Bácsmegyei Napló, 1927. szeptember (28. évfolyam, 243-272. szám)

1927-09-25 / 267. szám

ÍO. 6132! BftCSMEGYEI If APIA 1927. szeptember 25 Apróságok régi királyokról ff. Károly angol király ideiében egy 'Szélhámos bejutott az udvari ünnepsé­gekre. Sikerének titka a külsejében rej­lett, s túlzottan előkelő öltözetében, amivel megtudta téveszteni a személy­zetet. Végtére is nem lehet mindenkit /ismerni, viszont ki mer ekkora vakme­rőséget feltételezni? A királynak is csak akkor tűnt fel, amikor véletlenül észrevette, amint tel­jes technikával kihúzza egy lord zse­­,béből annak értékes dohányszelencéjét De ugyanakkor észrevette a csirkefogó is, hogy igen előkelő szemtanúja van a stiklijének. Anélkül hát, hogy zavartatta volna magát, mutatóujját az ajakához illesztette, mintha azt mondaná: — Pszt, el ne árulj. Károly királynak annyira megtetszett ez a váratlan szemtelenség, hogy nem is szólt. Hagyta, hogy a szélhámos el­meneküljön a zsákmányával. V * XIV. Lajos francia királlyal is történt 'hasonló eset. Egy tolvaj bejutott a pa­lotájába és épen az egyik nagyértékü Sáli órát szerelte le, amikor belépett a terembe a király. 1 A tolvaj a létra tetején nem vesztette «1 a hidegvérét. — Jaj, de félek, hogy ezen a síkos parketten kicsúszik alólam a létra! Lajos, abban a szent hiszemben, hogy csakis az udvar valamelyik alkalma­zottja lehet ez az ember, aki nyilván ! viszi javítani az órát, (hiszen a kirá­lyok sohasem szaporították fölöslege­sen a szót), — közelebb lépett. — Ne félj semmit, majd tartom a lét rát Megtámasztotta a lábával, biztossá tette a kezével, segítségére volt mind­végig. A tolvaj kényelmesen lehozta karján az órát, majd nem mulasztva el a szertartásos hajlongást, eltávozott. Aznap este hallja ám a király, hogy meglopták. — Csendesen, mondta Lajos,k ne ter­jesszétek a hirt, mert még Hceueme'tlen­­ségbe sodortok engem is. Hiszen a' bűn­társa vagyok.' i • *■>:*•' \ * ' Alfonz, arragóniai király, egyszer [számos barátnője kíséretében kereste ■fel az ékszerészét. Megvásárolja amit akar s már indulnak kifelé a boltból, mikor kétségbeesve szalad utánuk az ékszerész. — Felség, akármilyen nehezemre esik, de el kell mondanom, hogy nem találom a legértékesebb gyémántgyűrű­met. Ott volt még az előbb is a többi között, aztán hogy mostan elrakodok, nincs semerre. Ezer bocsánat, de el kel­lett mondanom frlssibe. — Gyerekek, vissza 1 — szólt akkor Alfonz király a kíséretéhez. Mentek be a boltba. — Hozzon egy .nagy ezüstvázát. — szólt az ékszerésznek. Máris ott volt. j — Töltse még vízzel. Mikor ez is megtörtént, azt mondja: — Kisasszonyok, most valami külö­nös dolog következik. Szorítsuk össze a markunkat és igy nyúljunk bele egy­másután a vizbe. ö maga járt elől jó példával, utána a hölgyek. A vizet aztán kiöntötték és egyszerre csak csörögni kezdett az ezüstváza fenekén valami. Az eltűnt gyémántgyűrű volt. V. V. Fülöp spanyol király első felesé­gével együtt lóháton vett részt agy ud­vari vadászaton. Galoppozás közben a királyné lova megbotlott, a fejedelmi asszony pedig kizökkent a nyeregből. Elrémitö volt a helyzet, a ló ideges­kedett és cipelte magával terhét. A ki­rályné lába ugyanis megakadt a ken­gyelben. Ekkor vágtat oda szélvészgyorsán a kíséretből don Alonso del Areó, előkelő nemes ifjú. Megállítja a lovat, azután kiszabadítja a királyné lábát a kengyel­ből. Ép ideje volt, mert ha csak egy pil­lanattal később érkezik, emberhalállal végződik a vadászat. , A királyné visszaült a nyeregbe, vi­szont a lovag megsarkantyuzta paripá­ját s meg sem állt a legközelebbi ko­lostorig, ielvételét kérve a szerzetes­­rendbe. A legborzalmasabbat követte el, amiért halálbüntetés járt: megérintette a királyné lábát. * Nagy Frigyes ellátogatott egy falusi iskolába, ahol a tanító mintha észre se vette