Bácsmegyei Napló, 1927. november (28. évfolyam, 304-333. szám)
1927-11-13 / 316. szám
1927. november 13 íés mindenki lássa, hogy ő kiséri haza Csipkerózsát. Es a kapuban, amikor elváltak, még egyszer odasugta Katónak: — Budafoki-ut 16., földszint balra... Ilyen boldognak talán még sohasem érezte magát, mint most. Büszke volt a sikerére, hogy ilyen hamar, egy éjszaka alatt meghódított egy ilyen okos lányt annyira, hogy az el fog jönni a lakására. Alert ebben egy percig sem kételkedett. — Eljön, ez bizonyos. Mert szerelmes belém. De eljönne akkor is, ha nem volna szerelmes belém. A gyiirü végett. Hiszen egy ilyen brilliánsgyürü egész vagyont ér. Szegény lányoknak egy Ilyen gyűrű bizonyára többet ér, mint a tisztességük. Ami talán úgy sincs már meg... így elmélkedett magában a gólya. Mert ő nem volt telepatikus festőmén és nem látta, hogy Csipkerózsa ezalatt otthon, az ágya szélén iil és elgondolja az éjszaka eseményeit és megint csak mosolyog, ugyanúgy mosolyog, mint akkor, amikor lehúzta a gyűrűjét az ujjáról. Ezen jót mulatott Csipkerózsa. Mulatott Ács Imrén és á társain, a beképzelt ['•■'’-kon, akik »azt hiszik, hogy ez csak igy megy, hogy egy szegény lány mindjárt bedől nekik, ha csopaki bort rendelnek.« Erről a gólyának sejtelme sem volt. ezért az értékes zálog birtokában, nyugodtan várta a nagy napot. Otthon maradt minden este és várt. De múltak a napok és múltak a hetek és a Cn-men indulója csak nem hangzott fc! az ablaka előtt. I — Türelem rózsát terem, az én türelmem Csipkerózsát terem — igy szólt magához a gólya és úgy érezte, hogy jez nemcsak vigasztaló, de szellemes mondás is... Egy szép napon kénytelen volt bejlátni, hogy itt hiába minden, nem fog I eljönni. A gyűrűt vissza kell küldeni. jiViszont szerette volna megtartani is ezt ia gyűrűt, emlékül. Ezért elhatározta, Jhogy csináltatni fog egy ugyanilyent. !azt küldi vissza. Föltéve, hogy nem kerül nagyon sokba. [ Egy este bement hát a Váci-uccába egy ékszerészhez, hogy megrendelje a Csipkerózsa., gyűrűjének haso'nmúsáí. lAz ékszerész megvizsgálta a gyűrűt és ezen szavakkal tdta vissza a gólyának: — Uram, ilyesmivel mi nem foglalkozunk. Mi csak valódi aranyat és valódi brilliánsot tartunk raktáron, nem ilyen ócska utánzatokat. Talán a Telekitéren árulnak ilyent, nézze meg ott. De ne hagyja magát becsapni esetleg. Egy pengőnél többet ne adjon érte. A gólya még köszönni is elfelejtett, úgy bódult ki az üzletből, elvörösödve, mint az a bizonyos főtt rák. Éppen hat óra volt. A szokás hatalmánál fogva felnézett az égre és úgy találta, hogy az Esthajnalicsillag, az ő csillaga, valahogy nagyon sápadtan fénylik . . . ETELKA (PORTRAIT) MCSMEGYEI naplö 23. öTcfpt Bleyle-swaeterek 3 gyermekek és felnőttek részére 2 a legnagyobb választékban Klein Jvnií ii®3e',e'Iíe,j íovisatl, Va'.