Bácsmegyei Napló, 1927. augusztus (28. évfolyam, 212-242. szám)
1927-08-25 / 236. szám
10. oldal 1927. augusztus 25 BÁCSMEGYE1 NAPLÓ A vajdasági tartományoknak közre kell miiködniök az ipari hitel megszerzésében Az ipari hitel szervezetlensége egyik legfőbb akadálya a vajdasági ipar fejődésének Ä tőkehiány, amely nálunk az uj államalakulat óta állandóan fennáll, eg dk legfőbb okozója iparunk fejletlenségének és akadálya fejlődésképességének. A törvényhozás legutóbb gondoskodott a földmíves hitelek nyújtásáról, de az ipari Intel megszervezése ügyében még csak kezdeményező lépéseket sem látunk. Bankjainknak is jobban konveniál a a földbirtokokra nyújtandó ' jelzálog-hitel, mint az iparüzőknek nyújtandó kölcsön. Pedig az ipari hitelnek úgyszólván egyetlen forrása a bankok, mert mig a mezőgazdaságnak és kereskedelemnek "a magánemberek közvetlen hitelnyújtással is bocsájtanak tőkét rendelkezésükbe, az iparnak azonban ilyen magánhitele alig van. Természetes is ez, mert amíg a kereskedelem és különösen a földmivelés által nyújtható tőkebiztositékot majd mindenki meg tudta becsülni, addig az ipar által nyújtható hitelfedezet és annak biztonsága megítélése az esetek legtöbbjében szakavatottságot igényel. Az ipar fejlesztésének kétségenkivül egyik igen fontos eszköze, hegy az iparűző a rendelkezésére álló saját tőkét ol csó bankhitellel növelhesse. Az iparnak kétféle hitelre van szüksége az ipartelep nagysága és a hitel igénybevételének oka szerint A nagyiparnak légióként az úgynevezett hosszúlejáratú, konszolidált, bizonyos határidőn belül fel nem mondható kölcsönre van szüksége Ilyen hitelt — ipari kölcsönkölyények alakjában — azonban csak nagy gyárvállalatok üzemük kibővítése vagy modernizálása esetén vehetnek fel. Ennek a hitelnek előfeltétele az or*zág tőkebősége és egy fejlett nagyipar mely a hitelezőnek abszolút biztonságot nyújt. A mi viszonyaink közepette a hitelnyújtásnak ez a módja nem a megszokott forma, mert mindkét előfeltétel nagyrészt hiányzik. Különben is az a néhány nagyipari üzem, amely az 5HS királyságban fennáli, vagy valamely banknak az alapítása, vagy szoros nekszusban van valamely hazai vagy külföldi nagy pénzintézettel, amely gondoskodik á vállalat hitelének kielégítéséről. Sokkal fontosabb kérdés nálunk a közép- és kisipar hitelének kielégítése. Jelenlegi viszonyaink között a kis- és középiparnak csak áruhitele van és pedig ez utóbbi igen terhes feltételek mellett, abnormisan súlyos kamatozással. Pedig a kis- és középiparnak nagy szüksége lenne üzemi tőkéjének kiegészítését szolgáló hitelre. Az üzemi hitelt az Imperium változás előtt, ha nem is a legideálisabb feltételekkel, a hitelszövetkezeteknél szerezte meg az iparos, különösen pedig a Központi Hitelszövetkezetnél, amely intézményt ma nem pótolja úgyszólván semmi. Az ipari hitel megszervezésére tehát fel kell állítani egy központi hitelszövetkezetet, amely a nagyobb ipari helyeken megfelelően szervezett, fiókokkal rendelkeznék. Az ipari hitelszövetkezetnek legfontosabb feladata lenne, hogy a kis- és középiparnak az általuk teljesített munkáért kapott váltókat leszámítolja. E feladat teljesítésének azonban igen nagy akadálya az, hogy nálunk — még nagyobb munkáknál is — ahol a munka teljesítését nem honorálják készfizetéssel, a munka összegéről váltót sem adnak. így a kihitelezés alapja csak kis részben lehet a megrendelőtől kapott váltó leszámítolása. Ehelyett egy ilyen hitelszövetkezetnek vagy a kész árura, vagy az iparosnak