volna, ép úgy pörlekedctt a gye­rekekkel, mint rendesen, sőt azt, aki rászolgált, kihívta a pádból és alaposan elnáspágolta. Aztán elbocsátották a gyerekeket s azt mondja a király: — Nem gondolja, tanító ur, hogy egy kissé furcsán viselkedett? — Kegyelmezzen, Felség, de tudato­san cselekedtem. Mit gondol, ha ezek a lurkók rájönnek, ho&y van a világon nálammál is nagyobb ur, vájjon birok-e velük? Egy ezredese kíséretében egyszer templomba ment Frigyes és épen Bel­zebubról, az ördögök ezredeséről, szólt a tiszteletes textusa. — Csodálatos, jegyezte meg az adju­táns, húsz éve járok templomba s Bel­zebub azóta még mindig ezredes. Másnap kinevezték tábornoknak. Az 1759-iki csatában ugyancsak meg­verték a császári csapatok a poroszokat Kolinnál. Nagy Frigyes egyik katonája csúnya vágást kapott az arcán, azt mondja neki a király: , — Aztán melyik kocsmában láttak el ilyen gyönyörűségesen? ' — Abbarí, amelyiknek a számláját Felséged fizeti — volt a válasz. A vágás talált, maga a király is elis­merte áz Igazát s megjutalmazta a vak­merő katonát. II. György angol király útközben be­tért egy falusi kocsmába és megevett egy lágy tojást, amiért a vendéglős egy guineát számított fel neki. — Úgy látszik, mondta nem minden él nélkül a király, hogy a tojás ritka holmi nálatok. — Nem a tojás a ritkaság, Fenség, volt a válasz, hanem a királyok. * Együgyű Károly francia király meg­szólítja az udvari bolondját. — Ml újság? —• Negyvenezernél több ember felke­léséről hallottam, feleli a bolond. — Az Istenért, mit akarnak? — riado­­zik a király. — Semmi különöset. Végzik a dolgu­kat, aztán este lefekszenek megint. Az öreg Conti hercegnő nem tarto­zott a finomlelkü nők közé. így például nagyon nagy készséggel játszotta a ko­sarasasszony szerepét, mikor XV. La­jos minél kevesebb feltűnéssel szerette volna lebonyolítani szerelmi kalandjait a hires Mailly asszonnyal. A királyné tudott minderről s az ;volt a véleménye a hercegnőről: — Istenem, a vén kocsis Is szívesen hallja az ostor pattogását. FILM . Adolphe Menjou önéletrajza íyesztem őket és a film felé fordultam. Itt már simább talajra akadtam, mart ténydeg rövid idő alatt álláshoz jutot­tam égy filmvállalatnál, mint —? kan-Éjfélkor születtem, tehát bajosan állít­hatnám, hogy »Pittsburghbén láttam meg a napvilágot.« Az Indiana állambeli Culver Military Academy-ben és a Cor­nell College-ban nevelkedtem. Tulajdon­­képen mérnökűfek kellett volna lennerff:: nagy voltam. Nem voltam mintagy-erek* de sok' gondot setn okoztam. Úgy tet­tem, ahogyan szüleim megkövetelték... nem épen nagy lelkesedéssel, azonban kedvetlenül sem. Aztán következett az első nehézség: egy gyárban gyakor­nokként kellett dolgoznom. Az eszter­gapad mellett egy olajíoltos kabátban állni, kazánt fűteni, acélhulladékot gyűj­teni, gépeket tisztítani... megtanított' arra, hogy a munkát nagyrabecsüljem, desemmi egyébre. Az egyedüli hely, ahol jól éreztem magam, az alkalmazottak egyesülete volt. A munkások és tisztviselők össze­álltak és együttesen tartottak szinfelő­­adásokat, amelyekből természetesen én sem zártam ki magam, és igy kerültem először a színpadra. Itt már inkább lel­tem szórakozásomat. És amidőn albar az eltökélt szándékban, hogy mérnök nem leszek, a gyárnak hátat fordítót tarn, eszembe jutottak a gyári színlelő­­adások és elhatároztam, hogy ezen a téren fogok szerencsét próbálni.