Bácsmegyei Napló, 1927. szeptember (28. évfolyam, 243-272. szám)

1927-09-14 / 256. szám

4. oldal 1927. szeptember 14 BÁCSMEGYE1 NAFLÖ A noviszadi színész szerencséje és balszerencséje Havi ezer dolláros hoiywoodi szerződés a zsebben és nincs pénz az ame ika' it'ra A noviszadi színházi világban most sokat beszélnek egy fiatal színész külö­nös szerencséiéről, illetve balszerencsé­jéről, mert ezúttal mindakettő melléje szegődött. A szóban forgó színész Szá­­vics Szvetozár, akinek kitűnő szerződés van a zsebében az egyik hoiywoodi film­gyártól, de nincs pénze ahhoz, hogy át­hajózhasson a dollárok hazájába. Hogy hogyan jutott Szávics ehhez a balszeren­csével kombinált szerencséhez, annak érdekes története van. A noviszadi szerb színtársulat a múlt 'évben Bánátban tartott előadásokat és hosszabb időn át vendégszerepeit Becs­kereken is. Egy napon a Vöröshaju citnü népszínmű volt műsoron- és a darabban Szávics Szvetozár is szerepelt. Szávics ekkor inár a közönség kedvence volt. Az első felvonás után virágcsokrot akartak felnyujtani neki. A csokor körül azonban bonyodalom támadt, mert Draskovics direktor nem engedte meg, hogy azt át­vegye. Szávics erre a második felvonás előtt kiment a függöny elé, megköszönte a közönség ajándékát, de egyben beje­lentette, hogy nem fogadhatja el. mert a direktora megtiltotta. Draskovics igaz­gató emiatt Szávicsnak azt sem engedte meg, hogy a harmadik felvonásban ját­szón és a fiatal színész végkép búcsút mondott a színpadnak. Ez az incidens volt az első lökés Holywood felé. Szávics kísérletet tett: elkiildötte fényképét a Paramounth filmgyár ve­zetőségének Hollywoodba és filmszí­nésznek ajánlkozott A válasz sokkal kedvezőbb volt, mint remélte. Egy-két hónap telt el. már el is felejtkezett a dologról, amikor egy napon beállított hozzá a Paramounth filmgyár bécsi megbízottja, aki próbafelvételeket csi­nált róla. A felvételek, ugylátszík. tel­jesen megnyerték a Paramounth film­gyár tetszését, mert a napokban Holly­­wodbói levél érkezett Szávics cimére, a levélből pedig egy éves szerződés hul­lott ki, nem kevesebb mint havi ezer dollár gázsiról. Szávicsnak azonban nincs pénze az amerikai útra. Először a noviszadi Szín­ház-társasághoz fordult támogatásért, de ott elutasították. Nem tehetett mást, leszerződött ismét a színházhoz és a gázsijából próbálja kispórolni útiköltsé­gét. fii. j.) Szlovéniában a kiáradt folyók elsöprik a hidakat Hó boritj x a Trig távot és kornyék H Női szeszély Irta . Tere. erényi György 1. Caesarina Druot, a Westminster-szin­­ház tagja, rövid látogatásra érkezett ha­za. Párisba természetesen, mert Caesa­rina kisasszony francia nő, a karcsú, tulideges gall asszonytipus legszebb alakjai közül való; kissé nyúlt arc, mandulavágásu szemek, kis száj, de égő, mint a friss véreképp, finomrajzu bokák és hajlékony derék... nehéz őt igy hirtelen körülrajzolni, látni kelle­ne, amint végiglibeg a Szent Jakab-uc­­cán, mert éppen a hoteljéből indult el most reggel a Luxembourg-kert felé. Boldogan sétálgatott ebben a kedves kertben, átadta magát a visszaemléke­zések szelíd örömeinek, andalgott a fa­sorokban, a szökőkút hatalmas meden­céje körül, ahol már játékvitorlásokat eregettek a gyermekek, elcsatangoit a bábszínház felé, odaült a - lurkók közé és együtt kacagott