Bácsmegyei Napló, 1927. október (28. évfolyam, 273-303. szám)
1927-10-15 / 287. szám
4. oldal BACSMEGYEI NAPLÓ i927. október 15 liiokzatos aktalopás Becskerek és Beograd között Eltűnt hatvanhat kivándor 'ási utlevé Becskerekről jelentik: Nem mindennapi bűnügy foglalkoztatja a becskereki rendőrséget, a járási főszolgabírói hivatalt, valamint a becskereki és beogradi postahivatalokat. Titokzatos körülmények között nagyszámú akta tűnt el nagy bonyodalmakat és érzékeny anyagi károkat okozva sok szerencsétlen embernek. A kivándorláshoz nagy elhatározás és azonkívül útlevél is szükséges, amelynek beszerzése meglehetős bonyodalmakkal és költségekkel jár. Egy amerikai útlevél beszerzéséhez kell orvosú illetőségi, adófizetési és sok egyéb bizonyítvány, fénykép, kérvény és okmány'bélyegek egész sorozata, úgyhogy egy utlevélkérvény elkészítése és felszerelése az ilyen szegény földmivesnek a rengeteg utánjáráson kivül körülbelül nyolcszáz dinárjába kerül. A becskereki járás főszolgabírói hivatala a kivándorlási utlevélkérvényekre rávezeti a szabályszerű véleményezést azután a beogradi kerületi főispáni hivatalhoz továbbítja oly módon, hogy bevezeti az akták számát a posíakönyvbe. Az ilyen módon expediáit akták elküldése tehát szabályszerűen kimutatható a postahivatal elismerésével. feltűnt azonban az utóbbi időben, hogy a főispáni hivataltól a felküldött kérvények nem érkeznek vissza. A kivándorolni szándékozók a főbírói hivatalban egyre türelmetlenebbül kezdték sürgetni útleveleiket, de egyre csak azt a választ kapták, hogy a főispáni hivatalból még nem érkezett vissza. Végre valaki a főispáni hivatalban próbálta megsürgetni az útlevelét és ott meglepetésére azt a felvilágosítást kapta hogy az akta még meg sem érkezett a főispáni hivatalhoz. Mikor ezt a hccskereki főbiróságon előadta, nyomozni kezdtek a dologban, aminek meglepő eredménye lett. Kiderült ugyanis, hogy hatvanhat ilyen délamerikai utlevélkérvény aktája nyomtalanul eltűnt. • A nyomozás kétségtelenül megállapította, hogy a becskereki főszolgabírói hivatal valamennyi eltűnt aktát szabályszerű. elintézés után a becskereki postahivatalnál átadta, azonban azok közül egyiket sem kézbesítették a föispáni hivatalnak. Ezek szerint tehát az akták Becskerek és Beograd között a postai kezelés és szállítás közben tün-Temetés a pusztán Irta . Sz. Sz gethy Vilmos Végtelen nagy síkságával olyan a tanyavilág, mint a sasmadár. Leereszti a szárnyait s lomha tétlenségében nem törődik semmivel. Olykor-olykor megmeglibben a tollazatja, de ez is csak azért történik, hogy jelt adjon magáról: még él. A közelben bólongatnak az akácfák, az aímafavirág káprázatos cifraságával kacérkodna magához a méheket. Megjön a sárgarigó és kémleli a fészkét. Tulió-tulió! — hangzik a szava s hamar megjön rá a válasz, hasonló valamelyest a vércse visongásához. De ha nekik igy is jó! Aranysárga tollazatukkal játszik a nap s hogy észreveszik az országúton ballagó embert, már hármasával suhannak a szomszédos diófa rügyet hajtó ágaira. Az embernek ugyan más dolga van most, semhogy törődne a madarakkal. Gondolkodva halad a szőlők mentén, hiszen meghalt Énok, az öreg Kétágú Énok. Nekije az édesapja volna, azt megy jelenteni a kapitányságra. ügy hozták haza harmadnapja, puha vánkosokkal bélelték ki a kocsit, hogy ne törje a csontiát. A központban nevelődött fel, a halál a szomszédos földön érte. Csak kiesett a szájából a pipa minden különösebb ok nélkül. — Ez már baj, mondta Énok, mert közeledik a halál. Az emberek azt felelték rá: — Nono, nem megy az olyan könnyen. Azonban Énok makacsul ragaszkodik bitéhez s valóban, már jelenti is, hogy csak ügön fáj a dereka. — öreg vagyok, hiába! hettek el. Mivel az aktákat