Bácsmegyei Napló, 1927. október (28. évfolyam, 273-303. szám)
1927-10-15 / 287. szám
1927. október 15 \ CS MEGYEI NAPLÓ CIRKUSZ Vörös macska Szívdobogással ébredtem reggel, azt álmodtam, hogy vörös macskát játszottam Luxszal, a hamrákkal és elvesztettem negyvenezer ezüstforintot. Tisztázzuk a fogalmakat. 1. Hamrák nem többesszáma a hamrának. Ellenkezőleg, hamrák szigorúan egyesszám, éppúgy, mint például a rák és plurálisza ennek megfelelően hamrákok. így nevezték Bépesten az olyan embert, aki pikáns könyvekkel és pornografikus levelezőlapokkal házalt éjszaka a kávéházakban. 2. Lux is ilyen volt Nevezetessége, hogy ő találta ki a halandzsát, amivel aztán bekerült az irodalomba, Karinthy jóvoltából. 3. A vörös macska társasjáték és felfedezése szintén Lux nevéhez fűződik. Ezekután beszélhetünk a vörös macskáról. Egy vasárnap délután Lux a Meteorban ült és nem volt egy vasa sem. Nagynehezen talált egy légtornászt, aki rendelkezett egy forinttal, ezt azonban nem nélkülözhette. — Holnap megadom! — biztatta Lux. A légtornász sajnálkozóan fiatalt intett Ebben a pillanatban fogamzott meg a hamrák agyában a Vörös Macska zseniális ötlete. Rögtön közölte a légtornásszal, akinek tetszett a dolog. Elővettek egy darab papirt, két ceruzát és az artista odaadta Luxnak a forintot. Azzal megkezdődött a játék. Lux húzott egy vonalat a papirosra és hangosan igy szólt: — Verbőczy! — Tripartitum! — vágta rá az artista és 6 is húzott egy vonalat. — Délivasut! A légtornász keresztülhúzta az eddigi vonalakat: — Vörös macska! — Nyert — szólt Lux és odaadta partnerének a forintot. A légtornász visszautasította a pénzdarabot az asztal alatt Luxnak és igy szólt: — Játszunk még egy partit! — Tessék, kezdje! — felelte a hamrák. — Verbőczy! — fogott hozzá az artista. — Tripartitum! — Pipereszappan! — Scott-féle emulsió. A légtornász gondolkozott: — Notredamei toronyőr! —: Délivasut! — felelte Lux. — Vörös macska! Megint az artista nyert. Lux újból fizetett és ismét visszakapta a pénzt az asztal alatt. Uj partit kezdtek. A vendégek közül többen figyelmessé lettek a különös játékra és oda álltak kibicelni. Lux három partit vesztett egymásután és összeveszett egy kövér marhakereskedővel, aki azt állította, hogy fogalma sincs a játékról. — Nekem nincs fogalmam? — üvöltött Lux. — Magának! Mért nem mondja soha, hogy vörös macska? Látja, hogy az nyer, aki vörös, macskát mond. A hamrák fölényesen legyintett: — Ne akarjan tanítani engem, maga analfabéta! És újból rákezdett: — Verbőczy! — Tripartitum! — válaszolta a Partnere. — Fogvájó! — Bé négyzet! A marhakereskedő közbeszólt: — Mondja he a vörös macskát! — Még nem lehet — intette le Lux — vazelin! A légtornász meghökkent: — Vazelin? — Mit szói hozzá, vazelin — hencegett Lux — ezt adja össze apukám, hogy vazelin. — Na látja — szólt közbe a marliakereskedő — csak ideülök kibicelni magának, mindjárt másképp megy. Az artista gondolkozott, aztán felragyogott az arca: — Selyemgubó! 5. oldal -A marhakereskedő izgatottan oldalbalökte Luxot: — Mondja be most! Lux rá se hederitett: — Bélabánya! — jelentette ki vakmerőén. — Vörös macska! A marhakereskedő felugrott és ráorditott Luxra: — — Maga marha! Ezt mint szakember mondom. Dunsztja sincs a játékról. — Nekem nincs dunsztom? — üvöltött vissza Lux. — Magának hát! Seb'emgubóra he lehetett volna mondani a vörös macskát — Nem lehetett. A niarhakeréskedö odafordult a légtornászhoz: — Lehetett, vagy nem lehetett? — Nekem az a véleményem — jelentette ki a légtornász — hogy be lehetett volna mondani. — Na látja! — triumfált a marhakereskedö Lux felé. A hamrák nem hagyta magát: — Tudja mit, áll a fogadás öt forintba, hogy a következő partit megnyerem — Tartom. Lux megnyerte a következő partit és