Bácsmegyei Napló, 1927. szeptember (28. évfolyam, 243-272. szám)

1927-09-17 / 259. szám

4. oldal

BÁCSMEGYEI NAPLÓ

1927. szeptember 17

A munkásbiztositó pénztárak értekezletén szóba kerül a szabad orvosválasztás kérdése is

Szeptember hő 28-ikán nyiiik mej a kienovniki tüdSbetsgszanatőríum

Noviszadról jelentik: A jugoszláv orvosok szeptember 24.. 25. és 26-ikán Rogacskaszlatinán ta~t:ák ezidei kongresszusukat, amely, i a napirend egyik legfontosabb tárgya a jugoszláv orvosoknak az a mozgalma, hogy a munkásbiztositásban az eddigi szerződéses és hivatalnokorvosi rendszer helyett a szabadorvos választás lépjen életbe.

A Zagrebben székelő országos munkásbiztositási hivatal vezetősége szeptember 28-ikán a jugoszláv orvoskongresszus befejezése után értekezletet fog tartani Klenovnikon, ahol aznap nyílik meg Jugoszlávia legnagyobb és legmodernebb tüdőbeteg szanatóriuma. A megnyitáson őfelsége a király, a kormány, az egészségügyi intézmények és hatóságok képviseltetik magukat. A szanatórium megnyitása után ül össze az országos munkásbiztositó hivatal által egybehívott értekezlet, amelyen az országos munkásbiztositó hivatal vezérigazgatója, igazgatói és főorvosai, továbbá a kerületi pénztárak igazgatói, elnökei és főorvosai vesznek részt és amelyen a munkásbiztositó pénztárakat érintő fontos kérdéseket fognak megvitatni.

Brkics Vojin, a noyiszadi munkásbiztositó pénztár igazgatója a nagyfontosságtt értekezletről a következő felvilágosításukat adta:

'— Az értekezlet tárgyalni fog a miinkásbiztositást érdeklő adminisztrácionális és orvosi szolgálatra vonatkozó minden kérdést. Itt a legnagyobb súlyt arra a tervre helyezik, hogy egységesíteni kívánják az orvosi szolgálatot az öszszes munkásbiztositó pénztáraknál. Az a nagyíontosságu kérdés is napirendre kerül, hogy milyen módon lehetne megsürgetni, hogy az 1925 julius 1 -én életbelépett- és a munkások aggkori. rokkantsági és kimerültség: , biztosításáról rendelkező törvény végrehajtásra kerüljön, mert köztudomású, hogy a kormány a nemzetgyűlés jóváhagyásával annak végrehajtását bizonytalan időre felfüggesztette. Az értekezlet természetesen behatóan fog foglalkozni a munkásbiztcsitó pénztáraknál történendő szabadorvosválasztás kérdésével.

A fennálló munkásbiztositási törvények értelmében az országos munkásbiztositási hivatalnak jogában van a szabadorvosválasztást bevezetni, vagy a hivatalnok, illetve szerződéses orvosrendszer mellett megmaradni. Több mint valószínű, hogy a kienovniki munkásbiztositási értekezlet a szabadorvosválasztás ügyét egyelőre leveszi a napirendről, mert a pénztári vezetőségek körében ennek a reformnak még kevés híve van és mert ez a rendszer, ilyen módon megvalósítva, anyagilag összeroppantaná a pénztárakat, mert egyes lelkismeretlen orvosok sok költséget okoznának a pénztáraknak.

Németországban már kísérleteztek a szabad orvosválasztás egy uj formájával és a német pénztárak megállapitot-Az egész Vajdaságban nemzetiségi különbség nélkül nagv felháborodást keltett az az atrocitás, melyet Bacskogradistén az ottani magyar párt vezetői: Horvátit Ferenc és Botka János ellen elkövettek és amelyről a Bácsmegyei Napló is beszámolt. A megindítandó vizsgálat lesz hivatva megállapítani, hogy a jogrend e flagráns sérelméért kit terhel a felelősség. A hozzánk beérkezett tudósítások sze'rint a Horváth Ferenc és társai elleni súlyos jogsérelmet Glavaski Veszelin községi jegyző követte el. Ezzel szemben most Glavaski Veszelin községi jegyző a sajtótörvényre hivatkozva a következő helyreigazítás közlését kéri:

— Hivatkozással a sajtótörvény idevonatkozó szakaszára, kérem a tek. szerkesztőséget, szíveskedjék alábbi soraimnak becses lapjában helyt adni, miután a Bácsmegyei Napló 1927. évi szeptember hó 14-iki 256. számában a második oldalon »Letartóztatták a bacskogradistci magyar párt vezetőit. Államellenes kijelentésekkel vádolja őket a községi jegyző« citti alatt személyemmel foglalkozva, a nagyközönség megtévesztésére alkalmas, tendenciózus és téves, a cikkben engem olyan világításban állít pellengére, ami sem a lap közismert jóhirének, sem az igazságnak nem válik javára.

