Bácsmegyei Napló, 1927. augusztus (28. évfolyam, 212-242. szám)
1927-08-21 / 232. szám
lUTJ. augusztus 21 4. oldal BÄCSMEGYEI naflö Leuiné felesége kijelenti, hogy az ura nem gyáua □rouhin meg akarta uerni Leuint Megnyitották Genfben a kisebbségek kongresszusát A kongresszuson Stven delegátus vesz részt Géniből jelentik: Az európai kisebbségek kongresszusát szombaton Géniben megnyitották. A kongresszuson ötven delegátus vesz részt, akik közül számos magyar van Erdélyből, Szlovenszkóbó! és Jugoszláviából. A kisebbségi iroda főtitkára, Ammende Ewald a kongresszus céljairól és programjáról igy nyilatkozott a sajtó képviselői előtt: — A tanácskozások főprogrampontja az a kérdés, hogy az európai békét a nemzeti türelmetlenség milyen mértékben veszélyezteti. A kongresszus tehát ezúttal nemcsak a nemzeti kisebbségek érdekeivel fog foglalkozni, mint eddig, .hanem azzal a fontos problémával is, hogy a nemzeti türelmetlenség menynyire megmérgezi a népek közötti jóviszonyt. A kongresszus napirendjének másik fontos pontja a nemzeti kisebbségek együttműködése az egyes államokon belül és nemzetközileg. Meg akarjuk valósítani azt, hogy a különböző nemzeti kisebbségek delegátusai ezentúl ’nemcsak a kisebbségi kongresszus keretén bőiül, i hanem a többi nemzetközi testületekben is, mint például a Népszövetségi Ligák Uniója, vagy az Interparlamentáris Unió, támogassák egymást és szolidárisán járjanak el. A lengyelországi szláv kisebbségek részvételéről Ammende ezeket mondotta: — A lengyelországi ukránok, fehéroroszok és litvánok azt a követelést tá■ masztották, hogy a kongresszusok fog• lalkozzanak a népek önrendelkezési jogának kérdésével is. A kongresszus ezt a követelést, amely magában foglalja a határok megváltoztatásának problémáját is, nem teljesíthette, mire a lengyelországi ukránok, fehéroroszok és litvánok a tavalyi kongresszusra nem küldöttek delegátusokat, hanem csupán megfigyelőket. A múlt hónapban Lengyelországban jártam, ahol tárgyaltam az ukrán, fehérorosz és litván kisebbségi vezérekkel és - sikerük1, őket meggyőznöm ••i-Üfevetelésiik teljesithetetlenségéröl. Ennek következtében az idei konferencián már ezek a nemzeti kiseblAhíft’k'IS ^Spviselve lesznek és felvételüket nyomban az első ülésen végre fogjuk hajtani. Párisból jelentik: A Levin és Drouhin affér most mérgesedett el igazán. Drouhin veréssel fenyegette meg Levint, a konok amerikai milliomost, aki inkább hoppon maradt és átengedi a visszarepiilés elsőségét a németeknek, — akik újra készülnek az óceáni útra ,— semhogy Drouhinnal kelljen nekivágnia az óceánnak. A tíácsmegyei Napló párisi munkatársa felkereste Levint, hogy nyilatkozatot leérjen tőle jövő terveiről. Csengetésünkre Levinné szobalánya nyitotta ki az ajtót, az előszobában foglaltunk helyet, ahol rövid várakozás után megjelent a milliomos pilóta felesége is. — Az uram nem fogadhat — jelentette ki a filigrán szép asszony — az újságok már úgy felbosszantották, hogy elhatározta: nem ád több interjút egy lapnak se! — Csak egyetlen kérdés nagyságos asszony — kérleltük — mért huzzahalasztja a repülést Levin ur? Talán fél útra kelni? — Nem felelhetek — mondotta Levinné — az uram megtiltotta. De azért ne higyje, hogy gyávaságból nem mer visz-A szuboticai rendőrség szombat délelőtt letartóztatta Krmpotics János moravicai kisgazdát, a horvát parasztpárt szentai és topolai járási képviselőjelöltjét. Krmpotics János szombaton Szuboticán tartózkodott és a délelőtti órákban megjelent a városház előtti téren, ahol ismerőseivel és más emberekkel beszédbe elegyedett. Politikáról folyt a szó és Krmpoticsot körülvették a föWmivesemberek és vitatkozni kezdtek vele. -Nesyed óráig<-beszélhetett igy Krmpotics, János, amikor megjelent a, helyszínen egy detektív és egy rendőr akik "felszólították? ‘Krmpoticsot, hogy kőrössé őket a rendőrségre. 