Bácsmegyei Napló, 1927. október (28. évfolyam, 273-303. szám)
1927-10-02 / 274. szám
S- 4- °MBACSMEGYE NAPLÓ 1Q27. október 2. * Berlini pörök Berlin, szeptember hó Fassadenkletterer-nek hívják Bérlin' ben azokat a betörőket, akik az uccáról másznak be a harmadik és negyedik emeleti lakásokba. Kevés életveszélyesebb kenyérkereset van ennél. Tavaly egy svájci kereskedő a Kaiserhof-szállóban olyat ütött az épen bemászni készülő Fassadenkletterer fejére, hogy a szerencsétlen elvesztette az egyensúlyt és leesett az uccára. Az egész város a brutális svájciról beszélt. Antipatikusnak találták eljárását. Itt meg tudják becsülni az akrobata-produkciókat. A Fassadenkletterer-eknek becézönevük is van: Klettermaxi. Egyik müncheni hetilap regényt íratott ezzel a címmel és olyan sikere volt vele, hogy rögtön meg is filmesitették. A legügyesebb Klettermaxi került most a bíróság elé. Franz Waldnak hívják, huszonhat éves, hires donzsuán. Frakkos betörő, aki állandóan a legjobb társaságokban forgott és óriási pusztítást vitt végbe női szivekben, hogy az ékszeres skatulyákról ne Is beszéljünk. Két előkelő uriasszonnyal együtt került a vádlottak padjára; a nőket azzal vádolta az ügyészség, hogy tippeket adtak a betörőkirálynak, hova másszon be. Wald a főtárgyaláson lovagiasan kihúzta a hölgyeket a csávából, kijelentette, hogy csakugyan kapott tőlük információkat egyes családok vagyoni helyzetéről, de állítása szerint a nők nem Is sejtették, hogy ö nem puszta kíváncsiságból érdeklődik közös ismerőseik anyagi viszonyaikról. A két nagyságos asszonyt felmentették. Mindakettő kapott ékszereket a Klettermaxitól. Persze, nem tudták, hogy lopta. Na ja. A rendőrség szerint Wald vagy hetven berörést követett el az utolsó két évben. Rábizonyítani csak tizenkilencet lehetett. Ezeket nem is tagadta. Több, mint két millió márka értékű ékszert mászott össze magának, igaz, hogy orgazdái megnyuzták, csak négyszázötvenezer márkát — körülbelül hét millió dinárt — fizettek ki neki az értékes 1 zsákmányért. A főtárgyalási elnök úgy beszélt Walddal, mint egy zseniális művésszel. »Nagy ügyesség kell, ugyebár, ehhez a mesterséghez?« — kérdezte őszinte tisztelettel a vádlottól. — Higyje el, elnök ur — mosolygott Wald — főleg szerencse dolga az egész. — De az a tökély, amire ön vitte, mégsem hétköznapi. — Hát van egy kis gyakorlatom, — szerénykedett az elegáns betörő a bókra. — Elmondta őszintén sikerei titkát. Hetekig figyelt egy-egy kiszemelt lakást, mielőtt betört, előbb tisztába jött a tereppel, a háziak szokásaival, a menekülés lehetőségeivel. Csak amikor már biztos volt benne, hogy nem érheti semmi meglepetés, akkor fogott murkához. Mindig a hálószobába hatolt be, csak ott szoktak ékszert nyitott fiókban tartani. Bevallotta, hogy a károsult hölgyek egyrészével összelátszott, azok biztosították ékszereiket betörés ellen és az ellopott ékszereket a biztosító vállalattól kapott összeg egy részéért viszszavásárolták tőle. — Nem is kérem önt, hogy nevezze meg ezeket a hölgyeket — mondta a főtárgyalási elnök — mert tudom, hogy úgyse fogja megtenni. — Ez természetes, — biccentett Wald. — Bár enyhítene vele helyzetén... — Nem tehetem. A törvényszék ezután nagyrabecsülése jeléül tizenkét esztendei börtönt sózott az elegáns Klettermaxira. * Fritz Köhler mecklenburgi kereskedő megismerkedett Annie Fiedler berlini fornatanárnővel Wannseén és elvitte a tóra csónakázni. Vihar kerekedett és a csónak egyre jobban megtelt vízzel. A kereskedő kétségbeesetten evezett a part felé, de mielőtt kiértek volna, újabb