— Mindenekelőtt nem igaz, hogy én, mint községi jegyző, beidéztem a községházára Horváth Ferencet és Vasas Józsefet, mint a magyar párt elnökét, illetve alelnök-helyettesét. Ellenben annyi igaz, hogy Horváth Ferencet kedden délután a csendőrség átkisérte a községházára, hogy onnan az ügyészségre kiták, hogy mibe került nekik az utolsó öt évben az orvosi ellátás. Ezek a pénztárak 1—2 százalékkal többet, mint amennyibe az utolsó öt évben az orvosi ellátás került, átadtak az orvosszövetségnek, hogy ebből az összegből lássák el a munkásbiztositó pénztárak betegeit. Az orvosszövetség azonban rövidre rá visszajuttatta az összeget a munkásbiztositó pénztáraknak és kijelentette, hogy kénytelen belátni, hogy a kérdés ilyenmóáon nem oldható meg és az orvosi ellátás lényegesen többe kerül, mintha hivatalnok, illetve szerződéses orvosok teljesítenék az orvosi ellátást.

sérje. Horváth Ferenc és Vasas József ellen én sehol feljelentést nem tettem. Aki. ezt állítja, az nem ismeri az igazat és tudva hazug állításokkal rágalmaz. Horváth Ferenc és Vasas József nagyon jól tudják, hogy nem 200 választót vett fel a községi elöljáróság a választók névjegyzékébe, hanem 463-at és ezek közül a mostani választáskor 306 magyar választó élt is választójogával. Hogy Horváth Ferenc, illetve a magyar párt hol élt panasszal e sérelmek ellen, azt nem tudom, de ha tényleg megtette, én nem érzem magamat feljogosítva arra, hogy az illetékes hatóságot Horváth Ferenc és társai panaszának mielőbbi elintézését sürgessem. Nagyon jól tudom, hogy a törvény tiszteletbentartása mindenkire kötelező és nem igaz, hogy én csendőrökkel kerestettem Horváth Ferencet. Rossz akaratú és téves állítás, hogy én Botka Jánost lecsukattam volna. Tény az, hogy Botka János két fia Magyarországból rövid tartózkodásra a községbe érkezett, de távozását nem jelentette he, ezért hétfőn meg is idéztem a délelőtti órákban, de az nem igaz, hogy !ecsukattam volna. Botka János még ugyanakkor rövid kihallgatás után hivatalomból eltávozott.

— Téves állítás, hogy a főbírói hivatalban a szolgabirák bármelyike azt mondotta volna Horváth Ferencnek: »Hogy lehet, hogy amint az uccára lép, elfogják«. Ilyet csak akkor mondhatott volna, ha Horváth Ferenc olyan tett elkövetését ismerte volna be. mely letartóztatását indokolttá teszik. Hogy mit beszéltek, nem tudom, mert akkor nekik is le kellett tartóztatni Horváth Ferencet. Tény az, hogy megjelent a községházán Dzsigurski ügyvéd és a községházán kereste Horváth Ferencet, Horváth Ferenc azonban soha sem volt a községházán letartóztatva és igy ott nem is találta. Hazug az az állítás, hogy a községházán a tanukat elzavarták, Horváthot pedig lezárták.« Horváth Ferenc soha sem volt a községházán lezárva, tanúival ott egyá'ríalán soha sem jelent meg.

I ény az. hogy Horváth Ferencet a csendörség kihallgatta. Hogy ellene milyen vádat emeltek és kik emelték, az ott bármikor megtekinthető. A csendőrség a községházára csak az ügyészségre tö;-í Mit szállítása előtt kisérte át Horváth i ercncet. hol nem a fogdában, hanem a bíró szobájában adattam neki helyet. Itt talalta őt dr. Sztankovics Vaszilije ügyvéd és dr. Brezovski Nándor főorvos, a noviszadi magyar párt elnöke. Nem igaz, hogy a letartóztatására az adott Okot, hogy Horváth hétfőn megjelent nálam és itt a névjegyzékből kimaradt magyarok fölvételét kérte. Horváti Ferenc nem volt hétfőn a községházán és igy kérése sem történt meg. legkevésbbé letartóztatása.

