Bácsmegyei Napló, 1927. szeptember (28. évfolyam, 243-272. szám)
1927-09-02 / 244. szám
4. oldal EGYEI NAPLÓ 1927 szeptember 2 Kire szavaznak a horvátok? A horvít közvélemény állásfoglalása a választási harcban Zagrebbő! jelentik: a Jutarnji List, ameiy a horvát közvélemény pártoktól független orgánuma és a legelterjedtebb zagrebi napilap, »Két front« cimü vezércikkében ismerteti a választási küzdelemben szemben álló csoportokat. A cikk legérdekesebb részeit, alább közöljük: Lkividovics, a kormányon levő demotoata párt vezére minden beszédében a rendőrség terrorja miatt panaszkodik és bejelenti Vukicsevicsnek, hogy ellenzékbe megy, de óvatosságból csak a választások után. A radikális vezérek és Pribicsevics az ellen a reakció ellen panaszkodnak, amelyet Vukicsevics vezetett be és felhívják a választókat, szavazzanak az ellenzékre, mint a 'demokrácia védnökére. — Két front von — kiáltja Pribicsevics — a kormányfront, mely a reakciót és a diktatúrát célozza és az ellenzéki front, amely a demokráciát és a parlamentarizmust akarja. Vájjon tényleg Így áll a helyzet? Talán tényleg kötelessége a horvát vdiasztóknök Trifkov'csra, Pnbicsevícsre és Davidovicsra szavazni, hogy megmentsék a parlamentet és a demokráciát? Vukicsevics talán valami diktátor, aki bevezeti nálunk a reakciót? Vukicsevicsról, az egykori Pirot-környéki középiskolai tanárról azt állítják, hogy jó ember, jó vadász de rossz politikus. Akármilyen, mindegy bztos az, hogy nem diktátor, hanem lojál's ember. aki inkább vadász nyulakra, mint mandátumokra. Đe mit tegyen? A kormány élére állították és most nyomja a gombot, ahogy tudja, hogy a kormány többséget kapjon Davidovics, Triikovics és Radics nélkül. Mit akar ezzel a többséggel Vukicsevics? Be fogja vezetni a diktatúrát? Dehogy is. ha azt akarná egyáltalán nem vezetne választást, nem vándorolna falurót-fatvra. hanem parlament nélkül, a ti'hhság nélkül urolkorina. Diktatúráról nem is álmodik Vukicsev:cs nem is tudna mit kezdeni vele. A reakció pedig? Vukicsevics nem is tud reakciós lenni. Mit is jelent az a szó, hogy reakció? Valamikor ez a szó szabadságmegvonást, a sajtó és a gyülekezési jog íojtogatását jelentette. Ma? Ma is van reakciós rezsim, ezt azonban nem Vukicsevics vezette be. ő ezt épp azoktól örökölte, akik ma a legjobban tiltakoznak a reakció ellen. Mi a reakció? Reakció az »Obznana«, az uj sajtótörvény, a Bach-féle rendőrpátens, amely még mindig érvényben van, a rendőrség Ítélkezési joga. Ezt nem Vukicsevics vezette be. Ő örökölte Trifkovicstól, Davidovicstól és Pribi csevicstöl. akik mind az Obznanára. a sajtótörvényre, a rendörapparátusra szavaztak, amíg ez érdekük volt, demokráciának hívták, most, amikor őket éri saját fegyverük, reakciónak nevezik. A horvátok kipróbálták Davidóvicsot, Pribicsevicset és Trifkovicsot és belátták, hogy egyaránt reakciós politikusok és mostani jajkiáltásaik sem fogják arra bírni, hogy rájuk szavazzanak. A eikk. amely ezután megállapítja, hogy a két tábor nem a demokrácia és a reakció frontja, hanem a hatalmon tevőké és a hatalmon nem levőké, végül azt a következtetést vonja le, bogy a lior\át választóknak a horvát pártokra kell szavazniek: Levágta az fejét egy elmebajos földműves Bor-a más gyilkosság Rlgyic