Bácsmegyei Napló, 1927. október (28. évfolyam, 273-303. szám)
1927-10-21 / 293. szám
;927s október 21 \€SMEGYEI NAPLÓ 5. oldal Giesl báró memoárjai A volt monarchia beogradi követe elmondja, hogy halt meg a szobájában néhány nappal a hadüzenet előtt Hartwig orosz követ A világháboru memoárirodalma uiabb kötettel szaporodott, báró Giesl Wladimir lovassági tábornok, aki 1914-ban beogradi követe volt az osztrák-magyar monarchiának és aki a végzetes ultimátumot a szerb kormánynak átnyújtotta, nyilvánosságra hozta feljegj^zéseit és visszaemlékezéseit húsz esztendős balkáni működéséről. A vaskos kötetet, amely a berlini Verlag für Kulturpolitik kiadásában jelent meg Zwei Jahrzehnte im nahen Orient címmel, lovag von Steinitz rendezte sajtó alá. Giesl báró a Balkánon töltött húsz év alatt Konstantinápolyban, Athénben, Szófiában, Cetinjében és Beogradban volt akkreditálva részben mint követ, részben, korábban, mint katonai attasé; sok mindent láthatott és látott ahhoz, hogy könyve érdekes olvasmány legyen. Kétségtelenül az is. Érdekes emberekkel ismerkedett meg Giesl a balkáni politikusok között s tudja őket plasztikuson jellemezni, azonkívül — mintha nem lett volna elég izgalmas a monarchia beogradi nagykövetének helyzete a szarajevói merényletet követő napokon — egy szinte ponyvaregényizü fejezettel tette szenzációsabbá a sors Giesl élete könyvét: az ö szobájában halt meg köztudomás szerint néhány nappal a hadüzenet útnyújtása előtt Hatrwig orosz nagykövet. Erről a szerencsétlen eseményről — amelynek kétségkívül sajnálatos befolyása volt a monarchia és Szerbia konfliktusának elintézési módjára, ha nem is olyan döntő jelentőségű, mint ahogyan Giesl véli — szól a most megjelent memoárok legérdekesebb fejezete. A szarajevói merénylet napján Giesl báró Vichyben üdült, innen sietett haza Bécsbe, hogy különböző utasításokat vegyen át. 1914 julius 10-ikén érkezett vissza Becsből a szerb fővárosba. Alig tette le a kalapját, máris telefonhoz kérette Hartwig o'rosz követ, aki közölte vele, hogy sürgősen fel akarja keresni. Megállapodtak atíban, hogy Hartwig este kilenckor meglátogatja őt az osztrák-magyar követségen. Noha a monarchia és Oroszország merőben ellentétes politikát folytattak a Balkánon, Hartwig és Giesl személyileg a legjobb barátságot tartották fenn és mint Giesl megjegyzi könyvében, Hartwig háza volt az egyetlen Beogradban, amelyet mint magánember is gyakran felkeresett. Ezen a napon Hartwig, megbeszélésük szerint, pontosan megérkezett kilenckor s bár kocsin jött. teljesen ki volt fulladva, amig a fog adószobába felért. Libegve, töredezett szavakkal üdvözölte Gieslt, aki feketével és cigarettávaÉ kínálta meg. Az orosz követ mind a kettőt visszautasította: csak a saját cigarettáját szívta mindig, a feketekávét pedig orvosai - eltiltották neki súlyos szívbaja miatt. Amikor ezzel mentegetőzött, a házigazda megjegyezte, hogy jól tenné, ha egészségi állapotára való tekintettel szabadságra menne. Hartwig azt felelte, hpgy csak a király szvecsárját akarja megvárni, amelyen személyesen meg kell jelennie, azután egykét nappal el fog utazni az ausztriai Nauheim fürdőbe. A beszélgetés a szarajevói merényletre terelődött. »Maintenant, eher ami — szólt Hartwig — j'ai quelques questions á vous, mais en ami, n'est ce pas.