Bácsmegyei Napló, 1927. október (28. évfolyam, 273-303. szám)
1927-10-22 / 294. szám
4. oldal BÄCSMEGYEJ NAPLÓ 1927. október 22 Trifkovics Márkó a magyarság barátja A nemzetgyűlés már napirendre tért afölött, hogy Trifkovics Márkó nem tagja a parlamentnek. Demokratikus államban a választóknak a választásokon megnyilvánult akaratával szemben nincs apelláta. Mi szórul-szóra aláírjuk, amit Rdcics Szima szombori képviselő mondott, hogy Trifkovics nem tudott gyökeret verni a nép között s nem volt szükség legendás választási trükkökre, — s nem követtek el semmi visszaélést, — Szomborban mégis kisebbségben maradt. Semmiesetre sem állhat meg az, amit Pribicsevics állított, hogy a kormánynak a kisebbségekkel kötött megegyezése buktatta meg Trifkovicsot. A kisebbségek a szombori kerületben nem is a kormány jelöltjeit támogatták, hanem a német párt önálló lisztával szavazott, a hivatalos magyar párt képviselői a demokrata lisztán voltak jelölve. De a kisebbségeknek semmi okuk sem volt, hogy ne a legnagyobb megbecsüléssel tekintsenek Trifkovics Márkó személyére, aki sokkal nemesebb gondolkodású, sokkal inkább européer, semhogy valaha is támogathatta volna a kisebbségek brutális üldözésének politikáját. Trifkovics Márkó neve az igazolási vitában harci jelszóvá lett. A nemes gondolkodású politikusnak aligha lehet Ínyére az, hogy olyan politikusok, akik állandóan szemben állottak vele, most az ő nevét használják fel harci indulóul Trifkovics arra is példát mutatott, hogy mikép lehet és kell egy megtörtént választás következményeként csendesen, szépen visszavonulni. A magyar kisebbségi sajtó azonban úgy érzi, hogy önmagának tartozik azzal, hogy konstatálja, hogy amikor Trifkovics Márkó részese volt a kormányzati hatalomnak, igazságosan és emberien beszélt és cselekedett is a kisebbségek érdekében. Le kell szögezni, hogy Trifkovics annyira hive volt a magyarokkal való megbékülésnek, hogy amikor az antant az SHS királyságot tel akarta hatalmazni, hogy Romániával együtt bevonuljon Kun Béláik kommunista Magyarországra, Trifkovics volt az, aki tiltakozott a megbízatás elfogadása ellen s azt hangoztatta, hogy Jugoszláviának gondolnia kell a jövőre s a Magyarországhoz való közeledés és a barátság útját kell keresnie, nem pedig elkeseredést kelteni a magyarokban. Aki tudott és mert szembeszállni azzal a gondolattal, amely pillanatnyilag könnyű sikert ígért, nem lehetett és nem is volt soha a jugoszláviai magyarság ellensége sem s a jugoszláviai magyarság, amely hálás minden megnyilatkozó baráti érzésért és minden megértő szóért, nem vállalja Trifkovics Márkó-val szemben a hálátlanság vádját, mert ez a vád igaztalan. A politikai erőviszonyok, pártösszetételek változhatnak s ha hamarosan nem is változnának, a jugoszláv közélet nem nélkülözheti sokáig olyan ragyogó múltú, puritán gondolkodású politikus aktivitását, mint aminő Trifkovics Márkó s a magyar kisebbség szilárd meggyőződéssel hiszi, hogy Trifkovics igazságérzete, gondolkodásnak nemesség mindig megtalálja a kis; . Jegek jogainak elismertetése és tiszteletben tartása felé vezető utat. Az linzerekből lett betörd élvezettel olvasta az újságban a lopásairól szóló tudósításokat Tizenöt károsult jelentkezett eddig a szuboticai rendőrségen A szuboticai rendőrség, mint megírtuk, szerdán elfogott két veszedelmes betörőt; Szombati Mihály állásnélküli mázolósegédet és Sokcsics Nesztó munkást, akik Szubotica