könyveiben Vezetett követeléseire kellene a szükséges hitelt nyújtani. Vagyis szabatosabban kifejezve, az iparosnak könyveiben feltüntetett követeléseit engedményezni kellene a hitelszövetkezetre. Az ilyen engedményezéssel az iparosra az az előny is hárul, hogy követeléseit nem neki kell behajtani, amikor is megrendelője fizetési halasztást óh íjtó kívánságának nehezen mondhat ellent és igy az esetleg két-liárom hónapra kontemplált munkahitelből, legalább részben hat-nyolc hónapos hitelek szármáznak, elvonván a kisiparos üzemi tőkéjét. A hitelszövetkezet ■ vezetőjének lenne természetesen feladata, hogy a kisiparosokat ellenőrizze, hogy az engedményezett könyvköveteléseire kapott hitelt -te személyi, hanem üzemi hitelként használja fel és azon nyersanyagot vagy árut vásároljon. Ez legkönnyebben agy lenne elérhető, mint az a magyarországi központi hitelszövetkezetnél van, hogy a szövetkezet egyben gondoskodnék, legalább az ipar bizonyos ágaiban, a nyersanyag és áru beszerzéséről is. En nek az a további előnye lenne, hogy a nyersanyag és áru beszerzése nagyban és készpénzzel történhetnék, amely eljárásnak előnyei közismertek. Természetesen egy ilyen szövetkezet alapításának törvényhozási kellékei is lennének. Részben a szövetkezet működésének megkönnyítésére tetemes adókedvezmény, bélyegmentesség stb., másrészt oly törvényes intézkedések, amelyek az iparosok könyvköveteiéseire bizonyos előjogokat biztosítanának a szövetkezetnek. Kétségtelen, hogy egy ilyen nagyarányú szövetkezetei, amely a kellő tökével rendelkezik, csak a nagybankok részvételével lehet alakítani, miután azonban az alacsony haszonra dolgozó szövetkezet alapítása az elérhető kevés haszonnál fogva nem lukrativ üzlet a nagy pénzintézeteknek, az áltómnak kell gondoskodnia arról, hogy a bankok ked vet kapjanak* egy ilyen szövetkezet alakítására. Ez pedig csak úgy történhetnék, ha az állam közvetlenül vagy a Narodna Banka utján igen olcsó kamatozású vagy teljesen kamatmentes meg határozott összegű tőkével járulna a szövetkezet alapításához. Tekintettel azonban zilált politikai vi szonyainkra, nem valószínű, hogy a partementnek hamarosan ideje lenne ily kérdéssel foglalkozni. Ezért véleményünk szerint az állam helyett a három vajdasági tartományt kellene ennek az eszmének megnyerni. Mind a három tartománynak, különösen a bácskainak, sok milliós betétjei vannak egyes bankoknál. Ezeket az alapokat, vagy azoknak legalább egy részét kellene erre a közhasznú célra mozgósítani. A bácskai tartomány amúgy is saját takarékpénztárat akar felállítani tökéiből, amely hivatva lenne olcsó jelzálog hitelek nyújtására. A tartományi bank célja tehát ugyanaz, amit az állam az olcsó földműves hitelek nyújtása utján már megoldott és amivel bankjaink is leginkább foglalkoznak. Nem lenne-e helyesebb, ha a tartományok, különösen a legtőkeerősebb bácskai tartomány a teljesen elhanyagolt és az állam részéről is mostoha gyermekként kezelt vajdasági kis- és középipar segítségére sietne? Hiszen végeredményben nemcsak a földműves, hanem a kis- és középipar is adóalany és bármennyire is agrárország vagyunk, a gazdasági politikának nem szabad a legteljesebb egyoldalúságban szenvednie. A vajdasági tartományoknak közre kell miiködniök az ipari hitel megszervezésében. Ez közérdek és a tartományok érdeke is. Gyöngyösi Dezső Komlóiéimelók tízparancsolata A földművelésügyi minisztérium tájékoztató felvilágosításokkal látta e! a komlótermelőket A földművelésügyi