Bácsmegyei Napló, 1927. november (28. évfolyam, 304-333. szám)
1927-11-20 / 323. szám
1927 november 2D HJSCSMEGfYEí WÄPM5 TI. oUaf Voltak-e egyszemű óriások? A felük igaz, ds az is máskép, iaiat ahogy mondják Dr. Oihenio Abel, a bácsi egyetem őslénytani professzora néhány évvel ezelőtt irt egy pompás kis könyvet, melyben azzal a kérdéssel foglalkozott, hogy milyen szerepet játszanak letűnt világkorszakok kihalt és ma már csak ásatag maradványaikból ismert állatai a primitív emberek lelki világában. A könyv egyik legérdekesebb fejezete Polyphemusnak, az Odysseia egyszemű óriásának az exisztcnciájáról lebbenti le a fátylat. Homérosz elbeszéli, hogy Odysseus Trója pusztulása után a cikloposzok országába vetődik s ott bebotlik Polyphemus barlangjába. A rettenetes egyszemű óriás Odysseus hat társát eszi meg kegyetlenül, Odysseus is csak úgy tud megmenekülni tőle, hogy az aivó óriás szemét egy megtüzesitett hegyes végű rúddal kiszúrja s másnap a barlangból kivonuló nyáj vezérkosának a hasa aljába kapaszkodva jut ki. Mi igaz ebből az elbeszélésből? Az egész történet legvalószinütlenebbül hangzó adata az, hogy az óriás Polyphemus egyszemű volt s hogy ez az egyszeme a homloka közepén volt. A többi vonás még csak hihető, a ravasz csel pedig egyenesen mulatságos... Dr. Othenio Abel kimutatja, hogy éppen ez a homlok közepén levő szem i— tehát a leglehetetlenebb vonás — az a valóság, melyre a monda hihető emberi vonásai tapadtak, vagyis a mondában a lehetetten az igaz, a valószínű pedig mind költemény. Bizonyításában azokra a leletekre támaszkodik, melyek Messina környékén a tenger partján levő barlangokból ikerültek elő. Nagy koponyák az eiőrésziikön egybefolyó két kerek üveggel, melyeket első pillantásra tényleg szemüvegeknek lehet nézni. A koponya csak Óriásé lehet, a homlok közepén egybefolyó két nyilás pedig nyilvánvalóan arra mutat, hogy ez az óriás egyszemű óriás volt, akinek ez az egy szeme a homloka közepére esett. Igen ám ,csakhogy a dolog mégsem ügy áll, mint aminőnek első pillantásra látszik. Mert a koponya nem ember- és ne mis óridskoponya, hanem egy régen kihalt, valaha azonban ezen a környéken otthonos törpe elefánté s elején a két egybefolyó nyilás nem szemnyilás, hanem az orrlyukak helye. A régi görögök és a nagy Homérosz fantáziája tehát tényekből indult ki, ezekből a leletekből következtette ki a ciklopsz-óriások létezését s költött róluk érdekes meséket. Nincs is más hiba bennük, csak az, hogy csak a kiindulópont tény, a ráépített históriák azonban mind a képzelet játszi alkotásai s magát a tényt is egészen másként kell magyarázni, mint azt a régiek cselekedték!... A régi hitregék és mesék világában számos ilyen ravasz és csavaros magyarázati lehetőség kínálkozik. Aki ezeken a területeken jár, annak nem szabad se mindent elhinnie, se mindenben kételkednie. E közt a két véglet között számos lehetőség van, amelyek mind közelebb visznek az igazsághoz, mint akár az egyszerű hit, akár a fölényes hitetlenség. Csak ez a kettő nem visz célhoz!... Magyar nyelven most jelenik meg az első nagy terjedelmű, kitűnő illusztrációk százaival ékeskedő vallástörténet A világ vallásai rímen, a Dante könyvkiadó kiadásában. A könyvet