- Az el­határozás azonban könnyebb volt a meg valósításnál. Az igazgató urak, akik fo­otlJolpfiP gadtak, mina nagyon kedvesek voltak, addig, mig a tulajdonképeni kérésemmel elő nem álltam. Mikor azonban rátér­tem a tárgyra, feltűnően tartózkodóan viselkedtek. És hogy őszinte legyek, meg kell vallanom, hogy sok esetben el sem jutottam a direktori Szobáig. Ha a színpadnak nem volt szüksége rám, én sem törődtem többet a színpad­dal. Elővettem tehát a színdarabokat, amelyek főszerepeit már magamnak is tinpmcér. A kantin mégis csak közelebb van a műteremhez, mint az utca, te­hát —• nehezén bár, de elfogadtam ezt az állást, mert már meguntam a tétlen­séget. Számításom he is vált. Nemso­kára ezután statisztákat kerestek a fel­vételekhez. A felvételek vezetője a ha­ját tépte, mert nem talált egy frakkos fiatalembert, akire pedig sürgősen szük­sége volt. Én ajánlkoztam és ő — bár nem nagyon volt tőlem elragadtatva, de elfogadott. A szerencsém a frakkom volt és csak egyedül a frakkomnak tar­tozom köszönettel — vagy Írhatom ro­vására — hogy a filmhez jutottam. En­né! a cégnél maradtam meg mind a mai napig is. A Paramount alkalmazott mint kantinpincért es ugyancsak a Paramo­unt volt az, amely rövid Időre rá mint színészt szerződtetett. Így tehát nemcsak a filmben, hanem a való életben is a legkülönbözőbb sze­repeket töltöttem be és teljes joggal ál­líthatom, hogy fodrász, orosz nagyher­ceg, pincér és — majdnem — mérnök voltam és nem állítanék valótlant, ha azt mondanám, hogy ördög is vagyok, mert legutóbbi filmemben már ezt a sze­repet is vállalnom kellett * * A film a távolt Keleten. A First Na-' tlonal japánt irodája érdekes adatokat1 közöl a filmnek ázsiai népszerűségéről! Bár itt is, ezer és ezer mértföldnyi. messzeségben, ugyanazokat a filmeket látjuk, mint Amerikában vagy Európá­ban (Colleen Moore, Pola Negri és Ra­mon Novarro Japánban ép olyan nép­szerűek, mint nálunk), a dolgok techni­kai oldala azonban már sokkal bonyo­lultabb. Gondoljunk csak a mérhetetlen távolságokra és a forgalmi utak és esz­közök teljes kezdetlegességére. A fil­mek szállítása sokszor pusztán csakis emberek vagy teherhordó állatokkal le­hetséges. A keletázsiai országokban, mint Ja* Pátiban, Kínában. Keletindiában és a Fi­­lippinákon, a filmeket angol, holland és spanyol feliratokkal mutatják be. Mégis előfordul az, hogy a közönség a felira­tokat még csak olvasni sem tudja. Itt a kikiáltóval segítenek a bajon. Ha az ázsiai ember mai kultúránkkal és erkölcsi szokásainkkal szemben egy­általán megértéssel van, úgy ez jórész­ben a piacukat uraló filmjeinknek kö­szönhető. Ki kételkedik még a film kul­­turmissziójában? Művészek, akikkel keveset foglalko­zik a világ. Amidőn a film még gyer­mekkorát* élte, égyedűl fóntösríák áf szí­nészt tekintették.1 A rendezővel nem sokat törődtek. Később azonban a ren­dező és iró is az őket megillető tekin­télyhez jutottak a közönség előtt. Most pedig csatlakozik hozzájuk az operatőr is, akinek jelentőségével a film sikeré­nek szempontjából eddig a közönség nem volt tisztában. A legjobb színész, a legügyesebb ren­dező, a legtehetségesebb iró sem képes egy hasonlóan tehetséges operatőr nél­kül értékes filmet kihozni. Az operatőr jelentőségéről a legjobb képet nyújt a Metro-Goldwyn-Mayer rendszere, mely­nek alapján operatőrjeit osztályozta, ami azt mutatja, hogy pl. wild-we;t fil­mekhez és kamarajátékfilmekhez egy és ugyanazon operatőr nem nasználha­­tó. A cég minden operatőrjének egy kü­lön működési teret jelölt ki, amelyeken aztán mindegyiküknek alkalma nyílik arra, hogy tökéletesítse magát. Beszámoló Nem vonzottak kőrengetegek, Csak fehér tanyák és vad bozótok. Meg-megálltam az országúton, Ha két kis fűszál csókolózott. Az autókra oda sem néztem, Ha porrzl, zajjal elszaladtak. De szerencsés utat kívántam A fölrepülö vadgalambnak. Fa kérgébe szívet nem véstem. Hogy szivem a fának ne fájjon, Mint hogyha nem Is éltem volna, Úgy éltem én itt e világon. , Falu Tamás szántam, az Íróasztalom legmélyébe sü- minthogy más választása nem volt — Kozmetikai intézet állandó orvosi vezetés és felügyelet alatt Subotiea, Ciril-Metod trg i 5 Villany- és fénykezslét ** Bőr- és szépsáoápolás

Next

/
Thumbnails
Contents