velük. Jancsi és Ju­liska naiv bohóságain. Delet harangozták a Notre Dame vén tornyaiban, mire hazafelé indult. A park kijáratánál, amely a Szent Mi­­hály-sugárut forgalmas úttestére nyí­lik, az ujságosbódé és egy hirdetőosz­lop szögletébe lapulva kis, szürkeszőrü kutyácskát pillantott meg. Mivel a szive úgyis tele volt a nap­sugaras délelőtt, a fiatalság és a bol­dog megelégedés gyönyörűségével, rá­­mosolygott az állatra. — Óh, de édes kis kutya... psz... gyeire idei Ljubljanából jelentik: A rendkí­vüli esőzések következtében Felső- Szlovénia minden nagyobb patakja és folyója megáradt. A Tora-folyó Skofja-Loka közelében kilépett a medréből, sok hidat elsodort, úgy­hogy helyenként lehetetlenné vált minden közlekedés. A hatóságok megtették a kellő intézkedéseket. A kamniki járásban szintén nagy áradások vannak. A Bisztrica-folyő kiáradt és szétrombolta a hidakat és az árviz elöntötte az egész kör­nyéket. Az árvizeket az időjárás hirtelen változása okozta. A völgyben napok óta tart az eső. fenn a Triglav-he­­gyet és környékét pedig vastag hó boritia. A Triglavon egyelőre meg­szűnt a hegymászás és a hegyi fal­vakat sem lehet megközelíteni a nagy hó miatt. R ko'terbachi csoöa Kövek re ’üllek és pénzdarabok hullattak az égből egy tizen­­háraméues kisfiú körül — Prá~ai iőegeruosok okkult jelen ségnek monőjá ; a kü önös eseméni/t Prágából jelentik: Egy prágai ideg­orvos rendkívül érdekes és titokzatos ügyben folytat kutatást. A rejtélyes eset előzményei augusztus 12-ig nyúlnak vissza, amikor a szepességi Koíterbach községben Kossdnyi íöerdésznél nyaraló Pirtó Tibor, Pirtó nagytapolcsányi te­lekkönyvvezető tizenhároméves kisfia körül különös dolgok játszódtak le. Au­gusztus 12 étöl 18-áig a fiú közelében kö­vek repültek, melyek csak leesésük pil­lanatában váltak láthatóvá, pénzdara­bok hullottak alá az égből, kulcsok ön­­maguktól a levegőbe emelkedtek, egy­szóval furcsa és meglóghat ottan ese­mények színhelye volt a kis Koíterbach falu. Tudomást szerzett az eseményekről Simsa János dr neves prágai idegorvos is, aki leutazott Kotterbáchba és az ese­tet személyes vizsgálatok alapján igye­kezett tisztázni. Simsa János dr. azon­ban arra a meggyőződésre jutott, hogy a kotterbachi csoda kifürkészhetet­len okkult je'enség volt, melynek tudományos magyarázatát n m lehet adni. Simsa dr. akkor néhány lap utján a nagy nyilvánossághoz is fordult, hogy aki hasonló jelenségekről tudomással bír. tegyen neki jelentést róla. Augusztus 12 ike: az okkult csodák napja A felszólításának meg is lett a foga­natja, a morvaorszagi Sütnie községből Most a leány pillantását egy gyönyö­rű tavaszi kabát fogta el, amely elsu­hant előtte a trottoiron. ízléses, szürke­kék ruhadarab volt, »a la mode prin­­tanierre«, fiatal hölgy viselte, aki ka­cagva haladt egy elegáns szürke zakó­ba öltözött ur oldalán. Persze azonnal elfeledte a kutyát. Amint végighaladt az úttest napsütött oldalán, már el is határozta, hogy dél­után megvásárolja a szövetet, elviszi párisi szabójához és meglepi majd a »müvei« londoni ismersőeit. Jó darabon ezzel a könnyed és nőies gondolatokkal foglalkozott, már a Bou­levard Saint Germaine keresztezésé­hez ért, amikor egészen közel halk, üte­mes körömcsattogásokat hallott. Visszanézett. Oldalt, szerényen és illedelmesen, a