Bácsmegyei Napló, 1927. október (28. évfolyam, 273-303. szám)

1927-10-15 / 287. szám

I 12 OLDAL ARA * 11/2 DINAR Poštarina plaćena u gotovcm! BACSMEGYÉÍ NAPLÓ XXVIil. évfolyam. Szubotica, 1927. SZOMBAT, október 15. 287. szám Melon: Kiadóhivatal 8—58 Szerkesztőség 8—1*, 8—52, 379. Szerkesztőség, kiadóhivatal és könyvosztály, Szubotica Megjelenik mindennap reggel, ünnep után és héttőn Is. Előfizetés! ár negyedévre Í65 din. Ztnai Jovln trg. 3. (Minerva palota) Irodalom és politika A minap a Bácsmegyei Napló-ban egy nyugalmazott szerb alispán le­velét olvastuk, aki ciril betűkkel, de a kulturrnegértés nemzetközi nyel­vén követelt nem Mikszáth-kötetet a maga számára, de követelte Mik­­száthot az egész szerbségnek. S időnkint olvasunk hirt arról is, hogy két lelkes magyar Írónk, két pionírja a szerb-magyar kulturközeledésnek: Szenteléky Kornél és Debreczeni Jó­zsef antológiában adják ki a szerb költészet magyarra fordított repre­zentatív verseit. Magyar nyelven je­lenik meg a szerb költészet első an­tológiája, — újságolták el a hirt már a budapesti lapok is. Tudjuk azt is, hogy két kitűnő szerb költő Ady Endre versei legszebbjeit most for­dítja szerb nyelvre s karácsonyra már meg is jelenik a szerb Ady. Most kezdi meg működését a leg­első vajdasági magyar színtársulat is s nem teljesítenénk hűségesen krónikás tisztünket, ha nem említe­nénk fel ezen a helyen, hogy az uj, olcsó Mikszáthot is a Vajdaságtól kapja nemcsak a magyar, de a ma­gyarul olvasó más nemzetiségű ol­vasó közönség is. A Pen-klub buda­pesti kiküldötte ezekben a napokban fejezte be beogradi tárgyalásait s örömmel regisztrálhatjuk itt is a hirt: a beogradi irók a legnagyobb szeretettel vették körül budapesti irótársukat. Épülnek hát »az eszmék barikád­jai«, amelyeken találkozni tud a két nép, kiket egymás mellé, de nem egymás ellen sodort végzete s kik közös boldogságukat sokkal inkább meg tudják találni a barátság és megbecsülés békéjében, mint a tü­relmetlenség és gyűlölet harcában. Az elvetett mag nem hullott kőszik­lára, szárba szökkent s már nemcsak virágot hajt, de gyümölcsöt is igér. Amit a kard elvágott, azt az irótoll összefűzi, amit a gyűlölködés centri­fugális ereje széttaszitott, azt az. egymás megismerésének és megbe- i csülésének centripetális ereje össze1 tudja forrasztani. Nem dicsekvésképpen, de a törté­netíró objektivitásával mondjuk: mi­óta nekünk megadatott, hogy a ki­sebbségi magyarsághoz szólhatunk, azóta nem mulasztottunk el egyetlen alkalmat és egyetlen kötelességet sem, amivel a lelkek megértését, a lelkek megbékélését, a közszellem pacifikálását szolgálni tudtuk. Má­sok, sokan, a politikától várták a csudát s a politikai érdemektől »az igaz útra vezető kalauzt«; mi, amennyire csak tehettük, távol áll­tunk és távol maradtunk a pártpoli­tikától s szünetlenül azt vallottuk és azt valljuk: a pártpolitikában nem merülhet ki a magyar politika, a pártpolitika csak egy csekély részét vállalhatja magára a kötelességek­nek ama dandárjából, amit a kisebb­ségi sors rakott a kisebbségi nép vál­lára. Nekünk mindig az volt és íáj­­dalom, az maradt a kötelességünk, hogy jóvá tegyük azt, amit politiku­saink hibáznak. És mennyi minden volt állandóan jóvátenni való és j mennyi kötelesség vár ránk még ez­után is. A politika piacán hiába kerestük eddig a béke és kiengesztelődés kéz­­szoritását. Amit békének hittünk, a? csak fegyverszünet volt, csak agyon­dekorált választási paktum volt, amit nemzetiségi Locarnóként ünne­peltek. A történelem arra tanít, hogy