Bácsmegyei Napló, 1927. szeptember (28. évfolyam, 243-272. szám)
1927-09-04 / 246. szám
•Zf 69* Fellopózott a kocsiba és sorra vizsgálta a ládákat. Bizony ezek mind olyan erősen voltak leszögezve, hogy Pali hiába próbálgatta fedeleiket felemelni. Azonban nem esett kétségbe. A pályaudvaron addig keresgélt, mig talált egy lapos vasdarabot, melyet feszitő vasnak lehetett használni. Ezzel észrevétlenül ismét besurrant a vasúti teherkocsiba és óvatosan felfeszitette a láda három oldalán a fedelet. Szerencséje volt, mert abban a ládában csupa pamutáru volt, melyet könnyedén tudott annyira félreszoritani hogy a ládában olyan hely támadt, amelyen Pali meghúzhatta magát. Mindjárt meg is próbálta. Belebujt a ládába, összezsugorodva meglapult benne és magára húzta a födelet. Éppen ideje volt. Léptek közeledését hallotta és mindjárt meg is szólalt a teherkocsi mellett egy férfi hang: — No, ez a beogradi tehervonat mindjárt indul. Vizsgáljuk meg, hogy minden rendben van-e rajta? A következő pillanatban egy ember ugrott fel a kocsiba. Palinak erősen dobogott a szive és egész testében remegett az izgalomtól. — Jaj, — szepegett magában, — most mindjárt felfedez engem ez a bácsi! Biztosan jól megver! De még nagyobb baj, hogy nem indulhatok útnak. És az illeíy vasyti munkás csakugyan odalépett a láda elé. Káromkodott, mikor meglátta: — Tyű, azt a fűzfán fütyülő füles fülemüléjét! Ehtin-e! Valami pernahajder zárta le ezt a ládát! A fedele alig van rátéve, a szögek kiállanak belőle. Kilics Pali biztos volt benne, hogy a haragos ember felemeli a láda fedelét. De nem ez történt. A következő pillanatban Pali kopácsolást hallott. A kalapács szorgalmasan dolgozott. Nemsokára végzett és Pali megkönnyebbült szívvel hallotta, amint az ember leugrott a kocsiról. Nemsokára éles fütty hasította át a levegőt és a kocsi megindult. Pali érezte a kerekek zakatolását. A szive is olyan hangosan zakatolt, kattogott. Eleinte örült, hogy minden baj nélkül elindulhatott és hogy nem fedezték fel. Később azonban lehangoltság vett erőt rajta. Látta maga előtt az édes anyját, amint este várja, várja, kiáll a kapuba és úgy nézi, hogy nem jön-e. És egyszerre annyira elfogta a keserűség, hogy sírni kezdett. Sirt, sirt, sirdogált, amig sírása és a vonat egyhangú lármája álomba ringatta. ben terített asztalra talált. Nekiült szaporán, evett-ivott, jóllakott. Akkor újra elindul, végre egy sűrűén befüggönyözött terem ajtajához ért. ölnyi magas fekete rabszolga feküdt az ajtó előtt, villogó lándzsával, széles pallossal kezében, ámde az is aludt, ltortyogása messze hangzott a csendes éjszakában. Kivette a herceg kezéből a kardot, a rabszolga meg se moccant, aludt tovább mélyen; félrehajtotta a nehéz selyemfüggönyt, belépett a holdfényes szobába. Elefántcsont lábú selyemkereveten ott feküdt valaki a terem közepén. A kerevet előtt négy rableány aludt egymásra borulva. A herceg pedig ćsendesen a kerevethez lépett s főbbe hajolt; hát egy szépséges szép királylány feküdt ott, két szeme pillája könnyű mézes álomra lezárva. De olyan tündöklő szép volt a királylány, hogy a herceg szive hangosan megdobbant, még a lélekzetét is visszafojtotta, úgy állt s nézte-nézte sokáig. Annak az arca, mint a hamvas barack, homloka, mint az ezüstös hold, fénylett, szája, mint a frissen szedett eper, finom, fehér ujjai kebelén pihentek... Mit bánta a herceg a fegyveres népet, egy élete, egy halála, csak a szépséges királylányt látta szeme előtt. Lehajolt hát hozzá s forró csókot nyomott a jobb orcájára ... Felrezzent a királylány, nagyot nézett, mikor meglátta a herceget. Megdörzsölte szemét, azt hitte álmodik, aztán felült és suttogva kérdezte: (Vége köv.) A csacsi Kicsi kocsi, nagy a csacsi. Üti veri a kis Matyi. De a csacsi azt gondolta: Ez a Matyi nagy goromba. Megszakadni nem szamár, ö bizony nem huzza már! Meg se mozdul a kocsi. Csihi puhi nagy csacsi Jó éjszakát kis Matyi. maqa is utazni vágyott. Addfg-addig tervezgette az utazást, amig azt meg is valósította. A dolog ugy történt, hogy egy délután nagy teherkocsival találkozott, melyen sok-sok terjedelmes láda volt. A kocsi lassan haladt és Pali hallotta, amint a kocsin levő két ember beszélgetett. — Hej, — mondotta az egyik, — jó sok pénz üti majd a gazdánk markát ezért a posztóért és pamutért, melyet ezekben a ládákban Beogradba szállít. Ma feladjuk őket a vasúton, holnap délben elindulnak, holnapután ott vannak, két nap múlva pedig már megjön értük a pénz. — Abizony, — szólt a másik, — ugy van az. Ha elgondolom. hogy ezek a ládák Beogradba utaznak, mérges vagyok rájuk, mert én szeretnék odamenni, de nincsen pénzem hozzá. — Hát búj valamelyik ládába, — nevetett a társa, —osztón ingyen utazhatsz. Többet nem hallott a beszélgetésből Kilics Pali, mert a kocsi tovább haladt. De elég volt neki ennyi is. hogy ki ne menjen a fejéből. Egész délután és este csak arra gondolt, hogy jó lenne neki is egy ilyen ládába bújni és utazni. Éjszaka is azt álmodta, hogy utazott a ládában s mikor hosszú utazás után kibújt belőle egy nagy városban találta magát, ahol mindenki szívesen fogadta és ahol hamarosan igen felvitte a sors a dolgát és nagy ur lett belőle. Reggel korán ébredt és hamarosan nagy elhatározásra szánta el magát. Kérte az anyját, hogy nagyobb darab kenyeret vágjon neki a rendesnél. — Kirándulásra megyünk a tanító úrral, — hazudta, — csak késő este jövünk haza. Zsebébe tette a bicskáját is, melyet rendesen az ünneplő ruhájában őrzött. És mielőtt elindult volna még öt dinárt is kért az anyjától. Azt füllentette, hogy ennyibe kerül a vizsgafüzet és hogy a tanító ur ma szedi be az érte járó pénzeket. Végre elindult. Ugy köszönt el, mint máskor és édesanyja nem is sejtette, hogy a fiú mire készül. Kilics Pali pedig egyenesen a vasúti pályaudvarra sietett. Ott az állomásnak ama része felé vette útját, ahol a teherkocsikat látta. Kocsitól kocsiig settenkedett, amig az egyik fedett kocsiban felfedezte azokat a ládákat, melyeket előző napon látott. És különben a kocsi oldalára egy cédula is volt ragasztva, melyről leolvashatta, hogy_ ez a kocsi Beogradba megy. PÁLYÁZAT Kis olvasók! Megmutathatjátok ti is, hogy mit tudtok. írjatok megfelelő szöveget a képek alá, aki a legjobbat küldi be* azét Uf gjuk közölni és szép könyvjutalomban részesül. 468 47?