hullám vágott át a csónakon és a bentülők — akik közül egyik se tudott úszni — látták, hogy a kis lélekvesztő a kettős teher alatt el fog ülni. A kisasszonynak ekkor zseniális ötlete támadt. Egyszerűen belökte Kohlért a vízbe. A szegény pasas belefulladt. A jelenetet többen látták a partról és a szép Anniénak most felelni kellett a biróság előtt tettéért. Az ügyészség erős felindulásban elkövetett szándékos emberöléssel vádolta. Fiedler kisasszony beismerő vallomást tett, csak azzal védekezett, hogy másként ő is belefulladt volna. A törvényszék felmentette a leányt azzal az indokolással, hogy a gyilkosságot logos önvédelemből követte el. Nem tudom, hogy jönnék hozzá, hogy Idegen létemre megkritizáljam az itteni biróság ítéletét. De ezzel a bestiával szeretnék megismerkedni és kicsónakázni egy viharos napon a Wannseera.., Én majd csak kiuszok valahogy. * Mindig azt hittem, hogy a sorsjátékon árvagyerekek húzzák ki a számokat. Hát lehet, hogy ez a Böhm meg a Schleinstein is azok, de kissé idős árvagyerekek. Böhm Antal sorsjáték-főfelügyelő, az egyik vádlott, ötvenhárom éves kopasz bácsi, a társa, Schleinstein, harminchat, kezdődő paralizissel. Az esetüket annakidején — hat héttel ezelőtt — már ismertette röviden a Bdcsmegyei Napló. Böhmöt és Schleinsteint megcsípték, hogy maguknak huzigálták ki a forgó kerékből a nagyobb nyereményeket. A csalás igen egyszerűen történt. Böhm dolgozott annál a keréknél, amiből a számokat húzzák ki, társa a másik keréknél, amiben a nyeremények vannak. — 281.376 — mondta be Böhm a kihúzott számot. — Kétszáz márka — diktálta ugyanakkor jegyzőkönyvbe Schleinstein a nyereményt. A kétszáz márkás nyereményt bediktálta. De a hétszázezer márkásat nem. Annak a bediktálásával várt addig, amig Böhm a salát sorsjegyüket húzta ki a kerékből. Ehhez a számhoz Schleinstein aztán hozzádiktálta az előzőleg elhallgatott nagy nyereményt. A kétszázezer márkát Böhmné vette fel pár nap múlva a cégnél, ahol a sorsjegyet vásárolták. A leleplezés után a két svindler mindössze három esetet ismert be. Egyszer két százezer márkát »nyertek« Így, egyszer huszonötezret, a harmadiknál rajtavesztettek. A nyomozóhatóságok nem nagyon faggatták őket, mert a kínos ügy igy is épen eleget ártott az állami sorslátéknak; még csak az kellene, hogy kiderüljön, hogy Böhm évtizedek óta élvezi saját jóvoltából Fortuna istenasszony megkülönböztetett kegyeit. Pedig aligha valahogy igy nincs a dolog, tekintve, hogy Böhm, akinek a lottóigazgatóságnál havi 450 márkás szerény állása van, dúsgazdag földbirtokos. Schleinstein valószínűleg csakugyan nemrégiben társult az üzletbe. ,A nyert pénzen Böhm részvényeket vett. A másik csaló egy olcsó nyaralót, ruhákat és egy gramofont ötven lemezzel. A megmaradt pénzt bankba tette. A biróság Böhmöt két év és három hónapra, Schleinsteint másfél évre f Ítélte. Az egész ország rendőrsége keresi a szenfai földbirtokos megszökhetett leányát Adler Gizellának mjomi veszett — A szülök kétségbeesett hajszája gyermekük után Szentáról jelentik: Szenta közönségét hetek óta titokzatos leányszökfetés foglalkoztatja. Augusztus közepén Janovác György, Janovác Milán szentai földbirtokos tizennyolc éves fia megszöktette Adler Gizellát, Adler Herman gazdag széntai földbirtokos és gabonakereskedő tizenötéves leányát. A .gyerek-szerelpt^. sekről eltűnésük óta semmi hirt se kaptak aggódó szüleik, noha egész Bácska, sőt az egész ország rendőrsége keresi a szökevényeket. Névtelen levelek A két fiatal gyerek két évvel ezelőtt ismerkedtek meg egymással. A