Bácsmegyei Napló, 1927. október (28. évfolyam, 273-303. szám)

1927-10-09 / 281. szám

iá. őragi 1927. október 9 BÄCSMEGYEI NAPLÓ : • ...... i KÖNYVEK (Kosztolányi Dezső: Tintaleves papír­­■ '• galuskával. Érett bölcseség enyhén fanyar ez és Kosztolányi Írásai után az a zamat ma­rad meg, arni a kesernyés gyümölcsök édes utóize. Kosztolányi elérkezett a leg­nemesebb, legtisztább szemlélet, a töké­letességig leszűrt formák biztonságos magasságába s ö ma a magyar lírának az az értéke, akit érdemes újból felfe­dezni, mint zajos pincében a csendes, kincses óbort. 'Húsz év előtt — Ó, kis­diák. ki andalogva ballag S nyakken­dője egy vékony sárga szallag« — az 'uj magyar poézis hangos hőskorában megtalálta már Kosztolinyi a képek és lelkek, színek és mérgek csodás zsubor­­;gásu alchimiáját s azóta legújabb köny­véig, a nyelv remek művésze, prózán és versen át, egyenes Ívben szárnyalt fel a csúcsig. A »Tintaleves, papirgaluskával« a Ma­gyar Könyvtár sorozatában jelent meg, ára; öt dinár, < Quasimodo: Drága kicsi lány. ^ Van valami kedves merészség abban a gesztusban, amellyel egy ifjú ember felbátorodik a nyilvánosság elé friss sze­relmének költészetével. Szerelmes ver­seket ad Quasimodo, egyszerűen csak szerelmes verseket s a • nyomdafesték napfényére az jogosítja fel ezeket a sze­relemről s csupán a szerelem kedvéért született írásokat, hogy szelíden muzsi­káló csendeshangu lira fellengzésnélküli megszólalásai, á recitativ egyszerű tisz­taságú formájában, amely néha még ide­gen szuggesztióval koloncos, de ritkán siklik túlzásokba. A desperáltság kár­tékony megnyilvánulásait őszintén adja és kertelés nélkül leplezi le azt az önző­­magát, aki fittyet hány a holnap világá­énak és Sapho sugalmazására hallgatva él a mában. L’amour pour Tárnom: en­nek a fiatalságnak a szerelem sem .ad heviilést és lendületet magasabb célok felé. Élt itt egyszer Qut&unodQ .aki ,a toll csatáit vívta tebetséggeÉ.és,dalán jo­gos a .vafakozás: mire fogja,, még köJtgpi. az utód az örökséget. Ä könyv Ízléses, címlapját Herzl Rózsi iparmüvésznő ter­vezte.'' Upton Sinclair: »Az Egyesült Államok Elnökei. Az Universum berlini könyvkiadó vál­lalat kiadásában a napokban jelent meg 'Upton Sinclairnak, a hírneves amerikai szocialista írónak legújabb regénye, mely metsző gúnnyal tárgyalja a washing­toni Fehér Ház belső kulissza titkait Tözsgyökeres amerikai szokás, hogy az Egyesült Államok elnöke az aktuális po­litikai eseménjfekről nyilatkozatok és in­terjúk formájában adja meg a maga vé­leményét. Sinclair »elnöke« ezeket a ki­nyilatkoztatásokat akként formálja, hogy titkárai és ezeknek alkalmazottai révzn készen, szájába rágva kapja meg azokat a regényben. Végső folton egy egyszerű kis manikűrös leány az, ki mint a »nép gyermeke« a közvéleménynek maga 1» alkatója, sugalja a mindenható titkárnak és a Fehér Ház urának a maga vélemé­nyét. A »hatalmas« elnök — végső ered­ményben az amerikai trösztök és kartel­lek engedelmes bábja — éppen azzal biz tositja a maga pozícióját, hogy soha sem tesz mást és soha sem nyilatkozik más­ként, mint ahogy a tulajdonképeni urak és parancsolok akarják. Upton Sinclair ennek az ellentmondásokon felépült vi­lágnak minden vis'ásságát művészi biz­tonsággal igyekszik pellengére állítani. Anélkül,, hogy sekélycs agitációs érvek­hez, vagy közhelyekhez nyulpa, bemu­tatja az olyasónak a dollárok világát olyan mesteri erővel, hogy teljesen bele­éljük magunkat a nekünk idegen világ­ba A magyar olvasónak még külön pi­kantériával szolgál a könyv, mert