Bácsmegyei Napló, 1927. november (28. évfolyam, 304-333. szám)

1927-11-09 / 312. szám

*92? novemlief 9, 7. cMal ElCSMTOYET mÖ Puskával és vadászkutyával űzte ki a miséző papot a templomból egy hivő A valiásgyalázó földbirtokost letar­tóztatták A pacsiri pravoszláv templomban kí­nos botrányt rendezett kedden délelőtt Csoszics Szteván pacsiri földbirtokos, aki eddig még kideritetlen okból durván inzultálta Stefúnovics Dusán lelkészt, akit megakadályozott az istentisztelet elvégzésében, majd fegyvert szegezett az oltár előtt álló lelkészre s kikergette a temp­lomból. A pacsiri csendőrség az esetet telefonon jelentette a szuboticai államügyészség­nek és Csulinovics Ferdó dr. állam­ügyész elrendelte Csoszics Szteván le­tartóztatását. Kedden a pravoszláv Mindenszentek ünnepe volt és a pacséri görögkeleti hí­vők nagy számban jelentek meg az is­tentiszteleten. A templom előtt is többen álltak, várva a mise kezdetét. A várako­zók között volt Csoszics Szteván föld­­birtokos is, aki mikor megpillantotta a templomba igyekvő Stefánovics Dusán lelkészt, odaugrott hozzá és meg akarta akadályozni, hogy a templomba bemen­jen. A lármára többen odasiettek, de ak­korára Csoszics eltávozott, a lelkész pedig bement a templomba, ahol nem sokára elkezdődött az istentisztelet. Cso­szics az incidens után hazament, magú­hoz vette töltött vadászfegyverét és kutyájával együtt csakhamar megjelent a templomban. A földbirtokos megjelenése a zsúfolá­sig telt templomban nagy megütközést és riadalmat keltett. Senki sem tudta, mi készül és szinte kővé dermedve néz­ték a fegyverrel és kutyájával az oltár felé haladó embert. Csoszics végigment a templom hajóján egész az oltárig, ott levette válláról a vadászfegyvert és Stefánovcs lelkész mellének sze­gezve rákiáltott, hogy hagyja el a templomot. A lelkész, aki teljes papi ornátusban volt, megdöbbent a váratlan támadástól, majd hirtelen megfordult és kirohant a templomból. Az idő ház Irta: Tab én *zci A falu alján a Kó- m.zaladt tavaszi sietéssel. Fölötte esc tsati a Dalos­hegy terjeszkedett. Dem. a faluban egy kastély volt, meg egy kúria. Egy szines­­képzeletü református pap a falut elne­vezte a daloló színek falujának. Az ötvenes évek elején a kastélyban egy kislány lakott. Úgy hívták: Polika. A kúrián Domokos, élte gyermekéveit. Polika szülei ellátogattak a kúriára. Polika és Domokos akkor látták egy­mást legelőször. — No — mondotta Polika papája — hadd lássuk azt az időházat. Domokos édesapjának büszkén csillant meg a szeme. Zöldzsalus ablakhoz ve­zette vendégeit. Arasznyi barna faházikó volt felszerelve az ablak félfájára s a házikónak két ajtaja volt. Egyiken ke­resztül egy krinolinos fakisasszonyt lá­tott az ember ennivaló piciny locsolóval. A másik ajtó mögött, nyitott parapléval a kezében s bánatos orcával állt egy fa­legény. — Ez az — mutatta Domokos édes­apja a Polika papájának. Polika szerette volna a házikóból ki­venni a két fababát. De jólnevelt kislány volt; tudta, hogy idegen helyen nem sza­bad mindenhez hozzányúlni, ezért inkább szájába dugta ujjait. — Szóval, hogyha a férfi jön ki a ház­ból az esernyővel, akkor nedves idő vár­ható. — Úgy van. Ha pedig a hölgy jön lo­csolóval — egészítette ki a házigazda — szárazság következik. A gyermekek habos csokoládéval és finom linci-tortákban torkoskodtak. Meg­szerették egymást, mint az édes tész­tát. Amikor Polikáék este eltávoztak, Polika papája igy szólt Domokoshoz: — Látom, hogy megbarátkoztatok Po­­likával. Ha holnap az időházból nem az esernyős falegény jön ki, hanem a fa­kisasszony