leány szülei később névtelen leveleket kaptak, amelyekben figyelmeztették Ádlert, hogy leányának komolyan udvarol az akkor még tizenhatéves Janovác György. Az apa a levelek vétele után figyelni kezdte leányát és meggyőződött róla, hogy a leány sűrűn találkozik Janovác Györgygyel. A szülők ekkor egyik romániai rokonukhoz küldték leányukat, ahol négy hónapig tartózkodott, majd, hogy felejtsen, két évre egy előkelő svájci nevelőintézetbe vitték. Az intézetben a legjobb tanulók közé tartozott a leány és az idén husvét előtt visszatért szüleihez vakációra, de két hét múlva Ismét Romániába vitték. Mikor Janovác György megtudta, hogy a leány Romániában Szászmegyes községben van, utána utazott és anélkül, hogy a leány nővére észrevette volna, a szerelmesek naponként találkoztak. A rokonoknak feltűnt a leány furcsa viselkedése, mire visszavitték Szentára a szülőkhöz, ahol rögtön elhatározták, hogy egy másik rokonukhoz Komáromba viszik. A leány örült az utazásnak és az aggódó szülőket a leány hirtelen hangulatváltozása kissé megnyugtatta. Az utolsó vacsora Augusztus 14-ikén, vasárnap Ádler Gizella több barátnőjével sétálni ment, hét óra tájban pedig hazatért és megvacsorázott. Vacsora után az ebédlővel szomszédos irodahelyiségbe ment. Szüleinek feltűnt a leány távolmaradása, bementek az irodába, melynek ajtaját nyitva találták. A leány eltűnt. A kétségbeesett szülők az egész környéket felkutatták, de eredménytelenül. A rendőrség is nyomozott, de nem találta Ádler Gizellát, akit azóta se láttak szülei. Másnap a szülök megtudták.. hosar a leányt Janovác György szöktette meg, aki autótaxival várt a Népkertben a leányra. Az autót Vuics Gyula soffőr vezette, aki elmondotta, hogy Janovác Györgyöt, Adler Gizellát és még ; egy fiút MMpinba, vitte, ahol «tasai betértek Fr'iiz gabonakereskedőhöz, Ennek . auföiiiiitlßvAbli; iojjTtauíjk. '«Íjukat 0 Vranjevo felé és ott Veszelinovics gyógyszerésznél kértek szállást. Elkezdődik a hajsza A soffőr értesítése után a szülők azonnal Vranjevóra" utaztak, de Veszelinovics gyógyszerész kijelentette, hogy nem is látta a leányt. Ezzel szemben többen azt állították, hegy a leányt látták a gyógyszertár előtt. Ádler Herman az eredménytelen kutatás után visszatért Szentára és mikor a Wertheim-szekrényét megvizsgálta, megdöbbenve állapította meg, hogy abból tízezer dinár és a leány ékszerei hiányzanak. Az apa ekkor Szuboticára jött és az ügyészségen büntető feljelentést tett lopás miatt leánya ellen. A szuboticai ügyészség elrendelte Ádler Gizella országos körözését. A nyomozásban ekkor a szülőkön és a rendőrhatóságokon kívül részt vett a magándetektívek egész csapata, de senkinek se sikerült a szökevények nyomára bukkanni. Mivel a nyomozás nem járt eredménnyel, a gyermekük életéért aggódó szülők szeptember 4-ikén Szuboticára jöttek és az akkor itt tartózkodó dr. Szubotics Dusán igazságügyminisztertől audienciát kértek. Adler Hermann dr Klein Adolf szuboticai zsidó hitközségi elnökkel megjelent az igazságügyminiszter előtt, akinek a feldúlt idegzetű apa elmondotta leánya eltűnésének részleteit és kérte a minisztert, hogy. emberszeretetével és törvényadta hatalmával legyen segítségére a kétségbeesett szülőknek. Dr. Szubotics Dusán Igazságügyminiszter meghatotta« hallgatta végig az apa előadását, majd megígérte, hogy minden törvényes eszközzel elősegíti, hogy az elveszett leány megkerüljön. Intézkedésére a szuboticai államügyész referált neki az ügy állásáról. A íérfiruhás leány Mialatt a szülők izgatottan várták a jelentéseket, újabb