belterületén eddigi bevallásuk szerint huszonhét betöréses lopást követtek el. Csütörtökön a detektívek a két betörőt kivitték a lopások színhelyére. Szombati is és Sokcsics is pon tosan megmutatták azokat a helyeket, ahol a betöréseket elkövették. A károsultak serege a rendőrségi folyosón Pénteken délelőtt megindult a károsultak serege a rendőrségre, hogy értéktárgyaikat átvegyék. A betörők lakásán két szekérre való lopott holmit találtak, melyet bevittek a rendőrségre. Szombati pontosan emlékezett, honnan mit vitt el és eszerint csoportosították a holmikat. Egy tágas szoba padlója tele volt a betörésekből származó tárgyakkal. Volt ott paplan, törülköző, cipő, kabát, ing, óra, sétabot, toalett felszerelés, parfüm és ezerféle apróság. Szombatit és Sokcsicsot odaállították az áruhalmaz elé és a két betörő egyenként felismerve a tárgyakat, mondta: — Ezt Gyorgyevics uréktól vittük el, ezt Spitzcrnétöl, ezt Kovács tekintetes uréktól... Egyes darabok felett egész vita fejlődött ki a két .betörő között. Szombati egy ezüsttálról azt állította, hogy Engler Miklóséktól való, Sokcsics kezébe vette a tálat, jól megnézte és kijelentette, hogy a »kollégája« téved, a tálat Juhász Györgynétől emelték el. Az áru szortírozása reggeltől délelőtt tízig tart. Ekkor már harm;nc-negyven kis csomag fekszik sorjában egymás mellett, mindegyiken kis cédula a károsult nevével. Szombati nagy derültség között intézkedett: — Ez a mozsár ide való. ez a lánc emide, ezek az ingek azt hiszem Arnold űré voltak. Felemelte a finom hatiszt ingeket és nézi. Megtapogatta, megnézte a nyakbőségét, aztán szomorúan letette. A szép zakkókért fáj legjobban a szive. Elmesélte, hogy a legnagyobb hidegben sem mert rendes ruhát felvenni, mert félt hogy felismerik. Pázott, pedig a »raktárban« tucatszám álltak a jobbnál-jobb felöltök és kabátok. Városi bundája is volt. Bizonyos, hogy ha ezt vette volna fel és úgy sétált volna az uccán, a szemfüles detektivnek nem tűnt volna fel és még ma is szabad lenne. Szombati megköszöni az ágyneműt Tíz óra után jelentkeznek a károsultak. Urlasszonyok, munkásasszonyok, férfiak vegyes csoportban várnak a harmadik emeleten. Egyenként bocsátják be őket. Mindegyiktől megkérdezik mija tűnt el. A felsorolás után megtekintik a csomagot, hogy hiűnyzik-e valami. Aztán kiadják a tulajdonosoknak, akik boldogan távoznak a megkerült jószággal, A csomagok egyre fogynak. Egyik kd rosult talicskával jött, hogy elvigye ágyneműjét. Szombati az összes párnákat elvitte tőle, úgyhogy hetekig szalmazsákon aludtak. Ezalatt Szombati használta őket és nem éppen ingerlő biztonságban kerültek most vissza a tulajdonoshoz. Szombati, aki egész idő alatt a csomagoknál van, udvariasan odaszól az dgyneéni^tulajdonosának^^^^^^^^^ — Köszönöm szépen és ne tessék haragudni, hogy koptattam, javítani nem volt időm, mosni pedig nem szeretek! Mindenki nevet: Mégis csak jól nevelt betörő ez a Szombati, látszik, begy jó családból származott. Sokcsisc Nesz to hallgat és gyűlölködve néz az elvonuló károsultakra, akik percek alatt elkapkodják azt, amit ők hosszú hónapokon keresztül »nappalt is éiielló téve« összeszereztek. Pénteken délig a következő károsultak jelentkeztek a rendőrségen: Szántó Dezsőné, Freiberg Fereiicné. özvegy Spitzer Jakabné. özvegy Schlezing r Mikiósné, Arnold Ernő, Vászlcs Péter, Gyorgyevics Mjlivöj. Engler Miklós Krnyajszki Mílivoj. Jágics András. Kiss Miksa, Kovács Béla. Kern Zs'gmQüd. Ötvös János és Gcncsics Velicsk,. A betörők élvezette! olvasták a lopásokról megjelent tudósításokat Szombati Mihályt és Sokcsics Nesztot pénteken újból kihallgatták, de egyik betörő se telt újabb és lényegesebb vallomást ér. megmaradtak amellett, hogy a felsorolt huszonhét lopáson és betörésen kívül többet nem követtek, el. Szombati elmondotta, hogy egy betörés vagy lopás után alig várta az újságot, hogy elolvasssa »mit imák a lapok legújabb tettéről.