Bácsmegyei Napló, 1927. október (28. évfolyam, 273-303. szám)

1927-10-09 / 281. szám

1927 október 9.

9. oldal

BÄCSMEGYE! WAPLŐ

Rádió-műsor

—sas—

lA várót nulleit! szám a ImllámhottKt. JtlontO

Vasárnap, október 9

Budapest (555.6) 9: Hírek és kozmetika. 10: Ref. istentisztelet. 12: Időjelzés, utána kamarazene. 15.30: Oszkár bácsi mesél. 16.30: Cigányzene és sporteredmények kihirdetése. 18.15: Humoros est. 20: Legújabb slágerek. 21.30: Időjelzés, sporteredmények, utána jazzband.

Berlin (483.9) 11.30: Szórakoztató zene. 20.30: Angol est, hangverseny.

Lipcse (365.8) 21: Hegedű, furulya és zongora hangverseny.

Prága (348.9) 16: Katonazene. 19: Koiicert. 20: Énekkoncert.

Róma (450) 17: Tánczene. 20.40:

»Carmen«, Bizet operája.

Becs (517.2) 10,30: Orgonahangverseny. 11: Szimfonikus koncert. 16: Zene. 20.25: Ének zenekari kíséretté1.

Zagreb (310) 17: Tánczene. 20.30: Koncert. 22: Hangverseny.

Hit/ ', október 10

Budapest (555.6) 9.30, 12.15: Hírek,

időjelzés, időjárás. 17.35: Cigányzene.

Berlin (483.5) 16.30: Novellák. 17: Zene. 20.20: Mczart-est.

Lipcse (365,8) 16.30: Hangverseny.

21.15: Tánczene.

Prága 348.5) 16.30: A házi zenekar

hangversenye. 19: Kaíonazeuekari hangverseny. 20.1C: Vidám est. 21.30: Szinielőadás. 22.20: Hangverseny.

Róma (450) 17.15: Tánczene. 20.40: Hangverseny Qrieg E. müveiből, a szerző halálának 20. évfordulója alkalmából.

Wien (517.2, 577) — Graz (357.1) — Innsbruck (Ž94.1) — Klagennnt (272.7) 11: Délelőtti hangverseny. 16.15: Délutáni hangverseny. 20.05: Opera, Puccini »Pillangó kisasszony«.

Zagreb (310) 17: Délutáni hangverseny. 20.30 és 22.15: Hangverseny.

Zürich (588) 20: Házizenekar haná-v versenye. 20.15: Istentisztelet. .21.30: A Carmen mandolin zenekar hangversenye. :

Gy^pjúrxemvLzhj selyem- és csiviiciicmnek*

s elyemharisnyátR, és Kcxtyiüi mosására.

fa a

való miiideiúie r, amit maáuitk mosunk és senki másra nem bhunk

A 7-es SZÁMÚ CELLA

(24

í REGÉNY

A világosság kigyult! Nem kételkedhetett többé, a hulla Tourdeauxé volt, a három utas egyikeé, akik Lucenay Klotild meggyilkolása napján a Rennes :iceai‘ fogadóban laktak!

IX.

HÁZASSÁG MIATT ZÁRVA.

Buvard Amadé uralkodott' önmagán és á postabélyeget eltüntette zsebében. Midőn Buvard távozott a Morgueból, a Szajna partjáról sűrű köd emelkedett és a rakpartokat majdnem átláthatlan fátyollal borította be. Buvard nagyon izgatott volt.

Amit fölfedezett s mely a feledett múltba vetette vissza, a kutatásoknak egészen uj terét nyitotta meg előtte.

Tehát csakugyan a charleroi-i Tourdeauxt látta.

És emlékébe idézve az elmúlt öt év eseményeit, gondolata a rejtélyes egyén felé fordult, akit Bouquillard idegennek nevezett.

A szent Marie fogadóba vitette magát, ho! Lionel!, reunite megtalálni, kivel közölni akarta a történteket... De r ionéi nem vr.lt ott

Ekkor a legközelebbi vendéglőbe ment és néhány

e:át ott töltött.

— Ha Bouquillart nem ostoba — mormogta magában — ebben a pillanatban az idegenről éppen anvnylt tudhat, mint Balafrée. Ézzel kocsiba ült és a Halottak kávéházába ment. Buvard meg volt elégedve napjával.

Kitűnő ebédet evett, pompás londrest szitt és néhanéha megelégedetten és büszkén pillantott a belga postabélyegre, melyet a Morgueban vett föl.

— Még egy utolsó szerencsés véletlen és öt évi munkám é.s fáradságom meg van fizetve.

Eként beszélgetve önmagában, kocsija a Notre‘Dame-de-Lorette magaslatra ment föl. Végre elért a külső körutakhoz és nem sokára megállt a Halottak kávéházánál.

De midőn az ajtóhoz ért, ámultán hökkent vissza.