az öt forintot. Aztán visszavesztette. Majd visszanyerte. Újból nyert. Ismét nyert. Megint nyert. Este nyolckor már száznegyven forintot nyert. Negyedki-Icnckor a marhakereskedő pofonütötte a légtornászt, mert az legvadabb biztatására sem merte Heüeszpontuszra bemondani a vörös macskát. A Icgtornász a r >ionra válaszul ronggyá verte a márkakereskedőt és Luxszal együtt elégedetten távozott. A marhakereskedő feltápászkodott a földről és hangosán kijelentette, hogy a' légtornász alighanem összejátszott Luxszal. — Máskülönben már rég bemondta volna a vörös macskát. Heüeszpontuszra csak be lehet mondani? Mire lehet bemondani, ha Heüeszpontuszra nem? Ebben mindenki igazat adott neki. , Én is. odi— A francia jobboldal nem elégszik meg Rakovszky szovjetkövet visszahívásával A francia kormány még nem döntött Dovgalsky uj szovjetkövet elismeréséről Párisból jelentik: A reggeli lapok érdeklődésének előterében az az esemény áll, hogy Rakovszky párisi orosz követet a szovjeíkormány visszahívta. A lapok a szovjetkormány visszahívó határozatát a legkülönbözőbb kommentárokkal kisérik. A sajtó egy része, igy a Matin, a Journal és az Ere Nouvellc örömmel regisztrálja a szovjetkormány döntését, amely Franciaországot minden tekintetben kielégíti, hiszen — írják a lapok — sikerült Rakovszkyt, ezt a »közutálatnak örvendő politikust« egyszersmindenkorra eltávolítani Párisból, anélkül, hogy a diplomáciai viszony megszakítására került volna a sor. Az Echo de Paris, a Figaro, a Gaulois és a Victoire ezzel szemben azon az állásponton vannak, hogy * 1 2 3 4 Franciaország részére teljesen közömbös, hogy Rakovszky, vagy más orosz irányitja-e a párisi szovjetkövetség ügyeit. Ezek a lapok a diplomáciai viszony megszakítása mellett vannak, mondván, hogy Oroszországtól senki sem várhatja, hogy felhagy a forradalmi propagandával. A baloldali sajtó, különösen az Oeuvre, a L’Hitmanité és a Volonté helytelennek tartja a kormány Rakovszky-ellenes hadjáratát, amely végül mégis csak a diplomáciai viszony megszakítására fog vezetni és ez súlyos anyagi károkkal fog járni az orosz értékpapírokkal bíró francia j kistökésekre. A Rakovszky helyére kerülő Dovgalszky szovjetkövet személyével a reggeli I lapok még nem igen foglalkoznak és legfeljebb annyit állapítanak meg. hogy az uj követ valószínűleg jóval korrektebb magatartást fog tanúsítani a francia kormánnyal szemben, mint elődje. A lapok e véleményüket arra alapítják, hogy Dovgalszky neve ismeretlen, ami magában véve kedvező körülmény, mivel a szovjetpolitikusok neve többnyire csak botrányokkal kapcsolatban kerül forgalomba. A lapok szerint a moszkvai kormány legújabb jegyzékét a francia minisztertanács szombaton tárgyalta, de döntés még nem jött létre abban a kérdésben, hegy a francia kormány Dovgalszky követnek megadja-e az agrément-t, miután Briand külügyminiszter nem tartózkodik Párisban. Az uj lakástörvény A védett személyeidnek csak az esetben lehet felmondani, ha részükre más lakást találnak 1928. május 1-je után megszűnik minden lakáskorlátozás A minisztertanács legutóbbi ülésén elfogadott uj lakástörvénytervezetnek, amelyet Goszár szociálpolitikai miniszter terjesztett elő, szövege a következő: 1. szakasz. Azokat a lakókat, akiket a régi lakástörvény véd, azokból a lakásokból, amelyek korlátozás alá esnek, 1928. március 1-ig nem lehet kilakoltatni, ha a lakó más olyan lakást nem kap, amelybe könnyen beköltözhetik. A védett személyek még az esetben sem lakoltathatók ki, ha a felmondást elfogadták. Ez vonatkozik azokra a lakókra is, akiknek 1927. november 1. után a lakástörvény harmadik szakasza alapján mondanak fel. 2. szakasz. 1927. november 1-től kezdve a lakásbiróságok nem utalnak ki többé lakást, kivéve a 4. és 6. szakaszban felsorolt eseteket. 