Bácsmegyei Napló, 1927. szeptember (28. évfolyam, 243-272. szám)
1927-09-08 / 250. szám
4 qldaL 1327. szeptember 8 BÁCSMEGYH JMAMA» Beismerő zmllomást tettek a letartóztatott budapesti kommunisták Egy kritikus albumából Irta: Baedeker iApai Tanácsok) Egy úriember, akinek a iia a minisztériumba készült belépni s ott mint fogalmazógyakornok akarta megkezdeni magas pozícióval és ahhoz mért nyugdijjal végződő pályáját, a következő szavakkal búcsúzott az ambiciózus fiatalembertől: — Bürokratikus pályára vágyódol s azt reméled, hogy az állami szolgálatban karriert csinálsz s fölviszed miniszteri tanácsosságig vagy épp államtitkárságig? Adja Isten! Én ugyan más jövőt (mert más pályát) szántam neked, de ha lelkesedés nélkül is, belenyugszom a határozatodba. Végre is: kiki a maga szerencséjének a kovácsa ki mint vet úgy arat, des Menschen Witte ist sein Himmelreich, stb. — Tehát menj és kusszál-kapaszkodjál fölfelé a hivatalnoki szamárlétrán egy korlátolt pasas szívósságával vagy egy clown-nak s egy majomnak az ügyességével ... ha megvan benned ez a szívósság vagy ez az ügyesség. Mert egyébként nem lesz bejöled miniszteri tanácsos és még kevésbbé ál-lamtitkár. Nos, korlátoltnak nem tartalak, bár mindig nagyon jó tanuló voltál és kitűnő bizonyítványokat hoztál haza az iskolákból, ami pedig az ügyességedet illeti — majd meglátjuk. Félek, hogy nem leszel valami szerfölött ügyes mert hiszen olyan kiválóan szorgalmas voltál . . . — És aztán még valamitől féltelek fiam s ezt meg kell mondanom teljes őszinteséggel: nem vagy elég buta ehhez a pályához ... Ne értse félre, a mmiszteri tisztviselőnek nem muszáj éppen együgyünek lenni, de óhajtandó, hogy aki ezen a téren óhajt bo*dagul-Eletnér takarékpénztári igazgató, dr. Bíüczky Ferenc állatorvos, dr. Habiam Nándor biró, Szárich Géza nyugalmazott polgármester, dr. Erdélyi István árvaszéki ülnök, Rudics Elek, Rudics Ignác, Deutsch Vilmos földbirtokos, Kiss Árpád jószágigazgató, Bakay János, ni, szellemtelen és eszmékben szegény legyen — és vájjon tudsz-e majd ilyennek mutatkozni? Mert némi esprit-d van, kedvesem, amelynek jó hasznát vehetned valamely szabad foglalkozásban, független helyzetben, a fórumon, a sajtóban, az irodalomban, a jogászvilágban, a kereskedelemben s az ipari életben, de ott, ahová mégy, ugyan mit csinálsz vele? Csak utadban, terhedre és károdra lesz ottan. — Vigyázz! A hivatalnokok hierarchikus szervezetében a szenvtelenség, a szenvedélymentesség, az észszerüség és az ész egyszerűsége tol előre és nem a szipárkozó éle s a játszi szellem. Nem az eleven szellemesség szárnyai röpítenek fölfelé, hanem hegymászó botok, sőt néha nehézkes mankók vezetnek a magasabb sztallumok felé. Ott nem illik és nem szabad szellemesnek lenni. Ha elmés vagy és oktalanul szórod a vicced szikráit, könnyen botiasz meg egy tréfán, amelyet — jobb lett volna elhallgatnod. A íöljebbvalók nem szeretik az elmés munkatársaikat — tudattalanul is attól félnek, hogy ezek a veszedelmes emberek őket figurázzák ki, hogyha magukban vannak. — Azért hát palástold, amennyire lehet, ezt az erényedet (amely ott hiba) és játszd a szürke és eszmeszegény, szorgalmas és engedelmes, szolgálatkész és alázatos, pontos és rendes, buzgó és hü beamtert, aki nem elméskedik (átengedi ezt a foglalkozást a főnökeinek) és azzal a lelkesedéssel fogyasztja az irópapirost, amelyet az állam, a nemzet és a haza, a közjó és a polgárerény, a kultúra és a civilizáció (Európáról és az emberiségről nem is szólva) a jó tisztviselőtől elvár . . . — Lefelé, a bürőszolgával, a napidijasokkal és