rész­letesen ismerteti a gróf Károlyi. M illír v amerikai beutazásának és az e körül fel­merült bonyodalmaknak összes, kulissza­­titkait A könvy utóhangjaként Gerhard Pohl irt érdekes életrajzot a most ötven éves Upton Sinclair küzdelmes és sike­rekben gazdag működéséről. Korunk uj száma. Erdély legelőkelőbb szemléiének a *Koru/i/í«-nak uj száma most jelent meg a' szokott nívós és gazdag tarta­lommal. Földessy Gyula »Az uj és a régi« cimmel irt a két ellentétes fogal­mat érdekesen megvilágító cikket, Guil­­lermoArgóié »Muzsika« cimmel közöl érdekes, újszerű írást, Forgó Pál az Uj építészet problémáiról és eredményeiről értekezik. A lap közli Nadass József »Rokoni látogatás« cimü elbeszélését és Leonhard Frank »A polgár« cimü regé­nyének második folytatását, valamint Turnovsky Sándor »A logokrácia« cimü cikkét, amely az antivizmust tárgyalja, végül Ludwig von Bertalunify »A fej­lődéstan mai állása« cimmel értekezik a fejlődés elméletéről. A Kulturkrónika rovaiban Gömöri Jenő »Korunk szelle­mi vására« címen irt cikket, ezenkívül érdekes filozófiai, szociológiai és iro­dalmi cikkek váltakoznak úgy ebben a rovatban, mint a gazdag Szemle-rovat­ban. a Könyvszemlében és a Hozzászó­­lásbban. A Korunk negyedévi előfizeté­si ára 60 dinár. A legjobb német M . képes revü. A mai olvasók Ízlésének a legjobban a változatos tartalma mindennel ioglal-Berlin, október hó. A s?ezón teljes gőzzel megindult és a nagy mozikban egymásután jönnek ki az úgynevezett téli slágerek. Ezek a téli slágerek abban különböznek a nyári fil­mektől; hogy nem nyáron, hanem ősz­szel kerülnek a publikum elé, de kevés kivétellel éppoly rosszak, mintha Julius elseje lenne. A legnagyobb csalódás Kari Grunc­­nak »Am raude der Welt« cimü filmje. Grime rendezte annakidején a Caligari-1 és a »Scherben« cimü igen kitűnő fil­met, éppen ezprt sokat vártak uj darab­jától, anjiuek maga irta a manuseript­­ját is. A darab azonban egy egész bár­­gyuság. Hogy a felelősség ezért mennyi­re terheli Grünet, az egyelőre még tisz­tázatlan, a rendező ugyanis nyílt leve­let tett közzé a lapokban, amelyben til­takozik a film előadása ellen azon a ci­­men, hogy az Ufa vezetősége a kész fil­met kihagyásokkal úgy megváltoztatta, hogy a »megvágás« után rá sem lehet ismerni az eredetire. A film ugyanis —­­Grune állítása szerint — pacifista ten­denciájú volt és minthogy az Via leg­utóbb egy jobboldali sajtóérdekeltség ke­zébe került, politikai -okokból meghamisí­tották a kész filmet. A rendező kártéríté­sért bepörölte az Ufát. A Caligari írója, Carl May/-* is kiho­zott égy uj filmet, a »Berlin«-t. A film al­címe: A nagyváros szimfóniája. A más­félórás darabban nem játszanak színé­szek és nincs meséje. az egész nem más, mint fotografiasorozat a nagyváros éle­tének egy napjáról, kora hajnaltól késő éjszakáig. A kísérlet természetes, éppoly elszigetelt jelenség marad, mint a Ca­ligari, de nagyon érdekes. Kár. hogy sok minden kimaradt a nagyváros életéből — például a nagyáruházak — és túlzott helyet foglal el az éjjeli élet, A filmet Walter Ruttmann rendezte, aki két évvel ezelőtt csúnyán megbukott egy experi­mentumával: csinált egy dadaista filmet, amiben vonalak, pontok, síkok mozgatá­sával próbált dinamikai hatásokat ki­hozni — egy órán keresztül. Most nagy sikere van. kozó úgynevezett revü-lapok felelnek meg, amelyekben érdekes képek, cikkek, novellák, riportok és szingazdag rova­tok váltakoznak. A tömeg-ízlést az utób­bi időben erősen megszaporodott ilyen revük szolgálják, azonban kevés ezek