Bácsmegyei Napló, 1927. október (28. évfolyam, 273-303. szám)

1927-10-30 / 302. szám

1 Poítarina pfaSena o gafdirom! Lapunk mai száma (a Habostorta moDékiette! együtt) 48 oldat — Ara 4 dinár BÁCSMECYE1 NAPLÓ «XVIII, évfolyam. Szubotica. 1927. VASARNAP, oktőbar 30, 30?, szám Telefon: Kiadóhivatal 8—SS Szerkesztőség 5—10. 8—52, 370. , _ Szerkesztőség, kiadóbivataf és könyvosztály, Szubotica Megjelenik mindennap reggel, ünnep után és hétfőn Is. Előfizetési ár negyedévre 165 din. ZmaJ Jovln trg. 3. (Minerva palotai Konkoly a búzában Més egy vasárnap és a Vajdaság népe felvonul az urnák elé, hogy bi­zalmának letéteményeseit bejuttassa a községi önkormányzatokba. A kü­lönböző pártok, vagyis inkább cso­portok — mert hiszen az országos pártokon kívül mindenféle egyéb ad hoc alakulatok vesznek részt a köz­ségi választásokban — igyekeznek az utolsó hét agitációs lehetőségeit -kiaknázni, hogy esélyeiket feljavít­sák. Összejövetelek és népgyülések zajlanak, polémiák pattognak, érvek sorakoznak, sőt itt-ott felharsan a fajokat egymás ellen uszító nacio­nalizmus trombitaszava is, amely azokat tüzeli előnyomulásra, akik a néppel való kapcsolat hiányát hon­­mentő jelszavak rikitószinü virágai­val bokrétázzák fel. Ha a nacionalizmust a legutóbbi kilenc év tanulságainak világításába helyezzük, kiderül, hogy nálunk a Vajdaságban a bajok legnagyobb ré­szének kutforrása a nacionalista tü­relmetlenség volt. A szabadságjogok ha nem is intézményes, de a gyakor­latban mégis érvényesülő korlátozá­sa, a gazdasági és kulturális fejlődés visszavetése, a horribilis adók kiro­vása és drákói behajtása elsősorban arra a körülményre vezethető visz­­sza, hogy a nacionalizmus a Vajda­ságot — lakosságának nemzetiségi megosztottságára való tekintettel — még mindig paeifikálandó területnek iparkodik feltüntetni, ahol bizonyos atrocitások is a nemzeti szempont salvus conductusát élvezhetik. A Vajdaságra nehezedő igazságtalan­ságok az országrészek nacionalista osztályozásából eredtek, viszont az injuriák ellen felhördülő panaszokat olyan módon próbálták diszkreditál­­ni, hogy az orvoslásukra irányuló mozgalmaknak államellenes tenden­ciát imputáltak. Ez az állapot érzékenyen sújtotta magát a vajdasági szlávságot is, amely aggodalommal látta, hogy mezőgazdasági, ipari és kulturális téren egyaránt a legnagyobb aktivi­tásra hivatott sziikebb hazája lassan­ként passzív vidékké devasztálődik. így fejlődött ki a Vajdaságban szer­­bek, bunyevácok, magyarok, néme­tek és tótok szolidáris együttműkö­dése a közösen viselt nyomasztó ter­hek enyhítése és az itteni viszonyok szanálása érdekében. A teherhiróké­­pesség tulíeszitése és a jogrendet sértő közigazgatási anomáliák elha rapózása elleni defenzíva szükséges­sége áthidalja a nemzetiségi különb­ségeket és az idenőtt. minden , ideg­szálával, érzésével és életérdekével ebben a talajban gyökerező népet olyan sorsközösségbe fűzi össze, amelyről hatástalanul pattannak vissza az ellentéteket szító sovinisz­ta izgatás mérgezett nyilai. Amikor a kormány kiirta a Vajda­ságban a községi választásokat^jegy­­szersmindenkorra leszámolt azzal az ellenvetéssel, mintha a nemzetisé­geknek a községi önkormányzatok­ban való részvétele a Vajdaság nem­zeti jellegét csorbíthatná. Ma már a legszélsőbb nacionalizmus sem he­lyezkedik arra az álláspontra, hogy a Vajdaságot ki kell rekeszteni a községi autonómiából. Azok azonban, akik a nacionalizmusból nem a tiszta hazafiáágot teszik magukévá, hanem jogcímet merítenek arra, hogy má­sokkal, különösen a nemzeti kisebb­ségekkel. szemben hatalmaskodjanak, a községi választások alkalmát is megragadják a bizalmatlanság és gyanakvás szellemének