmes hálókabi­nok. szalonok, postrfiiike stb. Felmegyünk a szárnyba és elhelyez­kedünk az egyik fülkében. A lábunknál kilátóab’ak, lenn, alattunk siirögriek-ío­­rosr.ak a gyár munkásai. — Hát ez lesz a Junkcrs-gyár leg­közelebbi állomása — mondja elégedet­ten a mérnök. És titokzatosan mosolyog. * Este azután megtudtam, hogy m.é t volt titokzatos. Mérnökök és pilóták társas: géb.m ültünk, amikor szó esett arról, hogy az utasok nemsokára a re­pülőgép szárnyában fognak repülni Egyik pilótamérnek megkérdezte: — Látta annak a szárnynak a be­rendezését? — Igen? — Nohát, akkor írja meg, hogy jövő tavaszra meghal a repülőgép és életre­­táinad a repülőszárny. Az úgynevezett Fliegende Flügel mar törzs nélkül fog repülni 6, vagy 8 propellerrel. A két szárny ékalakban kapcsolódik össze és a gép mostani farka helyén a szár­nyak végén lesznek a kormányok. Jun­­kersék ma még nem szeretnek erről be­szélni, de itt már nyílt titok, hogy ta­vasszal már ilyen géptípussal lepik meg a világot. Mert amt Junkers a fejébe vesz, azt végre is hajtja. A repülőgép tehát haldoklik — élje­nek a repülőszárnyak' es. z.

Next

/
Thumbnails
Contents