« — Este, ha nem volt dolgunk — meséli Szombati — otthon ültünk Nesztóval és olvastuk az újságot. Én olvastam és a pajtásom nagy élvezettel hallgatta. Különösen azok az esetek érdekeltek, amikor ablakon keresztül dolgoztunk. Jót mulattunk, mikor másnap olvastuk az esetet. A Bácsmegyei Naplóból értesültem, hogy Krnyajszki ur még fent volt és újságot olvasott, mikor én ott jártam és hogy nővére ágya előtt haladtam el. Én komolyan mondom, hogy nem tudtam, hogy fekszik valaki az ágyban, olyan szemtelen még sem lettem volna... Ezután elmond néhány esetet. Napközben. a városban sétált, vagy a parkban ült. Estefelé Sokcsics Nesztóval »körülnéztünk«. Ahöl ’ nyitott ablakot 'találtak, ott körülnéztek és ha a terep alkalmas volt, bevárták, míg egészen besötétedett és akkor munkába kezdtek! Előfordult, hogy órákig figyeltek egy ablakot és éppen cselekedni akartak, mikor az ablakot becsukták. A rendőrség most a károsultak kihallgatását folytatja és amint a nyomozást befejezik, Szombatit és Sokcsicsot átadják az ügyészségnek. A vörös bumeráng irtaLeszl’j Béla Nagyon táplált, pirosarcu ember volt. magas, csontos, sárga-szőke hajú. Szerette az exotikus, férfias parfőmöket igen jól öltözködött és nemcsak angolul tudott, hanem németül is valami kicsit Mary nem győzött eleget csodálkozni rajta, hogyan került ez a furcsa idegen a Duna mellé és hogy miért ragaszkodott épen őhozzá, a kis nevelőnőhöz akit szintén csak a bolondos, szerelmes véletlen sodort Ide a Spree mellől, Wöppergauból. Igen, az Erzsébet-téri kis Maryk nagyon hálásak tudnak lenni az elegáns titoikzatos idegenekhez. Tudják, hogy csak rövid ideig tart az ilyen ismeretség, de bele is nyugszanak, sohase kívánják az egész kertet attól, aki virágcsokrot hoz nekik. — Bob Lovely vagyok, kedves, Roeburnböl. Nyugat-Ausztrália. — Igen, tudom — felelte a furcsa bemutatkozáskor Mary. Bob Lovely rengeteg pénzzel érkezett és Mary re igen vig napok, esték következték. Mary sokat kacagott, hozzászokott az autókhoz, színházakhoz, de sohase merte megkérdezni az idegent, mi hozta őt ide? Egy este elgondolkozva ültek a hegy oldalában, amikor Bob Lovely .hirtelen a kézé után nyúlt: — Mary, kis Maty, már azt hiszem, nagyon is sokáig voltam itt. Mary összeráncolta a szemöldeit. — Sokáig? Értem — tette hozzá lassan,-— Nem, nem érti, Mary.' Nem értheti Dehát ... A Dunára bámult. Nyugtalanság látszott az arcvonásain, a keze idegesen markolászta a leány ujjait. Egyszerre összerándult, szinte megmerevedten hajolt előre, ahogy figyelni kezdett.. — Mary! Nem hali valami zúgást? Mary hiába haligatózott.