Bácsmegyei Napló, 1927. augusztus (28. évfolyam, 212-242. szám)

1927-08-21 / 232. szám

Off­aztán nagyon örült, mert tuda, hogy annál hamarabb készen lesz az aiagut. Sok-sok nap múlt így eh Most már ritkái,ban látta Pista bácsit, mert az messze dolgozott, benn a hegyben. És ha talál­koztak, Jancsi csodálkozva kérdezte: — Miért vagy olyan kormos és fáradt, Pista bácsi? — És a bácsi elmondta, hogy milyen nehéz ott benn dolgozni a sötét lyukban, hogy milyen meleg van ott és milyen rossz a levegő. És hogy még nagyon sokáig tart, amíg összetalálkoznak az idegen alagutépitőkkel, akik a másik oldalról fúrják a hegyet. — És ha nem találkoztok össze? — kérdezte Jancsi. — Ilyet ne beszélj Jancsika, mert az nagyon nagy baj lenne, akkor hiába dolgoztunk volna annyit, tán meg is halnék bánatomban. És Jancsi is segített követ hordani, vitte a munkások szer­számait, persze nem sokat birt el. Szeretett volna többet is se­gíteni és nagyon busult, hogy nem dolgozhatik ő is velük. És a munkások dolgoztak szorgalmasan, lámpás volt az ( .. ’ , 441 Hol a zö dséges kofa? REJTETTKÉP — A vonat az olyan fekete vaskocsi, nem is egy, hanem sok vaskocsi egymásután és sínen jár, — te még nem láttál olyat, fiacskám? — Nem. — Jancsi még olyat nem látott, csak képen, de most már eszébe jutott, hogy képen látta a vonatot. Jancsika végre megértette, hogy átfúrja* a hegyet és hogjr_ át lehet majd menni a másik oldalára. Most már szólni se tudott örömében. Nem tudta, hogy köszönje meg a bácsi­nak a ó hirt, hát csak ránézett a nagy kék szemével, aztná fu­tott a nagymamához. A nagymama is nagyon megörült a hirnek és sokat me­sélt Jancsinak a vonatról, mert a nagymama már látott vo­natot. — Tudod Jancsikám ide azért nem jött még soha a vo­nat, mert az csak ott tud menni, ahol megcsinálták az útját, itt még nincs útja. Jancsi ezután mindig ott volt a munkások között. A sza­kállas bácsival jó barátságot kötött. Most már azt is tudta, hogy Pista bácsinak hívják és hogy azért jött ide. hogy se­gítsen az alagutat építeni. Most már sok mindent udott Jan­csi. Azt is tudta, hogy hogy ha már eleget méregettek, néze­gettek és már tudni fogják, hol kezdjék a fúrást, akkor elkez­dik fúrni a hegyet. Előbb egy kis lyukat fúrnak, aztán nagyob­bat! mindig nagyobbat és mindig mélyebbet. És azt is tudta, hogy a hegynek a másik oldalán idegen; emberek éppen igy méregetnek, éppen így dolgoznak és azok is elkezdik fúrni a hegyet a másik oldalon. És hogy van egy nagyon kos bácsi, aki megmondja, hol kell fúrni, merre kell fúrni, hogy a két oldalról a két mély lyuk összetalálkozzék. — De hogy lehet kifúrni az a kemény sziklát? — ké1» dezte Jancsi. — Hát bizony, nehéz munka lesz, — mondta Pista bácsi. — Ezzel a szerszámmal, látod ezzel a csákánnyal, ráütünk a kőre és akkor letörik egy darab. Meg aztán robbantunk is. Majd hallasz néha olyan menydörgésformát, akkor robban­tanak. A sziklába fúrnak egy kis lyukat és abba beletesznek valami robbantót. Az olyan, mint a por, de ha meggyujtják, óriásáit durran és leszakít egy nagy darabot a sziklából. Csak ne ijedj meg, ha hallod majd a durranást. És nemsokára csakugyan elkezdődött a nagy munka és Jancsika sokszor hallott durranást. Még a föld is megreszke­tett, ha robbantották a sziklát. Jancsika eleinte megijedt, de A legutóbbi számunkban közölt rejtvény megfejtése a köve kezö: Kerékpár. líj vesen megfejtették: Király Gabi és Margit, Szebellédy István, Vurga Károly. Margaretheu Ilonka és Imre. Balázs Piri Ernő. Esltenázy Baba, Czobor Erzsiké és Esztike. Kolos Gyurka. Juhááz Anti, Kúrái Fái. Eisclier Bandi. Berky Ilike, Szőke Karcsi. Wesz Boriska, Kcmlós Csöpni. Arnold Laci, Deutscli Magda, Szegő Juci, Peliikán Janika, Németh Antal, Pioker Feri és Zoli. A jutalmat Tripo'szki Bözsi nyerte. (Küldje be pontos Ci­liiét a Mabostortához.) ÜZENETEK: Pioker Peri és Zoli. Na látjátok, Morgó Mackó bácsi gon­­do't lírátok is és küldött egy hosszú levelet nektek. Mészáros Annusba. Írd meg végig és akkor majd elolvasom. Kollád 1st­­v. n. A rejtvényed nem sikerült. Ha azt akarjuk jelezni, hogy a ha; áll. nem oly formában kell megrajzolni, mint ahogy nieg­­rajzodad. P. 1. Csak te'jes névaláírással eHáíott levelekre vá­laszol a Habostor-a. Haberietd Ica. Drága Ica. kívánságod már is teljesült, a keresztsoros rejtvényed közöljük. Csak küldj máskor is, a szorgalmas kislányokat szereti a Balázs bácsi. V/clsz Boriska. Ma nem kaptál választ kis lányom, va­lószínűleg azér történt, hogy nem kaptuk meg a leveled. Na­gyon örülök, hogy jó! érzed magad a a kanizsai strandon. Szőke Karcsi. A rejtvényt nem kell kivágni az újságból. Csak a megfejtést kell beküldeni. Berki Iliiké. Reád is sor kerül, csak légy tiire'emmol. Heuser István. Örülök, hogy tetszik neked is a Habostorta. A jövőben még szebb meséket fogunk közölni. ap* . . K is 1 1 15 .................. Scsa O ■if »*0 SWS »Hl .........„ " .... ■■■ Ki !>'» E U -aá « lb- S! ^« 9 Vu K3 R ß R K R R A B^CSMESYEl NAPlft vasárnapi Imygnmellőklete tsuua.ica, 1927. augusztus 21. 34 OSTgRXA C.YERM EKEKNEK I J&3£ ESW4 íöföS%< Morgó Mackó nyaralása A nemzet es ur levele a Habostorta kis olvasóihoz. Másolta: KffBÁN ENDRE Mordizomadta! Gyüj, akarom mondani: tyii, de meleg van! Olyan nagy a forróság, hogy ehhez hasonlóra még a legöregebb medvék Se emlékeznek. Itt van például az öreg Barlangosi Jeremiás, a ki olyan vén, hogy a hamut már csak mamiinak mondja és a ki már akkor telepedett meg itten barlangjába, amikor a kö­rülötte elterülő őserdőből a legelső pár fát ültette el Szent Péter apostol. Szent Péter pedig azért ültette itt a fákat, mert fgy szép napon erre járt vándorlásában Jézus Kriszus és mi­­ior a sok járásban elfáradt, árnyékot keresett, ahol megpi­­ienjen és nem találván, igy szólt Szent Péter apostolhoz: 448 433

Next

/
Thumbnails
Contents