Bácsmegyei Napló, 1927. október (28. évfolyam, 273-303. szám)

1927-10-06 / 278. szám

10. oldal BÄCSMEGYEI NAPLÓ 1927. oTćtobef'tf Az agrirreíorm végleges és törvényes ren­dezése a gazdasági válsig szanálásának legfőbb feltétele \ boJseviztftus’Ó1 msö'.evfc meg az országot az Agrarreform, de hi.á't sürgősen ki kell küszöbölni A jugoszláv állartii életnek eleddig ■ kétségkívül az ágfárreförm volt legna­­igyobb szociális-gazdasági alkotása. Mint minden nagy átáll jót alkotásnak, ame­lyet úgyszólván máról-holnapra kény­telenek meghozni, az agrárreíorm-kér­­dés elintézésének is számos sulyok hi­­bája van. Az agrárreform kérdésének elintézését nem előzte meg nagyszabású .elméleti előkészítés —, erre nem is volt ídŐ — hanem két olyan külső körül- Imény, amelyek a mielőbbi — jó vagy fossz — elintézést sürgették. A királyi ígéretet kellett beváltani az ország érdekében küzdő néppel szemben, másrészt sürgőssé tették a megoldást Középeurópának a háború utáni viszo­nyai. Mindenfelől a bolsevlzmns réme fenyegetett, amelynek legjobb védgátjául államíér­­fiaink helyesen az agrárveformot, illet­ve a földosztást jelölték meg. Az adott helyzethez merteh až agrárreformnak háromféle célt kellett szolgálnia. A szo­ciális szempontot, a gazdaságit és a nationalist. A szociális cél az volt, hogy az országban levő elégedetlenek szá­ma apadjon, hogy igy az a kör, amely­ben a bclsevizmus eszméi termékeny ta­lajra találhatnak, kisebbedjen. A reform szociális része többé-kevésbbé ki is elé­gítette a kitűzött célt, mert majdnem kétszázezer családot jut­tatott földhöz az agrárreform, akik igy a forradalomra hajló nincste­lenekből a konzervatív életfelfogás felé Inkább hajló földtulajdonosok vagy lég alább földet tárhatók lettek. Nagy hi­bája azonban szociális szóm pontból ,is a reformnak, hogyaz/uim s natíisnm* a vajdasági kisebbséghez < • 'tartozó földnélkülieket, akik poriig --a nagy­birtokok felosztása folytán egzisz­tenciájukat teljesen elvesztették, egyáltalában nem részesítették a földreform áldásaiban. A szociális célt azonban nagyjából mégis kiélégitette az agrárréform: az ia nagyfokú, nyugtalanság, amely az ál­lamalakulat utáni években az egész or­szágban mutatkozott — megszűnt. Amennyire kielégítette azonban a re­form a szociális célt, ép oly kevéssé ért el eredményt gazdasági szempontból. Gazdaságilag az a kérdés volt eldöntem dő az ágrárreformnál, hogy a termelés erdekei, melyik íölcítipusnak kedveznek inkább a nagy vagy a kisbirtok rend­szernek. Egészen szárazra lefordítva . szürke elméletet: a nagy vagy a kisbirtok terniel-e töb­bet. F'vileg a jugoszláv agrárreform éhben ä kérdésben a helyes utat találta még . atiiikör a reform a minél több kisbirtok alakítását tűzte ki céljául. ,4 kisbirtek tényleg többet termel a nagybirtoknál és a baromtenyésztést iš fokozza. Év­tizedekig az volt a felfogás, hogy a kis­birtek nem termel á piüe számára, mert * kisbirtok termése a gazda és családja valamint állatállományi eltartására és 1 vetőmagra kell s csak egy nagyon kis felesleg marad terméséből a városi poi­­f 'rság éllátás-'fa. F*:t •> léfelt azokban t ljesen megdöntötték Sérling és Knep német rttitigétgdzdák kUiálááSi, aki;; a nacionalista Szempontból végrehajtott telepítéseknél alkotott poméránir.i és brandenburgi német kisbiríokck terme­­l si eredményeit haSonlitotlák össze níóti nagybirtokok által elé A termési eredményeivel, amelyeken ezek a német telepes kisbirtnkok keletkeztek. A kuta­tás tényleg Csak igy hozhat helytálló eredményeket, mart ugyanazon főid ter­més! eredményéit látjuk, a nagybirtok és a kishirtok rendszerben. A nyolcvan­ezer hold kiterjedésű és 455 üzemet ma­gában .-foglaló terriiirten v.égzeít kuta­tások és statisztikai felvételek azt bi­zonyítják, hogy a nagybirtok csupán burgonyából és cukorrépából termel többet a kisbir­­toknál, ellenben a yabonanemüek­­hől a termés körülbelül kétszer ak­kora, mint a nagybirtokoknál, az állati termékek értéke pedig há­romszor akkora. A kisbirtokon való termelés értéke Knep statisztikai kimutatásai szerint több helyen 140 -a a nagybirtok termésé­nek, de a . legrosszabb eredményű kisbir­tokon is 40 százalékkal jobb az ered­mény a nagybirtokénál. A légf-dekesébb a Knep által végzett kutatások eredmé­nyeiben, hogy a telepek lakosságának növekedése nem vonja maga után a piacra Váló termelés csökkenését, ha­nem még növekszik is. Knep tapaszta­latai általában, mint azt Seltman Rezső a jeles magyar nemzetgazdász meg­jegyzi, azt bizonyítják, hogy minél ré­gebbi valamely kisbirtckcs-te’ep, annál többet képes a piacra termelni, mert an­nál nagyobb az állatállománya. S amig általában bizonyított tény az, hogy a nagybirtok a kivándorlást elösc­­g tt, addig a kisblrtckokon a lakos­ság szánta állandóan növekszik. A kisbirtokok képzése, mondja Selt­­rnan, nemcsak a népesedés, hanem a tér mciés és a belföldi piac ellátása szem­pontjából is haladást jelent. Nem sza­bad azonban elfelejteni, hogy mindezen adatok és az azckhól levont konzekven­ciák a kisbiltokra vonatkoznak és a jugoszláv agrárreform ott követté el a legnagyobb hibát, hogy 8—12 hold ki­terjedésű kisbiriökök képzése helyett törpebirtokokat alapított, amelyeknek f^ripéséből tényleg nagyon kevés ült alpesi ipart és kereskedelmét'űző pol­gárság ellátására vágy ckíztförtra. Te-■ tezi ezt á hibát, hogy L-czmi telepes még ma ÍS csak blrlalója és nem tulajdonosa a földnek, ami a birtokviszonyokat teljesén bizony­talanná, a földhitelt pedig lehetetlenné tette. Súlyosbítja a helyzetet, hogy áz uj birtokosok legtöbbjének sem mo­dern mezőgazdasági munkaeszkö­zeik, sóra épületük, sem Igájuk, sem barmúk nincs. Az állam pedig egész á legutóbbi idő­kig nem gondoskodott arról, kogy az uj birtokosok megféieő olcsó í . hosszu­­léjáratü hitelt kapjanak mindezek be­szerzésére. Nem Utöísó sorban esik a termelés róvására, hogy a vajdasági föld legkiválóbb szakértői a nemzeti­ségekhez tartozó földmunkások nein kaptak földet s miután a nagybirtokok megszűnvén, azokon sem kaphatnak munkát, vagy kivándoroltak, vagy vá­rosi proletárrá degradálódtak. Az ag­rárreformnak tehát, ha gázdáságilág is kél'.ő eredményeket akarunk azzal elér­ni, ezekét á hibáit és hiányait ki kell küszöbölni. A harmadik célt, a natíönálist, hogy menyiben elégítette ki az ag­rárreform, nem a mi tisztünk bí­rálat tárgyává tenni. Végeredményé2- bett az agrárréform kéresztülvite'e megteremtette az alapot a gazdasági és szociális fejlődés félé s ha a végleges agrártörvény, aminek az ország kon­szolidációja érdekében mihamarabb lét­re kell jönnie, megteremti a földosz­tásban az egyenlőséget, megtalálja a módját — akár termélőszövetkezetek alakítása, akár rrts formában — az ön­álló gazdálkodású törpebirtokok kikü­szöbölésére, valamint törvényes intéz­kedésekkel lehetővé teszi a kisbirtoko­sok termelőeszközökkel való ellátását és hitelszükségletének biztosítását, úgy a jugoszláv agrárréform elérté kitű­zött célját: megelégedettséget teremtett a föld népénél és nagy mértékben emelte a jugoszláv föld termési eredmé­nyeit. Ennek