Bácsmegyei Napló, 1927. augusztus (28. évfolyam, 212-242. szám)
1927-08-28 / 239. szám
1927. augusztus 28 ÖÁCSMEGYEI NAPLÓ 9. oldel rr TŐZSDE Zürich, aug. 27. (Zárlat.) Beograd 9.137, Páris 20.335, London 25.21 és háromnyolcad, Newyork 518.5625, Brüszszél 72.175, Milánó 28.09, Amszterdam 207.80, Berlin 123.325, Bécs 73.075, Szófia 3.75, Prága 15.37, Varsó 58, Budapest 90.75, Bukarest. 3.21. Szombori terménytőzsde, aug. 27. Uj búza: Bácska vasút 295—297-50 dinár. Uj rozs: Bácska vasút 71—72 kilós 280 •• 285 d., Uj zab Bácska vasút 197.50— 200. Uj árpa takarmányi 61—62 kiló? 220—225 d., takarmányi 63—64 kilós 230 —235 dinár, tavaszi 65—66 kilós 260— 265 dinár. Tengeri Bácska vasút 205— 207.50 dinár. Bab fehér nem válogatott 300—310. Liszt: Ogg 430—450 dinár, Og 430—450 dinár, 2-es 410—430 dinár, 5-ös 380—400 dinár, 6-os 340—360 dL nár, 7-es 290—310 dinár, 8-as 210—220 dinár, finom árpa 185—190 dinár, Irányzat: változatlan. Noviszadi terménytőzsde, aug. 27. Búza: bácskai 78—79 kilós 295—300 dinár. Szerémi 77—78 kilós 292.50—295 dinár. Zab: bácskai 200—205 dinár. Szerémi, paritás Beograd 212.50—215 dinár. Kukorica bácskai 202.50—205 dinár. Szerémi 202.50—205 dinár. Bánáti 200— 202.50 dinár. Liszt: Ogg és Og bácskai 437.50— 440 dinár. Kettes számú bácskai 417.50— 422.50 dinár, fitos számú bácskai 387.50—392.50 dinár. Hatos számú bácskai 340—345 dinár. Hetes számú bácskai 275—280 dinár. Korpa: bácskai jutazsákokban 190—192.50 dinár. Irányzat: nyugodt. Forgalom: 9 vagon búza, 31 vagon kukorica, 1 vagon liszt, 1 vagon korpa, összesen 42 vagon. Szental gabonaárak, aug. 27. A szombati piacon a következő árak szerepeltek: Búza 295 dinár, tengeri morzsolt 217.50— 220 dinár, csöves 85—87.50 dinár, takarmányárpa 217.50—220 dinár, sörárpa 250 dinár, zab 170 dinár, rozs 252.50— 255 dinár, bab 295—305 dinár:, őrlemények: uj lisztek árai augusztusi és októberi szállításra: 0-ás liszt gg -©0 dinár, O-ás g 490 dinár, kettős főzőliszt 470 dinár, ötös kenyérliszt 450 dinár, hetes 320 dinár, nyolcas 230 dinár, korpa 210 dinár. Irányzat: lanyha. Kis kínálat mellett csekély kereslet. Budapesti gabonatőzsde, aug. 27. A gabonatőzsdén uj fedezővásárlások következtében az irányzat megszilárdult A készárupiacon a forgalom redukálódott és az árak változatlanok, a határidőpiacon azonban heiyenkint igen élénk üzletmenet mellett a márciusi és októberi búza 16—30, a márciusi és októberi rozs 24—30 fillérrel emelkedett. Hivatalos árfolyamok pengőértékben a határidőpiacon: Búza októberre 31.66— 31.78, zárlat 31.70—31.72 márciusra 34.98—34.08, zárlat 33.98—34. májusra 34.36—34.50, rozs októberre 28.80—29, zárlat 28.94—28.96, márciusra 30—30.18 zárlat 30.12—30.14. A készárupiacon: Búza 30.60—31.90, rozs 28.25—28.50, árpa 24.50—26, sörárpa 27—33, tengeri 24.75—25, zab 22.25—23, repce 43.50-44.50, korpa 18.75—19. Vízállás A noviszadi hidrotechnikai hivatal jelentése szerint a jugoszláv vizek mai állása a következő: Duna: Bezdán 272 (+2), Apatin .345 (—2), Bogojevó 344 (—4), Vukovár 285 (—5), Noviszad 262 (—5), Zemun 176 (+1), Pancsevó 145 (—1), Szmederevó 250 (0), Orsóvá 191 (-f-3). Dráva: Oszijek 166 (—18). Száva: Mitrovica 94 (—8). Beograd 102 (0). Tisza: Szenta 72 (—8), Becsej 73 (+3), Titel 238 (—4). !i Ili Mllffiül ÉS fu lfill! az összes iskolatípusokkal és ▼ilUpensionátBs svájci minta szerint Bécs villanegyedében. ssw B. Freylers Nehfg^ Wies* I., Kolowratring 9 és XW., Wenxgasse 19 Tel. 96-2-50 85-6-21 Kérje« képet proipekfnct és rafsrerclákat! Fehér gyapjiskelmét és vászaat a napon kell szári iani! Szárítsa fehérneműjét széllel a napon ! A helyes szárítás fél mosás, de a mosást is helyesen kell végezni! Nem szabad a finom vásznat szappanozni, mert a szappan a vásznat megdurvitja és megsárgítja! Mártsa be a fehérneműt habzó Lux oldatba, amely teljesen ártalmatlan ! A Lux használata kifizetődik! FIGYELEM ; A Lux egyedül áll a maga nemében és eredeti csomagokban kapható! A KÖZSÉG GYERMEKE EGY CSECSEMŐ REGÉNYE (521 Irta: NUSiCS BRANISZLAV Fordította: C8USA ZOLTJft' — Na hát akkor hozzál egyet a világra, majd meglátod, hogy mennyibe kerül. így pedig kész gyereked van, csak éppen bért fizetsz érte. — Na jól van — határozta el magát Sztána, megadom a másfél dinárt egy délelőttre, de aztán minden szombaton add ide a gyereket! Végre megegyeztek és Sztána asszony másnap délelőtt már jött is a gyerekért. Így Szima már korai éveiben, mikor más gyerek csak szülei terhére van, már bekapcsolódott a gazdasági életbe. Sztána aszszony minden szombat délelőtt eljött érte, elvitte magával a városházára és délután kifizette a bért. Csak természetes, hogy az ügy nem maradt sokáig titok a szomszédságban. De a titok lelepleződése cseppet sem ártott Szimának a gazdálkodásban, sőt igen jó reklám volt a részére. így aztán alig telt el két hét azóta, hogy Szima keresni kezdett, Mara asszonyhoz egy szép napon beállított Rozka néne. Rozka néni, habár nem erről a környékről való, hanem valahol az uj temető körül lakik, mégis minden embernek ismerőse. Senki nála jobban nem festi a hajat, nem gyógyítja a veszett eb marását, nem igazgatja úgy a szelek járását: nem ért úgy a kebelnövesztéshez és még sok más ügyességhez és gyógyításhoz. De Rozka nénit nemcsak azért ismerték, hanem egy különleges tudásáért is, amelyet elhunyt férjétől kapott örökbe. Az elhunyt ugyanis a katonabandában volt hornista és Rozka asszony megtanulta a kürtöt kezelni. Úgy fújt, mint valami született zenész, nótákat, táncokat és a katonai marsokat, a különböző katonai trombita jeleket, mint: takaródét, ébresztőt, a rohamot és a gyülekezőt. Az asszonyok csodálták, a gyermekek pedig istenítették ezért a tudásáért. Hányszor mondta neki a szomszédasszonya: — Csoda az Rozka asszony, hogy nem akarsz beállni a katonabandába! — Mennék én — felelte Rozka asszony — ha tudnám, hogy őrmesternek vesznek fel, de közlegény nem akarok lenni. — Honnan tudod, hátha őrmesterré neveznének ki, ha meghallanák, hogy milyen szépen tudod fújni? — Kineveznének, tudom, hogy kineveznének, de én még a szolgálati éveim elismerését is kérném és nem tudom, hogy ezt elfogadnák-e? — Milyen szolgálati éveket? — Ami nekik tetszik, vagy azokat, amelyeket az elhunyttal együtt töltöttem, vagy azokat, amelyeket mint özvegyasszony töltöm el. Ami nekik jobban tetszik. nekem mindegy lenne. Rozka néni nem pénzért muzsikált és azt nem is úgy tekintette, mint valami foglalkozást, hanem csak a saját szórakoztatására játszott. Esténként kivitte a kis sámlit az udvarra és elfujta, hogy »Hej tüzes nap, ne süss oly egyformán«. A szomszédság gyerekei pedig összecsődültek és a kerítésre kapaszkodva hallgatták a nótát. Néha-néha, mikor az asszonyok és lányok összegyüiekeztek, kólót játszott nekik, hogy táncoljanak, máskor meg, mikor nagy volt a veszekedés, elfujta a »rohamra« jelzést és lett olyan verekedés, hogy alig szakadt vége. De Rozka néni másképpen is fel tudta használni a trombitát. így nemrégen az egyik városi végrehajtónak. aki nála össze akarta írni a dolgokat, a fején törte össze a hangszert. Mivél pedig minden rendezett államban szigorúan tilos a hatóságok fejét betörni, magától értetődik, hogy a végrehajtó feljelentést tett a bíróságnál