Bácsmegyei Napló, 1927. szeptember (28. évfolyam, 243-272. szám)
1927-09-14 / 256. szám
4. oldal 1927. szeptember 14 BÁCSMEGYE1 NAFLÖ A noviszadi színész szerencséje és balszerencséje Havi ezer dolláros hoiywoodi szerződés a zsebben és nincs pénz az ame ika' it'ra A noviszadi színházi világban most sokat beszélnek egy fiatal színész különös szerencséiéről, illetve balszerencséjéről, mert ezúttal mindakettő melléje szegődött. A szóban forgó színész Szávics Szvetozár, akinek kitűnő szerződés van a zsebében az egyik hoiywoodi filmgyártól, de nincs pénze ahhoz, hogy áthajózhasson a dollárok hazájába. Hogy hogyan jutott Szávics ehhez a balszerencsével kombinált szerencséhez, annak érdekes története van. A noviszadi szerb színtársulat a múlt 'évben Bánátban tartott előadásokat és hosszabb időn át vendégszerepeit Becskereken is. Egy napon a Vöröshaju citnü népszínmű volt műsoron- és a darabban Szávics Szvetozár is szerepelt. Szávics ekkor inár a közönség kedvence volt. Az első felvonás után virágcsokrot akartak felnyujtani neki. A csokor körül azonban bonyodalom támadt, mert Draskovics direktor nem engedte meg, hogy azt átvegye. Szávics erre a második felvonás előtt kiment a függöny elé, megköszönte a közönség ajándékát, de egyben bejelentette, hogy nem fogadhatja el. mert a direktora megtiltotta. Draskovics igazgató emiatt Szávicsnak azt sem engedte meg, hogy a harmadik felvonásban játszón és a fiatal színész végkép búcsút mondott a színpadnak. Ez az incidens volt az első lökés Holywood felé. Szávics kísérletet tett: elkiildötte fényképét a Paramounth filmgyár vezetőségének Hollywoodba és filmszínésznek ajánlkozott A válasz sokkal kedvezőbb volt, mint remélte. Egy-két hónap telt el. már el is felejtkezett a dologról, amikor egy napon beállított hozzá a Paramounth filmgyár bécsi megbízottja, aki próbafelvételeket csinált róla. A felvételek, ugylátszík. teljesen megnyerték a Paramounth filmgyár tetszését, mert a napokban Hollywodbói levél érkezett Szávics cimére, a levélből pedig egy éves szerződés hullott ki, nem kevesebb mint havi ezer dollár gázsiról. Szávicsnak azonban nincs pénze az amerikai útra. Először a noviszadi Színház-társasághoz fordult támogatásért, de ott elutasították. Nem tehetett mást, leszerződött ismét a színházhoz és a gázsijából próbálja kispórolni útiköltségét. fii. j.) Szlovéniában a kiáradt folyók elsöprik a hidakat Hó boritj x a Trig távot és kornyék H Női szeszély Irta . Tere. erényi György 1. Caesarina Druot, a Westminster-szinház tagja, rövid látogatásra érkezett haza. Párisba természetesen, mert Caesarina kisasszony francia nő, a karcsú, tulideges gall asszonytipus legszebb alakjai közül való; kissé nyúlt arc, mandulavágásu szemek, kis száj, de égő, mint a friss véreképp, finomrajzu bokák és hajlékony derék... nehéz őt igy hirtelen körülrajzolni, látni kellene, amint végiglibeg a Szent Jakab-uccán, mert éppen a hoteljéből indult el most reggel a Luxembourg-kert felé. Boldogan sétálgatott ebben a kedves kertben, átadta magát a visszaemlékezések szelíd örömeinek, andalgott a fasorokban, a szökőkút hatalmas medencéje körül, ahol már játékvitorlásokat eregettek a gyermekek, elcsatangoit a bábszínház felé, odaült a - lurkók közé és együtt