-T Nem. Talán a bécsi repülőgép. Bob Lovely a fejét rázta. — Nem. Nem azt kérdezem. Most megnyugodott. Kisimult arccal tekintett a leányra, aztán nevetett. — Bolondság az egész. Ausztráliai babona, tudja. Én magam is nevetek rajta, amikor józan vagyok és helyén van az eszem. Dehát én is csak ausztráliai vagyok és én is láttam Sidneyben a vörös bumerángot . . . — A vörös bumerángot? — kiáltott a leány. — Azt. A Parsvvall-család gyűjteményében van és oda nyugatausztráliai bennszülöttektől került. Nagyon különös a meséje. Hallgattak egy kicsit. Fölöttük csakugyan megjelent a repülőgép és átkanyarodott a Dunán, zúgása egyre halkult Bob Lovely a foga közt mormogta: — Mint a bumeráng. Egészen olyan csak jóval erősebb a zúgása. Kis Mary, higyjc meg, nem tréfadolgok ezek a babonák. Nekem volt egy barátom, igen elég ha a keresztnevét tudja. Fercynék hívták, azt tönkretette, annak az életét megmérgezte a vörös bumeráng. Tudja ugy-e, hogy mi ez a furcsa, kettős szárny-alakú hajitóeszköz? Ausztrália bennszülöttei használták fegyverképen a harchoz, meg a vadászathoz. Elröpitették az élesen pergő falapot és az halálos sebet tudott ütni a menekülő emberen, állaton, ha eltalálta — ha pedig nem, akkor a beléjeadott különös röpitő-erő miatt visszakanyarodott -a levegőben és hazasuhant ahhoz, aki eldobta. — Ismerem! — suttogta Mary. — De a vörös bumeráng másféle fegyver, Mary. Ez akkor hajlik vissza és akkor röpül haza a kivetőjéhez, ha gyilkolt, ha eltalálta azt, amire céloztak vele A kiwoo-íörzs szent fegyvere volt ez a Roeburn melletti sivatagban. Aztán a kivvoo-törzs legutolsó harcosa is elesett az angol squaterek puskacsövei előtt — a vörös bumeráng múzeumokba került, csak a mondája él. Én sohase láttam még bumerángot, amelyik visszafordulna. -De Percy esete mégis nagyon különös. — Ennek a Percynek Parswall Mülicent volt a menyasszonya, kis Mary. Percy egy délután a Parswalí-gyilj ítmény híres szobájában volt, amikor az ablakból azt látta, hogy Mlílicent nagyon bizalmasán összebújik a kertben egy kéksapkás tengerésztiszttei. És csókolóztak, Alary, ügy csókolóztak, hogy rettenetes volt! Iszonyú volt. Percy félig őrülten kapta le a vörös bumerángot — kitünően tudta kezelni —■ és nekiröpitette a két szerelmesnek, odalent a kertben. Még látta, ahogy összeesnek, az-' tán kirohant a Parswall-paiotábói, elszökött Ausztráliából. A tenyerébe temette az arcát, mintha zokogott volna. A leány föléhajolt. simogatta a haját. —-'De miért búsulsz annyira a barátod történeten? Bob Lovely fölkapta a fejét. — Miért hallom én meg mindenütt eiőbb-utóbb ázt a félreismerhetetlen, remegő zúgást, amely a bumeráng röptilését kiséri? Miért hallottam Singaporeban két nappal az odaérkezésem után? Alig bírtam a hajóra menekülni előle. Gyorsgőzös volt, reméltem, hogy talán heteket is nyerek vele a vörös' bumeráng előtt, hiszen az aránylag lassan teheti meg ugyanezt az utat. És igazam volt! Sevillában hárem hétig kitünően éreztem magam, csak akkor kezdtem nyugtalankodni és csak azután hallottam meg a távoli zúgást. A leány hangja remegett. — De Bob! Hát te vagy Percy! Te voltál? Mondd édes! A férfi hallgatott, azután felugrott, de újra visszaült. Ostobaság volt. Tudom, hogy kár vei beszélnem, ugy-e Mary? De megértbe tcd. Nagyon nyugtalan vagyok. Hiszei, én se hiszek benne, én amíg hallom, d? most? Jaj, Mary! Most! Most! Elváltozott az arca, remegett minden tagja. Mary belekapaszkodott, sikoltozott: — Nem igaz. Bob! Higyj nekem,, nincs it; semmiféle zugás! Ne menekülj tovább! Nincs vörös bumeráng, nincs nincs! A férfi föl akart ugrani, de a leány Úgy csüngött rajta, lerázhaíátiamil. Bob Lóvely végre elernyedt és fölsíkoHött. — Utóiért! Mary! Segits! Segíts! Itt van! Nekem röpüli Megingott, aztán teljes hosszában végigzuhant a íüvön.
