Bácsmegyei Napló, 1927. szeptember (28. évfolyam, 243-272. szám)

1927-09-03 / 245. szám

12 OLDAL * ÄRA V% DINAR BACSMEGYE Pošiari*. {j.aéeos u gotovaaii XXVIII. évfolyam. Szubotica, 1927. SZŐNI MT, szeptember 3. 245, szám Telelőn: Kiadóhivatal 8—58 Szerkesztőség 5—10. 8—52, 37». , _ Szerkesztőség, kiadóhivatal és könyvosztály, Szubotica Megjelenik mfndennan reggel, önaep után és hétfőd is. Előfizetés! ár negyedévre 165 dm. Ztsai Jovin trg. 3. (Minerva palota) Többség és kisebbség Különös, talán groteszk véletlennek is lehet tekinteni, hogy az elmúlt na­pokban ugyanabban az időben tar­totta meg konferenciáját az interpar­lamentáris és a kisebbségi konferen­cia. Az egyik az uralmon levők par­lamenti szervezeteinek tanácskozása, a másik az uralomról leszorultak — imaegyesülete. Súlya, tekintélye, ereje még annak a konferenciának sem volt. melyen az uralom birtokosainak parlamenti szervezetei jöttek össze. Pedig a párisi tanácskozások nagy érdeklő­dést keltettek, ám a legnagyobb ér­deklődést az keltette, hogy még min­dig érdeklődéssel olvasták és hall­gatták az ott elmondott beszédeket. Mikor fog a kisebbségi konferencia az európai érdeklődésnek legalább arra a fokára emelkedni, ahová há­rom évtizedes múlt után, a parla­mentek nemzetközi konferenciájának tanácskozása eljutott. Itt mégis csak volt friss csemege, ha nem is a po­litika, de a nemzetközi aréna habi­­tűéi számára. Francia és német po­litikusok összetalálkozása még min­dig egy kicsit — cirkuszi jelenet. A kézfogásuk még mindig szenzáció s Locarno-emlegetésük még mindig — színpadi póz és bohócsapka csörge­­tés. A szónoklatoknak maraíhoni futá­sa volt most is ez a konferencia. Szép szavak dárdja, körmondatok farsangja, békeigéretek és szolidari­tás-igék lakodalma és mi más? Mert amiről tanácskoztak, az meddő, fe­lesleges és kilátástalan munkaválla­lás volt. Nemzetközi testületben, nemzetközi' politikai gyülekezetben tanácskozás és szavazás utján meg­állapítani, hogy — megsértették-e a németek Belgium semlegességét, csak akkor , volna észszerű, csak ak­kor lenne racionális törekvés, ha szisztematikusan és tervszerűen szét akarnák ugrasztani a nemzetközi tanácskozás résztvevőit. Hogyan ta­lajainak meg a jövendő közös út­jait azok, akiknek visszafordul te­kintetük s visszafordul gondolatuk a múlt kil ékithetetlen és kiegyenlithe­­tétlc-n viszályaira. A győzők soha­sem fogó k a történelmet ugv tani- ; tani. mini a legyőzőitek.. Minden • nemzet erkölcsileg igazoltnak tártja . azt. pjr.i javára szolgál $ a jog és j erkölcs örök princípiumainak ellen- j tétét látja abban, aminek a kárát vakja. Természetesnek kell tehát tartani, hegy ezen a konferencián ellentétek roKm.tak ki. Végtére, ha olyan ak­tuális politikai problémák kerültek szóba, mint a francia megszállás s olyan eldönthetetlen vitakérdések, mint a belga semlegesség kérdése, ma még azt sem lehet joggal várni, hogy a iegemelkedettebb francia s a legelfogulatlanabb német ugyan­azt a meggyőződést vallja. Az még csak érthető, hogy a legközelebbi múlt tehertételei felett összekapnak a nevető és siró örökösök. De az már a komikummal határos, hogy a kisebbségi konferencia is ellentétek­be és viszályokba fulladt. Elvégre js a kisebbségi konferencia résztvevőit nem választhatják el egymástól olyan ellentétek, melyeket a nem- j zeti közösségből való kivetköződés I nélkül nem lehet félre tenni. A múlt­nak emlékei, a háborús felelősség I kérdése a kisebbségeket nem vá­laszthatják el egymástól. Nekik, leg­alább egymással szemben, nincs bel­ga-kérdésük, jóvátételi számlájuk és Ruhr-megszállásuk. Ök igazán elfordíthatják tekintetüket a múlt­ról és kereshetnék a jobb jövő felé vezető utakat. S ha azpk sem tudnak egymással megegyezni, akik ugyan­annak a sorsnak terheit hordozzák, ha azok sem tudják egymás kezét megfogni, akiknek közös a bánatuk tengere és közös az örömük har­matja, ha azok sem tudnak egy irányban haladni, akiknek útjait ugyanaz a meggyőződés, feladat, törekvés jelöli ki a békének égitája I felé, akkor hogyan lehet bizni ab- I ban, hogyan lehet várni, hinni azt, hogy érdekek által széttépett nem­zeti közösségek alá tudják magukat helyezni egy nemzetek feletti élet parancsainak, moralitásának és ethi­­kai postulátumainak? Ma még csak egyben vagyunk kö­­; zösek, kisebbségek és többségek: j abban, hogy elmérgezettjei vagyunk a gazdasági és politikai nacionaliz­mus jelszavainak. Ezt a mérget kel­lene kiizzadnia a nemzeti organiz­musoknak, hogy ki tudják magukból tenyészteni a nyelvhatárok áital szét nem szaggatott társas élet feltételeit. A nemzeti organizmus