Bácsmegyei Napló, 1927. szeptember (28. évfolyam, 243-272. szám)

1927-09-04 / 246. szám

Si*

Óit

— Mondd csnT'. tuđ’a-e a herceg, mikép térítse paripáját vissza? A perzsa földig hajolt s mézes-mázös hangon feleit: .: . . :

Uram, ő ezt nem kérdezte tőlem, hiszen igen nagyon lenézett engem; én pedig, isterf látja lelkem, megfeledkeztem s nem láttam előre a bajt. Most már minden hiába,' nem az én hibám, nem is az én lelkemen szárad, ha többé haza nem tér. '' ■

Szörnyű haragra lobbant a király, bilincsekbe verette a gonosz öreget, börtönbe vetette, ő maga ledobta fejéről királyi koronáját, megtépte köntösét, úgy zokogott, bánkódott egyetlen fiáért. Gyászba borult a királyi palota, gyászba borult a város, minden ünnepségnek gyorsan vége szakadt ,

A herceg pedig szállt, szállt... Elhagyta a várost, hegyek-völgyek fölött vitt repülő útja, elhagyta az ország határát, idegen országok fölött szállt a paripa. Mind magasabbra, magasabbra emelkedett, fönn a felhők fölött, ott járt már a tüzes nap közelében, jobbról-balról csillagok ragyogtak. Hiába csavarta a csavart, a ló nem szállt le, nyílegyenesen repült tovább, mind tovább,' A herceg pedig igy gondolkozott;

— Ha van olyan csavar, mely fölfelé kormányozza, úgy olyan is lesz bizonyosan, amely féket vet reá.

Addig-addig keresett, mig a ló másik oldalán titkos csavarra bukkant, ugyanolyan csavarra, mint amelyik megindította. Alig fordított egyet rajta, hát csendesedni kezdett 'a iá, mind lassabban repült, ereszkedett szépen, végre majdnem földet ért már, de a vidék puszta volt és lakatlan, megcsavarta hát a herceg újra a túlsó csavart, erre aztán tovább repült a ló, de nem magasan, alig a fák, bokrok feje ■fölött szállt, mig estére kelve pompás palota fölé érkezett, •fegyveres katonák őrizték minden kapuját, de kertjében virágok illatoztak, szökőkutak csobogtak, fehér márványból való volt minden köve, lépcsője,, rabszolgák pilientek folyosóján, udvarán. Csendes csillagos éjszaka lett, bóbiskoltak már az őrök, egy se tekintgetett föl a levegőbe; fordított hát egyet csavarján a herceg s leszállt nesztelenül éppen a palota nyitott erkélyére. Éhes volt, szomjas volt, törődött a teste hosszú utazástól, belépett hát lábujjhegyen az első terembe. Aludtak az őrök lecsüggesztett fejjel, egy sem riadt fel álmából, süppedő szőnyegek elnyelték lépése zaját, úgy járta be sorra a holdfényes termeket, mig valamelyik(Folyt. köv.)

gyezte meg a második.

— Nekünk pedig értékes áru kell, — suttogta egy harmadik hang, — csupa olyan dolog kell nekünk, amiért sok pénzt , lehet kapni.

Akkor újból az első szólalt meg;

— Jó, jó, nem kell annyit beszélni, mert még észrevesznek minket! Figyeljetek! Ha már jó mesze lesz a vonat a várostól, majd jelt adok, aztán ledobáljuk az összes ládákat ebből a kocsiból, végül magunk is leugr**~ Cimboránk nem messze onnan szekerekkel várnak, Töltési j 'vsMát és elvágtatunk

— Ládában mindig értékes holmi szokott lenni. - ie-Kgyszerre csak, amint fülelt, hallotta, hogy lassú,, óvatos lépéssel emberek léptek föl a vasúti kocsiba. Suttogva beszéltek.

— Nagyszerű, — mondta az egyik, — éppen olya; kocsiba lopóztunk föl., melyen egész sereg láda van.

végre csakugyan meg is állott.

— Vájjon melyik állomáson lehetek. — töprengett Pali, .de h'ába.

Zakatolt, kattogott a íehervonat és vitte Palit ismeretlen célok felé. Egyszerre Pali úgy érezte, hogy a vonat lassul,

Kilics Pali a ládába zárva, sokáig és mélyen aludt. Mikor álomnélküli alvásából felébredt, már éjszaka volt. Ezt azonban nem tudta, mert hiszen az ő részére a szűk ládában mindig egyforma sötétség volt. Ellenben nagy éhséget érzett, Zsebéből előkotorászta a kenyeret, melyet még az édes anyjától kapott és falatozott belőle. Mire jóllakott, nyugtalansága is alábbszáüt.