kacagott velük. Jancsi és Juliska naiv bohóságain. Delet harangozták a Notre Dame vén tornyaiban, mire hazafelé indult. A park kijáratánál, amely a Szent Mihály-sugárut forgalmas úttestére nyílik, az ujságosbódé és egy hirdetőoszlop szögletébe lapulva kis, szürkeszőrü kutyácskát pillantott meg. Mivel a szive úgyis tele volt a napsugaras délelőtt, a fiatalság és a boldog megelégedés gyönyörűségével, rámosolygott az állatra. — Óh, de édes kis kutya... psz... gyeire idei Ljubljanából jelentik: A rendkívüli esőzések következtében Felső- Szlovénia minden nagyobb patakja és folyója megáradt. A Tora-folyó Skofja-Loka közelében kilépett a medréből, sok hidat elsodort, úgyhogy helyenként lehetetlenné vált minden közlekedés. A hatóságok megtették a kellő intézkedéseket. A kamniki járásban szintén nagy áradások vannak. A Bisztrica-folyő kiáradt és szétrombolta a hidakat és az árviz elöntötte az egész környéket. Az árvizeket az időjárás hirtelen változása okozta. A völgyben napok óta tart az eső. fenn a Triglav-hegyet és környékét pedig vastag hó boritia. A Triglavon egyelőre megszűnt a hegymászás és a hegyi falvakat sem lehet megközelíteni a nagy hó miatt. R ko'terbachi csoöa Kövek re ’üllek és pénzdarabok hullattak az égből egy tizenháraméues kisfiú körül — Prá~ai iőegeruosok okkult jelen ségnek monőjá ; a kü önös eseméni/t Prágából jelentik: Egy prágai idegorvos rendkívül érdekes és titokzatos ügyben folytat kutatást. A rejtélyes eset előzményei augusztus 12-ig nyúlnak vissza, amikor a szepességi Koíterbach községben Kossdnyi íöerdésznél nyaraló Pirtó Tibor, Pirtó nagytapolcsányi telekkönyvvezető tizenhároméves kisfia körül különös dolgok játszódtak le. Augusztus 12 étöl 18-áig a fiú közelében kövek repültek, melyek csak leesésük pillanatában váltak láthatóvá, pénzdarabok hullottak alá az égből, kulcsok önmaguktól a levegőbe emelkedtek, egyszóval furcsa és meglóghat ottan események színhelye volt a kis Koíterbach falu. Tudomást szerzett az eseményekről Simsa János dr neves prágai idegorvos is, aki leutazott Kotterbáchba és az esetet személyes vizsgálatok alapján igyekezett tisztázni. Simsa János dr. azonban arra a meggyőződésre jutott, hogy a kotterbachi csoda kifürkészhetetlen okkult je'enség volt, melynek tudományos magyarázatát n m lehet adni. Simsa dr. akkor néhány lap utján a nagy nyilvánossághoz is fordult, hogy aki hasonló jelenségekről tudomással bír. tegyen neki jelentést róla. Augusztus 12 ike: az okkult csodák napja A felszólításának meg is lett a foganatja, a morvaorszagi Sütnie községből Most a leány pillantását egy gyönyörű tavaszi kabát fogta el, amely elsuhant előtte a trottoiron. ízléses, szürkekék ruhadarab volt, »a la mode printanierre«, fiatal hölgy viselte, aki kacagva haladt egy elegáns szürke zakóba öltözött ur oldalán. Persze azonnal elfeledte a kutyát. Amint végighaladt az úttest napsütött oldalán, már el is határozta, hogy délután megvásárolja a szövetet, elviszi párisi szabójához és meglepi majd a »müvei« londoni ismersőeit. Jó darabon ezzel a könnyed és nőies gondolatokkal foglalkozott, már a Boulevard Saint Germaine keresztezéséhez ért, amikor egészen közel halk, ütemes körömcsattogásokat hallott. Visszanézett. Oldalt, szerényen és illedelmesen, a