1 Krmpotics tiltakozott letartóztatása szarepftlni! Az uram nem ismeri a félelmet! A diskurzusnak vége szakadt. Ezután Drouhint kerestük fel. A pilóta már sokkal beszédesebb és készséggel válaszol kérdéseinkre: — Érthetetlen előttem Levin tir viselkedése — mondotta Drouhin — nem tudom ennek más' magyarázatát adni, minthogy Hymódon akar tőlem megszabadulni. Arra ugyan várhat A szerződésünket nem fogom megszegni. Akár repülünk, akár nem, mindenképen Levin ur fog fizetni! — és ökölbeszorultak a kezei. — Én miatta utasítottam vissza Farmanék kitűnő ajánlatát, most két repülés között a pad alá estem — és fanyar kedélyességgel az asztalra csap. — Mit szól a németekhez, akik újra útra akarnak kelni, még majd megelőzik. — Sok szerencsét kívánok nekik tiszta szivemből! — mondja Drouhin, aki a többi franciával ellentétben nem haragszik a németekre. Minden haragját az amerikaiak részére tartogatja. ' (t. i.) ellen és a letartóztatási parancs felmutatását követelte majd amikor a rendőr kijelentette, hogy nem letartóztatásról, hanem csak elővezetésről van szó, a rendőr kíséretében felment a városházára. Krmpotics Jánost tizenegy órakor az ügyeletes, szobában helyezték el és tizenkét órakor vezették Cankovies Miodrág rendőrkapitány elé, aki a képviselőjelöltet kihallgatta. Dr. Perez Ká.roly és dr. Dolyanin István ügyvédek interveniáltak Krmpotics érdekében, de eredőiényíelemH. ■; í { • r, yt Canliovics, Miodrág rendőrkapitány egy óráig hallgatta lei- Krmpoíicsot és egy-’óf'áfcbi' kihirdette előtte a letartóztatási végzést A letartóztatásról a rendőrség minden felvilágosítást megtagadott. Hir szerint államellenes izgatás gyanúja merült fel a képviselőjelölt eilen. Krmpoticsot a rendőrségről átszállították az ügyészség fogházába. A vizsgálóbíró vasárnap délelőtt fogja megkezdeni a letartóztatott Radics-párti képviselőjelölt kihallgatását. Összeállították Franciaország népszövetségi delegációját Párisból jelentik: A minisztertanács szombaton döntött a népszövetségi tanács szeptemberi ülésszakára kiküldendö francia delegáció összetétele ügyében. A népszövetségi delegációt ezúttal is Brland vezeti, és tagjai is a régiek maradnak: Loucheur és Paul Boncourt. A néhány nappal ezelőtt lemondott Henry de Jouvenel helyébe egyelőre még nem neveztek ki uj delegátust. A minisztertanács ülése után Painlevé hadügyminiszter az újságírók előtt részletesen nyilatkozott a rajnai megszálló csapatok létszámának csökkentése ügyében az angol kormánnyal folyamatban tevő tárgyalásokról, amelyek Painlevé szerint még nem értek véget. A megszálló csapatok létszáma a három szövetséges hatalom között jelenleg a következőkép oszlik meg: 76.569 francia, 7312 angol és 6351 belga katona van a Rajnavidéken. Ez a létszám jelentékenyen kisebb, mint volt az 1925 novemberi létszám. Painlevé végül annak a reménynek adott kifejezést, hogy a Londonnal folyó tárgyalások rövidesen kedvező eredménnyel végződnek. Mint Berlin bő! jelentik, a Berliner Tagblatt párisi tudósítója azt iria, hogy a francia hadügyminisztérium osztályfőnökétől kapott információ szerint már megtörtént a döntés a raimd - megs^álip . csapatok létszámának csökkentésére vonatkozótag, de részleteket addig nem közölhet a ■nyilvánossággal, amig a csapatok vtezszavonásénak pontos tervét nem állapították meg. Letartóztatták Krmpotics Jánost, a Radics-párt szentai és topolai jelöltjét Hir szerint államellenes izgatással gyanúsítják a képviselőjelöltet Idegenbe tévedt csillagok... Itta'. Kristály ituái Szín: földszakadás az