Bácsmegyei Napló, 1927. augusztus (28. évfolyam, 212-242. szám)
1927-08-28 / 239. szám
4. oldal Tr ' T 1927. augusztus 28 BlCSMEGYEI NAPLÓ köz. Annak a dupláját kérni, amikor igy is megteszi az utat Berlinbe, erre is csak egy sofför képes. Na mindegy. Kiabálok SfnAginnek. hogy ne szaladjon, üljünk be azért az autóba, de csak int, hogy 6 nem. Hát, ha nem, nem. Én már csak beölök, ezt a csirkefogót megtanítom móresre. Rögtön el is indulunk. — Ezek az amerikaiak mind ilyen smucig fráterek. — Hát bizony — hagyom rá. — Fogukhoz verik a centet — Annak örülnek a fogtechnikusok. Nevet. — A németek azok nóbelek — véli. Szívből sajnáltam, hogy ezt nem egy velencei gondolásnak mondta. Az nyomban kiütötte volna érte a félszemét Mert szép. ha a nemzeti önérzet elvakitja az embert, de azért ennyire mégse szabad túlzásba vinni a dolgot. — A románok se néznek kicsire — folytatta néplélektani tanulmányait a soffőr. — Az ií román? — Igen. Ha megmondom neki, hogy magyar vagyok, akkor is azt felelte volna rá; hogy Bukarest szép város, hát miért ne emeljem inkább a tekintélyem, ha már ilyen nimbuszuk van a románoknak.. Ugylátszik, csak ezt akarta tudni, ment abbahagyta a diskurzust és teljes figyelmét a kormánykeréknek szentelte ettől kezdve. Amikor az autó megállt lakásom előtt, kiszálltam, meleg kézszoritással megköszöntem a soffőrnek szívességét és elindultam a kapu felé. —Halló —• kiabált utánam megdöbbenve — és a taksa? — Ja úgy... Mi is jár magának? Annáik a duplája, amit a repülőgépen fizettem volna. — Igen. — Hát fogja! Azzal a kezébe nyomtam Bérűn— Dessau és vissza útra szóló repülőgépszábadjegyemet. .. .Románia renoméját tiz évre tönkretettem a berlini soffőrők közt. dió Viharos városi közgyűlés Paeosevós Monstreküldöttséget menesztetlek a kereskedelmi miniszterhez a pancsevói kereskedelmi akadémia megszüntetése miatt Pancsevóról jelentik: Pancsevó város kiszélesített tanácsa dr. Jovanovics Vlada polgármester elnöklete alatt csütörtökön közgyűlést tartott, amelyen viharos jelenetek játszódtak le. A közgyűlés első pontja az uj polgármester bemutatkozása és pirogra mfeeszéde volt. A polgármestert a radikális párt nevében Miloradovics Péter, a demokraták nevébe« đr. Tornánál Míhovil, a németek nevében dr. Bartmarm Simon üdvözölte. Több kisebb jelentőségű pont után a városi tanácsnak az a javaslata következett, hogy a közgyűlés Dimitrijevics Tihomir főjegyzőnek, úgy mint az; eddig is szokásban volt, havi nyolcszáz dinár működési pótlékot szavazzon meg. Miloradovics Péter a radikálisok nevében azt kívánta, hogy ezt a pontot vegyékle a tárgysorozatról. Dr. Bartmarm Simon a németek, ‘dr. Tornánál Mihovil a demokraták nevében pártolták a javaslatot. Ugyanilyen értelemben szólalt fel a radikálisok közül Kosztics Milán gimnáziumi igazgató is. Maksin Petar görögkeleti esperes a javaslat ellen beszélt. A vita egyre hevesebb lett. A földmíves tanácstagok Miloradovics javaslata mellett kiáltoztak és egymás után hangzottak éles felszólalások és megjegyzések. Végül is rettenetes zajban tette fel Jovanovics dr. polgármester szavazásra a kérdést. Huszonnyolc demokrata és német képviselő a tanács javaslata mellett, a radikálisok pedig Kostics igazgató kivételével szintén huszonnyolcán MMwÉkkmcs javaslatára