kínos szenzáció tör. tint Dr. Erdélyi István szentai árvaszéki ülnök tudatta a szülőkkel, hogy szeptember 4-ikén este hét órakor Janovác Milán földbirtokos és dr. Vuics Szvetozár ügyvédjelölt társaságában megjelent irodájában egy férfiruhába öltözött leány. A megjelentek kérték őt, hogy vegyen fel arról jgyzőkönyvet, hogy a férfiruhás leány nyilatkozatot irt alá, amely szerint beleegyezik Janovác Györgygyel való házasságába. A leány a nyilatkozatot aláírta. A leány azután eltávozott és azóta újból nyoma veszett. Semmi nyom... Azóta hetek teltek el szakadatlan kutatásban, -de a leánynak és Jankovác Györgynek semmi nyoma. A leány szülei nagy jutalmat tűztek ki a nyomravezetőnek és maguk is fáradhatatlanul járják, a községeket, hogy megtalálják elveszett leányukat. A lapokban hirdetések jelen-; tek meg, hogy minden meg van bocsájí*! va, de Adler Gizella nem jelentkezik. Ad4 ler Hermannét, a leány édesanyját, anynyira megviselték az utóbbi hetek izgalmai, hogy súlyos beteg lett. i Víg Lajos Fischer Félix darabját betiltotta a birdság Nem j'átsszák tübbé Bécsban a „Szabad-e ölni című színdarabot Bécsből jelentik: A járásbíróság szombaton hozta meg az Ítéletet abban a pör* ben, amelyet a Grosavescu-p'ór egyik főszereplője, Stranszky egyetemi tanár felesége indított a Renaiszance-színház igazgatója, Fischer Félix iró ellen, aki legújabb darabjában a »Szabad-e ölni«-, ben a Grosavescu-pör néhány szereplőjét vitte színpadra. Sztranszky egyetemi tanár felesége —> mint ismeretes — keresetében a darah betiltását kérte, mert szerinte a szinda-: rab olyan rágalmakat terjeszt róla,; amely- nemcsak becsületében sérti, de. mint énekesnőt kereseti lehetőségében is súlyosan megkárosítja. A járásbíróság a pörben a magánvádló és az alperesek jogi képviselőinek indítványára csütörtökön este a Renaiszance-szinházban végignézte a színdarab előadását és ennek alapján helyt adott Sztranszky felesége keresetének és betiltotta a darabot és megtiltotta a színdarab nyomtatásban való terjesztését. Fischer Félix irót azon-, kívül kötelezte arra, hogy a bécsi lapokban első oldalon nyilatkozatot tegyen közzé, melyben kijelenti, hogy Sztranszky egyetemi tanár feleségét nem akarta pellengérre állítani. Skopijében megismétlődött a szuboticai munkásbiztositási csalás Temetkerási segélyeket vettek fel élő embersk útin Szkopljéből jelentik: A szkopljei munkásbiztositó pénztárt érzékenyen megkárosították élelmes csalók, akik hásonló üzelmeket folytattak, mint azok, akik legutóbb a szuboticai munkásbiztositó pénztártól csaltak ki nagy összegeket. Mig Szuboticán szüléseket jelentettek be hamisított okmányokkal és ál-apák vettek fel nemlétező újszülöttek után szülési segélyt, addig a szkopljei csalók halotti leveleket hamisítva, temetkezési segélyt vettek fel élő emberek után a munkásbiztositótól. A szkopljei csalásban azonban aktiv része volt a munkásbiztositó pénztár néhány hivatalnokának is és a rendőrség rögtön a nyomozás elején letartóztatott egy tisztviselőt. A további eljárás során a rendőrség újabb letartóztatásokat eszközölt és az elfogottak között van a munkásbiztositó egyik elbocsájtott tisztviselője is, valamint egy jómódú szkop- Ijei cipész, aki dupla csalást követett el: apját alkalmazottként jelentette be, majd nemsokára haláláról tett jelentést és felvett ezernégyszáz dinár temetkezési segélyt, noha apja nem is dolgozott nála és nem is halt meg. A nyomozás még nem fejeződött be és további letartóztatások várhatók. A munkásbiztositó pénztár kárát igen nagy összegre becsülik.;