Szimonidesz Lajos irta, az a Szimonidesz Lajos, aki tizenötévi papsága alatt megjelent prédikációiban (Jézussal egy utón. Férfias hit stb.) éppúgy megmutatta, mint Jézus élete c. nagy feltűnést keltett munkájában, hogy a vakhit és a hitetlenség két véglete között páratlan biztossággal jár az igazság utján. Mítoszok tömkelegében mindig biztosan tájékozódik, a legbonyolultabb spekulációkat klasszikusan leegyszerűsíti s a vallások rengetegében kitünően tudja kalauzolni mindazokat, akiket a tárgy fontossága és közérdeke, történeti jelentősége és világnézeti vonatkozásai érdekelnek. A könyvben sok olyan részlet vau, amely színesen és érdekesen van megírva, az anyagot a képek is megvilágítják. A vallások történetének minden közérdekű vonatkozásában biztos és pontos tájékoztató könyv irodalmunknak eseménye. SZÍNHÁZI kistükör Bernard Shaw a hivatalnok életéről Sard on veszekszik és rendez Feleségem — Az'őrült Bernard Shaw cikket irt a londoni hivatalnokok lapjába, a Clerk-be. Megemlíti, hogy minekelőtte gazdagságra, dicsőségre tett volna szert, ő is alázatosan körmölő hivatalnok volt, eleinte évente tizennyolc sterlinget keresett, de később fölvitte nyolcvannégyig. Húsz esztendős korában kezdett irogatni, tekintve, hogy a kettős könyvvitel meg az üzlet nem igen felelt meg véralkatának. Aztán igy ir: — Minap találkoztam egyik hajdani hivatalnok-társammal. Ott rekedt a hivatalban negyven évig, mig én hirt szereztem magamnak, históriákat eszeltem ki, álltam a kritikusok rohamát és szemlét tartottam az emberi nem fölött Kínától Peruig, Stambultól Jamaikáig. Ez a barátom nem mozdult el azóta a hivatalából s nyilván még egy évtizedig fogja szolgálni. Összeborzongok, ha elgondolom, hogy talán ugyanaz a sors várakozott volna rám, ha a milliók közül nem vagyok az az egy szerencsés, aki hazugságokat és mendemondákat oly megejtően tud elmesélni, hegy vele nemcsak a színházakat tölti meg, hanem a — tulajdon erszényét is. * Darip Nicodmi,,, ag ^oja.s?,.^ (iráraair.ó személyes ismerőséről-, Sáriimról -emlékezik rfteg, aki pompásan értette mesterségét« élt-halt a színházért.*«' "•». Egy délelőtt a színházban a Montanster nevű darabot próbálták, melyet Robert de Flers és Gaston Caillavet irt. Rejane és CoQaelln játszottak benne. A rendező Victorien Sardou volt. A próba alatt Sardou meg az egyik szerző között az alábbi párbeszéd folyt le: — Fogalma sincs, hogy mi a szinház... — De.. • — Előbb meg kellene tanulnia, hogy mi a szinház, csak azután volna szabad darabot írnia... —De... — Az ilyenfajta vígjátéknak, mint az öné, legalább háromszor kei! kezdődnie: először ama nézőnek, aki pontosan érkezett, másodszor annak a nézőnek, aki egy kis késedelemmel félkilenckor toppan be s végül az egészen későn jövőknek, hogy mindenki megérthesse. Azt önök nem tudták, .vagy ha tudják, nem akarják tekintetbe venni... — De... — És ön egy ilyen fontos jelenetet mindjárt az első felvonás kezdetére rak: Ez képtelenség. Mit mondott? Semmitse. De akart valamit mondani. Hát én torkig ■ vagyok ezzel. Itt hagyom az egész istenséget. Nyomban vette a kalapját s el is ment. A színészekkel sem bánt kezesebben. Ott szokott üldögélni a nézőtéren borotvált prelátus arcával