3. szakasz. Az olyan lakásokat, amelyek 1927. október 31-ig a régi törvény korlátozásai alá estek, a házigazdák november 1-től 1928. május 1-ig terjedő időben felmondhatják és szabadon kiadhatják olyan lakóknak, akik eddig is védett lakásokban laktak. Ha a lakó kiköltözik abból a lakásból, amely november 1-ig korlátozás alatt volt, de abban a városban nem ugyanilyen lakásba (hanem szabad lakásba) ment, a háztulajdonos is kiadhatja a megürült lakást olyan személynek, akiket eddig a lakástörvény nem védett. 4. szakasz. Azt a háztulajdonost, aki az október 31-ig korlátozás alatt volt lakást a 3. szakasz rendelkezéseivel ellentétben adja ki, vagy a megürülés után egy hónapon belül nem adná ki, a lakástörvény 2—20.000 dinárig terjedő^ pénzbírsággal bünteti, illetőleg a bíróság a lakást kiadhafia olyan személyeknek, akiket az 1926- október 23-iki törvény 6. szakasza felsorol. A felebbezés nem halasztja az Ítélet végrehajtását. 5. szakasz. Ha a lakó. akinek a háztulajdonos a törvény rendelkezéseivel ellentétben adta ki a lakást, már beköltözött, a lakásbiróság határozatától számított nyolc napon belül ki kell költöznie, illetőleg a hatóság huszonnégy órán belül kilakoltatja. Ugyanígy járnak el azzal a háztulajdonossal is, aki a 3. szakasz rendelkezésével ellentétben, maga költözött be a házában megürült lakásba. 6. szakasz. A lakbér magasságát szabályozó régi intézkedések 1928. május 1-ig érvényben maradnak. 7. szakasz. A védett személyeknek lakbérét is felemelheti a háztulajdonos, ha az ilyen lakók a felmondás után három hónapra nem találtak másik lakást. A lakbér legfeljebb az 1914. júliusi bérnek tízszerese lehet. Akinek október 1. előtt mondtak fel, annak lakbérét az említett esetben 1928. február 1-től kezdődően lehet felemelni. 8. szakasz. A lakásbiróság elrekvirálhatja az olyan lakást, amely 1927. november 1-töl 1928. május 1-ig terjedő időközben legalább két hónapig üresen áll. 9. szakasz. A rekvirálás utján beköltöztetett lakók felmondása tekintetében a felmondásra vonatkozó általános rendelkezések érvényesek. A minisztertanács meghosszabbíthatja a 8. szakasz érvényét 1929. május 1-ig, azzal a változtatással, hogy a lakásbiróság illetékességét a közigazgatási hatóság veszi át. 10. szakasz. Az 1925. május 15-iki lakástörvény 4. és 5. szakasza (a lakások üzietté átalakításának és egyszerre két lakás birtoklásának tilalma), továbbá a törvény egész II. része (a lakásbiróság szervezetéről) érvényben marad 1928. május 1-ig. A törvényt a parlament elé terjesztik elfogadás végett és a királyi szentesítés után november 1-től számított érvénnyel lép életbe. A szajáni „lázadás“ Az esperes feljelentette a Icántortanitót, mert annak érdekében szót emelt a falu népe Szajánról jelentik: Tizenhat év óta állt a szajániak szolgálatában Lányi Alajos kántortanitó és most az egyháztanács hirtelen fel akarta menteni állásától. A község lakossága, amikor tudomást szerzett erről, népes deputációt menesztett a szajáni espereshez, arra kérni, hogy ne fosszák meg a községet régi tanítójától. A küldöttség vezetői, Kovács Árpád és Matuska Tamás kifejtették az esperes előtt Lányi kántortanitó érdemeit és kérték, hogy az egyház hagyja meg tovább is állásában. Ezalatt a plébánia udvarén mintegy háromszáz ember gyülekezett össze és izgatott hangulatban követelték, jelentse ki az esperes a nép előtt is hogy teljesíti kérésüket. A vezetőknek az esperes meg is Ígérte a kérés teljesítését. Néhány nap múlva az esperes feljelentést adott be Lányi Alajos ellen, valamint Váradi Kálmán és felesége ellen, akik szintén a szajáni iskolában tanítanak és kérte a kikindai tanügyi hatóságokat, hogy büntessék meg ezeket, mert fellázították a népet az egyház ellen.
