Bácsmegyei Napló, 1927. szeptember (28. évfolyam, 243-272. szám)
1927-09-03 / 245. szám
a oldal BÁCSMEGYEI napló !927. szeptember 3 Szomborba'kei! utazni; a megyei nyugdíjért A nyugdíjasok kálváriája | A községi és vármegyei nyugdíjasok! körében nagy elégedetlenséget kellett j az a hit, hogy a kerületi és járási j pénzügyigazgatóságok szeptember elsejével beszüntették a községi és vármegyei nyugdíjasok nyugdüilletményeinek/kifizetését. Erre vonatkozólag augi^sfus hónapban a bácskai tartomány pénzügyigazgatósáshoz rendelet érkezett a! szuboticai pénzügy igazgatóságtól. a J mely rendelet szeret a bácskai tartó-1 many nyugdija«^ ezután csak Szom- j borban vehe*^ fei nyugdijukat. Ennek. •a!apján at szuboticai kerületi, a 'szentel! és topyfai járási pénzügyigazgatóságok j szep^fember elején beszüntették az ilyen l/dizetéseket és utasították a jelentke'zokeí, hogy forduljanak a szombori pénzügyigazgatósághoz, amely a vármegye, illetve a bácskai tartomány nyugdíjalapját kezeli. A nyugdíjasok kö rébfen ezért nagy nyugtalanság keletke-1 zett, mert senki sincs olyan anyagi i helyzetben, hogy Szombor.fca utazísasson i és ott személyesen érdeklődjön a hasóságoknál. A Bücsmegyei Napló munkatársa érdeklődött ebben az ügyben Svdbics \ Szvetiszláv szuboticai kerületi pénz-1 ügyigazgatóriál, aki megerősített^ érte- J sütésünket, de arra nézve, hogy milyen | utón fogia a szombori pénzügyigazgató- ! s'.g.az összes bácskai vármegyei nyug-j clijasok illetményeit kifizetni, a pénzügy- | igazgató nem tudott pontos felvilágosi-! tást adni. Az érdekelt nyugdíjasok el- j ótondotfák a Bácsmegyei Napló munka*: társának, hogy rendkívül csekély össze- j gii nyugdijuk van és ezért illetményüket j Kt-'iárom havenkirtt szokták felvenni. 1 Meg’cpődvc szereztek tudomást arról, j hegy a szuboticai pénzügylgazgáíóság a ‘ jövőben nem fogja kifizetni nyugdijukat. I hanem Szomborba kell menni érte, amij a nyugdíjasok számára igen nagy vo- j nr’.tköUságit jelent és annak is kiteszik' tv agukat, hogy hiába «isznak., mert !g*n j sok vármegyei - nyug ijas illetményét. r-ér több mint három hónapié- nem utál-j t •'/: ki. Természetes, hogy iey a nyiig: ■ tlioM-k l-.óíiU 'Sokén -'a 'legnagyobb nyo-! mórban elitek. így példán! egy nyűgei- | mázbit .k'V/ségi tisztviselő. :tki februári l'i'rarbi’ti Ti'.elríll Szuhötlcára költözött: és Szuboticára kérte nyugdijának átutalását, hét hónap óta nem kapott semmit. Hrr szerint a jövőben a vármegyei nyugdíjasok illetményeit a postatakarékpénztár utján fogják kifizetni és beve-Vrsacról jelentik: A guduricai katholikus egyházközség tagjai és Wéber Pć tér plébános között már régóta elkeseredett harc folyik. A község lakossága több alkalommal kérte Weber áthelyezését, akiciójuk azonbati nem járt eredménnyel és amikor a plébános közbenjárására az egyházközség autonómiáját felfüggesztették, a guduricaiak tömegesen kiléptek a katholikus egyházból. Legutóbb Ciudtiricán, ahol eddig csakis ka thoükvs németek laktak, megtartották A pénzügyminisztérium, mint jelentettük, nemrégen kinevezte a szuboticai jövedelmi adóki vető-bizottság tagjait, akik már letették az esküt. Az adókivető-bizoítsésba a pénzügyminiszter a következőket nevezte ki. I. és Vili. kör: Elnök: Lenvat Nesztor alelnök dr. Vojnies Dezső. Bizottsági tagok: Manojlovles Cvétkó, Vujkovics Péter. Nimcsevtes Balázs és Birkás István, Póttagok: Ognyanc-v Péter, Deutsch Izidor, Bori Béla. Szegedincsev Péter Jovics Sándor. II. és III. kör. Elnök: SztOjkovics Dusán alékszand.rovöi e'cml iskolai igazgató. Alelnök fvandéktcs Gyóka. Bizottsági tagok: Aradszki Sztevó, Vojp.ies