Bácsmegyei Napló, 1927. szeptember (28. évfolyam, 243-272. szám)
1927-09-25 / 267. szám
1927 szeptember 25 BÁCSMEGYEI NAPLŐ 9. oldal SPORT Vasas—SzAND A vasárnapi sportprogram föeseménye a Vasas—SAND mérkőzés lesz, mely délután háromnegyed négykor kerül eldöntésre a SAND-pályán. A Vasasok köztudomásúlag a legszebb futballt :átszák a magyar profiliga csapatai között és ez az erényük legutóbb is fényesen csillogott az Újpest elleni küzdelemben, amikor a nagyszerű újpestiektől csak 3:2 arányban kaptak ki. A SAND Beleszlin és Siflis nélkül így áll föl: Ambrus — Held, Weisz — Fischer Kopilovics, Ördög — Kikics, Kovács, Becics, Horváth, Inotai. Szoko—SzMJ C A nemzetközi mérkőzés előtt az SzMTC a szombori Szókéval játsza le esedékes bajnoki mérkőzését. A kitűnő szuboticai vasasok, akiket ebben a szezonban is üldözni kezd a balszerencse ezúttal talán a jó játék mellett a góllövésben is kielégítik az SzMTC-hivöket. Szomborban két elsöosztályu bajnoki mérkőzés kerül lejátszásra: a Bácska— Szomb. ZsAK és VSC—Szombori Sport Az előbbi mérkőzés favoritja a szuboticai legénység, a VSC—Sport-meccs győztesét pedig a Sportban látjuk. Szentán a szuboticai ZsAK próbál pontokat szerezni. Ha kijátsza formáját, sikerül is neki, ellenkező esetben meg kell osztoznia a SzAK-al. Már pénteken minden jegy elkelt az osztrák-magyar mérkőzésre Budapestről jelentik: A hatvanegyedik osztrák-magyar válogatott mérkőzést olyan hatalmas érdeklődés kiséri, mely egészen példátlan. A, mérkőzés előtt égj' héttel minden ülőhelyet túljegyeztek és' a pénteki napon az Üllői-uti pálya igazgatóságának kérésére a Labdarugószövetség a számozatlan állóhelyek kiadását is beszüntette, mert a pályán csak 36.000 ember fér el, ennyi jegyet pedig már régen kiadtak. Az MLSz elnöksége arról értesült, hogy a jegyekkel üzérkedés folyik és jobb ülőhelyeket 100%-os felárral adnak el. A rendőrség detektiveket küldött ki azokba a kültelki kávéházakba ahol a jegyüzérek tartózkodtak. A dei tektivek több jegycsalót állítottak elő akik ellen az eljárást megindították. A bécsi Sporttagblatt kiilönvonatán ezernél tölíb bécsi sportember érkezik a mérkőzésre. Ez az első eset, hogy Bécsböl ilyen sckan rándulnak át a magyar—osztrák viadalra. Jugoszlávia—Magyarország. A jugoszláv—magyar válogatctt mérkőzést Zagrebben játszák le vasárnap. A mérkőzésre a jugoszláv nemzeti tizenegy igy áll föl: Mihelcsics (Siflis) — Ivkovics, Mitrovics (Beleszlin) — Arsenijevics, Preml, Popovics — Marjanovics, Perska, Ljuburics, Bonacsics, Oilier, A magyar csapat ez lesz: Gallina — Nagy. Dudás — Pesovnyik, Kripkó, Obitz — Rémai III., Mészáros, Stoffián, Frölich. P. Szabó. A mérkőzést Retschury (Bécs) vezeti. A Vasas—SzAND vasárnapi mérkőzésére jegyek kedvezményes áron elővételben kaphatók Bata sportüzletében 10, 20 és 30 dinárért vasárnap délelőtt 8—12-ig a Bárány-kávéházban. A pályán a jegyek 15, 30 és 40 dinárba kerülnek. Bajnoki mérkőzés Csantaviren. Csantavirrői jelentik: A Csantaviri Atlétikai Klub vasárnap délután négy órai kezdettel játssza le idei első bajnoki mérkőzését a Sztarakanizsai Atlétikai Klubbal. Két uj játékossal erősödött meg a Bácskogradistei AK. Horváth I. és Hornyák S., a sztaribecseji »Radnicski« SK jóképességü. játékosai a