nem adták fel ajánlott levélben, hanem csak közönségesen, a tettes kinyomozása rendkívül nehéz, azonban minden valószínűség szerint valamelyik lelkiismeretlen postai közeg kezén sikkadtak el a fontos ügyiratok. Felmerült a vizsgálat során az a feltevés, hogy az aktalopás célzata az volt, hogy az illető a kérvényeken levő többszáz dinár értékű okmánybélyeg miatt követte el, azonban ez a feltevés nemsokára eloszlott, mert megállapítást nyert, hogy a főbírói hivatalban minden bélyeget szabályszerűen lebélyegeztek és igy azt többé senki sem használhatja. Miután azonban minden kérvény mellé tiz dinár készpénz is volt mellékelve, nem lehetetlen, hogy a tolvaj a tiz dinárokért lopkodta az aktákri nem törődve azzal, hogy ezáltal meg fizetheíetlen károkat okoz a legnyornorui ságosabb sorban lévő embereknek: a kivándorlóknak. SIN DOLOR a csodálatos suszter, aki nyolc óráig lóg keresztrefesziíve és semmi fájdalmat sem érez Berlin, október hó. Vannak csodák! A szállóigét, amely a természetfeletti jelenségek létezését kétségbevonja, meg kell változtatni.. Az utóbbi időben ugyanis átlag minden héten két meghívót kapok különböző olyan előadásokra, amik. tudományos ellenőrzés mellettj szabályszerű csodákkal ütnek fejbe. A legújabb fenomén — a berlini orvcsegyesület előadásán ismerkedtem meg veie — Sin Dolor, a fájdalomnélküli suszter. Sin Dolor, harr-mc esztendős középtermetű fiatalember, villogó fekete szemű, a haja kezd kopaszodni. Breslauban született, bányász volt Sziléziában, ké sőbb cipész lett, de ezért a bányászszakszervezetnek maradt a tagja. Ma is az. Valódi nevén egyébként Dicbel Vilmosnak hívják. Stübke ur, a suszter a múlt év végén jelentkezett egy ottani varieté igazgatónál azzal a kívánsággá', hogy fel akar lépni, mint »yoghi.«« Mielőtt a direktor még megakadályozhatta vo'na, levetette a cipőit, hatalmas szögeket és kalapácsot vett ki zsebéből és ode,szögezte a két lábát a padlóhoz. — Legyen szives, igazgató ur — szó' a csodálkozó direktornak — adjon csak ide egy szál gyufát. A varieté-tulajdónos odaadta a gyufát. Diebel elővett egy spirituSz-égőt. mcggvujtotta és beletartotta a lángba jobb kezét. — Mit csinál, maga őrült? — üvöltött a direktor. — Nem tál —• intett mosolyogja a suszter. - •->A tűz súlyos égési sebeket ejtett a kezén, a moredn Scaevola Mucius azonban kedélyesen Hityőrészté közben a »Nur Du!« foxtrottot. A direktor rosszul lett a látványtól és nem szerződtette. Azzal az indokolással, hogy a publikumot nem szabad ilyen ungusztiőz mutatványokkal felizgatni. Diebelt megvizsgálták a bresiaui orvosok és megállapitottták, hogy a fiatalember hosszú évekig tartó tréninggel olyan tökéletes önuralomra tett szert, hogy puszta elhatározással érzéktelcniteni tudja bármelyik testrészét. A tudományos experimentumok azonban nem érdekelték túlságosan Diebelt, mert nem jövedelmeztek semmit, ezért visszatért falujába. Hermsdorf bei Waldenburg-ba cipésznek. Leghőbb vágyáról, hogy artista legyen, nem mondott azonban le és addig levelezett artista-ügynökségekke1. a:uig talált egy menedzsert, aki nyolcezer márkáért kosztümöket és felszerelés: vásárolt neki. A menedzser elkeresztelte Sin Doior-nak — fájdalom nélkülitűk — és ezen a néven mutatta be először a kattowiizi nagyérdemű közönségt ek. Sin Dolort kezénél és lábánál fogva !. "szögezték egy deszkalapra — azért keresztre, hogy a mutatvány ne zjék fel vallásprofanizfclásnak — és ';>nt hagyták tiz óra hosszat a kiván—’zk előtt. A produkció időtartamát ké' b lecsökkentették nyolc órára. Nem 'útba Diebelnek sok lett volna a tiz. ;m mert a bányászszakszervezetben ">:k rossz néven vették, hogy egy : ■.'