járdaszegély esővezető völgyecskéjében nyomon követte a kutya. A meglepetés és a hirtelen támadt rokonszenv megállította. Halkan fölkacagott, éppen olyan megelégedett, természetes örömmel, mint amikor egy hűséges és alázatosan kitartó udvarló tűnt fel előtte. — Valami kóbor ebecske, szegény ... — gondolta a színésznő — lompos is a k'csike . -. ugyan mit csinálhatnék vele. És tovább ment. A sarkon cukrászda volt. sütemények, torták a kirakatban. A leány rámosolygott,a kutyára, szeme szögletéből feléje hunyoritott. — Na jó... látom, hogy nem tudsz elbúcsúzni... hát kapsz egy kis végkielégítést — és beübbent a boltba. Az eb* mintha sejtette volna $ terérkezett értesítés Simsa dr. cimére, hogy a katterbacbl eseményekkel hajszálnyira megegyező jelenség adódott e’ö Simeon is és pedig pontosan ugyanazon 3 n«non, amikor Koiterbachon az első kő lehullott: augusztus 12 ikén. Simsa dr. a hír vétele után azonnal leutazott Sumicra is és jegyzetbe foglalta a második kotterbachi csoda minden részletét. Az idegorvos megállapításai szerint Sumic község nyugalmát augusztus 12-én váratlan izgalmak zavarták meg. Az egyik békés földmives házában aznap este különös tréfát űzött valaki. A házat estefelé, mint valami heves nyári zápor, kövek százai árasztották el, anélkül, hogy valakit is megütöttek volna. Egy fiatal leány, Smerda unokája, aki már ágyában feküdt, ijedten rettent föl álmából, amikor takaróját és vánkosait kövek kezdték elborítani, amelyek az alacsony ablakon át repültek be. A kövek zajtalanul, pehelykönnyüséggel hullottak alá a leányra, aki erre éktelen sivalkodással feílármázta a háznépet. A láthatatlan kéz Rögtön rá hasonló ködobálás indult meg a szomszédban is és a falu fellármázott lakossága a két ház köré csoportosulva nézte, amint jókora kövek záporozzák a két halálrarémült szomszéd házajtaját. vet, az ajtó mellé lapult és a száját nyalogatva, néha-néha belesett a boltba. Kisvártatva jött a leány. Egy olcsó rétessütemény volt a két ujja között, lehajolt és átnyújtotta az állatnak. — Nesze... de most már adieu... Innen pár lépés volt a hotel. A portás illedelmesen hajolt meg a hölgy előtt és átnyújtott neki egy sürgönyt. A kutya a járdaszélen elhelyezkedve, téloldalt hajtott fejjel fülelt. Fölbontotta és átfutotta a sürgönyt, amely ezeket a sorokat tartalmazta: »Ma este az indiai alkirály tiszteletére okvetlenül föl kell lépnie Üljön repülőgépre, este várom az aerodrom előtt. Wattson.« Pár pillanat alatt becsomagolt, ' Toiletteszerek, pár zsebkendő, az esernyő — hátha esni fog a fellegek között — az autósapka és köpönyeg, semmi más A tükör előtt megelégedetten mosolygott a képmására és már indulni akart visszafelé, amikor eszébe jutott a kutya. — Szegény kicsike — suttogta — óh, az ártatlan ... Odament az ablakhoz, félrevonta a csipkefüggönyt és lenézett a járdára. Az eh még mindig Ott gubbaszkodott az ajtó előtt. Ismét olyan szánandó, elesett, elhagyatott volt. hogy elszorult a szive úgy megsajnálta. — Mit tegyek vele — töprengett — a hűségével, a kitartásával, hogy annyi millió errber közül én hozzám szegő dött, énnekem akarja ideadni kis életét, engem szeret?... Most autó kanyarodott a járda mellé. Az ablaküvegek hangos csörömpöléssel zúzódtak be, a háztető