járdaszegély esővezető völgyecskéjében nyomon követte a kutya. A meglepetés és a hirtelen támadt ro­­konszenv megállította. Halkan fölkaca­gott, éppen olyan megelégedett, termé­szetes örömmel, mint amikor egy hű­séges és alázatosan kitartó udvarló tűnt fel előtte. — Valami kóbor ebecske, szegény ... — gondolta a színésznő — lompos is a k'csike . -. ugyan mit csinálhatnék vele. És tovább ment. A sarkon cukrászda volt. sütemények, torták a kirakatban. A leány rámosoly­­gott,a kutyára, szeme szögletéből feléje hunyoritott. — Na jó... látom, hogy nem tudsz elbúcsúzni... hát kapsz egy kis vég­­kielégítést — és beübbent a boltba. Az eb* mintha sejtette volna $ ter­érkezett értesítés Simsa dr. cimére, hogy a katterbacbl eseményekkel hajszál­nyira megegyező jelenség adódott e’ö Simeon is és pedig pontosan ugyanazon 3 n«non, amikor Koiter­­bachon az első kő lehullott: au­gusztus 12 ikén. Simsa dr. a hír vétele után azonnal le­utazott Sumicra is és jegyzetbe foglal­ta a második kotterbachi csoda minden részletét. Az idegorvos megállapításai szerint Sumic község nyugalmát augusztus 12-én váratlan izgalmak zavarták meg. Az egyik békés földmives házában aznap este különös tréfát űzött valaki. A házat estefelé, mint valami heves nyári zápor, kövek százai árasztot­ták el, anélkül, hogy valakit is meg­ütöttek volna. Egy fiatal leány, Smerda unokája, aki már ágyában feküdt, ijedten rettent föl álmából, amikor takaróját és vánkosait kövek kezdték elborítani, amelyek az alacsony ablakon át repültek be. A kö­vek zajtalanul, pehelykönnyüséggel hul­lottak alá a leányra, aki erre éktelen si­­valkodással feílármázta a háznépet. A láthatatlan kéz Rögtön rá hasonló ködobálás indult meg a szomszédban is és a falu fellár­mázott lakossága a két ház köré cso­portosulva nézte, amint jókora kövek záporozzák a két halálrarémült szom­széd házajtaját. vet, az ajtó mellé lapult és a száját nyalogatva, néha-néha belesett a boltba. Kisvártatva jött a leány. Egy olcsó rétessütemény volt a két ujja között, lehajolt és átnyújtotta az állatnak. — Nesze... de most már adieu... Innen pár lépés volt a hotel. A portás illedelmesen hajolt meg a hölgy előtt és átnyújtott neki egy sürgönyt. A ku­tya a járdaszélen elhelyezkedve, tél­oldalt hajtott fejjel fülelt. Fölbontotta és átfutotta a sürgönyt, amely ezeket a sorokat tartalmazta: »Ma este az indiai alkirály tiszteleté­re okvetlenül föl kell lépnie Üljön re­pülőgépre, este várom az aerodrom előtt. Wattson.« Pár pillanat alatt becsomagolt, ' Toi­­letteszerek, pár zsebkendő, az esernyő — hátha esni fog a fellegek között — az autósapka és köpönyeg, semmi más A tükör előtt megelégedetten mosoly­gott a képmására és már indulni akart visszafelé, amikor eszébe jutott a ku­tya. — Szegény kicsike — suttogta — óh, az ártatlan ... Odament az ablakhoz, félrevonta a csipkefüggönyt és lenézett a járdára. Az eh még mindig Ott gubbaszkodott az ajtó előtt. Ismét olyan szánandó, elesett, elha­gyatott volt. hogy elszorult a szive úgy megsajnálta. — Mit tegyek vele — töprengett — a hűségével, a kitartásával, hogy annyi millió errber közül én hozzám szegő dött, énnekem akarja ideadni kis életét, engem szeret?... Most autó kanyarodott a járda mellé. Az ablaküvegek hangos csörömpö­léssel zúzódtak be, a háztető cse­repeit egymásután