között a lapok között a valóban ötletesen szerkesztett, nívós folyóirat. A revük és magazinok tömegéből fel­tűnően kiemelkedik egy berlini folyóirat, a »Scherls Magaziin, amely a legjobb ilyen lapok egyike. Egy-egy száma va­lóságos kötet, tele mélynyomásu, mű­vészi fényképekkel, amelyek részben az aktuális eseményekről számolnak be, részben csak gyönyörködtetni akarnak. A »Scherls Magazin« irodalmi része a legnívósabb, a modern irodalom legne­vesebb képviselőitől közöl minden szám novellákat és hosszabb elbeszéléseket, ezenkívül a tanító és szórakoztató cik­kek és az érdekes rovatok teszik min­denki számára érdekessé a lapot. Az ötletesen szerkesztett német revü Jugoszláviában is kapható. Roppantul megbukott egy amerikai nágyíilm, ? »Vándorcirkusz«; a premie­ren kifütyülték. Pedig: tucaiprodukció, de még mindig jobb, mint a német fil­mek héttizede. A berlini közönség azon­ban soviniszta, és egészségtelenül pártol­ja a hazai ipart. A »Vándorcirkusz« tu­­iajdonképen rossz cim, mert a darabban egy városligeti mutatványosbódéról van szó, még pedig a pesti lizsó egyik látvá­nyosságáról. Ez a filmből nem derül ki, csak a díszletek magyar felirataiból: »Ki­menet«, »Bemenet«, »Itt látható a nőtes­­tii pók« és »Itt mérnek bort literbe, de nem mérnek hiteibe.« Furcsán hat egy amerikai filmben ... A Terra megfilmesítette a »Trilby«-t, Du Maurier és Potter hires, regényből irt színdarabját. A francia írók nevét el­­siilyesztették, régi jó kalóz-szokás sze­rint a filmgyár igazgatója, Max Glass szerepel mint szerző a szuilapokon. Er­re fel a darab címét is megváltoztatták »ávengális-ra. A címszerepet Paul We­gener játssza, sok rutinnal és diabolikus erővel. Anita Dorris, a női főszereplő nem fog olyan karriert csinálni a vász­non, mint a színpadon csinált Varsányi Irén, aki »Trilby« szerepében tűnt fel an­nakidején. , Megfilmesítették Richard Von híres limonádé-regényét, la »Alpentragsedie« -t is Lucy Doraine-nal a főszerepben. Már láttam egy pár vígjátékot, ami szo­morúan végződött — a filmgyárra nézve. Ez azonban az első tragédia, amely »happy end«-del fejeződik be. Lubitsch azért rendez Amerikában csak vígjátéko­kat, mert nem hajlandó a drámát az ob­iigát jó végződéssel befejezni, ami pedig ott kötelező. Erre — noha a német kö­zönség egyáltalán nem követeli meg a happy endet — a német filmgyárak va­dul utánozzák az amerikaiakat és a vi- 1 ág minden kincséért sem mernének egv drámát drámaian befejezni. Ez még hagyján. De annyi intelligencia nincs bennük, hogy legalább a címben ne ne­veznék tragédiának a darabot, ami há­zassággal végződik. (Vagy, hogy ez a tragédia?) Lucy, Dorainc végjeJeszpkott l a folytonos szájrágásról, ettől eltekint^ ve azonban éppúgy nem tud játszani^ mint azelőtt. Nagy és megérdemelt sikere van ».4 kaméliás hölgy«-nek, amit, ugylátszik’ Suboticán hamarabb mulattak be, min.) Berlinben.* Norma Talmadge. amellettj hogy bankigazgatói teendői erősen le\ foglalják, tud időt szakítani magánalj arra, hogy elmélyedjen egy-egy filmbe, Fred Nibló jó rendező, kár, hogy nenj merte emancipálni magát a divatfióbo l alól és modernizálta Dumas drámáját. »^ kaméliás hölgy« igen hatásos 'ziiszé, a problémája ma már elavult és ezt a modern miliő erősen aláhúzza. Az ide­jét múlta konfliktust meg kell hagyni ab, ban a korban, amelyben természetes volt; máskülönben anakronizmusként hat. ; Ne beszéljünk az uj Harry Liedtke-da­­rabról, »Der rollende Kugel« a citne^ Propaganda-darab Montecarlo-mk. Li» edtke sose volt valami nagy színész, r'^ már a kedvessége is kezd elkopni. És) öregszik, öregszik. A »Schöne, blaue Donau« folytatásául megcsinálta a Defu a »Der tanzende Wi-! en«-t Lya MarU-val a főszerepben. Tipi-, kus filmoperett, Ferenc József a menny» országban, amerikai milliomos, akit ^ valcer visszavonz szülővárosába Becsbe, egy kis Romeo és Julia megheurigésit-j ve, Grinzing, Práter, kupléénekes íiak^ ker-dallal, — mein Liebchen, was willst Du noch mer? A film decemberben fogj kijönni, nagy sikere lesz: a férfi íősze-, replő, Ben Lyon igen-jóképü fiú. A német’ filmnek nincs egyetlen rendes szerel-i mes-szinésze, Hollywoodból hozatták Lyont, de már vissza is ment. Sebaj, itt maradt — Bruno Kästner... .. ***■. (-) ŐSZI DIVAT +.< Miután a hazánkban dúló demokrati­kus szellemmel ellenkezik az, hogy csak a nagyságos asszonyok őszi divatjáról történjék beszámolás, elindultam, hogy néhány elvtársnöm otthonában közvet­len tapásztaiatöt szerezzek az Idei őszí divatról. Mosóné asszony. Nagy gőzben foga­dott és a kezei erősen raftoltak voltaké Az arca szintén dúsan redőzött, a szc­mek szegleteinél egészen önálló apró, plinékkel. A homloka keresztbe volt hól-j faltnizva. Amikor beléptem, épen a gyerekeit szedte ráncba. A gyerekek ugyanis uj divatot akartak behonositani mosóasz­­szöhyéknáí. Az ozsonna kérést. Mosóné asszony azonban egy energikusnő és kijelentette, hogy abból ugyan nem esz­nek és egy — nyaklevessel cgyszers­­mindenkorra letiltotta ezt a »flancolást.« Tanitóué asszony épen egy káposztá­ról fejtegette le a penészszürke köpö­nyeget, amikor leviziteltem nála, hogy •mustrát vegyek az őszi divatjáról. Krumpli, káposzta, sárgarépa elegáns ! ionyádt,árnyalatokban a rothadás mo­­! dern színében pompázott tanitóné asz­­szony ölében, mint egy kubista csend­élet. Lágy finom háttér volt a tanitóné öltözéke ehhez a Csendélethez. — Eredeti a ruhája tanitóné asszony — mondtam —‘ és elindultam megkeres­ni rajta az alapszíneket. — A színek? Már kimentek — mondta. — A divatból? — kérdeztem ijedten. —- Nem, a ruhámból — mondta tani'tó-I né asszony, mire én is kimentém ... j Hadiözvegy: profeszionátus foltozó, ! vagyis fehérnemüjavitó intézet nagyban és kicsinyben. A foltok nagyban, a jöve­delem kicsiben. Hadiözvegy-stil ruhát visel. A folyto­nossági hiányok művészi kreációja ez a ruha. mert amíg az anyagban megszün­­! nek a folytonossági hiányok áz .alatt a ) minta foltrói-foltra ugrándozik, mint a I ió a sakktáblán. Egy fejetlen Tutankha­­! men úgy bele vesz egy széles vörös csik­­j ba, mint hajdani őse a Vörös tengerbe, j A színek vígan lobognak a foltokon, mint a nemzeti zászlók és hirdetik az I anyag, szín és forma kisantantjáf a ha­­' diözvegy szoknyájának területén. Hadiözvegy viselet. Nemzeti viselet. És j minden nemzet megtalálja' a maga íolt­­! ját. És hadiözvegyeit. P. Gergely Boiiska BLAZSFK FERENC: VALLOMÁS Testem fáradt gép, mely reggel elindul, Hog yestig kiszabott robotját rója. Testem gép, melynek, Te vagy a rugója Lelkem bus, reszkető csillag az éjben, Körülted kering s fényét tőled kapja. Lelkem csillag, melynek Te vagy a Napja Szivem templom, vágyam benne a tömjén Mely hozzád stall, mint szent, esdeklő [zsoltár Szivem templom, melyben Te vagy az loltár E három együtt: egy szomorú élet. Melynek célját és értelmét Te adtad S mely összeomlik nélküled, miattad... FILM A „Trilby“ filmen Tragédia happy end-del — Pacifista dráma, amit a gyár utólag meghamisított — Berlin a főszereplője egy filmnek, amiben nem játszanak színészek

Next

/
Thumbnails
Contents