-esett munkás túllépi a nyolc órai ■ ■ ';a!dőt és Diebel, noha már rég nem b/’-ász, nem akart összeütközésbe kent t a" szakszervezetével. Az idén januárban Berlinben '.épet fel Sin Dolor, eza.kálómmal újból alávetette magát orvosi megfigyelésnek és többek közt dr. Uirschfeld Megnus, az ismert szexuálkutató is kísérletezett vele. Megállapították róla, hogy távolbalátó képességei is Vannak. A tavaszt és a nyarat külföldi turnéval töltötte és most jött vissza Svájcból, még pedig aáért. 'hogy megnézze Neumann Terézt, a konnersreuthi cselédlányt, akinek — mint ismeretes — minden héten megjelenik a testén Krisztus hét -sebe. Konnersreuthi látogatása után Diebe! Vilmos bejelentette a berlini orvosegyesületnek, hogy »az egyesület tagjai előtt utána akarja csinálni Neumann Teréz-MBB——WWW— nek a nagy port felvert stigmata-mutatványdt.« Hát ez sikerült is. Sín Dolor alaposan lepipálta a konnersreuthi csodát. Azzal kezdte a mutatványt, hogy balkezét rátette egy asztalra és szöget vert bele. — Egyáltalán nem érzem — mondta «— minden fájdalmat kikapcsoltam. Mindenesetre a fájdalomnak legkisebb jele sem látszott rajta. — Most — folytatta — hagyni fogom, hogy a fájdalom visszatérjen, de ne a baltenyerembe, hanem át fogom vezetni, a fájdalmamat egy másik testrészembe.' mondjuk a jobb felső karomba. Levetette jofcbkarjáról a kabátot és az inget. Mintegy tiz percnyi szünet kö-, vetkezett. Tiz perc után a bőr elkezdett, a jobb karon vörösödni és újabb öt per een belül nyílt seb keletkezeti. amelyből kicsordult a.vér. A mutatvány közben eltorzult arca a fájdalomtól, mire az ellenőrző orvosok közbeléptek és felszólították arra, hogy hagyja abba a kísérlete-;. Sin Dolor engedelmeskedett, a vérzés pár perc mniva megszűnt és a suszte--yoghi levonult a pódiumról, A mene'lz;--;.ro foglalta el a helyét, aki rövid előadást tartott: — Ez a mutatvány — mondotta — a konnersreuthi csoda lényege. — Mennyi idő alatt gyógyulnak be Sin Dolor ma szerzett sebei? — kérdezte egy orvos a menedzsertől. . — A tenyér-sebnek, amit a szög ejtett, holnapra nyoma sem lesz. A felsőkaron képződött seb azonban már néhány óra múlva el fog tűnni. A menedzser ezután elmondta, hogy Diebel orosz hadifogságban jött rá különös képességére. Nagyon rossz dolga volt és ezért öngyilkossági szándékkal elvágta balkezén az ereket. A vérzés megindult, közben azonban megbánta tétiét és megkísérelte a seb bekötözésével (.'állítani a vérzést nem sikerült. A vágy. hogy cleíbenmaradjon. irtózatos erővel támadt fel benne és valahogy egész akaratát koncentrálta arra. hogy a vérzés elálljon. Rövidesen elájult és amikor magához tért, meggyőződött róla, hogy amig önkívületi állapotban feküdt, a vérzés megszűnt. Ettől kezdve érdeklődni kezdett a vérkeringés szabályozása iránt és a hadifogság unalmát azzal űzte el, hogy ex perimentáit ilyen irányban s megtanulta pusztán akaraterővel, mechanikus eszközök alkalmazása nélkül a Vérkeringést helyenkinf eláiiitani. A hadifogságból való hazatérése után egy bresiaui varietében látta To Raima mutatványait, megkísérelte azokat utánozni $ amikor sikerültek, határozta el-,-hogy artista-pályára lép. Az előadás után beszéltem néhány szót Diebellel. Félmüveit, de teljesen unintelligens ember. Kuituridegekkel nem lehet ilyen vicceket csinálni. £ — Ugyan, mennyi? — kérdi Csikmák Pétör, ülvén a tavaly ledöntött ákác törzsén. —• Hetvenkettő lennék a nyáron. — Hetvenkettő? Akkor közel van az én saroglyámhóz. Én a hetvenötöt gázolom. — Sok. Ez biz sok. Értesítik is Kétágú Énok fiát, hogy jöjjenek kocsival, üzeni az apjuk. Mert ha itt hal meg, sosem kerül a szülőföldjébe. Szerette mindenki, testét még sem engednék át a határon ama bizonyos jégverés miatt, amely föltétlenül elkövetkezik hasonló esetben. — Jó kutya hazajár, mondja