-Becsk'Tek és Kenia “ “ 1 ifi iff § Ertíss vagy repedezett | bőr ne « létezik többé, ha mindennap Körr-yü masszázst alkalmaz Créms Simonnal amelyet mosakodás i tán a még redvf-s bőrre kell Dík tnni és ’zman törül űzővel EíeJkát gyerekkorom óta ismerem. Az apja kocsis volt és a csendes kis szőke lány ott játszogatott az apja gazdájának udvarában. A gazda, maga is szegény ember, hangos szavú, durva beszédű fuvaros, akinek olykor viszhangzott az udvar a veszekedésétől. Etelka olyankor rémülten tapadt a falhoz és tág, világos kékszemét még tágnbrra nyitotta. A gazda olykor rászólt: Te mit félsz? Mi bajod? Téged nem bántottalak! Es nem is bántotta. A halvány szőke gyerekkel önkéntelen csendesebben beszélt, már amennyire durva vastag hangjától tellett. A goromba fuvarosnak volt egy szelíd fehérhaju felesége. Az asszony kint foltozott a tornácon és elnézte a sápadt kis lány játékát. Olykor odahívta. Gyere fiam fogd ezt a pamutot amit gömbölyítek. Vagy: szaladj át a boltba hozzál ezt meg amazt. Etelka olyankor mérhetetlen büszke volt. A fuvarosgazda feleségé, szép tiszta urias kinézésű nő volt. Etelka bámulattal nézett föl rá. Gyerekük nem volt. Lassankint úgy megszokták Etelkát, hogy a kis sápadt szőke lány nélkül meg se tudtak volna lenni. Utóbb már éjszakára is ott maradt. A fehérhaju asszony betegeskedett, de Etelkára rá lehetett bizni mindent. Etelka bevásárolt, főzött, beteget ápolt, tizenhároméves korában az egész háztartást ellátta. K1 is maradt az iskolából emiatt. Ekkor azonban még nagyobb baj jött a kis családra. Az öreg ember megbetegedett. A betegséggel együtt járt a szegénység. A fuvaros üzletet fel kellett adni. a házat eladni, a cselédet elbocsátani. Mikor az öreg olykor jobban volt. akkor eljárt tollat meg mi egymást vett, azzal keresett valamit. Etelka szülei ebben az időben, haza hírfák Etelkát Sok gyerekük volt és eleinte örültek a kis lánv sze:C$ncsé,iének. A gyermektelen zsidó házaspár hozzájuk képest mégis nagyon gazdagnak és előkelőnek tűnt. Most azonban máskép állt az eset. — Ha ennyit kell dolgoznod, akkor elszegődhetsz akárhova cselédnek és legalább fizetést kapsz — mondta az anyja. Ete'ka még a szokottnál is nagyobbra nyitotta a két kék szemét. — Hogy mehetnék el? csodálkozott Hiszen a néni már nem is hagyja el az ágyat és cselédre nincs nekünk pénzünk! Etelka lassan nagy lány lett. Nem sokat változott. Kicsi maradt és sovány Lenszőke haja éppen olyan kócosán röpködött sápadt arca körül mikor koszorúba tűzte, mint mikor még varkocsba viselte. Nagy kék szeme éppen olyan kérdően tágult a világba. Éppen csak a két vékony karja edződött meg, mert élete utolsó három évében az öreg aszszonyt emelni, fordítani kellett, sőt az öreg ember is mind gyakrabban, és mindig hosszasabban nyomta az ágyat és öt is sokat kellett emelg(;tni. aki bár csont és bőrré fogyott, még mindig hatalmas súly volt a gyönge .gyereknek. Etelka úgy találta, hogy ez igy rendién van. Ha az öregek nem szenvedtek volna, egészen meg lett volna elégedve Pedig a szegénységből lassankint nyomor lett. Olyan nyomor, hogy a szegény kocsis otthonában ehhez viszonyítva jóiét uralkodott. Etelka most gyakrabban ment haza, mert örült, ha ott tartották olykor ebédre. De ha megpróbálták egészen elhívni, akkor meglí'kragudott és hetekig nem mutatkozott a szülői háznál. Közben megtanult varrni. Egész napjának nehéz robotja után, játék és szórakozás volt számára a varrás. Imádta a művirágokat, a szines rongyokat és fantasztikus ruhákat meg kalapokat eszkábált össze magának, amilyeneket