n Ha a szoknia suhoj Irta: Móricz Z igmord. A kovácsmühely a kis falu szélén volt, az ut mellett hogy a kocsik megállítás sanak. Igen nagy udvara volt, mert ide szokták a fiatal csikókat behaitani s a mester értett hozzá, hogv keli őket megszelídíteni. csak a szemükbe nézett és a fülükbe beszélgetett s a legvadabb pusztai csikó is hagyta, hogy a nyerget feltegyék a hátára. A műhely felett állott a vár fala, óriási nagy kőfal s annak a tetejéről a nagybajuszu katonák folyton lekacsintgattak a szép kovácsnéra. De arra hiába kacsintgattak, mert az nem olyan asszony volt; mondták, hogy a mester őt is megbabonázta, mint a vad lovakat s ha beborozott, annyit el is szokott mondani az asszonyról, hogy: — Az asszonynak dolgának kell lenni, mert akkor baj van. ha a szoknya suhog. Hát dolga volt is a szép kovácsnénak. Tizenkét emberre kellett neki főzni, még pedig jól. Mert a mester fazekastul odavágta egyszer a kozmás ételt. A kovácsné tudta is, hogy ebben van a jó házasság titka. Nem egyszer esett meg, hogy az ura rossz kedvvel ült le a házban vagy a ház előtt a tornácon, sokat dolgozott vagy sokat vesztett, sokat csalódott, hálátlanság érte itt is, ott is. — Nézzétek csak. ha megvacsorázik. Minden tányér étel után jobb kedvű lesz. így éltek hét esztendeig, vígan s munkában. Az asszony minden hajnalra kisütötte a kemence kenyeret s a kemen-Szomborból jelentik: Vérfagyasztó gyilkosság tartja izgalomban a határmenti Rigyica község lakoságát. A gyilkos egy elmebajos földműves, aki rohamában sarlóval levágta hefvennégyéves anyósának a fejét. A tragikus esemény főszereplője Mas kát Mátyás negyvenéves földműves, aki a háború előtt nősült meg és özvegy Kaitner Antalné leányát vette feleségül. A háború alatt Muskát is hadbavonult, csakhamar súlyos fejsérülést kapott, amiért elbocsájtották a katonaságtól. A sérülése következtében agybaja támadt, gyakran voltak idegrobamai. de egy-egy ilyen roham után teljesen megnyugodott és heteken keresztül az elmebaj semmi jelét sem lehetett rajta észrevenni. Körülbelül egy évvel ezelőtt Muskát éjszaka késsel kezében megtámadta tlzennégyéves János nevű fiát és megsebesítette. Ekkor a segítségül hivott szomszédok tették Muskátöt ártalmatlanná. Ezután a községi jegyző megfigyelés végett beszállíttatta a szerencsétlen embert a szombóri közkórháziba, ahonnan azonban, miután teljesen normálisan viselkedett, pár heti megfigyelés után szábadon' bocsátották. Szerdán reggel Muskát feleségével és kisebb fiával kiment a falu végén levő földjére, hegy ott kukoricát és krumplit ce kalácsot, nem volt neki egy szabad napja hét év alatt. Még a szent vasárnapon is az ő dolga volt ez s csak akkor mehetett templomba, ha a konyhában már minden készen volt s Totyogott a zsír a tűzön... Úgy telt el ez az idő. mint egy hét. Mintha nem is hét esztendő lett volna, ebben a pihenéstelen haiszában múltak a napok s szaporodtak az aranyak. Ez is az asszonyra volt bizva, mert a kovács úgy tartotta, hogy az asszonynak még kell adni a ldncsörző kutya örömét, hogy az ő selyemszoknyája takarja le idegen szemek előtt a kincset, amelyet pedig ő maga nem élvezhet. Sem a kincset, sem a suhogó selyemszoknyát. Hanem egy este valami furcsa dolog történt. Volt egy nj segédje az