a zöld locsolóval, akkor gye­re el a kastélykertbe játszani Polikával. Domokos édesanyjának szemébe bol­dog könny szökött. Rendszerint igen tá­voli következményeket szeretett a leg­ártatlanabb szavaknak is tulajdonítani. Az egész jelenet egy pillanat alatt ját­szódott le és senki sem lépett közbe, hogy a botrányokozót leszerelje. Cso­szics a lelkész után sietett és követte egész a papiakig, ahová Stefánovics Du­sán az inzultus elöl menekült. Mikor Csoszics a lakásba betoppant, a lelkész segítségért kiáltott. Kiáltására az idő­közben meglepetésükből felocsúdott hí­vők nagy csapata benyomult a házba és lefegyverezték a botrányosan viselkedő földbirtokost. Értesítették a csendőrséget, amely őrizetbe vette Csoszics Sztevánt. A nyo­mozás még nem tudta pontosan meg­állapítani, hogy miért rendezte Csoszics a’felháborító botrányt, de valószínű, hogy személyes gyűlölet vezette a lel­kész ellen, akivel régebb idő óta ellen­séges viszonyban volt. Csoszicsot szer­dán beszállítják a szuboticai ügyészség fogházába. és ezért a rendőrség a nyomozás érde­kében szigorúan titkolódzik. A kárösz­­szeget, ami a magyar kincstárt érhette, eddig még nem tudták pontosan meg­állapítani. Blumenstein, aki a Matin jelentésében, mint bécsi bankár szerepel, magyar származású és az inflációs időben rend­kívüli nagy vagyonra tett szert. Akkor Érsekújváron lakott és amikor Szlo­­venszkó csehszlovák impérium alá ke­rült, Blumenstein Prágával keresett kap­csolatot és sikerült elérnie, hogy a csehszlovák kormány értékpapír­­bevásárlója volt a bécsi és buda­pesti tőzsdéken. Főleg úgynevezett fixkamatozásu papí­rok,-régi osztrák államadóssági kötvé-Nagyarányú áliampapirhamisitás Fárisban Magyarország kárára Egy bankárral az élén egész Európára kiterjedő bűnszövet­kezetet lepleztek le Párisból jelentik: A Matin értesülése szerint a francia bíróságot súlyos ha­misítási bűnügy foglalkoztatja. A rend­őri és a bírói közegek bizalmasan ke­zelik az ügyet s arról semmi közlést nem tesznek, azonban a Matin abban a helyzetben van, hogy az ügyről a kö­vetkezőket jelentheti: Blumenstein bécsi bankárt és két tár­sát hosszas és bizalmas rendőri megfi­gyelés után a francia hatóságok letar­tóztatták. A bécsi bankár és társai a báboruelötti osztrák és magyar államadóssági kötvényeket hamis lebélyegzéssel látták el. hogy azokat a francia piacon elhelyez­hessék. Nagyon sok kötvényt, amelyre hamis bélyegzést még nem alkalmazhat­tak, a francia bíróság lefoglalt. Az ügyet Olard vizsgálóbírónak osztották ki. A magyar kormányt értesítették a bűncselekményről, mire a francia bíróságot a bűnvádi eljárás meg­indítására kérte. A magyar kormány Brunet egyetemi ta­nár, ügyvéd révén adott be vádiratot a francia bírósághoz, A lap kifejti, hogy a békeszerződés értelmében a kötvénytulajdonosoknak akik a volt monarchia területén laktak, a magyar kormánynak cs'ák "papírban, inig külföldi tulajdonosoknak az arany­érték 32 százaléka után kell kamutol fi­zetni. Ezért Blumenstein és társai pofomáron összevásárolták a köt­vényeket Magyarországon, azokat kicsempészték, a magyar lebélyeg­zést eltávolították s igy jelentkeztek a francia bankoknál, amelyek a kötvényeket francia bélyeg­zővel látták el. A Matin által kipattantott hamisítási ügy egész Európára kiterjed és egész bűnszövetkezet áil mögötte. A hamisí­tás méretei kiszámíthatatlanok. Blumensteinen kivü! letartóztattak két orosz állampolgárt is, de való­színű, hogy a hamisítóknak még sok cinkostársuk van. Az első nyom indiszkréció folytán pattant ki Berlinben. A nyomozást ázom ban