az írnokokkal megengedhetsz magadnak némi viccelődést és esFischer Ármin, Kelemen Pál, Tartstem Jenő kereskedők, Weiner Lrpót bútorgyáros. A tisztikar megalakítása után elhatározta a választmány, hogy a legszélesebbkörü agitációt fejti ki a Könyv barátok Társasága érdekében. prit-pazarlást, ők szerencséjüknek fogják tartani és megtisztelésként méltányolni, ha tréfálkozol velük s harsogó nevetéssel honorálják a legkevésbbé sikerült mondásaidat is, valaminthogy neked is szűnni nem akaró derültséggel kell fogadnod fölebbvalóidnak mindazokat az eredeti ötleteit, amelyeket évek előtt olvastál az élclapokban. — Vigyázz! A veled egyrangbanlevőkkel sose elméskedjél, mert irigyelni fognak, mig megkedvelnek s a barátaiddá válnak, ha el tudod hitetni velük, hogy butább vagy náluknál vagy legalább azt, hogy nem vagy okosabb mint ők. Azokkal szemben, akik előkelőbb pozícióban ülnek mint te, még óvatosabban viselkedjél s a világért (sőt ezer dinárért) se kockáztass a társalgásodban velük semmi olyat, ami gyapura adhat alkalmat, ami közelről vagy távolról elméskedésre vall. Ez előkelő urak, fiam, személyes sértésnek veszik ha elárulod, hogy élénk a szellemed s arrogánsnak fognak tartani, ha meg akarod nevettetni őket, mig ha butábbnak mutatod magad mint aminő vagy s meggyőzöd őket arról, hogy őnagyáágaik és Öméltóságáik hozzád képest nemcsak világbölcsek, de kiválóan szellemes csevegők is, akkor szeretni fognak, a jó modor, illemtudás, szerénység és tapintatosság mintájaként emlegetnek, elismeréssel lesznek a tehetséged iránt és irigység nélkül nézik, sőt segítik elő az előmeneteledet. — Tudom, fiam, hogy az elmésséget majdnem olyan nehéz elpalástolni mint (annak, aki hijjával van) tetteni. Mégis, meg kell küzdeni ezzel a nehézséggel, ha a magadválasztotta pályán boldogulni akarsz. A bürokratikus élet végtörvénye, hogy mentül magasabb állásban van valaki, annál okosabb és szellemesebb — hivatalból Bármilyen valószi— Azonnal megkezdtem egy precíziós felvevőgép és egy vetítőgép megtervezését. Az előállításához azonban pénz kellett volna. Borzalmas évek következtek. Senki sem volt hajlandó pénzt adni egy »agyrémhez«. A családom tébolydába akart csukatni. Abba kellett hagynom a munkát, egy teljes esztendeig nem kísérleteztem tovább, hanem jártam apámmal felolvasásokra és kezeltem a laterna cagicát — A nyilvánosság mikor szerzett tudomást az uj találmányról? — Amikor kész lettem a munkámmal, 1895 július 7-ikén Pankowban a Berliner -strasse 27. szám alatti táncteremben próbaelőadást rendeztem meghívott közönség előtt. Egész szépen sikerült A berlini Wintergarten-mu\a.tóhe\y igazgatósága tudomást szerzett az előadásról és leszerződtetett a novemberi műsorra. Egy táncduett és egy légtornász között léptem fel először 1895. november 1-én este a Wintergarten színpadán az uj találmánnyal. Ekkor debütált a nagy nyilvánosság előtt a mozi. Roppantul csalódtam. A közönség nem fogadta különös lelkesedéssel a bioscop-képeket, megtapsolták, de nem jobban, mint a bohócokat. A következő hónapban egy bécsi varietében léptem föl és ettől kezdve mint artista jártam készülékemmel a külföldet. Az a kevés filmem, ami volt, az utazások közben hamarosan elrongálódott, úgyhogy végül be kellett szüntetnem az előadásokat Uj filmeket nem készítettem, mert közben meghalt az apám, nekem kellett átvennem az üzletét s járnom felolvasásokat tartani álló képekkel. Később aztán jöttek mások, akik tökéletesítették a találmányomat és gazdag emberek lettek belőle. Én megmaradtam szegénynek. Max Skladanovski elkomorodík, sajnálja a sok pénzt, amit a Fox, a Chaplin, a Zukor, a Gloria Swanson keres, holott az öt illetné. A pénzt sajnálja. Az igazi tragikumát nem érzi azt, hogy neki, a kinematográfia feltalálójáénak elavult laterna magicák közt kellett leélnie az életét. Ha cipőt pucolna a Ktwfürstendammon, az nem lenne ilyen borzalmas. Kiszmel Mintha Marcorrt a rádió feltalálása után átvenné a Telefon Hírmondó igazgatását... — Szeret moziba járni?