szavaztak. Erre az elnöklő polgármester a pódók megadása mellett, tehát a radikálisok eben szavazott. Erre fülsiketítő lárma keletkezett. Miloradovics Péter és Boskovies Száva radikális tanácstagok azt kiáltották, hogy a szavazás nem voft szabályszerű. Boskovies Szára a lármát túlharsogva beszélni akart, de az elnöklő polgármester megvonta tőle a szót és a legnagyobb lármában áttért a tárgysorozat következő pontjára. Nagy nehezen lecsillapodtak a kedélyek, de nemsokára újból kitört a vihar, még pedig egy jelentéktelen kocsriiábérleti ügy miatt. Tornánál dr. demokrata azzal vádette a radikálisokat, hogy pártérdekből törvénytelenségeket támogattak. Erre a radikálisok felugráltak és nagy lármával tiltakoztak. Miloradovics Péter a terem közepére rohant és éles hangon tiltakozott Torna ti dl vádjai ellen. Pajics dr. (demokrata) kijelentette, hogy ilyen esetek csak azért fordulhattak elő, mert szovjetalapon intéznek minden városi ügyet Előbb a klubokban beszélik meg és a közgyűlésen már nem is lehet érdemlegesen tárgyalni. Erre a ű jelentésre újabb vihar tört ki és a radikálisok erélyesen tiltakoztak. Jovanovics polgármesternek ismét csak nagy nehézséggel sikerűit a rendet helyreállítani. Korsós Zoltán volt városi tanácsnok nyugdijelőleget kért Mivel Korsós nyugdíjügye még nincs véglegesen rendezve, e kéTést elutasították. Ennél a tárgynál dr. Bartmarm Simon és dr. Tomandl Mihovil felhívták a tanács figyelmét arra, hogy a városnál tucatszám fekäsznek elintézetlenül nyolc-kilenc éves nyugdíjügyek és sok kérvényező van, akinek nyugdíjigénye kétségtelen. Ha ezeket mielőbb nem intézik el, a nyugdíjhátralékok úgy felgyülemlettek, kogy a városnak nyugdíjhátralékok címén egyszerre majd csaknem egyrnMónyi összeget kell kifizetni. Ezután elhatározták, hogy a kereskedelmi miniszterhez moms t re-depotációt menesztetlek és kérni fogják, hogy a pancsevói kereskedelmi akadémia megszüntetésére vonatkozó rendeletét vonja vissza. Végül megválasztották a választási elnökök helyettseit és választottak tizenkét választási bizottsági tagot és ugyanannyi helyettest. Halálos érvágás Eljárás indalt egg falusi borbéig lien, mart a paciense meghitt Vrsacról jelentik: Sáfrány József ragojicai borbély ellen bürav&dí eljárás indult gondatlanságból okozott emberölés címén. Sáfrány József a Vrsaccal szomszédos Zagajica községnek borbélya néhány nappal ezelőtt eret vágott Stojano* Ángyéiba párasztessaraiyon, aki nemsokára meghalt Az orvosi vizsgálat a halál körülményeire nézve megállapította, hogy Sztojanov Ángyé lka halálát véijroérgezés okozta, ami minden valószínűség szerint annak a következménye, hogy Sáfrány borbély az érvágás alkalmával tisztában műszereket használt és ez idézte eiö a fertőzést Az orvosi vélemény alapján vizsgálat indutt Sáfrány élteti, egyidejűleg pedig elrendelték a tragikus körülmények között meghalt parasztasszony hoR testének az exhumálását és felboncolását. CIRKUSZ Én és a sof/cr Az igaz, hogy kissé debreceniesen beszélem« a német nyelvet de például mr Thomas I. Shulgin már tiszta dél-columbiai zamattal ojtja viszont be. Épp ezért kitünően megértjük egymást. Csak a benszülött berlienekkel megy nehezen a dolog. Régi gyanúm, hogy nem tudnak németül. Shulgin is azt 'mondja, hogy a germán idiómához