biológiai fel­tételeinek gyökeres megváltozása kell ahhoz, hogy az illúziókból csak remény, a vágyakból akarat legyen. Addig csak harcolni tudunk egymás­sal, ha a többséghez tartozunk, a többséggel is s ha a kisebbségi sor­ban élünk, a kisebbségekkel is. A holló nem vájja ki a hollónak a szemét. De az ember? Háborús veszéllyel fenyeget & lengyel-litván határincidens A vilnai prefektus ultimátumot nyújtott át a litván hatóságoknak Kovnóból jelentik: A litván vezérkar hivatalosan jelenti, hogy Lukasevics vii­­nai prefektus vezetése alatt egy lengye! delegáció a demarkációs vonalon ultimátumot adott át az ukrán őrség parancsnokának, amelyben követelik, hogy haladéktalanul szolgáltassák ki azt a három lengyel a lengyelek le lógják vonni a kon­katonát, akik véletlenül lépték át a len­­zekvenciát. gyei határt és akiket a litvánok letar- Az ultimátum hire Kovnóban nagy tóztattak. nyugtalanságot keltett és az affér fej-Az ultimátum azzal fenyegetőzik, hogy leményeit izgatottan várják, mert attól ha ’ : átélést nem teljesítik, az eset- tartanak, hogy a ha-íárincidens felborH-ben 1 ja a békét a két ország között. Síanofevics Áca lényegesen enyhítette a radikális-párt főbizottságának kiáltványát A hivatalosan közzétett szövegből hiányzanak az élesebb passzusok Nincsics felsőbánáti listáját is jóváhagyta a főbizottság Beogradból jelentik: A radikális nárt főbizottsága péntek, délután öt órakor átadta a sajtó képviselőinek a párt kiáltványát, amely lényege­sen különbözik a három nappal ezelőtt indiszkréció folytán mii­­vánesságra került szövegtől. A főbizottság péntek délelőtt új­ból összeült Tritkovics Márkó el­nöklete alatt és ezen az ülésen clr. Ivkovics Momcsilo. a párt főtitkára elterjesztette a kiáltvány szövegét abban a formában, ahogy azt Szta­­nojevics Áca Vrnjacska Bánján mó­dosította. A főbizottság ö’Aén megjelent Nincsics Momc ilo dr. is, aki az utóbbi időkben nem vett részt a főbizottság munkájában. Nincsics megjelenése általános fel­tűnést keltett és ahhoz politikai kö­rökben a legkülönbözőbb kombiná­ciókat fűzték. Sokan tudni vélték, hogy Nincsics azért ment el az ülésre, hogy tiltakozzék, amiért fel­sőbánáti listáját nem hagyták jóvá. Mások szerint Nincsics rá akarta bírni a főbizottságot a kiáltvány hangjának enyhítésére. A tény az, hogy Nincsics jelölőlistáját dr. Bu­disin Jócó kikindai járási jelölt csak péntek délelőtt nyújtotta át a főbi­zottságnak megerősítés végett és a főbizottság úgy Nincsics, mint Mileties Szlávkó felsöbánáti je­lölőlistáját jóváhagyta. Az ülés után, amely félegyig tar­tott. a bizottság tagjai a sajtóval szemben igen rezerváltan viselked­tek. Triíkovics Márkó csak annyit mondott, hogy a kiáltványt délután öt órakor közzé teszik. Nincsics ki­jelentette. hogy a főbizottság elfo­­fogadta a kiáltványt, ő azonban nem irta alá, mert elvileg nem teszi ma­gáévá. A kiáltványt délután öt órakor szétosztották az újságírók között, de kevés példányt nyomattak és igy nem jutott minden lap számára, ami az újságírók körében nagy vissza­tetszést keltett. A kiáltványból kimarad­tak a miniszterelnök el­leni támadások A kiáltvány lényegesen különbö­zik a Jutarnji List közlése alapján már ismert szövegtől, amennyiben kimaradtak belőle azok az éles támadások, amelyek Vukicseyics Velja miniszterelnök személye ellen irányultak. Hangsúlyozza -a kiáltvány, hogy a választások a politikai helyzet fej­lődése szempontjából rendkívül fon­tosak és határozott hangon megá1 lapítja, hogy a kormány a parlament felosz­latása ügyében sem a főbizott­ságot, sem a képviselői klubot nem kérdezte meg. Rámutat a kiáltvány arra, hogy a parlament munkaképes volt s felso­rolja az elfogadott törvényeket, to­vábbá azokat a törvényjavaslato­kat, amelyeket a bizottságok már tárgyalni kezdtek. A főbizottság szerint, a radikális-demokrata koalí­ció. amely közel kétszáz képviselő­vel rendelkezett, sikeresen folytat­hatta volna a törvényalkotási mán­két. A feloszlatás lehetetlenné tette, hogy az ankétbizottság jelenté­sei a korrupciós ügyekben (az adamstahli és szubotica! üey, . benzinaffér és amerikai bevá­sárlások ügye) a parlament és a nép elé kerüljenek és Így ez a kormány nem folytatott ko­moly harcot a korrupció ellen. A főbizottság a kormányra hárítja a felelősséget és kijelenti, hogy pro­gramjához híven folytatni fogja mű­ködését. Végül a kiáltvány felhívja a radikális párt tagjait, hogy a párt jelöltjeire szavazzanak. A jelölőlisták jóvá­hagyása Felsorolja a kiáltvány a főbizott­­-ág által jóváhagyott jelölőlistákat is. Eszerint a vajdasági kerületekben

Next

/
Thumbnails
Contents