—• tendem búcsúzó«! Miksától. — Nem... írJ nütlen ez, mégis törvény s a törvény, ellen nem szabad vétkezni. Ennélfogva mennél kisebb a pozíciód a nwnisztériamban, annál szegényebbnek — szinte szánandónak — kell látszanod szellemi javakban. Szomorú fiatalságod lesz, édes fiain s a férfikorod legszebb évei szürke szamárságba fognak futni. Ezekben az időkben, amelyek más boldog embereknek a legszebb esztendei, ostobának kell mutatkoznod, ami semmivel se szebb állapot, mint ha valóban az votnál. Csak az enyhíti egy kevéssé, hogy es*e a kávéházban (s később, ha megházasodtál, a feleségeddel szemben) olya« elmés lehetsz, amennyire csak a tehetséged megengedi és nyáron, ha a 3—4 heti szabadságodat élvezed, kitombolhatod magad kedvedre a szeHemeskedésben és kipihenheted magad a butaságnak tizenegy hónapig játszott fárasztó szerepétől. — Ámde vigyázz! Úgy ne járj, mmt egy szánalomraméltó ismerősöm, a legelevenebb szellemű férfiú messze földön, aki hosszabb ideig szolgálván a minisztériumban s virtuóz módon játszván a csöndes trotlit, egy szép nyáron s egy még szebb napon azt vette észre (az az: dehogy ő — mások vették észre), hogy a szerepébe nagyon is beleélte magát s nemcsak bent a hivatalban, de kint a szabad levegőn is olyan bárgyú lett mint az osztriga. Az igaz, hogy ez a körülmény az előmenetelében nem akadályozta, de mégis Isten mentsen hasonló sorstól és karriertől, édes fiam! — Menj hát sorsodnak eléje, kedvesem s a buták istene őrködjön műiden lépted fölött! — De mielőtt mégy, vésd jól az emlékezetedbe még egyszer: ráérsz szellemes lenni akkor, amikor már államtitkár leszel. Ha előbb cselekszed ezt, sohase lesz belőled államtitkár. Beszélgetés a kinematográfia feltalálójáual Nem Edisonnak hiuják, hanem Sklaöanouski iDiksđnak Budapestről jelentik: A budapesti kommunista szervezkedés ügyébe« megindult nyomozás során a rendőrség megalapította, hogy a sejtrendszer alapján történt szervezkedés élén három jómódú és gazdag családból való fiatalember állt, akiket a rendőrség már őrizetbe is vett. Ezek a fiatalemberek, névszerint Schwarz József okleveles vegyészmérnök, vállalati igazgató fia, Frisch István budapesti koporsógyáros fia és ŠchHllnger László textihiagykereskedö iia beismerő vallomást tettek. A lakásukon tartott házkutatás alkalmával a rendőrség titkos irásu jelentéseket talált, amelyeket a szervezkedés irányitói a moszkvai szovjetkormányngik akartak elküldeni. Ezekben a jelentésekben ismertették a szervezkedés eredményét és azokat a hibákat, amelyeket a szervezkedés körül találtak. Aszentai KönyvbarátokTársasága széleskörű agitációt indít meg Szentáról jelentik: A Könyvbarátok Társasága kedden este tartotta alakuló ülését a Kaszinó termében. Vámos János ügyvezető elnök ismertette a társaság célját, majd felkérte a tagokat, hogy az ideiglenes vezetőség helyébe alakítsák meg a végleges tisztikart. Az alakuló ülés elnökké dr. Spitzer Mór f ügyvédet, ügyvezetővé Vámos János főgimnáziumi tanárt választotta meg. A választmányt a következő tagok alkotják: dr. Teleky István tanár, dr. Sóti Ádám ügyvéd. Mohácsi Pál. a magyar párt helyi elnöke, dr. Feren.czy Antal