feltört gallérjával s közbe-közbe szólt. — Annak a színésznek, ha valószínűvé akarja tenni halálát, mihelyt. belészurnak, le kell bukfenceznie a lépcsőről. — Bocsánat, mester, ennek a lépcsőnek negyven foka van. Agyonverné magát. — Az az ő baja. Ezzel is csak azt mutatná meg, hogy nem színész. Egyébként legurulni erről a lépcsőről gyerekjáték. Nézzenek ide. Az öreg író fürgén és gyorsan, mint valami majom föl is mászott a magas, lépcsőre, le is gurul onnan, ha barátjai meg nem akadályozzák. * Bertrand az ő jó feleségét állandóan, szemérmetlenül csalja. ■ Ez a férj valósán gos gyerek maradt, ami azt jelenti, hogy nincs lelkiismcrete, fogalma sincs, milyen fájdalmat okoz feleségének, mikor a könnyed, pillanatnyi gyönyört hajszolja. Azt hiszi, hogy felesége mit se tud kalandjairól. Derült bizakodása másik bizonyítéka annak, hogy milyen hiszékeny és csapodár. Nem ad magának számot arról, hogy felesége mélyen érző nő és rengeteget szenved. Csak azt látja, hogy az asszony nyugodt, egyébre nem kiváncsi. Ellenben az asszony mindent tud. Nem a férj hibájából, akinek arcán nem lehet olvasni semmit, sem a vágyat, sem az emléket. A nő fülel, résen van, fürkész. Egy napon aztán elhatározza, hogy hűtlen férjét visszaszerzi. Titokzatos leveleket irt, tele szerelemmel, megadással, bálványozással, egy szomorú izzó nő nevében. A férj felel ezekre a levelekre. így közöttük csakhamar szerelmi levélváltás keletkezik. A feleség egyre tüzesebb, egyre követelőbb, a férj lángot fog. Végre az ismeretlen, sohase látott román nő enged Bertrand unszolásának, mélyen elfátyolozva elmegy a találkára egy virágokkal telehintett, beillatozott szobába. A férj nem ismeri föl. Udvarol neki, ostromolja, de a titokzatos kedves ellenáll, támadásait ügyesen-kacéran elhárítja. Azt mondja, hogy sokkal jobban szereti, semhogy karjai közé omoljon. Szóval a találka minden eredmény néiküT végződik1'. .Uertrtind.,«,-rejtélyes Kegyes iránt most tiszta, áhitatos szerelmet érez, kiveti leikéből azoknak a kérész életű lelkiismeretlen hölgyikéknek emlékét, akikkel annakelőtte csalta feleségét. Úgy érzi, hogy beszennyezné velük legújabb szerelmét. Csakis őt szereti. Barátjainak elmeséli a kalandot s hangsúlyozza, hogy a fátyolos román hölgy térítette vissza a tisztasághoz. De aztán megtudja, hogy ez a nő tulajdon felesége volt. Most ugv rémlik, hogy összeomlott minden boldogsága. Még jobban kétségbe esik, mikor értésére adják, hogy felesége apróra ismeri előéletét, minden hűtlenségét. Erre megtörik. feleségének lába elé rogy, megesküszik, hogy többé sohase csalja meg senkivel. ★ Egy orosz tébolyda ápolója egy este éjszakai ügyeletét uj kartársára bízza Az uj ápoló — egy púpos emberke — miután egyedül marad, elszundikál'. Nemsokára belép az ajtón egy őrült Hogy miként jutott ide, nem tudni. Fölkelt az ágyából, bolyongott a nagy épületben s az ajtóhoz ért. A dühöngő őrültek közé tartozik, de most nyugodt Látja, hogy az ápoló aiszik s atyaian kezeli. Úgy bánik vele, mint egy gyermekkel, betessékeli a másik szobába nyájas szavakkal lefekteti a tábori-ágyra. Aztán ápoló pápaszemét elveszi, az orrára teszi, komolyan, tekintélyesen letelepszik a helyére. így pillantja meg egy