Bácskogradistei AK futballcsapatába léptek át. A III. osztályú BAK a két játékossal jelenté■ kényen megerősödött. Német tornász-szövetség alakult a Vajdaságban. Vrsacról jelentik: A jugoszláviai német tornaegyesületek az el- 1 múlt' hónapban Rumán tartották országos tornaversenyüket. A verieny után az egyesületek delegátusai elhatározták, hogy a jugoszláviai német tornaegyesületeket egy szövetségbe tömörítik. Valamennyi német tornaegyesület „ALBUS“ Szappan kitűnő ! képviselője most értekezletet tartott, amelyen elhatározták a szövetség megalakulását és megválasztották annak a vezetőségét. A szövetség székhelye ideiglenesen Ruma lesz. Az értekezlet ezután liatározatot hozott, amely szerint a jugoszláviai német tornaegyesületek legközelebbi országos versenyét Belaerkván tartják meg. A verseny időpontját azonban még nem állapították meg. A 7-es SZÁMÚ CELLA ! Szünet állt be. — Különben — folytatta Buvard — ha közelebbről akarja látni, hogy e bálban mi történik ez éjjel, e tekintetben a legpontosabb és részletesebb tudósításokkal szolgálhatok. — Csak nem fog ön is a bálba menni? — jegyzé meg Lionel gúnyosan. Buvard önhitten mosolygott. — Ez a kétely megbocsátható egy amerikaitól — felelte élénken — de Franciaországban szerencsénk van, nincsenek hivatalos ünnepélyek a rendőrség segítsége nélkül! Olvasóink talán emlékeznek azon különös ünnepélyekre, melyeket a császárság utolsó éveiben tartottak. Akkoriban III. Napoleon hatalmának tetőpontját érte el és úgy látszott, hogy egy nemzet se vetélkedhetik befolyásával, melyet a yilág ügyeire gyakorolt és hogy megnyugtassa az aggodalmakat, miket bizonyos emberek néha trónja körül nyilvánítottak, kinyilatkoztatta, hogy felel a rendért. Ez az erélyes nyilatkozat eredményeképp a bizalom újra beállt és néhány évig mindenfelől meg lehetett győződni arról, hogy Párisban úgy, mint vidéken, bizonyos életvágy, az anyagi élvezetek őrült liajhászása nyilvánul, melyek néha XV. Lajos uralkodásának tulcsapongásaira emlékeztettek. Homályos sejtelem éreztette az országgal, hogy ismeretlen örvény felé közelednek... Mindenki rejtélyes ingadozásokat érzett lába alatt, melyek láthatatlan vulkán létét hirdették. De mindenkin szédülés vett erőt és virággal koszoruzott fővel dacoltak a vulkánnal és siettek az örvény felé! Az ilyen ünnepélyek egvike, melyek maradandó emléket hagytak hátra, a tengerészeti minisztériumé volt. Az akkori nagy lapok leírták pompáját és némelyek, melyek kevésbbé Voltak titoktartók, néhány botrányos részletét is napvilágra hozták. Két héttel előbb egyébről nem is beszéltek a fővárosban. Jelmezbál volt és a különcködéseknek szabad mezejök nyílt, a vakmerő képzelődések kielégíthették magukat. A bálnak tizenegy órakor kellett kezdődnie. Jóval a kitűzött idő előtt a fogatok hosszú sora lepte ei a szomszéduccákat s a Rivoli, szent Honoréuccákon s körutakon végig a rendőrség csapatai csak nagyneliezen bírták föntartani a rendet. A fényhez szokott főváros még ehhez hasonlót nem látott és a fogatok körűi csoportosult kiaváncsiak cgyügyüen kérdezték maguk közt, hogy a minisztérium tágas termei miként fogadhatnak be ily roppant vendégsereget. Az egész Páris jelen volt, értve alatta a díszes, címzetes, zajt és fényűzést kedvelő Párist