urának, bizonyos Mujkó nevezetű, fekete szemű, vad gyerek. Volt ez már minden a világon. sokat csavargóit, vándorolt s hajdú is volt, haramia is, utszéli fosztogató és udvari muzsikus, szóval valami egészen másfajta ember volt. mint a gazda. aki olyan volt, mint a sziklaSzál. De ha a gazda tudott egyet, ez is tudott kettőt, vagy hármat. Ennek az eszén sem járt túl senki s olvan ártatlannak látszott, mint aki a vajaskenyérnél is puhább. Egy este mindenki az asztal mellett ült már, vagy kinek hogy dukált, a saját sarkán ült az eresz alatt s zabálta amit kapott, csak Mujkó nem volt sehol. — Hol ez az ember — mondta a szép kovácsné s körülnézett a műhely felé. Csak úgy futtában, mert hisz ezer dolga volt és nem veit egy pillanatnyi ideje se. szedjenek. A legnyugodtabban dolgozott, majd délben megebédelt, csendesen elbeszélgetve családjával, úgyhogy felesége semmi rosszra sem gondolhatott, amikor bejelentette, hogy haza megy a zsákokért. Muskát egyóra tájban érkezett be a faluba és egyenesen haza ment, ahol az udvaron találta anyósát, aki a kis nyolc hónapos unokáját karján tart' va a csirkéket etette. Muskát odament anyósához, elkérte kis leányát és azt balkarjára emelve minden szó nélkül a jobb kezében levő borotvaéles sarló hegyét anyósa nyakába szúrva egy hatalmas rántással keresztül vágta az asszony nyakát. Ezután énekelve gyermekével karján és kezében a véres, sarlóval otthagyta földön vérében fetrengő öregasszonyt és kiment az uccára. Az uccán járókelőknek feltűnt a vé rés sarlóval hadonászó ember, elfogták és elvették tőle a sarlót, majd befutottak az udvarra, ahol holtan he vert a szérencsét’én asszony. A kés úgy elvágta az öregasszony nyakát, hogy a fejet csak egy bőrdarab kötette a törzshöz. Muskát futásnak eredt és Magyarország félé vette útját, de hamarosan elfogták és a csendőrségre Szállították, A csendőrségen is Zavartan viselkedett A Mujkó ott ült a nagy üres műhelyben, magában, egy tőkén, amelyre a lovak lábát szokták feltenni patkedáskor. — Hát te hol csavarogsz, gyere enni — kiáltott rá az asszony. Mujkó meg se mozdult. — No. tán a kakas elette a kényé red. Ezzel közelebb ment hozzá s a vállára tette a kezét egy picit s belenézett az arcába, úgy felibe hajolva, hogy nem beteg-e. Hát csak élállott szemé-szája: az em-. bér sirt. Még a lélekzétc is elakadt. — Neked mi a bajod? Mujkó hallgatott. — No, leragadt a nyelved? — Bár leragadt volna — morogta Mujkó. — Miért? Kid halt meg? — Én ezt nem biróm tovább! — rivalt fel a legény — én ezt nem bírom tovább nézni! — s tele torokból, megdühödve tört ki belőle a szó! — Nem birom tovább néni! értse meg! nem bírom tovább! — Mi a keserűséged? — kérdezte elképedve az asszony. — Ezt a keserűséget: én ezt nem nirom, ha az isten ideszegez, akkor se. Nem... Hogy égy nemes emberi állat arra legyen kényszerítve, hogy hét pokolnak minden igáiét ő húzza. Érti?! Az asszony álmában sem gondolta, mire céloz a Mujkó, csak nézett rá egész megbántódva. — Annyira agyon vagy verve? — mondta gúnyosan. — Én? — kiáltotta a Mujkó — én?!’