Bácsmegyei Napló, 1927. november (28. évfolyam, 304-333. szám)
1927-11-13 / 316. szám
22. oldal BÁCSMEGYE1 NAPLÓ _____________________1927. november 13, Novarró-ért és a többi mesteremberért? Ez a csudálat — ha tadat alatt is — nem a giccsöröknek, hanem magúnak a filmnek szól. Az embereknek még mindig imponáló, izgalmas újság a mozgókép, hogy egy besötétitett szobában a falra kifeszitett lepedőn városok, tájak és emberek elevenednek meg Hogy a história zagyva, hogy a színész csapnivaló — megbocsátják a film kedvéért. * A stúdió másik részében a Jeanne D'Arc készül. Kövér barátok otromba szőrcsuhában, harcosok, porkolábok és a főszereplő befáslizott lábbal, hogy élethűen sántítson. Jeanne D’Arc ugyanis megsebesült a legutóbbi csatában. A félelmetes cella végén egy szmokingos ur ül, a Páriámé című film szereplője, aki diszletváltás közben átjött ide pihenni és nézdelődni. Lándzás vitéz telepszik melléje és barátságosan diskurálnak. Egy néger, a zenekar vezetője, kimerültén törölgeti a verejtékét. Az orra fehér, mintha folttisztitóval dörzsölte volna le. Vásári zűrzavar. A középkori barát, a rettegett inkvizitor odaül a dzsesz mellé és a dobot veri. Milyen furcsa, milyen szédületes néprajzi egyveleg! És ezt a sokféle embert a 4 centiméter széles kis film köti össze ilyen kábító csokorba! A földön, a rendező lába alatt egy darabka film hever. Most hívták elő a próbafelvételt és a nem sikerült részt elhajították. A rendező, a színészek, a statiszták sorra rálépnek, legázolják, félre rúgják. Pedig ez a falatnyi film adja meg nekik a mindennapi betevő falatjukat, ez a kis fiimszaliag a mesebeli kenyér, amelyre a hálátlan emberek rátaposnak . . . Cerazavázlaíok Iria : Fémes László Luganóban találkoztam Gumperc úrral. Ö mesébe el ezt az úti élményét,. Elhatároztam, hogy mielőtt a Szentföldre utazom, bejárom Európát. Hát jó. Elő* szőr Kopenhágába utaztam. Megér.-,, keztem. A csomagjaimat előbb elhelyeztem a váróterembe. Igen, a váróterembe és aztán bementem a városba, hogy megnézzem annak nevezetességeit. Mikor visszajöttem, a csomagjaim ott hevertek érintetlenül. Senki sent nyúlt hozzá. Kinek jutott volna eszébe Kopenhágába, hogy idegen javakhoz nyúljon? Kopenhága után Wien. Beviszem a csomagjaimat a váróterembe, egyszer csak fut utánam a portás, hogy vigyem csomagjaimat a garderobba, mert ő nem vállal érte felelősséget. Hát jó, legyen ruhatár. Azután Budapest. Itt azt mend ták, hogy tegyem előbb mérlegre a csomagokat, mert csak igy vállalnak érte felelősséget. Belenyugodtam. Innen Szófiába. Ott már mérlegelés sem voit elég Plomba kell. Hát legyen plomba. Aztán Athén. Itt azt a tanácsot adták, hogy legokosabb a podgyászokat az őrt álló két rendőrkatonára bízni. Azután Konstantinápoly. 