ügyvéd, dr. Holló Dénes, dr. Huszágh Nándor, dr. Balázs Jenő, dr. Keczeli Mészáros Ferenc ügyvédek, Izsák Dezső malomigazgató, Péchy Béla plébános, Schweiger Hermann főrabbi. Heiszier Aurél gyógyszerész, dr. Vigh Ágoston, dr. Méri Sándor, dr. Stössel Ernő, dr. Vajda Lajos orvosok, dr. Halmos Béla tanár, Jámbor Berlin, szeptember hó. Edison Alva Tamásról mindecki tudja, aki csak kissé behatóbban foglalkozott a találmányok történetével, hogy még soha éleiében nem talált fel semmit. A világhírű feltaláló zsenialitás-számba menő praktikus érzékével mindig csak mások találmányait tökélesitette, kezdve a telefontól, amit Bell talált fel, deEdison tett a gyakorlati élet számára használhatóvá egy uj mikrofon bekapcsolásával. egészen a kinematográfiáig, a mihez Edisonnak mindössze annyi köze van, hogy ö találta fel a filmszalagrc a lyukakat. Igaz, hogy a celluloid-szalagnak az a perforálása tette éppen kö.'iynyen kezelhetővé a filmvevő- és vetítőgépet s vetette meg az egész filmipar alapját, de a kinematográfia ötletét a mint köztudomású, mégis csak a francia Lumiére-fivérektől kölcsönözte Edison. (Szokása szerint ingyen.) Viszon: senki sem tudta eddig, illetőleg már rég feledésbe ment, hogy függetlenül a Lumiére-testvérek kísérleteitől harmincöt évvel ezelőtt feltalálta a kinematográfiát egy berlini kereskedő és az első,, természetesen roppant primitiv mozit az 1896-os budapesti millenáris kiállításon be is mutatta. A kinematográfia feltalálóját, az igazit, Skladanovski Miksának hívják és a berlini Nordenben van tudományos vetitölemez-kereskedése. A hatvannégy esztendős, Vilmos császár-bajuszu Skladanovski készséggel megmutatja az első kinematográf-gépet, amelynek »Bioscop« nevet adta annakidején és elmondja, hogyan történt a mozgófénykép feltalálása : — Az apám — kezdi — a Friedrichstrassei Berliner Flora helyiségében, a hol most az Apollo Theater van, 1879 november 18-ikán tudományos előadást tartott vetített képekkel és ezalkalomtnal rám bízta a laterna magica kezelését. Ezen a napon, munka közben támadt az ötletem, hogy álló fényképek helyett mozgó képeket kellene vetíteni. Akkor már vagy egy esztendeje foglalkoztam hivatásszerűen a fényképezéssel és az üvegfestéssel, úgyhogy nem egészen műkedvelő módra fogtam hozzá a dologhoz. Egy gyermekjátékszerből indultam ki. Abban az időben árultak olyan rajzos könyvecskét, aminek minden lapján ugyanaz az ábra állt, de az egymásra következő oldalaikban a rajz vonalai egy-két milliméterrel odább csúsztak. Ha az ember a notesz lapjait gyorsan lepergette a szeme előtt, úgy látszott, hogy a lerajzolt alak mozog. Ezt akartam megcsinálni vetített fényképekkel. Természetes, hogy amíg üveglemezeken történt a fotográfáls, addig nem boldogulhattam. A nyolcvanas évek végén azonban véletlenül a kezembe került egy Kodak, amely már filmre volt berendezve. Átvillant rajtam, hogy ezzel az anyaggal meg lehet valósítani közel tíz éves tervemet. Azonnal hozzáfogtam egy felvevőgép készítéséhez. Ezt a készüléket, még ma is megvan, elláttam egy intermittáló szerkezettel, amely lökésszerűen mozgatta a belefüzött filmszalagot, Amikor a szalag állt, akkor lehetett fotografálni, utána el kellett zárni a lencsét és a filmszalag ugrott eggyel tovább. Természetesen egészen lassú mozgást fényképezhettem csak igy. A készülék lencséjét három márkáért vettem.1 Mégis sikerült egy negyvennyolc képből álló felvételsorozatot összehoznom. A felvétel hat percig tartott. Ezeket a képeket papirosra kopiroztam, noteszba fűztem össze. — Mikor tért át a mozgó fényképek vetítésére?