Zclics Pák Grsics Lajos, Basics Pa'kovics Simon. Sarcsevícs Mityo Rítta gok: Radasin Szvctozár. Páncsics Miska, Somogyi József, Lillies Máfé Vidákovlcs Gábor. /V- V. kör. Elnök: Tumbász Aljtfé.. /■Jélriftk Bndincsevics Simon. Bizottsági tagok: Vtijics .Radomir, Horvátszki Máté, Eiszter Gusztáv, Brancsics Milos Polyákovics Rókus. Póttagok: Mikics zetik a régebben is érvényben volt és sokkal praktikusabb csekk-rendszert. Ezt az értesülést hivatalos helyen még nem erősítették meg és így fentartással kell fogadni. [ az első lutheránus istentiszteletet a volt ! kathoiikusok. A guduricai egyházi háborúban most ! érdekes fordulat állott be. Wéber Petet j belátva, hogy mindaddigi amíg ő Gudu- I ricán van. az ellentéteket áthidalni lehej tétlen, beadta lemondását. A püspöki ad j minisstratura eFögadta lemondását és I kinevezte utódját is Albert Mátyás ki) kindai káplán személyében. A plébános- I változásnak hire a guduricai kathoiikusok körében nagy megnyugvást keltett. Sándor tanár, Drenkovics Lázár, Gra-i dics Dane, SzkenderOvics Miíyó. VI. és VII. kör. Elnök: dr. Klein Adolf J alelnök: Bogdánovics Nikola. Bizottsá-1 gi tagok: Horvátczki Péter, Malusev Milán, Kosztics Mihály, Aradszki Ignác, Zélics Márk. Póttagok: Pivarev Radovan, Rájics József, Andrássy György, Bndincsevics Simon és Tcrz.in György. A bizottsági elnökök már egyizben konferenciára ültek össze, amelyen Trivanovics Gaia előadó, számviteli gyakor-* 1 II. nők elnökölt, akit a pénzügyminisztérium adóosztálya az 1922—1924. évi jövedelmi adó kivetésével bízott meg. A konferencia célja az volt. hogy a föld jövedelme után holdankint és a vendéglők jövedelme után osztályonkint pausálét állapítsanak meg, a kincstári előadónak ez a törekvése azonban meghiúsult. A Rácsmegyei Napló munkatársa arról értesült, hogy Trivanovics Gaja, aki nyolc hónap óta működik Szuhoricán és éz idő alatt a jövedelmi adófizetőkre vonatkozó úgynevezett kincstári adójavaslatokat készítette elő, ezzel a munkával teljesen elkészült. Az előadó adójavaslatainak végösszege egy milliárd kétszáz nvllió korona, illetve négyszáz millió dinára az 1922., 1923. és 1921. évekre. Az aáókivető-bizottság tagjai is tudomást szereztek erről és többen azt a kijelentést tették, hogy ilyen körülmények között nem hajlandók együtt működni az előadóval, Szuboticai gazdasági körökben most mozgalom indult meg. a melynek az a célja, hogy más előadó kiküldetését kérje a pénzügyminisztériumtól. A választások miatt ez bizonyos késedelmet fog szenvedni és igy csak a választások lezajlása után fog, a pénzügyminisztérium ezzel foglalkozni. A m?giárnad@£i bíróság Pavlovies litván saixolisa: törványszéki sinck rágaimaiáasrt bapars'ta dr. Pieszkovic3 Lukács volt képviselőt A Bácsmegyei Napló annakidején ismertette azt a parlamenti beszédet, amelyet dr. Plcszkovics Lukács akkori nemzetgyűlési képviselő 1927 március 12-ikén mondott. Ebben a beszédben dr. Pleszkovics Lukács különösen a szt/boticcii törvényszék elnökét. Pavlovies Istvánt támadta. Most Pleszkovics Lukács dr. ezt ? beszédét magyarra fordítva kinyCmatta és az »Önkormányzat« CTmü szuboticai hetilapban annak a cikkének függelékéül publikálta, amelyben beszámol képviselői működéséről s egyet! J programot ad. mint képviselőjelölt. Beszámolójában és programjában hivatkozik dr. Pleszkovics különösen a március 12-iki parlamenti beszédére, úgyhogy ez a beszéd a cikknek szerves alkotórészévé válik. Pavlovies István törvényszéki elnök eddig nem tehetett lépéseket dr. Pleszkovics Lukács ellen, akit védett a képviselői immunitás. Most azonban, mint bírói körökből értesülünk. Pavlovies István törvényszéki elnök, jogi képviselőié utján, bünvdi feljelentést tett dr, Píestkovics Lukács ellen sajtó utján elkövetett rágalmazás miatt, amit az említett parlamenti beszédnek az »Önkormányzat« cimü lapban való közzétételével követett el. A törvényszék elnöke alkalmat kiván nyújtani dr. Pleszkovics Lukácsnak, hogy a nyilvánosság előtt és pártatlan bírói fórum előtt bizonyítsa a rágalmazó állítások valóságát, amenynyibén azok a törvényszéki elnökre vonatkoznak.