0:t ellopták minden plombálás dacára csomagjaimat. Felkiáltottam: Minő! közelebb jutok Színaj hegyéhez, hol a »Ne lopj« ige nyilatkozott snnáál nagyobb veszedelembe forognak podgyászaim! Eddig. Gumperc. Most én beszélek. A kommentátor. Gumperc ur podgyászában emberi jogok voltak. Emberi jog az, hogy ut és célirányomat nem akadályozza meg senki. Odautazom, a hova akarok Az ember célirányát ne láttamozza senki. Emisén akaratomra ne tegyenek plombát. Ne kössék gúzsba, ti i kössék le zsinórokkal. Ne spárgázzák ■le. Ne mérlegeljék. Hanem szabadon ikíeszitett szárnyakkal szálljon, mint a madár, kinek útlevelén nincs vizűm. Ne kérje tőlem semmiféle határ, hova indulsz, mikor ' érkezel, milyen ügyekben intézkedel, hol hajtod le, melyik hotelben álomra a fejed. Emberi jog, az koldus tarisznyába hever, melybe rossz kedvében belerúghat valaki. De hiába hogy is mondta Gumperc. Minél közelebb jutok a Színaj-hegyéhez, annál nagyobb veszedelembe forognak a csomagjaim! Minél jobban távolodom nyugattól annál kevesebb értéke van. h.> emberi jogokról van szó. az isteni igének! Németországból 15 államba már nem kell vízum. Emberi méltóságodat nem kell gúzsba kötni. Szabadon szárnyalhatsz. Nem lökdösnek ide-oda. Németországban tegnap óta nem él bolygó Abasvér. Megtalálta a nyugalmat miként Ahasvér: Most már nyugton alszom Hüs barlang ölén Az idő, ez az oklevélnélküli orvos minden sebet begyógyít, idővel Ács Imre is kiheverte azt a keserű csalódást, amely —. mint talán tetszik emlékezni — kezdő gólya-korában érte öt a vurstliban, egy Genovéva nevű lélektani csoda részéről. Ez mindenesetre jó lecke volt neki ebből megtanulta, hogy a nőkkel, de főleg a pesti nőkkel szemben elővigyázatosnak kell lenni. Jó ideig hát rájuk sem hederitett, hanem elmenekült gondolataiban Juliskához, az ő otthoni szerelméhez, akitől csüggedéseiben kitartást és uj erőt nyert, mint hajdan Antheus a földtői. Es esténkint felnézett az égre, az Esthajnalcsillagra, a kettejük csillagára. Ebben állapodtak meg otthon, a bucsuzáskor. (Ö ugyan inkább a Göncölszekerét akarta választani, mert azt könytiyebb megtalálni, de ezt az indítványt a Juliska elvetette azzal a megindokolással, hogy ez kissé Ízléstelen dolog mert minden paraszt és juhászbojtár a Göncölszekerére néz fel, ha ábrándozik). Ezt nem mulasztotta cl soha, pontosan hat órakor felnézett a csillagukra és olyankor tudta, hogy a Juliska most ugyanazt csinálja. És ez olyan jó érzés volt: valami bizonyosság a nagy bizonytalanságban, szilárd pont a keringő végtelenségben. Ez olyan volt, mintha abbhn a pontban találkozott volna a szemük reszkető fénye és ölelkezett volna a sóvárgó lelkűk . . .-»-» Soha, de soha többé nem leszek hűtlen hozzá — eskiidözött ilyenkor Ács Imre, amiből látnivaló, hogy a gólyák ■megfontolatlan egyének. Mert, ha az ember még csak húszéves, akkor — ugyebár? — könnyelműség ilyen fogadalmat tenni. Az igaz, hogy »csak egy kislány van a világon«, de az, is igaz, hogy ennek a kislánynak minden tavasszal más a neve. Hold is csak egy van az égen, de minden évnegyedben más az arca. Ezt a gólya akkor még nem tudta, de néhány hét múlva, a Csipkerózsa-bálon ő is rájött erre. Ezen a Csipkerózsa-bálon többek közt szépségverseny is volt, ami elmaradhatatlan az ilyen kültelki mulatságokon. Ezt a szépségversenyt egy Molnár Kató nevű lány nyerte. Az eredményt, szokás szerint, a sziinórában hirdették ki amikor átadták a győztesnek az első .dijat: egy manikiir-készieíet és egy oklevelet, amelyben egy évre kinevezik őt Csipkerózsának. Háromszoros éljen és tuss. A sziinóra után Ács Imrének természetesen