nagyon komplikálttá teszi az, hogy az állampapírok kicsenipészése körül roppant raffináltan jártak el. Valószínű, hogy nemcsak Magyarország kárára tör­tént a hamisítás, hanem a hamisitó­­banda működési körébe vonta az összes utódállamokat is, amelyek között a volt monarchia adós­ságai megoszlanak. A nyomozás egész Európára kiter­jed nyék vásárlásával foglalkozott, majd mindjobban terjeszkedett és Becsben is irodát nyitott. Az utóbbi időben, ugylát­­szik hivatalos megbízatásai megcsap­pantak, mivel azonban Bécsben jól meg­ismerte a fixkamatozásu papírokban köt­hető külföldi üzleteket, Parisba tette át Székhelyét és főleg Páris és Prága kö­zött manipulált. Érdekes, hogy Blumenstein fulajdon­­képen nem hamisított az államadó.ssági kötvényekre bélyegzőket, hanem az értékpapírokról az eredeti bé­lyegzéseket vegyi utón eltávolitotta és a fixkamatozásu papírokat most már mint bélyegzetleneket mutatta be a francia bankoknál, hogy azokat francia bélyegzővel lássák el. A magyar kormány már hónapokkal ezelőtt értesült a bűnszövetkezet űzői­méiről és erről jelentést tett a Caisse Commune igazgatóságának, amely a háború előtti tartozások rendezésének fóruma és amely meg is tette a szüksé­ges lépéseket. Blumensteinéket azóta megfigyelték, mig most végre leleplezték a bűnszövetkezetet. Zemaljska Kreditna Banka és fiókjai csődbejutása folytán Mlletić Ark. ügyvéd Beograd, Vidinska 13 elvállalja a hitelezők képviseletét a csődbíróságnál H2i9 És a kastély kétezer holdnak volt a be­tetőzése, mig a kúriához mindössze két­száz hold tartozott s az is megterhelve. ,| Domokos másnap nagy izgalommal leste az időházat. A fakisasszony jött ki a zöld locsoló­val. A kisfiú szivrepesve szaladt a kislány­hoz, Domokos sorsa megpecsételtetctt. A hetvenes években Domokos átvette elöregedett édesapjától a gazdálkodást. Polika eladólánnyá Cserepedett. A fiata­lok kezdettek komolyan gondolkozni egy­más sorsa felöl. Hetvenhatban Domokos odaálit a Polika papája elé: — Elvenném Polikát. Három jó év rendbehozza annyira a birtokomat, hogy nem lesz rajta krajcár adósság sem. Újabb három év alatt megkétszerezem a vagyonomat. Polika papája ismét bizalmatlanul in­gatta fejét. Szakasztott úgy, mint húsz egynéhány éve, amikor az idöházat elő­ször pillantotta meg a kúrián. — Öcsém, várjuk meg a három jó évet, azután beszélhetünk. Ennyi volt a válasz a ieánykérésre. Domokos hazament és három évig minden hajnalban szorongó szivvel néz­te az időházat. Mentői többet nézte, an­nál több bubánata, bosszúsága lett. Hol fakisasszony tartózkodott túlsókat az időház tornácán, hol a falegény. Három éven keresztül irgalmatlan hűségek és vad esők pusztították a daloló szinck fa­lujában a termést s az emberek életerejét. A nyolcvanas években megsokszoro­zódtak a gondok a kúrián. A kastélyban pedig Polika papája kibőkte a nagv szót, hogy leánya nem maradhat pártá­ban örökké. Csakhamar megjelent ná­luk egy előkelő idegen s a kastélyban meg volt az esküvő. . — Sirat engem az ég is — vigasz­talta magát Domokos gyatra eléstétellel az esküvő napján. Az időház előtt az esernyős férfi ak­kor csakugyan csökönyösen kinn tar­tózkodott vagy negyven napig. A kilencvenes években a íalegény meg a faleány felmondták a szolgálatot. Sze­rencsére ez idűtájt eg.v ezermester la­kott a faluban. Hívásra megjelent a kú­rián s szétszedte az időházat. — A húr romlott meg — magyarázta az ezermester Domokosnak. — Tetszik látni, tekintetes ur? az egész szerkezet egyetlen húron alapszik, akár az ember élete szivünk húrjain. Tudálékos ember volt az ezermester