« (Most. kedves barátom, szeretnék öntől cgyetmást kérdezni, de csak mint barátomtól, természetesen.) Biztosította Gieslt, hogy az a hír, hogy az orosz követség zászlaját a gyászeset alkalmából nem eresztették félárbócra, nem igaz, ellenkezőleg, a zászló egészen Ferenc Ferdinánd temetéséig íéiárbócra volt eresztve, nyilván a szél fújta az épület homlokzatának díszítése mögé, úgyhogy nem lehetett látni. Hivatkozott arra, hogy éppen ö indítványozta a belga követnek, mint a beogradi diplomáciai testület doyenjének, hogy noha Ferenc Ferdinánd még csak trónörökös volt, a szuveréneket megillető gyászceremoniákat rendeljék el. »Én voltam az első — mondotta Hartwig — aki a császári és királyi követségen kondolált és résztvettem a gyászistentiszteleten is, hozzá még az osztrák vaskoronarenddel a mellemen.« Ennyi érv megyőzte Gieslt arról, hogy az orosz követség nem akarta a monarchiát brüszkirozni s udvariasan tudomásul vette Hartwig kijelentéseit. Az orosz követ ezután baráti és őszinte választ kért arra a kérdésére, hogy milyen lépésekre készül a monarchia Szerbiával szemben? Giesl azt felelte hogy ez attól függ, milyen eredményt feg felmutatni a merénylet ügyében meginduló vizsgálat. Ha kiderül, hogy Szerbia távol állott a merénylet előkészítésétől, a császári és királyi kormány természetesen gondolni sem fog felelősségrevonásra; ellenkező esetben azonban meg fogja a bűnösöket büntetni és kénytelen lesz gondoskodni arról, hogy a monarchia eilen agitáló szervezeteket csakugyan feloszlassák. A két diplomata egyideig még beszélgetett, majd Hartwig felkelt, megszorította az osztrák-magyar követ kezét -és igy szólt: »Merd, Vous m'avez soulagé et maintenant encore une chose, mais aussi en ami...« (Köszönöm, Ön megvigasztalt és most még egy kérdést, de szintén mint barát...) Hogy azonban mit akart kérdezni, azt soha többé meg nem tudta Giesl báró, mert Hartwig váratlanul vissxahanyatlott a karszékbe, onnan pedig a földre zuhant és hörögd kezdett. Giesl kiáltásaira elősietett felesége és egy szolga, hárman próbálták az eszméleften Hartwigot magához téríteni, azonban eredménytelenül. Orvost hivtak, de az már holtan találta az orosz követet. — Megrázó és éppoly kínos jelenet következett ezután — Írja Giesl — megjelent Hartwig kisasszony, az elhunyt leánya von Strandmaim orosz követségi titkár kíséretében és mint valami vizsgálóbíró, feltűnő módon szemügyre vette a szobát. Felvilágosítást követelt az orvostól, hogy milyen körülmények között hunyt el atyja. A fiatal hölgy gyanakvó magaviseletéből nyilvánvalóan kitűnt, hogy lakásomat esztelen gya nuval kereste fel; mcgszagoltatta a kölnivizes üvegcsét, amelynek tartalmával a haldokló homlokát bedörgöltiik, kísérője ezalatt a cigaretta-maradványokat vizsgálgatta és megkérdezte tőlem, hogy a nagykövet evett-e valamit? En elsiklottam ezek fölött a tapintatlanságok fölött és rendelkezésére bocsátottam Strandmaunak a követség császártermét ideiglenes felravatalozásra; a titkár azonban ezt visszautasította. Az orosz követ váratlan halálának a hire ilyen körülmények között természetesen óriási izgalmat keltett Beogradban; ebben az atmoszférában a békiiiékenység szelleme egyik oldalon sem kerekedhetett felül. Hogy Giesl a bákülékenység szellemét minden tőle telhető eszközzel győzelemre juttatni igyekezett volna, az nem derül ki eléggé meggyőző erővel könyvéből. » Wenn Ihr euch noch dies gefallen lasst, dann seid Ihr nicht wert, dass man euch an...