és ezt a feljelentést orvosi bizonyítvánnyá is felszerelte. Mivel az ügy igen komollyá kezdett válni, Rozka asszonynak ügyvédet kellett fogadnia, mert legalább is néhány hónapi fogház volt kilátásban. Mikor Rozka asszony felkereste Marát, már csak egy nap volt hátra az Ítélet meghozataláig. — Holnap Ítélkeznek fölöttem — mondotta — azért jöttem, hogy add ide holnapra a gyerekedet, ha nem tovább, hát délig. — Jesszusom, minek kell neked a gyerek? — lepődött meg Mara asszony. — Kell! Tudod, egészen másként fest, ha a bíróság elé állsz és gyerek van a karodon. A bírák akkor megsajnálnak, megsajnál az ügyész is, megsajnál a teremszolga, megsajnál az egész közönség. És aztán, tudod, ez egy kis zavart is okoz, mert ha engem elzárásra Ítélnek, mi lesz a gyerekkel? Hát most már tudhatod, hogy miért kérem a gyereket. — Nem adhatom — felelte Mara asszony — holnapra már foglalt. — A városházára kell mennie. Minden szombaton a városházára kell mennie. — De mi van veled, asszony? — csodálkozott Rozka — holnap péntek van! — Csakugyan, péntek? ... Csakugyan, péntek, hova gondolok! — Hát akkor ideadhatod a gyereket holnapra? — Hát éppen odaadhatom, miért ne adhatnám, osak tudod, hory éltből a gyetekből élek? — Hát megfizetem, nem akarom ingyen! Csak ne uzsoráskodj! Mit kérsz a gyerekért holnap délig? — Nem is tudom megmondani! — kezdett szabódni Mara asszony. — Ha az ember jól meggondolja, ez a gyerek többet használ neked a bíróság elő-1, mint maga az ügyvéd. Mondd meg hát az árat magad, ahhoz képest, hogy mit fizetsz az ügyvédnek! — Ugyan, menj asszony a csudába! Hogyan hasonlíthatod össze ezt a gyereket az ügyvéddel? Hanem adok neked három dinárt holnap délig. Sztána asszony másfél dinárt fizet, én három dinárt is megadok. — Az igaz — védekezett Mara asszony — hogy Sztána csak másfél dinárt fizet, de ő minden szombaton eljön, állandó kuncsaftom! Te meg eijösz holnap és aztán soha többet. Egész máskép lenne, ha minden héten összetörnél egy trombitát valakinek a fején, akkor olcsóbb pénzért odaadnám a gyereket is. Végre, hosszú alkudozás után megegyeztek napi öt dinárban és a kis Szima elindult, hogy résztvegyen az elsőfokú biróság tárgyalásán. Rczka néni ügyvédje lelkesülten köszöntötte védencét, mikor a kisgyereket meglátta, mert egyébként sehogy sem talált valami enyhitő körülményt, amelyet a bíróság előtt érdemes lett voina felemlíteni. De igy könnyebb volt a védelem, ilyen formán: »A szerencsétlen anya!« Ha a törvénynek joga van anyát elítélni, nincs joga a gyermeket! »Biró urak, Önök is szülők!...« és igy tovább valamennyi kielégítő indokolás, na nem is Rozka asszony ártatlanságára, de legalább az ügyvéd neszedére vonatkozólag. És valóban, a beszéd annyira sikerült volt, hogy még az államügyész is, aki pedig hivatásánál fogva keményszivü szokott maradni, elsírta magát és megbocsátott a vádlottnak. Szima igy mentette meg a bíróság előtt Rozka asszonyt, aki, mihelyt visszaadta a gyereket, becsületesen lefizette az öt dinárt, aztán hazament és elfujta: »Bizony tudok, bizony értek hozzá«. Egy szép napon aztán szépen és elegánsan felöitözött urhölgy állított be Marához. Ez nem lepte meg Mara asszonyt, mert néha-néha megjelentek nála előkelő hölgyek, akik kártyát vettettek és tenyeret olvastattak maguknak, habár Mara asszonynak inkább volt dolga az Irakkal, mint a hölgyekkel. Ez a fiatal urhölgy, amint leült, mindjárt őszintén kezdett beszélni. Azt mondotta: — Hallom asszonyom, hegy önnek egy bérbeadó gyereke van. — Jesszus! — rázkódott össze Mara asszony ?s egyenesen megrémült. — Ki mondhatta e! ezt Önne<? (Folyt kövj