tréfálkozva. Én is otthon akarok meghalni. Arra aztán jönnek a fiai, fölteszik a kocsiba és viszik lassú lépésben. A gyorsaság egyébként is hiábavaló igyekezet volna a homokon, ahol a kocsi kereke olykor a tengelyig szánt. De legalább nincs kő, meg göröngy, ami megkáromkodtassa az embert. Énok meg is hal punktomosan, ahogyan megjósolta. Az ismerős asszonynép erre megindul és eleven gyászjelentés gyanánt viszik Énokról a szomorú híradást. Rövid beszédek esnek róla. leginkább hogy ügön derék ember volt. Mások a testi erejével hozakodnak elő s kubikustársak — akik életben varrnak még, túlhaladván ama emberöltőn, amelyik okvetlenül megőrl.i a férfierct — visszaemlékeznek vállalkozásokra, amikor Kétágú Énok bámulatában telt el sok idő. Következőleg van rajta megütközni való, hogy ilyen kicsiség okozta a vesztét. Mert hogy lassankint minden kiderül. Csikmák Pétör beszéli (átjött a gyász napján régi cimborájához), hogy egy kétakós hordót akart, teli borral, megemelni. — Öreg a csontod hozzá, mondtam neki, de erösködött, hogy kétszer ekkorát is elbír. Aztán ehun-e! Mindig azt hiszem, hogy ő gyün az én temetésemre, pedig megyek ám én az övére. A temetéssel is van egy kis baj. A plébános ur benn van a városbatf, segit egy másik nagy temetésen, — a kántor hetek óta beteg. Kispap nincs, abból a jövőre Ígértek, viszont a vagyoni helyzetek nem engedik meg a luxust, hogy idegenből hozzanak. A célszerű szegények példájára abban állapodnak meg hát, hogy lesz még máskor is temetés, ugyanakkor megszenteli a tisztelendő az ő sírjukat is, hogy ne feküdjék benne pogány módra az öreg. A fiatalabbik Kétágú-gyerek ugyanazért, mikor elérkezik a temetés órála, odalép Csikmák Péter elé. — Pétör bácsi, úgy vélem, hogy maga itt a legkorosabb. — Én hát, tudom. Komor csend van a levegőben, a férfiak maguk elé bámulnak, az asszonynép zokog, Énok menye, a legboldogabb menyecske, hangosan felkiált. — Apám helyött apám volt, óh jaj. el köll neki menni. Verka ángyó abban a véleményben van, hogy szegény Ágnes, Énok jó fele sége, mostanra már nyilván találkozom vele a másvilágon. A szivek tele vannak gyásszal, habár ez nem is lá’tszik mtg a viharvert arcokon. Csak a kis onokák nem érik fel ésszel a szomorúságot s kergétőznek bolondos lipe után. Csikmák Péter végigsimitja ősz haját s a koporsó elé lép. Nem kérdi senki, mit akar, úgyis tudják a szokást. Nem a cerimónia hiánya bántja őket, hiszen egyszerűséghez szokott életük be se venné a pompát, azonban lesz még a halálozatról szó később Is, nyári aratáskor, őszi darvadozáskor, ejnye no, hát akármikor is, bucsuzásnál nem válnak el az emberek egymástól szótlanul, (még az is mond valamit, aki haragszik, — hogyan lehetne hát utolsó útjára egy ige nélkül engedni a menybéli üdvösségbe vonuló lelket? Ezen oknál fogva áll Csikmák Péter a koporsó fejénél — akár csak a pap — s öreg, reszkető hangján belekezd abba a szent énekbe, amelyet a legjobban ösmer s amelyik megfelel a hangulatnak: Körösztények, sírjatok. Mijjsn szomorkedjatok, Keseregjün mindön szív. Aki jézusához hív. Énekébe belehangzlK a tanya-központi templom harangjának Szava s egymásba karolva szállonganak hullámosán a délibábos pusztaság síkjain. De valami hiányzik még az áthitathoz. Ugyanazért Pétör bácsi előszedi zsebéből a pipát, (éppen hogy az imént rejtette el) s pislogó tüzére rászór néhány tövnjéndarahot. Sisteregve füstöl a temjén s ahogy az Tata elborít mindeneké*, szegény, földhöz ragadt emberek, akik beérik azzal, amit az ég adományának hiányából a maguk egyszerű leleményessége nyújt — fejüket mélyen lehajtják, úgy mormogják az öreg szavai nyomán az imádságot: — ...és ne visyj minket a kísértésbe, de megszabadíts a gonosztól, ámen.