« — mondotta Németország bécsi nagykövete, von Tschirschky néhány nappal a hadüzenet előtt a memoárok Írójának. És Giesl báró ezt. a monarchia »erélytelensége« miatti szemrehányást jogosultnak érzi... A szuhoticai rendőrség elfogta a legutóbbi betörések tetteseit Két fog alkozásnélküli munkás fosztogat-a hónapokon át a lakásokat és üzleteket — Az egyik betörő egy magyarországi táblabiró fia Huszonhét betörést ismertek be a rendőrségen A szuboticai rendőrség detektivjei szerdán elfogtak két gyanús embert, akikről a nyomozás folyamán kiderüli, hogy betörők és az utóbbi időben Szuboticán történt nagyobb betöréseket és lopásokat ők követték el. Amióta a rendőrség hajszát' indított a Szuboticán vakmerőén garázdálkodó tolvajok kézrekeritésére, egyre-másra ke - rülnek hurokra a betörések tettesei. A detektívek fáradhatatlan munkájának és ügyességének tudható be, hogy ismét sikerült két nagystílű, modern eszközökkel dolgozó, agyafúrt betörőt ártalmatlanná tenni és ezzel egy csapásra fényt derített a rendőrség a Szende-féle ékszerkereskedésben, továbbá a Steinerbőrkereskedésben megkísérelt betörésekre és számtalan lopásra, melyeket ismeretlen tettesek a nyáron nyitvahagyoU ablakon keresztül követtek el. Ezeknek a lopásoknak a tetteseit egy esetben sem sikerült elfogni, mert a tolvajok soha sem hagytak olyan nyomot, melynek alapján elindulhatott volna a nyomozás. A gyanús séta Szerdán az egyik detektivnek feltűnt az uccán egy kopott fiatalember, aki zsebvedusott kézzel sétált le-föl az egyik Alekszandrova-uccai-kereskedés előtt. A detektív egyideig figyelte a fiatalembert, akinek feltűnően intelligens arca vök, ami élénk ellentétben állott ruházatával A fiatalemberen szürke kiskabát, kopott, gyűrött barna nadrág és szennyes ing volt. A detektív odalépett hozzá és igazolásra szólította fel. A fiatalember zavarba jött, zsebébe nyúlt és onnan egv munkakönyvét húzott elő. A munkakönyv Szombati Mihály ceglédi születésű szobafestösegéd nevére szólt. A titkosrendőrnek gyanús volt a fiatalember zavart viselkedése és előállította a rendőrségre. Szombatit vallatóra fogták, de a fiatalember egyre erősitgette, hogy ő becsületes szuboticai mázolósegéd. csak jelenleg nincs állása. Mikor a lakása felöl érdeklődtek, Szombati gondolkozni kezdett, aztán azt felelte, hegy nincs lakása. Ez végképpen gyanússá tette az esetet és felhívták dr. Momirovics Veljkó főkapitányhelyettes figyelmét Szombatira. A fiatalembert, aki nagyon izgatott volt, a főkapitányhelyettes elé vezették, aki felszólította, hogy mondja el, kicsoda, hol lakik és mivel foglalkozik. Szombati elmondotta, hogy a VIII. körben van lakása. Áruraktár a padláson Szombatit őrizetbe vették, anélkül, hogy tovább faggatták volna, de ugyanekkor detektívek mentek ki a megjelölt házba és házkutatást tartottak. A házkutatás meglepő eredménnyel járt, amennyiben a ház padlásán nagymennyiségű ruhaneműt, értéktárgyakat, szöveteket és egyéb holmikat találtak. köztük egy vadonatúj biciklit. A detektívek megkérdezték az egyik lakót, Sokcsics Nesztor negyvennégy