és Domokos mosolyogva hallgatta böl­cselkedését: — Az idöház búrja úgy vau elhe­lyezve. iiogvlia nedvesség éri, hát meg­­facsafodik és a férfit fordítja előre az esernyővel. Ha ellenben ugyanez a húr száraz levegőt kap, akkor kienged, a férfit visszahúzza, következésképpen eiőfejön tehát a mutató ellenkező vége a locsol 'val és a kisasszonnyal. — Lám. ezt sem tudtam. Az ember holtáig okú! — mondotta Domokos. A megjavított időház újra' pontosan jósolt meleget, esőt. fagyot és havat. Isten kedvezőbbre fordított kegyével ötvenéves korában Doinc-Fos elérte azt, amit egykor három év alatt remélt el­érni fiatalos hittel. A kúriai birtok' fel­szabadult adósságaiból,. sőt jelentős uj tagokkal gyarapodott. A kilencszázas években pedig Poli­ka megözvegyült. Hagyták letelni a gyászcs.vtcndőt. Azután együtt nézték minden lefek­véskor, minden felkeléskor az időházat. Figyelmesebben lesték a fakisasszony jelentkezését, mint valaha. A nedvesség, vagy amint mostanában mondták, a csapadék nemcsak a vetést rontotta már, de Polika életébe is beíeavaíkozotf. A fakisasszony jókedvet, jóegészséget jelentett, az esernyős falcgény kellemet­len halogatásokat tagjaikban, köhögést, herbateát, borogatásokat. Háború következett, majd forradalom. Uj impérium, földreform. S a fö'clre­­form következtében az időház jós-sze­repe. Domokos és Polika szempontjából egyre kevésbbé vonatkozott búzára, repcére, tengerire. A fakisasszony é; a falegény felfagytak a gazdálkodással s tevékenységüket a köszvény és asztma jelentkezéseinek bejósolására korlá­tozták. Idén Domokos három hétig nyomta az ágyát. Hárem hét alatt állandóan az esernyős férfi ólálkodott az idöház előtt. És Domokos számára hiábavaló volt her­­batea, orvos és borogatás. Mire ápolás­ban kimerült párja is ágynak esett, Do­mokos teste elhagyta megszokott fek­helyét, hogy szálegyenesen nyújtózzék fekete deszkából készült uj derékaljára. Arra. amelyik ő vele nemsokára meg­kezdi porlását a daloló szinek földjének szent ölelésében. Amikor Domokos halottas szobája egészen megtelt virágokkal, Polika ijedten beszélgetett doktorával. A doktor azt mondta neki: — Megtiltom, hogy ilyen időben a boldogultat kikisérje a temetőbe. Polika párnáiba temette arcát, úgy sirt keservesen. — Akkor sem enged, hogyha kiderül? — kérdezte szalmaszálba kapaszkodva orvosát. A doktor gondolkozott: — Ha szép idő lenne, ha igazán ra­gyogó szárazra fordulna holnapig, ak­kor nem bánnám. Jól felöltöznék s ak­kor kocsival... Amint a doktor távozott, Polika azon­nal feltápászkodott, megnézte Domokost a ravatalon, azután az időházhoz ment. A férfi állt kinn rendületlenül a p.i­­rcpléval. Polika összekulcsolta két öreg kezét. Nem Istenhez imádkozott, hanem az idő­­házboz. meg az időház festett fakisasz­­szenyához. Benn a halottas szobában rebbenve égtek a viaszgvertyák. Az időház eiű.t múlt, múlt az idő. Polika hitt és imádko­zott. Éjfélkor is ott állt még az idöház előtt. Le nem vette szemeit egy pillanat­ra sem a két ajtóról. Egyszerre megmozdult a kis ház mu­tatva. A krinolinos hölgy előbbre jött az ö ajtajában s az esernyőslegény visszavo­nult. Az ablakból látni lehetett, mint szúrja át egy fényes csillag a megtépett Jellegeket. Polika fellélegzett. Reggel egy foszlány sem zavarta a kiderült eget. Verőfényes májusi dél­előtt temették Domokost. Polika hintó­­ia közvetlenül a halottas kocsi mögött haladt a Daloshegy felé. Pedig csak annyi történt, hogy egy egyedül maradt asszony fohászaira megcsavarodott egy húr valahol... A nagy időházban.

Next

/
Thumbnails
Contents