propagálásá­ra. Úgy ragaszkodnak ők ehhez az egyéni előnyöket gyümölcsöző tőké­hez, mint betétes a takarékkönyvé­hez. Azt hiszik,i hogy a hazára vi­gyáznak,./^ ésaiekedeteik inkább a R^jíKi^icmMk Jeltésére vallanak. Az íközvScménve tisztában van vrS^)ihazafiság alkotó mun­kában, a konszolidáció ügyének elő­mozdításában és nem koholt veszé­lyek elhárításában nyilvánul. A Vajdaságnak, de az országnak sincs szüksége az olyan nacionaliz­musra, amelynek főelve, hogy min­denki gyanús, aki él és amely az ál­lamérdeket egy virágzó országrész elnyomorításával szolgálja. A köz­ségi választások k'irása annak a jele, hogy a kormány lehetővé akar­ja tennf a Vajdaság talprnállitását. ami végeredményben a jugoszláv nemzeti erők produktivitását öreg­bíti. Ha a Vajdaság visszakapja me­zőgazdasági, ipari, kereskedelmi és kulturális fejlődése feltételeit, ez nagy lépést jelent az egész ország szanálása -felé. A nemes értelemben vett nacionalizmus nem szakítja ki a Vajdaság boldogulásának követel­ményeit az állam egyetemes érde­keinek összefüggéséből és a Vajda­ság népfajainak az az ambíciójuk, hogy á községi önkormányzatok ke­retében végzett munkájukkal ezt a pozitív hazafiságot igazolják. A két kormányzÓDÚrt vajdasági képviselőinek sikerült a Vajdaság jogos törekvéseit bekapcsoltok a kormányzati tényezők érdeklődésé­be. A radikális és a demokrata vaj­dasági képviselők külön-küíö/i és együtt állandóan tanácskoznak az itteni közigazgatás kérdéseiről s ha egyelőre csak az állások arányos felosztása körül forognak is a meg­beszélések, mindenesetre figyelemre­méltó haladás, hogy a vajdasági pro­blémák előléptek az országos poli­tika feladatainak rangsorában. Volt idő, amikor például a vajdasági ra­dikális képviselők akciói hajótörést szenvedtek azon a felfogáson, hogy egy országos párt fegyelme és egy­sége meglazul, ha vidékek speciális érdekképviselete szerint csoportokra tagolódik. Most a vajdasági igények szószólói illetékes helyen meghall­gatásra találnak, ami annak az ör­vendetes belátásnak tulajdonítható, hogy a Vajdaság konstruktiv értékei az ország kára nélkül nem hanya­golhatok el. A Vajdaságot nem lehet főbbé d­­bánás dolgában corpus separptum­­nak tekinteni és amikor ez a közsé­gi autonómia megvalósulásával olyan impozánsul demonstrálódik, egyszeR- smind kifejezésre jut a kormány­zatnak az az intenciója is, hogy ezt az országrészt k von ja a nacioná- * lista túlzók bénító gyámkodása alól. A jelölőlisták túlnyomó része azt ta­núsítja, hogy a vajdasági községek polgárságát az önkormányzatokban nem faji célok, hanem a községi gazdálkodáshoz fűződő közös érde­kek kultusza irányítja és semmi jo­gosultságuk nincs azoknak a skrupju­­lusoknak. amelyekkel egyesek kon­kolyt hintenek a megértés búzájába. A minisztereinek válaszolt a parlamentben a horvát parasztpárt vátlindiíványára Vukicsevics Velja megcáfolta a vádinditvány á lltása-t — Radies a demokra­tákat is támadta és élesen összetűzött Mariakovics Voja kik ügyminiszterrel Péntekig elnapolták a parlamentet Beogradból jelentik: A parlament szombati üiését teljesen kitöltötte a Vu­kicsevics miniszterelnök ellen benyújtott vádinditvány tárgyalása. Őfelsége szombaton délután vissza­érkezett Topójáról Beogradba. és úgy látszik a királyi család most hu­zamosabb ideig Beograc’ban marad. A pénzügyminiszter lemondása körüli izgalmak már elültek, egyes verziók sze­rint azonban Markovics Bogdán dr. csak feltéte­lesen egyezett bele abba, hogy le­mondásának ügyét elhalasszák. A parlament munkaprogramját erősen megzavarta a Radicsék által váratlanul benyújtott vádinditvány, annál is inkább, mert a vitára több mint negyven szónok