— Természetesen szemenszedett tendenciózus rágalom az a kitétel is: »Ha tőlem függne, akkor a bentlevöket is kitörülném a névjegyzékből«. Miután Horváti: Ferenccel nem beszéltem, természetes. hogy ezt sem mondtam, semmiféle kijelentést sem »minősítettem« és őt le sem csukattam. Vasas Józsefet, a magyar párt alelnökét sem hallgattam ki, sem a többi magyarpárti vezetőt. Velük semmi tele ügyben nem beszéltem és igy sem Vasas Józsefet, sem mást le nem tartóztattam. Az tény, hogy Noviszadról, mint utóbb értesültem, keresett valaki telefonon, azonban éppen akkor nem voltam a hivatalban. Felvilágosítást pedig azért nem adhatott senki, mert a községházán senki sem tudott a kérdezett dolgokról.

— Nagyon sajnálom, hogy ilyen tendenciózus hirekkel a község lakosságát tévútra vezetik, közöttük a hatóság iránt bizalmatlanságot keltsenek és a már-már lecsillapult kedélyeket fölösleges izgat-, inaknak teszik ki és közöttük a nemzetiségi gyűlölködés magvát hintik el.

Bacsko-Gradiste, 1927 szeptember 14. Veselin Glavaski községi jegyző.

Az audiatur et altera pars elve alapján is közöltük e nyilatkozatot és meg vagyunk róla győződve, hogy az elhangzott súlyos vádakat rövidesen tisztázni fogják az illetékes felette's hatóságok. Annyi bizonyos. hogy Horváth Ferencet és társait súlyos jogsérelem érte és mindazoknak, akik az atrocitásban bűnösek, el kell venni méltó büntetésükét

Cáfol a hácskogradistei jegyző

Glavaski Veselin községi jegyző h 'lyreigazitó nyilatkozata

A fellázadt rabszolga

Irta • Peterdj Sándor

A pergamentszinü arcon feldicsőült a büszkeség, a gőg, amikor magyarázni kezdte.

— Minden alkotás anyagjához könny veríték és vér kell. Néha a magunké, néha a másé. Ezzel, fiatal barátom, számoljon az, aki a Mindenséggel, a nagy Alkotóval, a Teremtőve! versenyre akar kelni. Mert minden uj alkotás — teremtés. A mindenség ura a semmiből teremtett; ez hit. Valamiből újat teremteni: ez tudás. És a tudás lépcsője felvezet a ködös, a rejtelmes magosságba, ahoi a hit trónol. Az ember minden uj alkotással egy lépéssel közeledett az Istenhez. Ezért a dicsőségért azonban fizetni kell.

— Nem ez a kérdés és nem ez a lényeg — szólt a fiatal ember. — Én uj alkotásod értékét akarom ismerni.

— És azt hiszed, hogy te azt meg tudod bírálni? — gúnyolódott a tudós,

— Meg, felelte a fiatal ember. — Minden alkotás, találmány, felfedezés anynyit ér, amennyire az emberiség, az ember céljait szolgálja.

— Hamis mérleget használsz, badarság az, amit beszélsz — legyintett a tudós. — Az ember minden újítás ellensége, mert minden találmány rést üt szokásain, eddigi berendezkedésén, kilóditia a taposó malomból és feleslegessé teszi egy részét. Az ember ilyenkor megröviditettnek. érdekében, önérzetében sértettnek érez! magát. Minden uj találmány ugyanis csak azt bizonyltja, hojrg ípmml som olyen könnyen pótolható, mint az emberi kéz munkája, az emberi test ereje. A vasút, a hajó, a távíró, a szikrának, a hangnak a befogása, akaratunk alá rendelése mind nem történt volna meg, ha az emberekre hallgat a tudás, ha nem a jövőt nézi és nem kényszeríti a tunya, kényelmeskedő, a megszokás puha párnáján terpeszkedő emberiséget a fejlődés, a haladás gyorsabb iramára. Ha Fulton nem lesz ura a gőznek, az emberek még ma is tutajon kereskednének. A tudás hivatása, feladata a parancsolás az uralkodás értelmen, akaraton, szíven.