első dolga volt fölkérni az újdonsült Csipkerózsát. Jól ismerte öt, éjfél előtt is táncolt már vele egy tán-Rövid pihenés int nekem is, Hol sóvárgásom szinte elfelejtem. Sötét barlangból Napvilágba lépek Hogy lássam: Ez a földi élet És jól van Hogy szülnek még magzatot Az anyák! cot, de csak úgy muszájból, mert azelőtt nem volt éppen elragadtatva Katótól. De most, hogy az első dijat nyerte, most felfedezte ő is a szépségét, most egyszerre ő is odavolt tőle . . . Á nőknél vágy, a férfiaknál hiúság a szerelem legfontosabb alkatrésze. Ács Imre pedig, ha gólya is volt, mégis csak férfi volt, tehát hiú volt. Ez a hiúsága késztette őt arra, hogy most foglalkozzék Katóval, kizárólag vele, hogy a többiek lássák és irigyeljek, hogy »ezek ketten milyen jóban vannak egymással.« A tánc végeztével karonfogta Csipkerózsát és körülsétált vele a teremben, hogy ezzei végleg kisajátítsa őt magának. És közben büszkén és gőgösen nézett körül a helyiségen, olyanformán ahogy Edvárd király, angol király nézhetett körül, fakó lován léptetve, a walesi tartományban . . . így ment ez három-négy órán keresztül. Azután leültek egy asztalhoz a táncterembe nyíló fülkében, amelyet regényessé tettek a félhomály és a — kölcsönkért — pálmák. Csipkerózsa málnaszörpöt kért az odasiető pincértől, amit azonban Acs Imre nem hagyott jóvá. — Málnaszörp?! . . . Hát nem érzi Kató, hogy ezen az éjszakán nem lehet málnaszörpöt inni? Ezalatt a zsebébe nyúlt és az ujjaival gyorsan megolvasta a pénzét. Az eredmény kedvező volt, mire egy üveg csopaki- bort rendelt, ásványvízzel.' Csipkerózsa nem honorálta ezt a bőkezűséget. — Én ném isitok bort — mondta, amikor a gólya tölteni akart neki. — Bocsánat, inni ikes ige. Tehát legfeljebb úgy mondhatná, hogy: nem iszom bort. De ezt most nem szabad mondania. Ezen az éjszakán, Kató, ezen az éjszakán muszáj inni. — Mért muszáj? Ki parancsolja? — Eli. Nem parancsolom, csak kérem. Nagyon kérem, igyon, azazhogy: igyék. Egy-két pohárral csak, hogy kicsit elszédüljön és ne legyen ilyen józan és ne nevessen ki. ha valami nagyot mondok majd magának. — Jó, nem bánom. Igyunk. Koccintottak. — Szervusz. — Ezt se bánom. Szervusz. És most halljuk, mit akarsz mondani? — Azt akarom mondani, Kató, ne mosolyogj, kérlek, azt akarom mondani, hogy szeretlek. Négy év múlva ha a tanáraim is úgy akarják .ahogy én kész mérnök leszek. Négy év múlva elveszlek feleségül. — Szép tőled — válaszolta Csipkerózsa végtelen egyszerűséggel. Szép tőled. De négy év kissé hosszú idő ahhoz, hogy várjon az ember és négy óra kissé rövid idő ahhoz, hogy higyjen aa ember. Mert azelőtt észre sem vettél. — Ez azért volt, mert nem volt sen. bátorságom, sem alkalmam, hogy ezi. megmondjam neked. Eddig, jól tudod mindig csak az Amália nénidnél találkoztunk és az ilyen Amália néniknél a2 ember nem szokott vallomást tenni. Ehhez alkalom kell és hangulat. Ha nerr. volna igaz, mért mondanám, hogy szeretlek? . . . Kató okos lány volt és tisztában voll azzal, hogy az élettől nem szabad sokat várni. Azzal is tisztában volt, hogy ebből a fiúból csak a mámor beszél most és holnapra már el lesz felejtve minden. Mégis elszédült kicsit. Szeretlek: ez, oly szépen hangzik, ezt a világ egy nyelvén sem lehet igy kimondani, egy szóban, amelyben benne van az egész világ, minden örörflmel és minden bánattal amely* valaha embert ért ezen a világon. Mert, ha szeretünk, minden embet boldogsága és minden ember boldogtalansága a mienk . . . Kató behunyta a szemét . . . Csipkerózsa-bál, kopott táncterem, kölcsönkért pálmák, manikűr-készlet, hamis cigányzene, sanss* táncosok szürke ruhában, kiizzadt táncosnők olcsó selyemben, padlóra reszelt szappan, csopaki bor, szegény kül városi illatok — mindez oly messze vo!j| most tőle. ő nem is tartozik ide. Ö ott van most messze, a borostyánnal körülíutott várkastélyban, ott ül szinaranyból készült trónuson és ezüstruhában. A szobában, az asztalon, a szőnyegeken és mindenütt virágok, ezerszinii virágok a falakról fehérszakállu hercegek és kékszemű hercegnők mosolyognak rá, a sarokban porcellán-nippck táncolnak a ze* nélőóra halk ütemeire, a pókhálós ablakokon át beszűrődik a búcsúzó Nap bíborvörös sugara és valahol, lihegő paripán, egy királyfi vágtat az elvarázsolt kastély felé ...-— Ébredj, Csipkerózsa! — szólt most nem a királyfi, hanem Ács Imre. Úgy látom, álmos vagy. Már ez a kevés bor is a fejedbe szállt. Kató megdörzsölte a szemét. — Mért nem vártái még? — szólt kicsit bosszúsan. Hadd álmodtam volna meg a királyfit is, hogy tudjam, hasonlit-e rád. — Ha hiszel bennem és vársz, én leszek a királyfid és eljövök érted. Most pedig adj egy csókot, ígéretnek a jövőre, a jövőnkre. — Azt nem lehet. Te brutális vagy. itt nem lehet ... A kezemet ellenben megcsókolhatod. Legyünk előkelőek. Én vagyok a királynő és te az apródom Nos, apródom, csókolja meg a királynője kezét . . . így . . . Most pedig megyünk haza. A gazdám, a Skopál néni már ugyis türelmetlen, ő már éjfélkor ház# akart menni. A Skcpál néni tudniillik nem bírja elviselni, hogy a szépségversenyt én nyertem és nem az ö lánya. —. Jó, de mi lesz. a csókkal? Azt nem hagyom elbeszélni. Én nem bánom, én megcsókollak itt helyben, ba botrány is lesz. Mert én félek, )iogy ez a szép éjszaka elmúlik és vége lesz mindennek Én félek, hogy ez a kedvességed és az egész viselkedésed csak játék volt. Ne haragudjál ezért, de én már nem tudok hinni a nőknek, mert én egyszer már alaposan megjártam. Adj legalább valami emléket, hogy később le ne tagadhasd ezt az éjszakát. Csipkerózsika kicsit habozott és kicsit mosolygott. Azután lehúzta ujjáról a gyűrűjét és odaadta a fiúnak. — Nézd, ez a gyűrű a Moinár-faniilia egyetlen értékes ingósága. Ez a gyűrű — ahogy én a szüléimét ismerem — az én egyetlen hozományom. Neked adom de nem emlékül, mert nem akarok megválni sem tőled, sem a gyűrűmtől: Zálogul adom. Egyszer eljövök érte, hogy kiváltsam, egyszer eljövök hozzád. — Budafoki-ut 16, földszint balra — suttogta a gólya. — Várni foglak minden este. Ha nem mersz bejönni egyedül hozd el valamelyik barátnődet elefántnak. Vagy fiityöld el az ablakom előtt a Carmen indulóját, arra kijövök majd és bevezetlek . . Várni foglak minden este . . . — Jó. Gyerünk most haza. A távozást persze úgy intézte a gólya, hogy a tánctermen keresztül menjenek CSIPKERÓZSA GYŰRŰJE Irta: BLAZSEK FERENC