senki se viselt . A divat nem érdekelte. Fantáziájának ez volt egyetlen kiélési lehetősége. Ha szép anyag állt volna rendelkezésére és foglalkoztak volna vele, talán művészit is alkotott volna, mert ügyes volt és a legkisebb rongyot is fel tudta használni. Húsz éves korában szerelmes lett. Hogyan került elzárt életébe egy férfi, nem tudom. Tüzes szemű zsidó legény volt. Iparos. Szegény volt ő is, de mikor Etelkát leakarták beszélni a házas, 'ágról, azt mondta: Legalább zsidó! Ért úgy mondta, mint egy rangjelzést. Etelka hát áttért a zsidó hitre és nincsen nála vallásosabb zsidó asszony. A házassághoz Etelka azt az egy ki kötést fűzte, hogy nem akarja elhagyni az öregeket amig élnek. Az ifjú pár náluk is maradt. Szerencsére már nem sokáig szenvedtek, gyors egymásutánban mind a kettő meghalt. Etelka úgy siratta őket. mintha életük nem a legnagyobb gondot, terhet és fáradtságot okozta volna neki, hanem csak örömet jelentett volna számára. Nagyon rossz néven vette, ha a vigasztalók olyasmit mondtak, hogy hát jól tette az isten, tneg hogy szegények okosan tették. — Oh Istenem — mondta ilyenkor — szegénykék még élhettek volna! Most aztán kezdődhetett volna egy aránylag boldogabb élet. De most meg kitört a háború. Etelka ura három évig volt a háborúban. Közben Etelka nyomorgóit a gyerekeivel. Egy tneg is halt közülük. No de ez is elmúlt. A férj szerencsésen visszajött és Etelka bár még mindig szegénységben a sok munka és a sok gyerek közt. db mégis először életében ráért itt-ott önmagával törődni. Olvasni kezdett. Először is. mint jó .zsidó aszszony, a talmudot olvasta, aztán Petőfit, aztán regényeket, balladákat, ami akadt. Ami nagvon megtetszett, azt ki irta magának. Addig irta a mások gondolatait, míg nem, ö maga,ás go,ndol(coz- Di és írni kezdett, % Megírta- versben szomorú ifjúságát, meséket irt a 'gyerekeinek,- apró .színdarabokat. köszöntőket ugyancsak nekik és minthogy most már nekibátorodott, már meg se várta a hangulatot, parancsszóra irt. Születésnapi, lakodalmi gratulációkat, rendőri hírek, vagy a szomszédok pletykái nyomán balladákat. Ezek az »irodalmi müvek« egész primitívek éS mit tagadjam, rosszak. De olykor, ha Etelkának ideje van önmagába nézni, ha az érzéseit próbálja kifejezni, akkor meglepődve fülelünk föl. Etelka nem rutinos versiró. A rimei sántítanak s a ritmusa döcög. De az érzései nem sántítanak, se nem döcögnek. Frissen és melegen szállnak együgyü leikéből, amilyen tisztán és melegen száll kék szeme tekintete a gyerekeire: A virágot én mindig szerettem Jó az Isten, megsegített engem Ha rám nevet a kis lányom Úgy érzem, hogy a világon Nekem van a legszebb rózsakertem. a munkájára: ___s törtem előre a legszebb célhoz Masam keresni a kenyeremet. Dolgozni tudtam férfi erővel Gyönge karom im megse remeg! Nem érzi lábam a göröngyök sebét. Nem érzi szivem a tövisek helyét, Szeretem fekete kenyeremet. vagy a mások bajának, bánatának megértéséhez. A vak katona verséből valók ezek a sorok. Tegnapelölt. . enyém volt minden ibolya, erdő, hajnal... hegyek... Most — sötét minden... Oh mennyi bánat rejlik e szóban Vezessetek! Egyszerű dolgok. Etelka lelkét nem dúlják