az idevalósiak közül csak az orosz emigránsok konyhának. Van valami benne. Pedig angolokat csúfolják azzal, hogy minden szót máskép ejtenek ki, mint ahogy Írják. Hát az semmi. Azt, hogy a »Samstag«, itt Sonnabend-nék ejtik, az »Orange«-t Apfelsinnen-mk és a »Polizist«-et Schuponak. Tegnapelőtt felhívtam telefonon egy lapszerkesztőt, mondom neki, hogy már eküldtem a cikket, amit ígértem. »Jud« — feleli rá nyugodtan. Ejnye, mit aníiszemitáskodik ez velem? Azt hittem, rosszul érti, amit mondok és megismétlem, hogy a cikket elküldtem. — Es stimmt schon — feleli és hozzáteszi — Jud! Hü, a keseivit! Még ő mondja nekem, hogy zsidó. •— Sie sind ein Jud — feleselem viszsza. — Micsoda? — kérdi megdöbbenve. Most már nem hagyom magamat. Kioktatom, ha valakit Mandeibaumnak hívnak, az mutasson jópéldát a felekezeti türehnességből annál is inkább, mert maga őszentsége XI. Pius pápa is elitélőleg nyilatkozott legutóbb az antiszemitizmusról, pedig ő nem is gyanús. Erre azt kérdi, hogy mit akarok tőle? Semmit, csak ne zsidózzon. Hogy ő nem zsidózott. De hiszen a saját két impozáns fülemmel hallottam, kétszer is azt mondta, hogy Jud. Elkezd nevetni. »Jud« az nem zsidót jelent berliniül, hanem azt, hogy »jó« mondja. ■ iQut! Borítsunk az esetre gyászfátyolt, ajánlaná Shulgin. Éz a Shulgin a Chicago Tribune berlini szerkesztője. Mindennap kétezer szót távirátoz a lapjának és ezért nagyobb fizetést kap, mint Hindenburg köztársasági elnök. Különben igen jóban vagyunk, mert én vagyok szerinte az egyetlen ember a német fővárosban, aki tiszta »hochdeutsch« és ha velem társalog, nem rontja el a stílusát. Múlt hétfőn is felhív reggel, még az ágyban fekszem, hogy Risztics meg Edzárd visszajöttek' az óceánról, akarok-e velük beszélni? — Hogyne. — Repülőgépen megyünk, tiz perc múlva magánál leszek. — All right (Ezt a két szót már tőle tanultam. Ha igy megy, rövidesen perfekt amerikai leszek.) Egy órával később vígan repültünk Dessau felé. Illetőleg nem is vigan. Nagy szél volt, a repülőgép úgy sülyedt és emelkedett, mint valami hajóhinta, örültünk, amikor végre kiszállhattunk. Dessauban megcsináltam az interjút Riszticcsel, Shulgin is elintézte a dolgát gyerünk vissza. Csakhogy az idő úgy megvadult közben, hogy a pilóta nem volt hajlandó felszállni. Érdeklődtünk a vasúti menetrend iránt, estig nem megy vonat Berlin felé. Mit csináljunk? Egyszerre bejön egy sofför a kantinba Egyenesen hozzánk tart — Az urak azok, akik Berlinbe akarnak menni? — Igen — mondom reménykedve. — Én úgyis Berlinbe indulok, szívesen elviszem az urakat magammal a kocsimon. — De nem ingyen — szól közbe Shtágin gavaflérosam — megfizetjük az utat — Majd megegyezünk — szerénykedik a sofför ravasz pofával — fizessék az imák, mondjak, a durváját annak, a mit a repülőgépen fizetnének. Shulgin végigméii és faképnél hagyja Tényleg szemtelen kívánság volt A repülőgép a legdrágább kopekedé» eszA sziámi ikrek története Irta • Tristan Bemard Önök mind könyv nélkül tudják La Fontaine-nek azt a vereségét, melyben az aggastyán a halálos ágyán azt tanácsolja gyermeikeinek, hogy amennyiben boldogulni óhajtanak életükben, maradjanak együtt. Vájjon kihez máshoz lehet intézni inkább ezt a tanácsot, mint a sziámi ikrekhez, akik együttesen százötven frankot