a végleges reformnak azonban nem szabad sokáig késnie, ,piert a mai állapot fenntartása, külö­nösen a Vajdaságban, lezüllött gazda-, ‘sági viszonyainkra csak még inkább .bénttölag hát és sietteti a mindinkább I közeledő gazdasági összeroppanást. Gyöngyösi Dezső Hárommillió nyolcszázezer dináréri kelt elegy tenyészbika a Buenos airesi kiállításon A sz~mír-bajnők irt ötvenkétezer dinárt fizettek. — Nyolc­százezer néző h irm incn égy mi Ilid belépődíjat fizetett mutatás, melyet a kiállítás igazgatósá­ga bocsátott rendelkezésemre. Eszerint az 1895. évben megtartott első tenyész­­áiiatkiálíitásöh a Shorthorn-faj bajnoka, a Jósé L. Fagés által kiállított »Gowan« csak 5.500 pésót (jugoszláv pénzérték­ben 136.290 dinárt) ért el. 1898-ban az »Épartan« nevű Shorthorn-bikával már 7.654 pésót, Í9Ö4-ben »Oxford Baromi­nál 21.000 pésót, 1908-bän »Oxford Ba­ron 28«-al 35.000 pésót, 1913-ban »Ame­­ricust-sal 80.00ÍJ pésót és 1919-ben »Col­­lyne 28«-al 100.000 pésót értek el, míg 1921- ben a »Deputy«-val csak 55.000, 1922- bén a »Gabler 2«-vél 50.000, az 1926. évi bajnokkal, »Santa Angela's Red Lad«-dal pedig csak 48.000 pésóig tudták felmenni az árverezők. Az 19Í7i év nagy sampionja, ezek sze­rint, csekély 42.000 pésqval lépte lé az eddigi rekordert, a mi fogalmaink sze­rint olyan óriási árdiferenciával, amiért odahaza (a 42.000 pésó is kitesz 1,040.760 dinárt) néhány gulyát lehetne megvásá­rolni. Amikor ezt a megjegyzést megkoc­káztattam a kiállítás igazgatóságának titkára előtt, aki végigkalauzolt a »kin esés« állatok« világában, megnyugta tott, hogy itt is lehet gulyát venni : Buenos Aires, szeptember 30. Az Argentinéban évenként megrendez­ni szokott világhíres tenyészállatkiáliitás háromnapos ünnepségeit ma délután re­kesztette be Alveat köztársasági elnök és a záróünnepély nyomán, tüstént meg­kezdődött a kiállítás .anyagának »lik­vidálása«: a nyilvános licitáció, ami a voltaképeni záróaktusát képezi a világ lefbá'fflulatősabb állatkiállitásáhak. A nyilvános árverés, amelynek keretében legelsősotbah az »állatbajnokságok« nyertesei, helyezettjei és dicsérö-okleve­­les disz-barmai kerülnek licitáció alá, mindjárt az elején szokatlan szenzációt hozott: az 1927. év »Uraml Shampiön«­­já, égy »Miiiliké Lovely Chief« névre hallgató — és állítólag angolul is töké­letesen értő — Shóothófri-téh ^észbika, 152.000 pésóóit, jugoszláv pénzér­tékben kíiejezve 0,762.423 dinárért kelt el és ezzel megdöntötte az lPŠo. óv óta elért legmagasabb el­adási ár rekordját. Az eddig elért rekordárat az 1920. évi kiállítás »Grand Stiampion«-ja, a Wiíiiani Angus tulajdonát képezett »Fa­ithful« nevű íhortbörn-tenyészbika tar­tóttá, aniely 110,000 jiésnéft (hazai pihž­­crfékbáti kifejezve 2.725.800 dinárért) kelt él a kiállítást köyfető lititáción. Igen jellemző áz Argentínában legna­gyobb nćpsžčriišćgiiek örvendő Shórf­­tiofu fajt! speciális hús-állatok fajtiszta 42.000 pesos árdiférericiáért. néni is szólva a 152.ÓÓÖ pésós teljés vételárról. Á busgyárák á legszívesebbén vásá­rolják a darabonként 8 -10—12—14 ifié férmázsás Shorthofh-állaíókat, ámélyék a »Corned Beef« gyártásához és Argen­tina leghatalmasabb külkereskedelmi té­teléhez, a fagyasztott hús exporthoz. Áz idéi »Grätid Shampion« nemcsak árban tett túl összes eddigi bajnoktár­sain, hanem Sulybáh is. Hivatalosan le­mért téfetsülya 2Ž máísá 14 kilót tett ki, életkora pedig a hivatalos anyakönyvi klvotlat szériát mindössze 6>í esztendő és harmadszülött fia áZ 1917. évi Grand ShámpioU-nak, »Falrlawné Royal