Az ajtóra fehér papirszelet volt ragasztva a következő felírással:

Házasság miatt zárva.

Lássuk tehát, mi történt reggel óta a Balafrée csapszékében: Miután a volt börtönőr az uccáig kísérte Buvardot, kissé aggódva a kapott megbízástól, ismét visszament az ivóba. Miként mondta is Balaírée nem szívesen fecsegett, ezért módot kell találnia, mellyel megoldja nyelvét, már pedig ez nem volt könnyű dolog.

Bouquillart nem ismert hibát Balafréeban. Kivételképen józan volt, soha nem ivott bort és ámbár a csapszék vendégei közt számtalan szerelmest találhatott, mosíanig olyan szemérmet tanúsított, mely merőben ellenkezett a helyiség szokásaival.

Bouquillart tehát nagyon meg volt akadva és több j óra hosszáig izgatottan járkált a teremben.

Balafrée szintén izgatott volt.

Kedvesének utolsó szavai még mindig fülében csengtek és görcsösen szorította az üvegét, melyet \ néki adott. Végre öt óra tájban, Balafrée két tányért és poharat tett az asztalra, aztán kenyeret és bort hozott, végre pedig egy tálat, melyben fokhagymával spékelt sült házi nyúl párolgóit. Bouquillart félszemmel kísérte az előkészületeket.

— Nos — szólt hozzá Balafrée — hát nem akarsz ma ebédelni?

— És miért ne ebédelnék? — felelte jókedvű hangon.

Bouquillart az asztalhoz közeledett, leült, Balafrée i pedig' vele szemben foglalt helyet. Bouquillart mohón j evett és ivott és Balafrée úgy ahogy követte példáját, j

— Meg kell vallani — mondta pillanatnyi szünet után — hogy mindketten különös életet folytatunk itt

— A mi engemet illet — tiltakozott Bouquillart — én szívesen óhajtanék más életet. Mily kellemes lenne ha mindent megmondanánk egymásnak, ha mit se rejtenénk egymás előtt.

— Ez véleményed?

— Becsületemre — felelte Bouquillart és al!g bírta palástolni örömét. Nagy pohár bort hajtott föl

— Aztán van valami, folytata, ami bosszant, azek a rejtélyes tanácskozások, melyeket a pavillonban tartanak és melyekbe nem avátnak be.

— Még ma este megmondom neked, hogy mi I történik ott.

— Igazán? — mondta Bouquillart, az örömtől j csillogó tekintettel.

— Ígérem! csak hogy kölcsönös bizalmat várok és te meg fogod mondani, kik azon nemes idegenek, kiket ma fogadtál.

Bouquillart a pálinka után nyúlt, hogy csészéjébe töltse, de Balafrée megfogta karját.

— Piha — mondta megvetően. Miután mindketten jó hangulatban vagyunk, le fogsz menni a pincébe és felhozol egy palack valódi cognacot, hogy koccintva pecsételhessük meg a szövetséget, melyet kötöttünk!

A férfi sietett a pincébe. Hogy mi történt távolléte alatt, azt soha. se tudta meg. Midőn visszajött, Balafrée ismét sápadtan és komoran ült.

X.

BOUQUILLART VÉGE.

Két kis poharat hozott a konyhából, udvariasan mcgtorolte, mielőtt az asztalra tette volna és aztán színig töltötte.

— Egészségedre! — mondta emelt hangon — most csupán tőled függ, hogy úgy éljünk itt, mint a gerlepár.

Bouquillart homlokát ráncolta és egy pohár ccgnacot hajtott föl. A hajdani böríönör dühösen nézett körül a teremben.

— Figyelj, mondá halkabban, ez titok, de miután megeskiidtél, tehát nem fogunk titkolózni egymás előtt.

— És újra esküszöm, ha úgy akarod, mondta Balafrée, kezét felemelve. ■ ,

— Jól van! azt az embert, aki miatt állásomat ’a Mazasban elvesztettem, Salviat Honornak nevezik, a Mazasba volt zárva, a 7. számú cellába, melynek őrizetét teám bízták és egy éjjel sikerült megszöknie. Midőn másnap észrevették, azt hitték, hogy. én segítettem elő e szökést és bezártak.

—Értem és azért haragszol.reá?

— Talán nincs okom? Ez vök a. én titkom, mondta Bouquillart, most rajtad a sor . . .

Balafrée helybenhagyólag intett.

Bouquillart fölyvást szemmel tartotta, de néhány pillanat óta valami rendkívüli történt vele. Homlokát minden pillanatban veritek borította el és ujjai görcsösen mcgvonaglottak.

— Ördöngős cognac! — hebegte, úgy van az — ha az ember nincs hozzá szokva a jó italhoz.

Mi bajod? — rebegte Balafrée.

— Semmi — kissé szédülök . . . gyomrom éget... szomjazom!

(Folyt, köv.)