jelentkezett és igy az több napot is igénybe vehet. A kormány eredetileg el akarta na­polni a parlamentet a jövő hét pén­tekjéig. többek közt azért is, mert kedden katho­­likus ünnep van, arnely miatt a klerikáli­sok legalább két napi szünetet kérnek Emellett a választások miatt a vajdasági képviselők is parlamenti szünetet kivári • nak, hogy részt vehessenek az agitáció­­ban. A kormány ezekre való tekintettel a vádinditvány feletti vitának ínég a szom­bati ülésen való befejezését kívánja, de az ellenzék ebbe nem megy bele és ezért a kormány azt javasolja, hogy szakítsák félbe a parlament üléseit és a pénteki napon folytassák, viszont kéri, hogy az ellenzék garantál­ja, hogV a vitát pénteken be is fejezi. Eb­ben az ügyben a parlament ni elnöke ösz­­szehivta a pártvezérek kollégiumát. A parlament elnöksége a pártvezérek javas­latát elfogadta és belement az ii'és elna­polásába azzal, hogy a pénteki ülésen föltétlenül befejezik a vádinditvány fö­lötti vitát. A parlament szombati ülése egyébként, bár meglehetős izgalmas lefolyású volt. nem liozott különösebb politikai szenzá­ciókat, de feljegyzésre méltó az az inci­dens, amely Rcdics István és Marlnhovics Voja külügyminiszter között játszó­dott le. A Parlament ülése A parlament szombati ülésén a napi­rend előtt az elnök bejelentette, hogy Budiszavljevics Szrdján PribicsevicS- párti képviselő törvényjavaslatot nyújtott ne az 1876-ik évi horvátországi községi törvény tudósítására vonatkozólag és erre sürgőséget kért. Budiszavljevics rövid oeszédben megindokolta a sürgős­séget. A javaslat egy szakaszból áll, amely szerint a községi bírót a községi képviselőtestület választja Vukicsevics miniszterelnök-belügymi­niszter kijelentette, bogy a sürgősséget elfogadja és a többség is megszavazta A miniszterelnök védő­­beszéde Vukie’sc'-ics miniszterelnök állt ezután szólásra, hogy előadja védekezését a Radics-párt vádinditványával szemben. — Válaszképp a vádlnditványra — mondotta a miniszterelnök — elég, na el­olvassuk az igazolóbizottság jelentését, amely szerint a bizottság az összes man­dátumokat. három kivételével, igazolta. A vádinditvány egyetlen konkrét tényt sem sorol íel azonkívül, amit az igazoló- L'izottságban már előadtak. A jelentésből megállapítható, hogy huszonöt kerületben egyáltalán nem volt panasz a választá­sok ellen, harminc választókerületben voltak panaszok, amelyekről azonban az igazolóbizottság megállapította, hogy nem bizonyítottak. Maga az a tény, hogy huszonöt választókerületben egyál­talában nem voltak panaszok, a többi harminc kerületben pedig alaptalan pa­naszok voltak, a választások tisztasá­gát bizonyítja. Kokanovics Cséda: Radojevics Ante nem igy gondolkodik. Budiszavljevics Szrdján: Es sok más radikális sem. Vukicsevics: Egészen természetes, hogy a belügyminiszternek az egész or­szágban ugyanígy politikát kell folytat­nia, mégis azt állítják, hogy különöskép­pen Boszniában befolyásolták a csend­őrök a választókat. A csendőrök nem­csak Boszniában, hanem Délszerbiában is befolyással voltak a választások ered­ményére. (Nagy zaj.) Miért emelik ak­kor ki különösen Boszniát? Világos, hogy csak azért, hogy valamit mondhas­sanak. A be nem igazolt példák, alapta­lan állítások nem fogadhatók el a vádak alapjául. Csalc sommásan.állítják, hogy a* tengerparti, zagrebi és oszijeki tarto­mányokban több mint kétszáz községi képviselőtestületet feloszlattak. Miért nem sorolják fel, hogy melyeket? Predavec: Mondja azt, hogy nem igaz. Vukicsevics: Még ha lettek volna is ilyen esetek, illett volna azokat felsorol­ni. Szememre vetik, hegy a választáso­kon mért nem állítottam azt, hogy na

Next

/
Thumbnails
Contents