söpörte le vala­mi láthatatlan kéz a földre, ahol a cserepek összetörtek. Azonban csodálatosképpen senkinek semmi baja nem történt, ha valaki egy még ép ablakhoz állott az üvegtábla ■ nagy zajjal összétört, a nehéz kő le­­hullott, de az embernek még a hajaszála sem görbült meg. Mindazonáltal, hogy a titokzatos szel­lemjárás rendkívül tréfás körülmények között ment végbe, a lakosság izgalom­ba jött és csak nagysokára, jóval éjfél, után határozta el magát az éjjeli nyu­godalomra. Másnap reggel, amikor min­denki azt hitte, hogy csak álmában ál­modott rémeket, a két szomszéd meg­lepetéssel vette észre, hogy a zenebona újból kezdődik. Belátták, hogy ennek már fele sem tréfa és csendőrökért küldtek, akik el is jöt­tek, végigkutatták a kerteket, a há­zakat, de a mulatós kedvű tettest sehol sem találták. Éjjel, mikor megint teljes erőből kéz-. dödött el minden, villanyos lámpákkal járták körül a házakat, de minden hiá­bavaló volt, a tettesnek sehol semmi nyoma. A tréfás szellem A csendőrök után eljöttek a tűzoltók, megint csak hiába kutattak, önkéntes őrök jelentkeztek, de éppen, amikor ja­vában őrködtek, repültek elébük, köré­jük, rájuk a kövek és a tettesnek még mindig semmi nyoma. A falu lakosságá­nak apraja-nagyja természetesen állan­dóan talpon volt és már megszokott mu­latságnak tekintette az ablaktáblák és cserepek pusztulását. Lassankint az a vélemény alakult ki a babonás nép kő— zött, hogy valami tréfás kedvű szellem vezeti orránál fogva az egész falut, a tűz­oltókat, a csendőröket, az állig fel­­fegyverzett önkéntes őröket. Néhány napig tartós kőeső után a már teljesen kimerült Smerda üzenetet kül­dött a csendőrökhöz: — Küldjön nekünk a kormány katona­ságot ide, sem az életünk, sem a vagyo­nunk nincsen biztonságban! A hadviseltek véleménye A kormány ugyan nem küldött az öreg Smerda védelmére katonaságot, de a fa­luba irányított négy csendőrt, akik min­den tőlük telhetőt elkövettek a rejtélyes, kődobáló kinyomozására, de hasztalan.' A falu »közvéleménye« most már preci-, A kutya fölriadt, pár lépéssel odább fu-: tott, de megint csak leereszkedett két hátulsó lábára és le nem vette volna tekintetét a szálloda bejáratáról. — Vár... — suttogta a művésznő. A szobatelefon megcsendült, odafu­tott, fölvette a kagylót. __ Igen, azonnal, már megyek is... Lefutott és kilépett az ajtón. , A kutya, mihelyt észrevette, fölug­rott és mintha már évek óta ismerték volna egymást, odafutott lábai elé. A keztyüs kacsok, mint a pelyhet emel­ték a levegőbe. — Na, mit akarsz, kis bolond állat... nekem mennem kell, nem vihettek ma­gammal repülőgépen. Az ölébe- kapta, beugrott az autóba. — Teljes sebességgel, Aubervilliers, állatkórház, onnan Bourget, a repülőtér! Gyorsan, gyorsan. A gépkocsi elrobogott, a portás meg­csóválta a fejet és rosszalólag dörmög­­te utána: __ Ezek az asszonyok! Óh, ezek az asszonyok! II. Persze, hogy lekésett. A postagépből csak egy parányi fekete foltocska lát­szott a rózsaszinfeüeges tavaszi égen. ... És két óra múlva, amelyről a női szeszély és a könyörület lekéstette a művésznőt, lángokba borulva zuhant ie Kent vármegye földjére. Másnap pon­tosan beszámoltak a szörnyű katasztró­fáról az újságok... Négy halott... azaz mindannyian, akik ssak a repülőgépben voltak.

Next

/
Thumbnails
Contents