éves munkást, hogy kié a bicikli. Sokcsics azt mondotta, bogy a biciklit egy fiatalembertől vette háromszáz dinárért, aki azt is megígérte neki, hogy megszerzi a biciklihez szükséges igazolványokat is. — Hogy hívják azt a fiatalembert? — kérdezték a detektívek. — Nem tudom, nem kérdeztem meg a nevét. Sokcsics Nesztót, aki nagyon gyanúsan viselkedett, felvitték a rendőrségre, ahol kihallgatták. Sokcsics semmiről sem akart tudni, mire cselhez folyamodtak. A kihallgatást végző rendőrtiszt igy szólt hozzá; — Mit tagad, a biciklit Szombatitól vette. Ismerje be, hogy a padláson talált holmikat lopták. Szombati már mindent beismert. Sokcsics Ncszto egy pillanatig habozott, aztán dőlt belőle a szó. Elmondotta, hogy Szombatival együtt Szuboticán huszonhét helyen követtek el betörést. Sorban elmondotta azokat a helyeket, ahol megfordultak. Ök kíséreltek meg betörést Mijatov Jósa rendőrkapitánynál, Gyorgyevics Milivoj hivatalnoknak a Szegedi-szőlőkben levő lakásán és Kruajszki városi főtisztviselő lakását is ők fosztották ki. Sokcsics Nes.zto töredelmes vallomása után a rendőrség szerdán befejezte a kihallgatásokat és mind a két betörőt előzetes letartóztatásba helyezték. Szobaiestösegédböl betörő Csütörtökön délelőtt újból elővezették Szombati Mihályt, aki elmondotta kalandos pályafutását. — Apám most Cegléden táblabiró. Egyik bátyám diplomáciai tisztviselő Budapesten, másik bátyám Szegeden huszárfőhadnagy. Hatan voltunk testvérek, de én hat évvel ezelőtt elszöktem hazulról. Hét gimnáziumot végeztem, de nem volt kedvem tovább tanulni. Először Magyarországon bolyongtam és úgy éltem, ahogy tudtam. Becsületes ember akartam lenni, ezért Halason kitanultam a szobafestőmesterseget Azután Jugoszláviába jöttem, voltam No" viszadon, Szomborban, Szentán, másfél évvel ezelőtt jöttem Szuboticára. Eleinte mint segéd dolgoztam, de a nők és a rossz társaság miatt ziitlcni kezdtem. Dr. Momirovics Veljkó kérdésérj e'niondia, hogy az utóbbi időbe i U- > .sokból és betörésekből tartotta fct::i magát. Szövetkezett Sokcsics Neszt ovo’, aki szuboticai lakos és igy ismeri a helyzetet. Együtt követték cl a lopásokat és a betöréseket, melyeknek technikai részét mindig az elzüllött úri gyerek. Szombati Mihály végezte. Sokcsics csak őrt állt és a lopott holmit értékesítette- Csütörtökön délelőtt szembesítették a két betörőt és ekkor a nyomozás tij szenzációs részletekkel gazdagodott. Sokcsics Neszto és Szombati Mihály beismerték, hogy ök kísérelték meg a betörést Szende Oszkár ékszerüzletébe, de vállalkozásuk sem itt, sem pedig Steiner borkereskedőiében nem járt eredménnyel. Kis lopásokból éltek, de amióta a rendőrség figyelte az orgazdákat, nehéz volt a lopott tárgyakat értékesíteni. A Szent Teréz-templomot is ki akarták fosztani A vallatást folytatták tovább és Szombatinak mindig újabb és újabb esetek jutottak eszébe. Beismerték, hogy Návay István szabóiizletébe is ök törtek be. de a szöveteket nem merték áruba bocsájiani, mert az újságokból értesültek, hogy a rendőrség nyomában van a tetteseknek. Állandó izgalomban éltek a gyakori razziák miatt is és mikor Adamcseket és társát eliogták. napokig nem mertek kimozdulni a lakásból. Szombati kihallgatása közben hirtelen odafordult Momirovics Veljkó fökapitánvbelyetteshez:
