Bácsmegyei Napló, 1927. november (28. évfolyam, 304-333. szám)

1927-11-09 / 312. szám

12 OLDAL » ÄRA l*/a DINAR PoSiarlna pfíísna o gofovonft BÁCSMEGYEI NAPLÓ XXVtü. évfolyam. SzyfBtica, 1027. SZEMŰ, november 9. 312. szám Telefon: Kiadóhivatal 8—58 Szerkesztőség 5—10. 8—5’, 370. , _ Szerkesztőség, kiadóhivatal és könyvosztály, Szubotica Megjelenik mindennap reggel. ünnep után és hétfőn Is. Előfizetés! ár -tegyedévre 16a din. Zmaj Jovta trg. 3. (Minerva palota) Magyar diadal, magyar gond A községi választások lezajlottak. ! A választásokról el kell ismerni,} hogy egyes csekély kivételektől el­tekintve, tiszták és erőszaktól men- j tesek voltak. A tisztultabb jövő bol­dog sejtésével konstatáljuk mi is, hogy a választások a vajdasági ma­gyarság részére^ diadallal jártak. Ha nem is kerül be a községi képviselő­­testületekbe annyi magyar képviselő, mint amennyire számítottunk, ha a magyarság egy részét a közöny, a gond, a megfélemlitettség távol is tartotta a szavazástól, de a többség híven állta azt a kötelességet, amit a magyar fajhoz való tartozás rárótt s leszavazott a magyar párt jelölt­jeire. Ezáltal a következő politikái küzdelmek, alkudozások és meg­egyezések számára is bizonyságot szolgáltatott, hogy a magyarság a Vajdaságban nem elhanyagolható mennyiség, hanem annak a politikai pártnak, amely diadalra számit, tö­rődnie kell az ittélő magyarokkal is. Ha nem is füzünk ehhez vérmes re­ményeket, azt csak szabad "hinnünk, hogy a magyarellenes, magyarüldö­ző politika, amely egyúttal Vajda­ság-ellenes politika is, meg fog szün­­.nl. A vajdasági magyarság azzal, hogy a községi választásoknak ezt a jeltntőségét megértette, maga se­gíti sorsának jobbrafordulását. Anélkül, hogy rekriminálni akar­nánk, vagy hogy a diadal perceiben és ,a reménykedés óráiban vádoló szóval lépnénk elő, meg kell állapi- j tani, hogy a községi választások | eredménye a magyarságra nézve még kedvezőbb lehetett volna. Pél­dául Szomborban, abban a városban,: ahol Szubotica után a legnagyobb számban él a magyarság, a hivatalos magyar párt tagjai közül mindössze négyen jutottak be a városi képvi­selőtestületbe. Ez semmiesetre sem a szombori magyarság hibája; amely gerincesen, férfiasán kitart a magyar j ügy mellett, hanem annak a szám­lájára írandó, hogy a magyarság szombori vezetői most már ismétel­ten szerencsétlen szövetséggel tet­ték fölösleges és túlságos nehéz pró­bára a magyarság kitartását és ál-1 dozatkészségét. Nagyon nehéz fel- ! adat előtt állt az a szombori ma- j gyár szavazó, akinek egyszerre kel-1 lett lelkesednie a magyar jelöltekért i s azokért is, akik még közvetlenül í a községi választások előtt is gyűlöl- j ködő cikkekben törtek a magyarság j A szombori- választás nem jelen- j féktelen semmiség s eredményei j mindenesetre arra figyelmeztetik} azokat, akik felelősek a vajdasági magyarság sorsáért, hogy foelalkoz­­zgnak azzal, hogy kinek és kiknek van joguk arra, hogy a magyarság nevében megállapodásokat kössenek. A másik még ennél is súlyosabb jelentőségű s még inkább megfonto lást parancsoló körülmény, hogy a magyar szegénység majdnem min­denütt tömegesen szavazott le a füg­getlen munkáspárt jelöltjeire. Nem akarjuk azt mondani, hogy a függet­len munkáspárt kommunista alaku­lat, még kevésbbé akarjuk e párt magyar szavazóit kommunistaság vádjával illetni. A vajdasági nincset­­len nem kommunista, csak nincset­­len. Földje nincs, otthona nincs, mun­kája nincs s betevő falatja nincs. Ezért nem bizik a polgári pártokban. Nem a magántulajdoni jogrend ellen elkeseredett, hanem azért elkesere­dett, mert dolgos két kezét hiába kí­nálja munkára, nem jut ennivalóhoz, a tél rémségeivel kilátástalanul néz szembe. A községi választások utál] az a nagyon nehéz feladat vár a magyar­ság vezetőire, hogy a nyomorgó, munkanélkül sínylődő magyarokon, a Vajdaság súlyos gazdasági válsá­gán igyekezzenek segíteni. Valijuk be: a njagyarság eddigi szervezete csak keret volt, amelynek nem volt tartalma. Most a városok­ban és községekben a magyarság maga választotta meg vezetőit. Ezeknek nemcsak az a feladatuk, hogy majd jegyzőt, meg Írnokot, polgármestert és tanácsnokokat vá­lasszanak s a magyar párt vezetői sem végeztek semmit, ha a községi választások diadalát elkönyvelve ez­után már semmit sem csinálnak. A magyarokat, akik most magyar kép­viselőket választottak, nem szabad, hogy csalódás érje. A magyar párt vezetőinek állandó érintkezést kell találni és fenntartani a megválasztott ' özségi képviselőkkel s ezek révén a magyar néppel s közös akarattal, közös igyekezettel gazdasági pro­grammot kell csinálniok s megmen­teni a pusztuló vajdaságot. Hisszük, hogy a politikai problé­mák megoldása most már rövidesen megtörténik. Amint eltűnt a név­­vegyelemzés, el fog múlni a köz­szabadságok elleni merényletek kora is. Itt-ott még diadalt ülhet az em­beri jogokon a hóbort, még megcsi­nálhatják, hogy egy csomag tartal­ma miatt letartóztatják azt, akinek a címére a csomagót küldik, azonban mindez már nem tarthat soká, az erőknek, értelemnek és igyekezetnek most már össze lehet fogni arra is, hogy gazdaságilag tegyék jobbá a magyar sorsot. Marinkovics elutazott Párisba A külügyminiszter nyilatkozata a Jugoszláv-francia szerző­dés Jelentőségéről — A szerződés a már fennálló szövetségi helyzetet foglalja írásba Őfelsége egyórás kihallgatáson fogadta Marinkovics Vofát Beogradból jelentik: őfelsége a király kedden délelőtt visszaérkezett a fővá­rosba és azonnal fogadta Marinkovics Voja dr. külügyminisztert, 'aki több mint egy óráig referált őfelségének a jugo­­szláv-francia szerződés ügyéről. őfelsége délután visszautazott Topo­­lára. A kihallgatás után Marinkovics Voja átadta hivatalát Kttmanudi Koszta köz­oktatási miniszternek, aki őt párisi tar­tózkodása idején helyettesíteni fogja. Délután három órakor, közvetlenül a vasútra való távozása, előtt Marinkovics a következő nyilatkozatot tette a Bács­­megyei Napló munkatársa előtt: — Abban a szerződésben, amit most Franciaországgal kötünk, általános po­litikai irányelveinket kell betartanunk. A szerződés, amit a két állam egymással köt, teljesen megfelel annak a politikai helyzetnek, amely a világháború óta ki­alakult. Mi és Franciaország sohasem szűntünk meg barátok lenni és mindig szövetségeseknek tekintettük egymást. Azonban úgy találtuk, hogy sokkal he'yescbb, ha mi ezt a szö­vetségi helyzetet kiépitjiik és le­szögezzük ezt, ami már eddig is fönnállóit. Sokka! helyesebb és lo­jálisabb és népünknek is jobb, ha erről az egész világ tud. Mi már hónapok óta tárgyalunk Páris­­sal erről a szövetségről és annak publi­kációjáról. Fennáll még 1926. évről egy para­fáit szerződéstervezet és ez nekünk a mostani tárgyalások bázisán! szol­gált. — Mi most már megállapodtunk ab­ban, hogy nincs ok a hallgatásra és azért utrzopi el, hogy a szerződés végleges megszerkesztését és alá­írását megejtsük. Hiszem, hogy nem lesznek nehézségek, mert mi már előbb mindenben megegyez­tünk. Látogatásom alkalmát fel fogom használni arra is, hogy, Brianddal tár­gyalásokat folytassak a 'napirenden levő kérdésekről. Marinkovics háromnegyed négykor érkezett a vasútállomásra, ahol megje­lent Dard francia, Seba csehszlovák és Emandi román követ. Marinkovics köz­vetlen elutazása előtt rövid nyilatkoza­tot adott az újságíróknak: — Azért megyek Párisba — mondot­ta — hogy a barátsági szerződést meg­szerkesszük és aláírjuk. Olyan helyze­tet szögezünk le, amely tulajdonképen már a háború óta fennáll. Mi mindig szövetségesek voltunk és ezt a szövet­séget most Írásba fogjuk lefektetni. Ennek a szerződésnek igen nagy jelentősége van, nem személyes sikerről van szó, hanem a szerződés megkötése mindannyiunk sikere. Egy újságírónak arra a megjegyzésé­re, hogy Nincsics volt külügyminiszter szerint a szerződés aggodalomra ad okot Olaszországban, Marinkovics ki­jelentette, hogy ő nem igy fogja fel Nin­csics nyilatkozatát. A jugoszláv-francia szerző­dés erős garanciája a nem­zetközi helyzetnek Egy beavatott diplomata a francia­­jugoszláv szerződésről a következő nyi­latkozatot tette: — A jugoszláv-francia szerződés alá­írása nem kizárólagosan formalitás, ha­nem ebben a pillanatban a legerősebb garanciája a jó nemeztközi helyzetnek. Az összes európai kormányok meg van­nak győződve a szerződés óriási jelentő­ségéről. A szerződés tulajdonképpen azt fogja jelenteni, hogy külpolitikai szem­pontból a középeurópai és Balkán-álla­mok ni orientációt fognak keresni. Bri­­and és Marinkovics jól választották meg a pillanatot a paktum aláírására. Bodrero előkészíti Marin­­kovics és Mussolini talál­kozását? A Pravda értesülése szerint Bodrero olasz követ azért utazott Rómába, hogy előkészítse Mussolini és Marinkovics Voja találkozását, mely alkalommal mindazokat a kérdése­ket rendezik, amelyek a két ország kö­zött még rendezetlenek. Dard francia követ nyilatkozata Dard francia követ az újságírók előtt a következő nyilatkozatot. tette: — A francia—jugoszláv barátság még a világháború idején pecsételődött .meg. A világháború emlékei mindkét nép lei­kébe mélyen belevésődtek. Franciaor­szág nem tesz különbségét szerbek, hor­­vátok és szlovének közt és mindnyájukat testvéreinek tartja. A szerbek, horvá­­tok és szlovének valamennyien lojális alattvalói Alekszandar királynak, aki a háború alatt a szabadságért anny't t^i és kivel együtt Petár király em' ' ? is mindig felelevenedik. A szerződés, amit most Párisban kötnek, a béke biztosíté­ka lesz, amelyet a Népszövetséggel egyetértésben akarunk fenntartani. Az a szerződés, amelyet a két külügymi­niszter fog most kötni, a két állam bé­kéjének alapköve lesz. Angol vélemény a francia jugoszláv szerződésről Londonból jelentik: A Daily Telegraph a francia-jugoszláv szerződés küszöb in levő aláírásával kapcsolatban azt álln­ia, hogy a szerződés aláírása csak azért húzódott másfél éven keresztül, mert Franciaország annakidején nem akart semmiféle olyan szerződést kötni, ame’y azt a látszatot kelt­hette, hogy Németország eilen irá­nyul, tekintettel arra, hogy abban az időben állt küszöbön a locarnói szerződések alá­írása. Nem akarta Franciaország Olasz­ország érzékenységét sem sérteni, amely állam akkor tárgyalásokat foly­tatott Jugoszláviával. A szérződés alá­írásának legfőbb akadálya azonban Pa­stes akkori miniszterelnöknek ellenállá­sa volt, aki azzal szerelte le a szerző­dés megteremtőjét, Nincsics volt külügy­minisztert, hogy Anglia nem veszi szívesen, ha a volt szövetségesek egymás között szerződést kötnek. A francia-jugoszláv szerződés azonban — Írja a Daily Telegraph — ma sem je­lent kevesebbet, mint 1926. márciusában: formális franca-jugoszláv szövet­séget jelent ez a szerződés, an. Jy iliuzoriussá teszi az olasz-iu -o­­szláv szerződés semlegességi zára­dékát és bizonyára nem fogják szívesen fo­gadni Németországban sem.

Next

/
Thumbnails
Contents