nemzeti történet nélkül is élhet iro­dalmában a nép s hogy egyedül az irodalom tudja pótolni a nemzeti lét életfeltételeit. Mit adott nekünk ed­dig a politika? Csalódásokat, kiáb­rándulásokat. nyugtalanságokat, a bizalmatlanság atmoszféráját s erő­feszítéseinkkel s áldozatvállalásunk­kal aránytalan törpe eredményeket. Nem tudjuk, jobb helyzetben va­gyunk-e most, hét évi politizálás után, mint volnánk politizálás nél­kül. Az irodalom mást igér, az iro­dalom többet igér: békét, megértést, nyugalmat, kiengesztelődést. Nekünk Beogradból jelentik: Az igazolóbizott­ság csütörtök éjszaka folytatta tanács­kozásait és az északdalmáciai mandátu­mokat tárgyalta. Az éjszakai, vitában, amelyen Lalosevics Jócó elnökölt, De­­metrovics Juraj Pribicsevics-párti élesen támadta a radikálisokat, különösen dr. Szubotics Nikolát, aki ebben- a kerület­ben listavezető volt. Radios Pavle ha­sonló szellemben beszélt. A vitát éjfélkor megszakították és az ülés folytatását pénteken délelőtt kilenc órára tűzték ki. kedvesebb eredmény s a magyarság­nak hasznosabb cselekedet a szerb Ady-kötet, mint egypár, a kolicsni­­kig el nem ért választási siker. Amig képviselőink lesznek, elfe­lejthetünk magyarul, de amig irodal­munk van, magyarok vagyunk. A politika szétzilál, sokszor egymás ellen állít, olykor ellenségekké teszi azokat is, akik fátumosan és meg­változtathatatlanul magyarok. A po­litika szétválaszt és elerőtlenit, az irodalom összebékit és megerősít. Az irodalomnak csak egy fogyatko­zása van: nem ad mandátumokat sem a parlamentben, sem a város­házán. A kisebbségi harcoknak ezért maradt csökevényes eszköze, fogya-A pénteki ülésen Kokanovics Cséda földmivespárti felszólalása után dr. Szu­botics Nikola beszélt, akinek Radios Ist­ván válaszolt. Budiszavljevics Szrdján Pribicsevics­­párti felszólalása után az összes pana­szokat elvetették és a mandátumokat igazolták. Ezután a montenegrói választói kerü­let következett, ahol Radovics Andrija demokrata, Racsics Punisa Pribicsevics párti és Saulics -Novica felszólalása után a mandátumokat igazolták. tékos fegyvere. De csökevényesen és fogyatékosán is hasznosabb, te­­remtőbb és termékenyebb, mint a kortesek politikája. A politikai pak­tumok hidját fel lehet gyújtani egyetlen mérgezett szó gyufának pehelysúlya alatt, összeomlik és maga alá temeti, akik rábízták ma­gukat, leég és megégeti a rajta lé­vőket. De ha az irodalom ver hidat két part között, az a két part egy földrész marad örökké, a két part között eltűnik nyomban a távol­ság. A magyar-szerb irodalmi közele­dés »Bazsalikom«-iával meg lehet tartani a két nép egymásratalálásá­­nak bokrétaünnepélyét. az még Simonovics Milán minisztersé­ge alatt történt. A maga részéröl opportunusnak és szociálisnak tartja, hogy olyan községekben, ahol tizenkétezer la­kos kezűi kilencezer magyar, a ma­gyarok is kapjanak földet. Pribicsevics: Ad-e Bethlen földet a szerbeknek, hát Mussolini a horvdtok­­nak? Popovics Dáka: Nem adnak, de mi akarunk adni, mert azt akarjuk, hogy elégedett állampolgáraink legyenek! Pribicsevics: Mig a horvátok és szer­­bek nem kapnak földet, nem szabad igy beszélni! Popovics Dáka: ^egiöbb idele, hogy az agrárkérdést szociális alapon oldjuk meg! A választásokra vonatkozólag megál­lapítható, hogy a Vajdaságban semmi­féle terror nem volt. Pribicsevics: Kérdezze meg Miletics Szvetozár fiát! Milasinovics (radikális): Ha Szvetozár nagy volt, nem kell, hogy Szlávkó is nagy legyen. Budiszávljevics: Amig aktiv miniszter volt, addig nagy volt