szenvedélyek, nem bántják problémák. Olykor kicsit féltékenykedik az urára, de az se baj: ... Ari nem vergődött lelke mélyén Ki nem gyötrődött, ki nem epedett, Ki vem zokogott üdvér cserébe Ki jalial. könnyel nem szolgált meg éri: Az teljes szívből sohse szeretett/ Máskor elmereng a halál gondolatán: Akárhogy is számitgatom \ Lefelé jár az én napom S már az Este Nincs valami nagyon messze vagy másutt. . , Fekeieszölös messze lúgosban Bánatos, boldog pihenő, Ma minden vágyam abbahagytam Ilyen lehet, ilyen csöndes A közelgő temető.’ ' H>. Dl ezt is derűs rezignácioyal teszi: ...Valami dal szól, messze, tiszta, Nyugalmas mint az orgona A por hadd huülon porba vissza S a dal hadd szóljon tova... Mindig elégedett, csupán egy helyen sir föl az elveszett ifjúság jajja: * Rajtam bilincsek vannak T I—-—» —— ■ _ 1 1 '1 ' ■ Nem szálhatok ahová akarok De nem is várnak rám tárt karok így tákolgatja Etelka fantáziája most a verseket, mint valamikor a színes selyemrongyokat. Etelka nem változott-1 Kócos szőke hajával, nagy kék gyerekszemével, ma is olyan sápadt kis leánynak látszik. A szive is a régi, a szorgalma is. A verseit szép rendesen beköttette egy fehér könyvbe, arany betűkkel díszeleg rajta: Anyuka versei. Míg a fényképe is benne van, aztán szép rendesen bele van irva a neve meg az anyakönyvi adatai és aztán, ákombákotn írással, olykor bizony hibás ortográfiával, de rendesen, tisztán, dátummal ellátva »anyuka versei«. Hanem azért Etelka mégis költő. Sokkal inkább az, mint sokan akik kifogástalan helyes! rással és a metrum betartásával írnak. Költő a nagy kék szemével, amely megtudja látni az élet szépségeit, költő a szivével, mely érezni tudja a mások fájdalmát is. Ennek bizonyítására hadd álljon itt Etelka legszebb verse, teljes egészében: fe-ÖS'/I ’ ~ON Fenyőfák remegnek őszi viharban Szél száguld távol hegyek felett Markolász, tép.', ‘s ',,hdt avarban r Szórja a színtelen falevelet. Nemsokára már fagyos lekétől * Megdermednek a kis madarak llóhalmaz fehérje fagyba kékül ' Jégcsapok nőnek az eresz alatt. De mintha hárfa zengene szavából, Vadul száguldó északi szél Távol tavaszról, kis ibolyáról Gyöngyvirágnyilásról beszél! Lucia Elég volt a szenvedésből! onvéiwiNY SftlLRtN!»!» OMHZLIMV eoLfXf soho»> P*L£NI MOWCX/ V ZENT FtÓXUS LÁC2ÓUJ LÁBAT SS1HÁL Ezen készítményből, mely külföldön régen is kitünően bevált, elegendő, ha egy csekély mennyiséget beleteszünk egy lavór melegvízbe és áztatjuk a fájós lábat 10 —15 percig. Ezen idő múlva a láb clagadtsága, zuzódáss, a kinzó égető érzések egy csapásra megszűnnek és többé ujaa el nem kezdődnek. Hosszabb altatás megpuhitja a tyúkszemet és bőrkeményedéseket annyira, hogy azok könnyűszerrel, kés vagy baretva nélkül eltávolithatiók. A legégetőbb, legmakacsabb lábfájások, ' fagyások i elmúlnák a Szent Rékuís Látná használata'ájtál.«;Meg lehet Ön győződve, hogyha í.ábsó a'lábat töttéletseSiiift' ujjaaLdnfjji, vgyíiogy a szűk cipő,” az uj cipő is éppen őlVan Vényelmes lesz, mintha évekig Tióréta volna. Megszabadítja'Önt a láblfcüíűnbőxő zavarói.ó!, gyalSgblhsi vagy 'áÖhjti egyhelyben órákig, a fáradtság'vagy fájdalom legesek*l.cbb érzése néIleW.%,.'^*'-«-1L.fl^'. ,