Prin­­ce«-nek, amely akkor 52.000 pésóért kelt el. »MiHlike Lovely Chief* boldog tulaj­donosa, Senor DonMiguel Á. Martinez, leérdékethré kijelentette, hogy a diada­lok sorozatában érdemesült állat korá­hoz és kolosszális testsúlyához képéSt férfi-erejének teljében váh és tétiyész­­áiiátkéht való további alkalmaztatása tekintetében öt évig még szívesen vál­­lálja a garánciát. A buenos airesi, évfettkéht rendezett, világhírű állatkiállitás arányaira jellem­zők az idei kiállítás katalógusának kö­­vetkežo adatai: ICiállitottak 687 darab Shorthorn, He­reford, Angus, Hollandes, Nbrrtiand SS Tersey fajú tenyészbikát. Ugyanezek­ből a fajokból 1027 darab fejőstehenet, 930 darab Percherón, Bóülóhnais, Süf­­folk-Puncft, AméHcatí, Ihglés, Arabian és Anglonortnand telivér vagy magas­vér csődön. Ugyanezen fajokból 1340 darab tényészkancát. A Lincoln és egyéb fajú tenyészkosokból és anyabirkákbőt összesen 3265 darabot. (A Lincoln-ko­­sök bajnokságát egy »Brete« nevű áí­­latcsodá vitte el, amely a licitáciőn 3750 pésóért (92.925 dinárért) kelt el. Szere­pelt még a kiállításon 4760 darab faj­­barohifi (liba, pulyka, kacsa, tyuk, ga­lamb és házinyul), 1854 darab tenyész­kan és koca; végül 6 darab szamáfeső­­dör is. (A szamarak bajnoka »Cabrál«, 2.100 pésóért (5Ž.038 dinárért) cserélt gazdát a Hcitáeíön.) Általában véve fantasztikus összegek szerepeltek a licitáciőn és a vevők mind argentínaiak Voltak. Az idcsereglett amerikaiák, angolok, franciák, spanyo­lok és ném'etek mukkanni sém mertek a licitáló árgehtlnai milliárdosokkal és milliomosokkal szemben, akiknek mlndeh büszkeségük a címeres jószág! Az állatkiállitás helyéül szolgáló óriást csarnokok a »Palermo* nevezetű Villa­negyedben — Buenos Aires legelegán­sabb városrésze, — egész külöh kis vá­rost alkotnak. Az épületek mind Impo­záns, stílusos köpaloták, amelyek egy 150 holdas gyönyörű park területén van­nak elosztva. A kiállítás területén van egy szabá­lyos versénypálya is, köröskörül hatal* más tribünökkel. Itt foglalnak helyet a köztársasági elnök, a kormány tagjái, á diplomaták, előkelőségek és a közönség, midőn a kiállítás bajnokait, helyezett­jeit és okleveleseit egyenként bemutat­ják. A látogatási idő alatt a kiállítás te­rületén állandóan öt katonazenekar és á hírneves rendőrzenekar játszik. A kiállítás belépőjegyeit 8 bejáratnák 48 pénztár adja ki. A titkári hivatal nyk-' latkozata szerint a kiállítást három nap alatt 837.772 ember tekintette meg és az eladott belépő és tribünjegyekért összesen 1,382.764 pésó (34,569.100 dinár) folyt be. (Otthon az állami költségvetés tárgya­lásakor is kalapot emelnek egy ilyen tétel előtt!) Mikor mindezeket az adatokat hitele­sen és pontosan feljegyeztem a Bács­­megyei Napló olvasói számára, megem­lítettem a kiállítás titkárának, hogy ilyen szépen sikerült mezőgazdasági és állat­­kiállitást csak Szuboticán és Szentén láttam utoljára. Az utóbbinak különö­sen fényes sikere volt, mert amidőn a kormányt képviselő Makszimovics Bö­­zsó belügyminisztert és a kíséretében volt képvisélokét és egyéb közigazga­tási potentátokat kivézétíék a kiállí­tás színhelyére, a Tisza Védtöltésének oldalába, a száz méter hosszú útvona­lon, két sorban kiállított 16 tehén, 13 lő, 8 sértési 7'A házinyul; néhány hordó, 2 traktor és 3 Vetőgép láttára a miniszter maga is azt kérdeztél *Waf höl is van kérem az a kiállítás, amit nékem meg kell Hgitiéttt?/.;.« tenyészbikáinak felérfékeléséré az, a ki- [ a JegkiVálúbb husánvagot szolgáltatják SpjM

Next

/
Thumbnails
Contents