Önöknek is. A magyar lapok tanulsága Popovics Dáka: Hogy milyen tolaren­­ciával folytak le a Vajdaságban a vá­lasztások, azt legjobban a magyar saj­tóval lehet bizonyítani. A magyar lapok a leglojálisabban megállapították, hogy soha ilyen szabad választások nem voltak. Budiszávljevics: Milyen magyar lapok, a budapestiek? Popovics Dáka: Nem, az itteniek. Ml elítéltük azonban azt az eljárást, hogy a magyarok a novlszadi kerü­letben külön listát állítottak. Pribicsevics: A magyaroknak meg volt a szabadság, de Miletics Szvetozár fiának nem. Mindkettőnek meg kellene, hogy legyen a szabadságuk. Popovics Dáka: A magyar lapok a magyar iskola ós A vajdasági mandátumok A délutáni ülésen a vajdasági mandá­tumokra került sor. Először a Pancse­­vó—belacrkvai kerületet tárgyalták,..ahol a választások ellen három panasz érke­zett, dr. Pajics György, dr. Boskovics Dusán és Damjanovics Szvetozár részé­ről. Rosztics Milán radikális rövid fel­szólalása után a bizottság a panaszokat elvetette és a mandátumokat igazolta. Igazolták a szuboticai mandátumokat A szuboticai kerület került ezután sor­ra. Vorgics Szlávkó szentai lakos nyúj­tott be panaszt Kerepessy Vince mandá­tuma ellen, kifejtve, hogy mint adóügyi tisztviselő hatósági hatalommal rendel­kezett és ezért még jelölni sem lett vol­na szabad. Az elnök felolvasta Kere­pessy nyilatkozatát, mely szerint ő mint városi tisztviselő semmiféle állami ható­sági hatalommal nem bir. A szuboticai mandátumokat ezután vita nélkül egy­hangúlag igazolták. A noviszadi két Lábúd A noviszadi kerületté nézve egy pa­nasz érkezett be, Jevgyevics Dobroszlá­­vé, aki szerint Kovacscvics noviszadi főszolgabíró állandóan elkísérte Sztan­­kovics Szvetozárt a népgyülésekre és a magyaroknak kortescélokra földet osz­tottak. Felolvasták a választási főbizott­ság jegyzőkönyvét is, amelyben Ilics Brankó, mint szabálytalanságot jelentet­te be, hogy Popovics Dáka jelölthelyet­tese, Lábúd Andria nem adott hozzájá­rulást ahhoz, hogy jelöljék. A vitában elsősorban Budiszávljevics (Pribicsevics­­párti) szólalt fel, aki a hamisítás tényét emelte ki Lábúd Andrija esetében, amennyiben nevét megkérdezése nélkül aláírták. Amikor Lábúd ez ellen tiltako­zott, találtak még egy Lábúd Andrija nevű embert, akit rábírtak, hogy fogad­ja el a jelölést. A magyarok is kapjanak földet Azt javasolta, hogy ne igazolják a ra­dikális mandátumokat, hanem küldjenek ki. vizsgálóbizottságot. Popovics « Dáka radikális elmondotta, hogy a radikális pártnak megegyezése volt a szlovák párttal, mely Lábúd Andreát jelölte. Lábúd Csehszlovákiában volt fürdő­helyen és amikor visszatért, kijelentette, hogy betegsége miatt nem vehet részt az agitációban. A szlovákpárt ezért egy hasonló nevű embert jelölt, aki a jelö­lést el is fogadta. A főszolgabíró valóban elkísérte Sztankovícsot a gyűlésekre, ami természetes, amire éppen Jevgye­vics miatt volt szükség. Jevgyevics agresszív magatartást ta­núsított és mindenüvé nyomon követte Sztankovicsot, beszédeit pedig mindig azzal kezdte, hogy a kormány rabló­banda és tolvajkormány. Ami azt illeti, hogy a magyaroknak földet osztottak, Izgalmas • vita az igazoló bizottságban a vajdasági kerületek mandátumairól A szuboticai, noviszadi és délbánáti mandátumokat rövid vita után igazolták A szombori választásokkal kapcsolatban Rácics István nagy beszédet mon­dott és többek között Szuboticát kis Parissá léptette elő — Lalosevics Jócó védte a mandátumokat Igazolták a szombori mandátumokat is I

Next

/
Thumbnails
Contents