Az or Us ~n

Mindig csudálkoziam az óriáson, hogy nem viszi ei a tossz gyerekeket. Arról az óriásról beszélek, amelyik éi.énkint szokott sétálgatni a házak között, az ablak előtt, vagy a kert végében, ahol olyankor félve suhognak a fák. Ti még természetesen nem láttátok ezt a furcsa óriást, mert estve sötét van, én azonban már láttam és jól ösmerein. Egyszei már le is szóit hozzám, oiyan magasról, mint egy ötemeletes ház 'teteje, hogy :

— No, hogy vagy öcső'rn?

De én úgy megijedtem tőle, hogy éppen csak íölkiálíottarq neki, hogy:

— Köszönöm, jól* aztán ill’ a berek nádak-erek elsurrantam a nagy lábauj.a mellett a sötétben.

Hanem múltkor aztán elcsípett egy rossz gyerekét az óriás. Nem csoda. Képzeljétek el, a haszontalan fickó felcsont a padlásra s annak az ablakán keresztül kimászott a háztetőre. Egy háromemeletes ház tetejére. Szörnyűség!

Na, de épp jókor. Aznap nappal az óriás történetesen nem tq^.ori aludni, hát szokása ellenére fényes délután sétált. Hat ahogy sétál, egyszer csak meglátja ám a háromemeletes ház tetején a rossz gyereket •

— Nini, milyen nagyszerű kis mákvirág, — mondja magában s másik pillanatban már föl is csipte két ujjával az egész gyereket.

Lackó, mert ez volt neve a kis haszontalannak nagyot visított, de az óriás azt mondtf. neki ott fönn a magasban:

— Ne cincogj, lurkó, mert ie talállak ejteni a kezemből.

Á gyerek erre nyomban elhallgatott. Hogyne! Csak nem

bolond lezuhanni három emeletes magasságból az ucca kövezetére'

.— Így már egészen szép kis mákvirág vagy — nevetett rá az óriás és beleíüzte Lackót a kabátja gomblyukába, mint valami virágot. Ahogy bedugta a fickót a gomblyukba, megint ránézett és azt kérdezte tőle tréfásan:

— Nem fogsz kihullni a gomblyukamból, szép virágszál!? Mert odatüzhetlek ám egy gombostűvel.

— Jaj, dehogy esem le! Dehogy esem le! — felelte rémülten Lackó és csakugyan olyan ügyesen megkapaszkodott az óriási gomblyukban, mintha. legalább is odaragasztották volna.

így sétált aztán tovább az óriás nagy büszkén a házak fölött,, gombljgikában a. gyönyörűséges Lackó virággal.’

De nem ok nélkül kellett ám neki a virág. Óriás koma látogatóba igyekezett a szomszéd óriásország királyához,

Egy bácskai Siu

viszontagságos utazásai az egész világon át

Irta Kubán Endre 2

ez,—-----—~ cumiét—-TDcr.rr:zDc—-.jct —^------jC ——*

MÁSODIK FEJEZET.

Fali megunja a tanulást. — Elhatározza, hogy vándorútra kell Elindulás a ládában. — Furcsa megérkezés Beonradba.

Kilics Pali édes apja, Kiücs Péter munkás, egy szép napon szomorúan jött haza a gyárból.

— Holnap be kell vonulnom katonának, — mondotta, — a jövő héten pedig visznek a háborúba.

Másnap reggel megcsókolta siró feleségét és kis fiát, Palit, aki akkor még bölcsős volt. Nem is látta többé a családját, mert néhány hónap múlva hivatalos értesítés jött, hogy Kilics Péter gyalogos káplár hősi halált halt.

Özvegy Kilics Péternére nagy gond szakadt. Magának kellett dologgal fentartásáról gondoskodnia és amellett nevelni kellett a gyermekét is. Napközben a kis Palit szives szomszédok gondjaira bízta, míg maga mosni járt. Mikor pedig évek múlva a fiú felcseperedett, magával vitte és Pali csendesen eljátszogatott a mosókonyha sarkában, amig anyja szorgalmasan sulykolt. Mikor aztán Pali iskolába került, reggel együtt indultak el hazulról, délben pedig a fiú elment az anyjához ebédelni a munkahelyre, délután iskolában volt, négykor megint az anyjához ment és este együtt tértek haza

A harmadik elemiben járt már Pali, mikor igen megkedvelte az olvasást. Olvasott meséket és mindenféle csudálatos történeteket. Egyszer olyan könyv akadt a kezébe, amely egy fiúnak a kalandjait beszélte el. Ez a fiú elkerült idegen országba, ahol ezer viszontagságon ment keresztül. Pali valósággal falta a könyvet és szinte rosszul esett neki. mikor anyja este elvégezte a munkáját és haza kellett mennie. Otthon bizony korán feküdtek le és anyja nem engedte, hogy égessék a lámpát.

— A petróleum drága, — mondotta valahányszor Pali kérlelte, hogy engedje olvasni, — nekünk inkább kenyérre kell a pénz és nem világításra, fiam.

Kilics Pali addig olvasott ilyen utazási könyveket, amig

ATS

467