minisztérium' röpcédulákat készíttetett, amelyeket a komlótermő vidékeken fog nagy mennyiségben szétosztani a komlótermelők gyakorlati utbaigazitása céljából. A röpcédulán a földművelésügyi minisztérium felhívja a komlótermelők figyelmét arra, hogy nagy és nehéz munkájuk csak akkot lehet sikeres, ha a komlószedésnél, szárításnál és a komló csomagolásánál szakszerűen járnak el, Jugoszlávia éghajlati viszonyai ugyan kedveznek jóminőségü komió termelésének, de számos esetben a termelt komló sokat szenved a szedésnél való járatlanság, rosszul \és nem szakszerűen történő szárítás és helytelen csomagolás következtében, miáltal a komló értéke lényegesen kisebb lesz. A rosszul kezelt komló hamarosan elveszti a világpiacon való keresettségét. A földművelésügyi minisztérium a következő tanácsokkal látja el a komlótermclöket: 1. A komlót csak akkor szabad leszedni, ha az teljesen érett. Ha a komlószedés nem történhet egyidőben, akkor tanácsos a szedést valamivel korábban elkezdeni, mint később, amikor a komló esetleg már túlérett. 2. A komlószedésnél nagy gondot kell arra fordítani, hogy a szedők mindenegyes terméstobozt legalább egy fél, de lehetőleg egy egész centiméteres szárral válasszák le. Szár nélküli vagy egész fürtökben levelekkel kevert terméstobozok kevésbé értékessé teszik a komlót. 3. A szedés idejében a leszedett komlót a komlókertekben legfeljebb 2—4 óra hosszat szabad zsákokban tartani. A lehetőség szerint a leszedett komlót mielőbb szárítás végett a padlásra kell felvinni és ott hat-tiz centiméteres rétegekben szétteríteni. 4. A termelőknek nem lehet eléggé melegen ajánlani, hogy a komlót szortírozzák, vagyis a hosszú, a vastag és a vöröses terméstobozokat egymástól el kell különíteni. 5. A szárításnál arra kell ügyelni, hogy a legalsó szita alatti melegség ne haladja meg a 40 Celsiusrfokot, A komlót négy-öt óra hosszat meleg és száraz levegőáramlatban keil szárítani. Ha a komlót természetes hőfokon árnyékban és nádgyékényeken szárítják, akkor a felhordott rétegnek semmiesetre sem szabad három centiméternél vastagabbnak lenni. 6. A szárított komlót kis rakásokban kell kihűlni hagyni, különben könnyen elaprózódik. 7. Ha a komló kihűlt és magába szívta a levegő nedvességét, akkor már nagyobb rakásokba lehet összegyűjteni, de ilyen esetekben naponta kétszer, reggel és este át kell lapátolni. Jól megszáritott komlót már nyolc nap mulva zsákolni lehet. Emellett arra kell ügyelni, hogy a komló a rakásokban vagy a zsákokban fel ne melegedjék. Ha ez bekövetkezik, akkor ez azt jelenti, hogy a komló nem volt jól szárítva és ezesetben újra szárítani keli. Ilyen komló elveszti színét, vörösessé lesz és sokkal kisebb értékű. 8. A szárításhoz használt helyiségeknek sötéteknek, szellőseknek, szárazuknak és feltétlenül tisztáknak keli lenniök. 9. A komlóeladásnál óvatosan, szoljául és korrektül kell eljárni. A komlóhoz semmilyen más anyagot nem sza had hozzátehni, ami igen gyakran elő' fordul. A termelők csak ismerős kereskedőknek adják el komlójukat. Ilyen módon kezelt komlóért a termelő a világpiaci árat kérheti, amely árat előzetesen tudassa a komlótermelők szövet ségével. 10. Minden termelő azon legyen, hogy szakszerű kezelés, korrekt üzleti elvek révén a jugoszláv komló a világpiacon népszerűvé válhasson. Iskolai beiratások élőt' harisnyát és kötött mellényt jól és olcsón beszerezhet a „HarisnyakiráB *-nál: Klein Jenő üzleteiben 76« 1_____Novi«ad,V.