ur, aki sebbellobbal, zihálva ront be és orvost keres Az Isten szereimére, feleségének idegrohama van, azonnal orvos kellene, nem messze lakik, jöjjön valaki, gépkocsija ott'várakozik az elmegyógyintézet kapujánál. Az őrült, akihez a kétségbeesett ember beszél, azonnal felel. Szívesen elmegy vele, mert ő az orvos. A látogató egyáltalán nem kétkedik szavaiban, könyörög neki, mire az őrült hajlandó orvosi segítséget nyújtani. Mindaketten eltávoznak, beszállnak a gépkocsiba s elrobognak a beteghez. Amint a tébolyult a beteg ágyához lép, senkise sejti, hogy kivel van dolga Az elmebeteg közben valódi orvossá vedlett Meglepő tudomnyos igazságokat mond, oly ritka eréllyel lép föl, hogy a beteg asszony férje és atyja ott hagy-, ják a pácienssel, mert érzik, hogy az orvosnak egyedül kell beszélnie a beteggel. Az őrült tegezi a pácienst. Bizonyos a dolgában. Nehezen lélekzik az asszony? Majd egy lyukat fur a nyakába. Nem szereti a férjét? Majd kivágja, szivét vízbe bemártja, hogy elmúljon szárazsága. Fáj ez, vagy az a tágja? Majd fölnyitja a hasát, kiveszi beleit s közelről tüzetesen megvizsgálja egyes szerveit. Ne félje, ezek a műveletek nem fájnak. A hölgy épeszű, de panaszkodik, hogy; környezete rosszul bánik vele nem érti meg: az őrült teljesen egy véleményen* van vele és fölkiált, hogy pusztán csak ö érti meg a nőket. Már majdnem szerelmet vall neki, de lecsillapodik. Végül megragad egy oltót, meg egy élesre fent kést, melyet elmenet vett magához s nekigyürkőzik, hogy végrehajtsa különös sebészeti, lélektani, tudományos műtétjét. A beteg asszonyt, irtózatos félelem fogja el. Ebben a pillanatban elmúlik ideg-; rohama, ordit, segítségért kiabál. Amint: a férj és az atya odarohan az ágyhoz, az orvos diadalmasan jelenti, hogy a Pá-. ciense teljesen meggyógyult. A férj bo'li dog, az apa, aki előkelő, befolyásos em-: bér, az ország belügyminisztere, hogy: megjutalmazza a jeles oroszt foganatos szolgálatért és ügyességéért a jeles orvost, kinevezteti az elmegyógyintézet igazgatójának. Maga kiséri vissza az őrülitek házába, itt az igazi igazgató alig tud magához térni a rémülettől, mikor megpillantja ezt a dühöngő őrültet, aki gorombaságokat, ' szitkokat vág fejéhez. Az igazgató meg akarja fékezni. De ő nem hagyja magát, tudatában lévén kiválóságának és kinevezésének rendeletet ad ki az ápolóknak, hogy az igazi igazgatót bujtassák kényszerzubbonyba. Kis leánya örömére ás gyönyörűségére az előrelátó anya egy csésze Ovomaltinet ad gyermeke kezébe, mert az Ovomaltine sokkkai értékesebb, mint a közönséges nyalánkságok, melyek csak a gyermek étvá yát elégítik ki. A gondos anya tapasztalatból tudja, hogy milyen hason'ithatathnul nagy segítség az a gyermekek táplálkozásánál, jól tudja, hogy ez a ketemes izü, diétikus készítmény nemcsak kedves ajándék a gyerekeknek, hanem az Ovomalt'ne a szervezetben összegyűjti azokat a becses tápanyagokat, amelyek a fejlődést elősegítik. Kapható m’nden gyógyszertárban, drogériában és a jobb cs msgeker szedésekben a köveikezó árakon: 300 gramm Din. 18*50, 250 gramm Din. 36'25 és 5j3 gramm Din. 63*25 Kérjen erre a lapra való hivatkozással ingyonmintát az alanti cégtől: Dr. A. Wander D.D. Zagreb OVÖMÄSMME