---------- I.» —iMaMBfflBESSBSMEfigHBMnrinrrriP—■'-----------Lemondott a guduricai plébános A dhb 'nnti egyházi hihoru epilógusa Négv százmilliót akarnak kivetni Szuboticán az 1922-24. évekre Az előadói javallat három év jövedelmi adójáról M h’i i] az apjára ütő í lrln • P'czí'q Jiz rf ■'reg Cm":-;: András vo’taképpen ír.tS ’ c-n is veit olyan öreg. A nyaka, dere* i ■, tnht a vas. A tartása is. Amoiyttn i jó négylimesnek mutatkozott messzi* | ;vk .Az'.mhrn hát az esztendők hosszú j v; a m’gis c<ak rányomta a maga szí* a".ti I-. Ivetté-.: a fejére hamvat szórt, az .iratára meg mély barázdákat szán- í tott. ! Az í ízön az asszonya itt hagyta. No. j rK i-itv. Halálos nyavalyába esett, j V-.innak olyan nyavalyák. Az ember nein < is gondolná! Eltemették'. Na. olyan asz- j s. voi'iy is kevés sikeredik a föld hátán! i I- *r a magjáért. De hát ki száll szembe ■ a Teremtő vei? Történt egyszer, hogy ilvcn k csór fi , pillanatában a Mihály fia. ki tnár tol j volt a katonasoron, ott volt mellette s! ekkor hozz;! fordult: — Hallódé hé! Hz igv tovább néni! maradhat. Te is árváskocc. én is egyt. g-'arumonképpcn! Mihály amolyan könnyedén vetette \ í.. s 7,,': — Tegyen kend rula! — En? — Hát! —■ Vén fejjél? — Olyan krményfáju kend, hogy nincs „az a félidejii! Az öreg fölegyenesedett az asztal miliő! s inkább úgy a maga igaz» kika ózásáira. mint meggyőződésből azt mondta a gyereknek: — Emberi törvény szerint rajtad a sor! Mihály, ki az apjával nőm akart, de nem is mert ellenkezni most már nem kádenciázoít, hanem csak úgy a vállát rángatta. Nem mert ugyanis kirukkolni a farbával, hogy hát ni! — ha kend beleegyezkedns. akkor akár még ma megtarthatjuk a lakodalmat a — Bárány Zsófival! Csakhogy erre a szóra az öreg két szeme kidülledne a helyéből s mint a rétifarkas üvöHené: — Kódis-pereputty! Ágrókszakadt! Az volt ugyanis az öreg álma. hogy a gyerek »ragasszon« a nősiilésével. A mai világban másként úgyse tud .a sze- \ gúny ember. Arcúban hát Mihály nem vélte célszerűnek az időpontot s ezért; csak köníürfalazott. Mcsnyujíogatta a j nyakát s azt mondta, de csak úgy váll' mügiT: — Húszén nem mondom, ha úgy tör-1 tünetesén ind emvaióra találnék . . . Az öreg odavetette: — Keresni keil! Rábökött a homlokára: — Csordás Lili . . Mihálynak félre csusszant a szája, de s az öreg azért rátért a körülményekre: 1 — Az apjának háza, három hold szán- j tója . . . Hogy a gyereknek csak savanykás maradt az ábrázata, az öreg egy másik | hurt pendített meg: — Az Ökrös Rozi . . . Annak is lesz mit anritnni a tejbe! — Nem győzném én azt patikával! Hirrc'én egy nagy kérdőjel ágaskodót: fel az öreg belsejében. Tán ez a gvsrek azért köti magát, hogy vau valakije . . .? Összehúzta a szemöldökeit: — Talárt tán te olyat akarsz, akinek még rajtavalója sincs!? — Hát — nyelt egyet Mihály — az én két karommal azt is ki tudnám sikeriténi! Áz öreg fölemelte az öklét s úgy. keménykedte Mihály felé: — Am'g én élek. tudd meg. hogy idé nem teszi be a lábát egy »semmi!