— A szivén is?

— Az érzelmeken; a szív mellékes dolog.

—- Igen, hetven éves korban.

— Barátom, aki az emberiségért dolgozni akar, az tudjon negyven éves korában hetven éves lenni.

A fiatal ember rábólintott, de nem nagy meggyőződéssel.

— Ez az uj gép előmozdítja az emberiség boldogulását, boldogságát?

— Az mellékes — tüzelt a tudós. — Az emberiség haladását, fejlődését szolgálja és ez a fő! Időt, erőt fakadtunk meg véle, csak ez számit. Az ember tökéletlen és drága gép, az elhivottak kötelessége az embernél tökéletesebb gépet alkotni. Ez pedig az.

És a tudós gyengéden, szeretettel simogatta meg a vas szörnyeteget. Az óriási gép zúgott, zakatolt, toporzékolt, mint a nemes paripa, mely már futni vágtatni szeretne.

— No, cimbora indulj — kedélyeskedett a tudós — mutasd meg mit tudsz.

Egyik ujjával megnyomott egy gombot és a gép hatalmas korongjai, csavarjai munkába fogtak. Mintha fürge kezek, serény karok dolgoztak volna. A gép percek alatt órák munkáját végezte simán, nyugodtan, öntudatosan. Majd ismét egy gombnyomás és a gép összes szervei alázatosan meghunyászkodtak.

— íme — diadalmaskodott a tudós — száz ember ereje él benne és az én akaratom rabszolgája. Ura vagyok és paranesolója. Életet adok neki és ha kedvem tartja, áll, meghal.

— A tökéletlen gép parancsol tehát a tökéletesnek, jegyezte meg a fiatal ember.

— Egy tökéletesebb a sok közül, aki felemelkedett a tömegen, amelynek nincs is semmi hivatása a földön. A szürke tömeg el is fog pusztulni. Helyébe lép a gép, az ilyen gép.

— Az ember tehát megalkotja a saját fajának elpusztltóját.

— Csak a gyenge, a selejtes pusztul el, átfért pedig nem kár — legyintett megvetően a tudós.

És újra megindította a gépet. Ez, mint egy apokaliptikus szörnyeteg, lihegve do'gozött. A csillogó acél lemezek fényes fogsorokként villogtak Az egész olyan volt, mint hatalmas száj amely falánkan habzsolja a munkát.

— Mi az, öregem — kiáltott a tudós — akaratcskodol?

Ráütött a vas bordákra

— Haszontalan rabszolgái lázadozol! megengedtem én, hogy megállj? Tovább! Akarom.

De a gép néni mozdult. A tudós vizsgálni kezdte. Nézegette, tapogatta. Szelepeit, korongjait kopogtatta, csavarjait forgatta. Még közelebb ment. Arcára kiült a bosszúság, az aggodalom.

Most a gép egyet hördült, váratlanul megindult, a szörnyű száj hirtelen öszszecsukódott. A tudós a szörnyeteg foglya lett. És a lemezek közül csakhamar vér szivárgott ki.

— Segítség! segítség! — sikoitotta a fiatal ember.

A műhely munkásai berohantak. Megdöbbenve állottak a gép eiőtt, ami'y zúgva, röhögve, szilaj bömböiéssíl f- rgott tovább. A kerekek pattogtak, ropogtak, senki sem mert közeledni, mert nem ismerték titkát.

— A fellázadt rabszolga tehát elpusztította urát, az embert, eg.vet a legtökéletesebbek közű’ — szóit reszketve a fiatal tudós vendége.

A szörnyeteg pedig nekivörösödve, vadul kergette a kerékeket, a csapok' nyögtek, a szíjak csattogtak, a szel«*, pék, korongok recsegtek, süvöltöttek. Az egész terem megtelt az egymássá^ csatázó elemek kétségbeesett erőfeszítésével, szorongó jajongásával.

— Itt baj lesz, meneküljünk! — kiál-, tották a munkások és hanyat-homlokí rohantak ki a teremből.

Most hosszú, éles sikoly hallatszott, mintha a gép segélyért kiáltott volna, azután rettenetes robaj, csattanás kö-i vetkezett és a hatalmas alkotmány ezer! darabra robbant.

A gép elvesztette lelkét, vezetőjét:j

a' embert és elpusztult.