-Beékerek és Senía Ausztria uj kölcsönt kér a Népszövetségtől Az uj külföldi kölesön feltételei: a csatlakozási propaganda megszüntetése és a házbérek felemelése Bécsiből jelentik: A Népszövetség szeptemberi közgyűlésén Ausztria delegátusai elő fogják terjeszteni a bécsi kormány kérését egy újabb külföldi kölcsön engedélyezése érdekében. Angliai amely nemrégiben még tudni sem akart arról, hogy Ausztria újabb kölcsönt vegyen^ fel a külföldi pénzpiacon és Norman kormányzó, a Bank of England diktátora nyíltan ki is jelentette, hogy ha Ausztriának pénzre van szüksége, forduljon saját polgáraihoz megváltoztatta álláspontját tekintettel arra, hogy a Seipe!-kormány pozíciójának erősbiése a szocialistákkal és kommunistákkal szemben, egész Európa érdeke. A Népszövetség tehát engedélyezni fogja az újabb kölcsönt és az angol pénzpiac hajlandó a szükséges összeg folyósítására. Az osztrák kormánynak azonban — ezt kívánják Franciaország Olaszország és a kisantaut államia, a melyeknek szintén beleszólási joguk van — kötelezni kell magát a Németországhoz való csatlakozás propagandájának megszüntetésére. A nyugati állattok kapitalistái a kölcsön folyósítása ellenében egy másik feltételt is támasztanak. Ezt kívánják, hogy az osztrák kormány szüntesse meg a lakóvédelmi intézkedéseket és ne emelejn korlátokat a lakbérek felemelése elé. Közgazdaságilag ugyanis a jelenlegi helyzetet, a házak elértéktelenedését igen károsnak minősitik. Az osztrák kormány hajlandó lenne ennek a követelésnek teljesítésére annál is inkább, mivel a kormánypártok a választások előtt Ígértet tettek a háztulajdonosoknak erre vonatkozólag, a szociáldemokraták azSTiban nem akarják megengedni a jelenlegi törvények megmászását és azért az uj osztrák kölcsön kérdése még igen problematikus. Az idei bortermés jó közepes lesz A jugoszláv borpiacon a nyári hónapokban meglehetős i]agy üzlettelenség uralkodott, de a termésjelentések szerint az őszi hónapokban meglehetősen erős üzleti életre van kilátás. A jugoszláv borüzleteket ebben az esztendőben nagy konkurrencia fenyegeti, különösen a magyar és a bolgár borpiac részéről. Magyarországon az idén 3 millió hektoliter bortermésre számítanak, amelyből 1 millió hektoliter kerülhet kivitelre. Az osztrák kereskedők az idén igen nagy érdeklődést tanúsítanak a-bulgáriai termés iránt és az idén először fog a bolgár bor az európai borpiacon megjelenni. A bolgár borgazdaság hosszabb lejáratú borüzletekre még nincsen berendezve, mert a pincefelszereléseik még annyira primitívek, hogy a borok tartósságát a bolgár borpiac még egyáltalán nem tudja garantálni. A nyár folyamán bécsi cégek Bulgáriában számos présházat állítottak fel és minden előkészületet megtettek arra, hogy a bolgár mustot ciszternákban Bécsbe szállíthassák. Ami a jugoszláv bortermést illeti, előreláthatóan jó középmennyiségre van kilátás és az idei bor minőségre kitűnő lesz. A jugoszláv borárak a nyári szezonban a következőképen alakultak: Vrsacon a bor ára 4.24 és 4 dinár. Valószínű, hogy a cefre ára általában olcsóbb lesz és 2,25 dinárba fog kerülni. Üres hordó és pince az idén lesz bőven, bár a vrsacj pincékben még mindig van 40.000 hektoliter óbor. A dalmát borok teljesen ki vannak árusítva és exportra nincsen már semmi sem. Vrsacon a szárazság sokat rontott az üzleti kilátásokon, bár az utóbbi időben az egy-két napos esőzés igen sokat javított a rosszul induló termésen. Ha az időváltozások nem rontanak a terméskilátásokon, akkor a jugoszláv borpiac az idén is szép üzleti eredményeket fog elérni.