kereshetnek naponta egy cirkuszban, de ha történetesen el akarnának válni egymástól, akkor mindegyiktik alig keresne naponta harminc sou-t, árjegyzékek cimszalag-irásával? Londonban ösmertem ezeket az ikreket, kiket közönségesen sziámi ikreknek, tudományosan pedig kardnyelő testvéreknek nevezünk. Edward-Edmund jelentős vagyonnal rendelkezett, ennélfogva nem voltak kénytelenek magukat mint csodákat mutogatni. Edward Manchesterben született huszonöt esztendővel ezelőtt. Edmund hasonlóan Manchesterben született, körülbelül ugyanebben az időben. Serdülőkorukban feltűnően hasonlítottak egymáshoz. Annyira, hogy az, aki nem látta őket jobbról is, balról is, képtelen volt megkülönböztetni a két ikret. Ellenben idő múltával mély, erkölcsi különbségek mutatkoztak közöttük. Edward komoly, tanulnivá- 2Jró ifiawá cseperedett Edmund ellenben zülleni kezdett. Csak a csirkefogók, iszákosok társaságában lelte kedvét. A szerencsétlen Edwardnak kezében az iskolakönywel követnie kellett Edmimdot a csapszékekbe és szurdékokba. És mikor Edmund tök ■ részegen haza támolygott Edward kénytelen-kelletlen vele tántorgott, hogy orra ne bukjék. Edwardból kitűnő tudós lett. De nem sokáig hivhatták meg az akadémiák diszlakomáira, ahol a korbely Edmund már a levesnél előhozakodott azokkal a sikamlós históriákkal, melyeket a tisztésségtudó emberek rendszerint az ebéd végére tartogatnak Múlt évben Edward megkérte egy szép, gazdag fiatal leány kezét. Az esküvőt nagy pompával tartották meg. Kénytelenek voltak Edmundot is meghívni, ki a szertartás alatt egyébként elég jól viselkedett. Úgy tetszett, hogy sógornője imponál neki. A lakodalmi menetben Edward felesége, Edward és Edmund, a nyoszolyólányával elől haladt, mind a négyen egy sorban, általános csodálkozás közepette. Edmund a lakodalom estéjén nagyon illedelmes és tapintatos volt. Elsőül aludt el s másnap reggel mímelte, hogy későn ébred. Testvérének mézeshetei alatt kevésbbé ivott, ügyelt szavaira, tisztán öltözködött, hiszen egy hölggyel ment ki. A menyecske — emlitettem-e, hogy Cecilynek hívták? — Edmundra mély hatást gyakorolt... Egy kts idő múltán megesett az, ami gyakran előfordul, mikor legényembe? forog családi körben. Cecily és az álnok Edmund között bűnös szerelem szövődött. , Hat hónapig Edward semmit se vett észre. De végül megtudta. Edward egy rosszul bezárt fiókban leveleket lelt s ezekből kétségtelen módon értesült, hogy felesége és testvére minden áldott nap megcsalja. Milyen álláspontot foglaljon hát el? Azt, hogy párbajra hivja Edmtmdot, tilalmazza az angol szokás. Tartott a párbajsegédek furcsa huzavonáitól is. Nem-igen volt lehetséges pisztoly végre kiállmok huszonöt lépés távolságra, viszont a kardpárbaj is lehetetlen volt, a közelharc természetes megtiltásával. Különben mi történik, ha megölné, testvérét? Élhetne-e tovább ezzel az asszonnyal? Mikor kettejük között állandóan ott lenne egy hulla. Odahivatta Cecilyt: — Mától kezdve — mondotta neki — nem fogod meggyalázni családi otthonomat. Takarodj. — Helyes — szólt a nő. — Helyes — szólt Edmund. — Én elkísérem. A férj — mi mást tehetett — követte őket. Edmund Cecilyt egy kényelmes lakásban helyezte el s minthogy a kardnyelő testvéreknél előbb-wtóbb minden elintéződik, miadhármaa boldogan éltek.