! Nem magamról beszélek. értse meg. Hiszen mi itt ahányan vagyunk, mind léhütö naplopó bitangok vagyunk: itt és arra a kérdésre, hogy mit csinált, azt válaszolta: — Agyonütöttem egy fekete macskát. amelyik mindig üldözött és meg akart harapni. A esendőrség jelentést tett a szombori ügyészségnek, amely valószínűleg elmegyógyintézetbe utalja a szerencsétlen embert. Meg kell menteni a bácsi temp óm műkincseit Ejymi lii dinárba fog kerülni a templom renoválása Szomborból jelentik: Bácsbodrog megye déli részén fekvő Bács községben egy régi emlékmű van: az ottani íerencrendi szerzetesek temploma, amely a XII. századból való. A román stihlsban épült templom a benne lévő régi festményekkel és hatalmas régi könyvtárával rendkívül becses műemlék, amely azonban évszázadok alatt, főleg a török hódoltság ideiében nagyon megrongálódott. Az impériumváltozás előtt még a magyar kormány elhatározta annak restaurálását és azzal Petrovác Qyula iparművészt, a budapesti iparművészeti iskola tanárát bízta meg. Petrovác részletes tervet dolgozott ki a templom renoválására, amely akkor százezer koronába került volna. A háború alatt a tervbe vett renoválás elmaradt és azóta a két árvíz következtében a templom még jobban megrongálódott. Miután az ott lakó szerzetesrend egyedüli vagyona a templomhoz tartozó huszonhárom hold föld, a barátoknak a renoválásra pénzük nincs. A tartomány szakembereket küldött ki. akiknek beterjesztett véleménye szerint a templom művészeti és történelmi szempontból okvetlenül fenntartandó és a szükséges renoválás egymillió dinárba kerül. A tartományi választmány most a szükséges összeg előteremtése végett előterjesztést adott be a tartományú’ közgyűléshez, a vallás és közoktatásügyi minisztériumhoz, a szuboticai püspökhöz és a ferencrendi szerzetes rend tartományi főnökéhez és az ezektói kapott anyagi hozzájárulás utján akarja a renováláshoz szükséges összeget előteremteni. Remény van arra, hogy a szükséges anyagiakat előteremtik. csak egy van, aki halálra van terhelve, jobban ni eg van rakodva, mint egy nyáj öszvére. Az asszony kezdett visszahökkenni s félénken húzódott hátra. — Ez nincs istentől, ez ördögi cselekedet, ezt nem lehet nézni. Az asszony isten tudja, hogy van, a hét év alatt soha se gondolt a fáradságára, de az utóbbi időben mégis érezte, bár maga sem tudta, most már tisztán értette az embert s vér rohant az arcába s egyszerre olyan gyenge lett, hogy egész megszédült, mint aki a hegytetőn megy, megy- előre, bátran s egyenesen felfelé s egyszer csak ott van a sziklaszál hegyin s alatta a szédületes mélység. — Gyere enni — mondta hamar — a többi nem a té dolgod, alát'aió. — Nem niegyék enni — ordította íz ember — nem b:rom lenyelni a falatot, megfutok tőle: mi vagyok én: kutya? nincs nekem szivem? hogy én ne lássak és ne érezzék?... Mintha a keresztr,feszitett Urjézusnak a halálos vérét kellene vacsorára enni, úgy érzem ifi. ha nekem egy olyan asszonynak a Katiiból kell enni, akinek csak a vér és a munka jut és akin a szoknya sósé suhog ... A szép kovácsné féHzájjal elmosolyodott s kihúzta magát, egyenes dereka megnőtt, meglebbent. mint szélben a liliom. Még a karjával is a magasba kapcát, mintha a csillagok felé nyúlna puszta kézzel s azt mondta csendesen: — No csak... hm... gyere csak be s ha van szemed, figyeld meg: ma még suhog a szoknya is ... Ezzel elszaladt, mert mégis azt hitte, a láng az arcán, felgyu’fja _ műhelyt, az udvart s a "kőfalakat ..