« Azzal kifordult a pitvarajtón levcgözni. Ilyen esetbén ugyanis legcélirányos?tbb dolog, ha az ember egy kissé megtartatja a fejét a levegőn. A levegőzés alatt aztán föltette magában az öreg. hogy amint arra alkalom adódik, utána les a gyereknek. Csalóközi szerencséje volt. Még aznap este meglepte őket a Bárányék paláukjáuál. — Iiát ti itt egyezkedtek? — Ezzel a szóval rontott rájuk. A leány megrebbent, de a Mihálynak i is elakadt a szava. ; Az öreg végigmérte a fiát. Aztán a leányt kezdte vasviilázni á szemeivel, j De már azidöré a Zsófi szembe merész- ' kedett vele. — Oszt, ha egyezkednénk? Az öregét megcsapta a szó éle De cső- ; dánosképpen nem is annyira sajgósan I mint inkább simógatósan. Á leány hangjában volt valami, ami kissé megolajozta a máskülönbén kihívó, dacos szavakat. Volt abban a rátartiság mellett egy kis könyörgés is. Az, hogy ne álljon kend a mi utunkba. De mintha meglett volna hentargétve egy kis ígéretbe is Abba. hogy kend se fogja megbánni. — Hát ha igy van . . . Hogyha már igy van — ejtégette a fejét — akkor talán hévül is kendőzhetnénk? Zsófi odaugrott az uccaajióhoz s kinyitotta . > . * Mihály sohasem bánta meg. hogy át-; lépte a Bárány Zsófiák küszöbét. Az ap- i ja azonban már ezt nem mondhatta el! magáról. Az meg úgy történt, hogy az öreg valósággal belegabalyodott a menyébe. Történtek már olyan esetek! Eleinte i csak úgy szemmel kisérgette a Zsófit, i Minden mozdulatát. Napok, hetek múltával már nemcsak a szemeivel kisérte hanem óit sürgötí-íorgott állandóan körülötte. A kezére járt. Fát hasogatott, kolompárt tisztogatott, vizet emelt a kútról. Még a rántást is megkavargatta. Kőzbe* 1 II.-közbe azután úgy tréfaképpen ráveregétett a Zsófi csupasz karjaira^ az orcájára. Egyszer aztán felnyílt a Zsófi szeme s hessegetni kezdte magamellol az öreget. De az öreg nem tágított : Mit csináljon? Szóljon a Mihálynak? Nem akart. Attól kezdve vigyázott magára. Egy délután a Zsófi kifordult a szőlői» cseresznyét szedni. Úgy áilapod- I lak meg a M'k-ú'b a!, hogv másnap este j ő is odafordult az erdőből, ahol egy kis : irtása akadt, azután együtt következnek ‘ haza Az Öreg otthon maradt, de csak rövid időre, mért ő is hamarosan ráéhezett egy kis cseresznyére. Szűrt kerített a nyakába s a kertek alatt, kióvakodott a faluból. Mihály az erdőn szorgoskodott. Úgy *> nitotta, hogy ha egy éjszaka kint ha:, akkor két órával többet dolgozhat, Úgy, de a Zsófi meg a szőlőben, a kis Kunyhó nádfödele alatt egyesegyedül... Hát nem lesz egyesegyedül. Meglépi. Inkább visszaindul meg hajnal előtt... Hát amint, a kis gunyhó felé lopakodik — na most ráijeszt a Zsófira — látja ám hogy az ablakön át egy szűrös ember értekezik vele. Vajon ki lehet? Egy erős szilfakar.ót kihúzott egv gyenge csemete mellől s megmarkolta —* Hát így vagyunk? Mihály két Ugrással ott termett és aztán a szüfakaróval lecsapott... A szüröSefnber összeesett. Mihály bezörgetett. — Zsófi! Zsófi nyitotta az ajíót és kiiél-Cnkédett. Amint meglátta az elnyúlt embert és Mihály kezében a nagy karót. íölsikóltott: — Csak nám ütötte kend agyon? Letérdelt az ember méDé. Fiáéit. — fi! — kiáltotta' örömmel. Mihály hátralépett és a ka'ót újból fölemelte: — Hát te még örülsz, hogy él? — Kend is örülhet ... Azzal a Zsófi fölugrott és beszaladt a gunyhóba . . . — Vizét hozok! — kiáltotta vissz*. — Még vizét is? Ugyan ki lehet ez a . . . A karóval félrcpiszkálta a kalapot.. Hát az apja . . . — Hé! Zsófi! — kiáltott be az ajtón. — Siess már azzal a vízzel! Mikor az öreg felocsúdott, Mihály odaállt elébe: — Nézze kend ezt a karót, akárha vasból völna! Hát én azt nem szeretném még egyszer kitorofeálni! Az öreg megtapogatta a fejét és azt mondta: — Magam se!