is. Nem vesztegetjük időnket azzal, hogy a vendégek teljes névsorát közöljük s csupán azokat fogjuk megemlíteni, kik olvasóinkat érdekelhetik. Ezek közt látni lehetett Thibault Jusztiniánt, fiatal tisztviselő, kit nem rég neveztek ki császári ügyésznek és ki a tisztviselőtestület fényéül Ígérkezik. Kevéssel utána Chataigneraie vizsgálóbíró lépett be, karján Valentinéval, egyetlen leányával, gyönyörű kis szőke leány, két millió hozománnyal készpénzben! De a szép, fiatal leány alig volt tizenhét éves és ha mostanig szive nem is maradt egészen érzéketlen, legalább még nem gondolt arra, hogy válasszon. A számtalan bámuló közt, kiket szépsége úgy, mint vagyona utána csőditett, kettő volt. kik egy idő óta, még pedig mindegyik a maga módja Szerint, egyetlen alkalmat se szalasztottak el, hogy nyilvánítsák szerelmüket. Az egyik Liprani herceg volt, a párisi sport legjelesebb tagjainak egyike; magas, jól termett, rendkívüli erővel és. ügyességgel; roppant fényűzést folytatott és azt mondták róla, hogy kimerithetlen.kincsei vannak. Máltai családhoz tartozott és eredetét arcának színezete is elárulta, amely különös bájt kölcsönzött vonásainak. A másik szerelmest egyszerűen Portblanc Györgynek hivták és követségi titkár volt. Ámbár szereimé már két-három éves vólt, jól tudta, hogy az elérhet" len és el jövend az idő, melyben le kell róla mondania; de hasztalan erőlködött, hegy kitépje szivéből, átlátta, hogy gyógyulása lehetetlen s elhatározta, hogy távolról követni fogja a fiatal leányt, boldognak érezve magát, ha vele egy levegőt szívhat és a fösvény örömével kapva föl a gyöngéd pillantásokat, melyeket néha feléje küldött. Szükségtelen mondanunk, hogy Liprani herceg és Portblanc György elsők voltak a bálban. A hercegnek magas összeköttetései voltak úgy a párisi körökben, mint a gyarmatokban; eszerint otthon találta magát, jobhra-balra köszönve, kezet szorítva, a nők legnagyobb része pedig oly jóakarattal fogadta, melyet nem csupán cime, vagyona, de bizonyos fájdalmas búskomorság is igazolt, mely arcát és tekintetét fátvo'.czta. Portblanc György nagyon kevés embert ismert. Nehány hónap óta volt Párisban és teljesen elszigeteli lett volna, ha egyik legjobb barátja nincs jelen, Senneterre Lucián személyében, aki hajóhadnagy volt és a miniszter mellett mint hadsegéd működött. Lucián úgyszólván az ünnepély rendezője volt. A miniszter reá hízta a bál legkisebb részleteit is és Lucián kiváló udvariassággal teljesítette tisztét. Megjelent a zsúfolt termekben, hogy mindennek és mindenkinek eleget tegyen, mindenkit elbájolt kedélye és élénk sze'leme. Mihelyt észrevette Györgyöt, karon fogta. — Épen jókor jösz! — szólt hozzá... De e pillanatban nem foglalkozhatom veled ... Majd későbben beszélgethetünk. — Oh!... kedves Luciánom! sóhaitá György. — Tudom, mit jelent ez a sóhaj, menj a kék terembe, állj a kandalló mellé és háromnegyed óra múlva ott leszek. — Tehát ott van? — Ott, Larátom... G ott van és ki tudja, talán még jókor jösz, hogy polkát vagy keringőt kapj tőle. Portblanc Györgynek nem kellett több, hirtelen eltávozott a kék terembe. Ott találta Chataigneraie Valentinát, kit épen Liprani herceg üdvözölt... és miként Lucián mondá, helyet foglalt a kandalló előtt. (Folyt, köv.)