cserepeit egymásután söpörte le valami láthatatlan kéz a földre, ahol a cserepek összetörtek. Azonban csodálatosképpen senkinek semmi baja nem történt, ha valaki egy még ép ablakhoz állott az üvegtábla ■ nagy zajjal összétört, a nehéz kő lehullott, de az embernek még a hajaszála sem görbült meg. Mindazonáltal, hogy a titokzatos szellemjárás rendkívül tréfás körülmények között ment végbe, a lakosság izgalomba jött és csak nagysokára, jóval éjfél, után határozta el magát az éjjeli nyugodalomra. Másnap reggel, amikor mindenki azt hitte, hogy csak álmában álmodott rémeket, a két szomszéd meglepetéssel vette észre, hogy a zenebona újból kezdődik. Belátták, hogy ennek már fele sem tréfa és csendőrökért küldtek, akik el is jöttek, végigkutatták a kerteket, a házakat, de a mulatós kedvű tettest sehol sem találták. Éjjel, mikor megint teljes erőből kéz-. dödött el minden, villanyos lámpákkal járták körül a házakat, de minden hiábavaló volt, a tettesnek sehol semmi nyoma. A tréfás szellem A csendőrök után eljöttek a tűzoltók, megint csak hiába kutattak, önkéntes őrök jelentkeztek, de éppen, amikor javában őrködtek, repültek elébük, köréjük, rájuk a kövek és a tettesnek még mindig semmi nyoma. A falu lakosságának apraja-nagyja természetesen állandóan talpon volt és már megszokott mulatságnak tekintette az ablaktáblák és cserepek pusztulását. Lassankint az a vélemény alakult ki a babonás nép kő— zött, hogy valami tréfás kedvű szellem vezeti orránál fogva az egész falut, a tűzoltókat, a csendőröket, az állig felfegyverzett önkéntes őröket. Néhány napig tartós kőeső után a már teljesen kimerült Smerda üzenetet küldött a csendőrökhöz: — Küldjön nekünk a kormány katonaságot ide, sem az életünk, sem a vagyonunk nincsen biztonságban! A hadviseltek véleménye A kormány ugyan nem küldött az öreg Smerda védelmére katonaságot, de a faluba irányított négy csendőrt, akik minden tőlük telhetőt elkövettek a rejtélyes, kődobáló kinyomozására, de hasztalan.' A falu »közvéleménye« most már preci-, A kutya fölriadt, pár lépéssel odább fu-: tott, de megint csak leereszkedett két hátulsó lábára és le nem vette volna tekintetét a szálloda bejáratáról. — Vár... — suttogta a művésznő. A szobatelefon megcsendült, odafutott, fölvette a kagylót. __ Igen, azonnal, már megyek is... Lefutott és kilépett az ajtón. , A kutya, mihelyt észrevette, fölugrott és mintha már évek óta ismerték volna egymást, odafutott lábai elé. A keztyüs kacsok, mint a pelyhet emelték a levegőbe. — Na, mit akarsz, kis bolond állat... nekem mennem kell, nem vihettek magammal repülőgépen. Az ölébe- kapta, beugrott az autóba. — Teljes sebességgel, Aubervilliers, állatkórház, onnan Bourget, a repülőtér! Gyorsan, gyorsan. A gépkocsi elrobogott, a portás megcsóválta a fejet és rosszalólag dörmögte utána: __ Ezek az asszonyok! Óh, ezek az asszonyok! II. Persze, hogy lekésett. A postagépből csak egy parányi fekete foltocska látszott a rózsaszinfeüeges tavaszi égen. ... És két óra múlva, amelyről a női szeszély és a könyörület lekéstette a művésznőt, lángokba borulva zuhant ie Kent vármegye földjére. Másnap pontosan beszámoltak a szörnyű katasztrófáról az újságok... Négy halott... azaz mindannyian, akik ssak a repülőgépben voltak.