Aranka-csatorna partjában. A szakadás oldalába egy barlangot ásott Dusán: az élet számüzöttje, kinek egyetlen társa — egy hatalmasan fejlett sertés. (Mondják: hogy Dusán egy katapácsísal — egyetlen, ütéssel megölte hűtlen menyasszonyát és annak vőlegényét az eljegyzési ünnepségen. Ezelőtt 30 évvel. Dé Dusánt nem lehetett megbüntetni — mert megháborodott: harminc éve nem beszél — csak a sertésekkel — akiket megtanít barlangja őrzésére. Rettenetes ötlet... félelmetes őrök...) Dusán a bárlangja előtt ül; mellette a sertés figyel a délutánba :.. végtelen a csend — de élő ... előtte folyik a viz — az örök változás: az idő — amely mindig újra jön a cseppekben... fölötte tükröződik a végtelen ég: a kifejezhetetlen tér — amelyben Dusán barlangja olyan csodálatos életet takar, hogy a vég-telen tér távolságai semmivé törpülnek-el... a csatornán túl a mező színei; az élet mély zengésű himnusza világol föl... mögötte a falu: mindennapi tragédiáival,— a kenyérért. És itt: ebben a történésben Dusán forgatja az idő kerekét... ' tgr A sugarak áthallanak a szivembe: élek... Ó, sok, sok ez a szépség — ez a kin... Ez a délután? ... Jaj: nem tudom megmérni, lemérni! — megmenteni... pedig: érzem — hídtól idáig szavaimban benne volt, mint a vízben az ég tükröződése... de hol van, hová lett az: akit meg kellene áöitani — hogy feleljen!... * Így találkozott a nézésem a Dusán tekintetével. * Én: a pillantásod... 6, de messze, messze vagy... az a mélység, az a fekete ott — az hogyan került oda a tiszta vizek aljába?... Dusán: néz... halott nézésével... de ni: a fekete kapu megingott egy pillanatnyi résen át megvonaglott Dusán arca... egy szavam valahol berepült az ablakán ... érzett. Én: a szavaimat küldöm át neked. Nem tudom: én is sokat szenvedek... s néha-néha kapok egy-egy szót, amit szeretek odaadni egy-egy pillanatban: valakinek: Odaadni és örülni, hogy odaadtam ... Ó, olyan jó ez! Dusán! — miért dobtad el magadtól a szókat... Dusán: nagyon elnéz innen... a fekete kapu felett vad, mély, soha nem látott örvényes vizek zuhognak zölden. Én: mondj egy szót Dusán! Jó a szóédes. messzi jóság üzenete ... próbáld meg! Nehéz?... nagyon fájt, hogy megcsaltak?... Látod: nekem most fáj a te lecsukott szád... A hídról jöttem, látod: onnan... ott a viz felett mikor megállottám — lenéztem és mélyen lent valaki állott és rám nézett, de nem szólt... olyan fájó ez... sokáig állottam ott, emlékezni akartam, mint valami régi szóra... és megtaláltam: én néztem igy valamikor a vizekbe, ilyen csodálkozón— és ekkor valamit megértettem — hogy többé nem leszek az, aki voltam... érted?... soha többé nem leszek az: aki voltam... Ha érted, amit mondtam — ints nekem! — próbáld meg! Hátha megr könnyebbiüsz? ... Úgy sajnáBak! És te?... neked nines semmi szavad az én számomra? Olyan messze lennél tétem? Én olyan közel éreztek magamhoz. Nekem jÖ, bogy beszélhetek most veted. Én: tudod Dusán, akkor: aki voltam — igen, hallgasd csak — néha rám néz igy a messzi vizekből és érzem: hogy szeretjük egymást nagyon.,, és úgy fáj hogy mégis elválaszt bennünket egymástól valami.., ö: nem érti meg a kérdéseimet... az előbb is mondtam: te nagyon szeretted őt! — és jaj, nekem nem az, ami neked volt, mondd: hogyan lehet ez? És ő ott lentről olyan szomorúan nézett fel, mintha könnyezett volna mély fekete könnyekkel és 'én e könnyekben felismertem a régi szókat... tudod: amik olyan jók voltak ... amiket én mondtam és nekem mondott ő — akit úgy szerettem ... s amik most* olyan érthetetlenek ... Dusán: hörgött... mint mikor sziklákat hasogat a hegyek romboló-épitő zivatara ... , A sertés: rám nyitotta a száját, lihegett — meg akart ölni; érezte — hogy Dusán elszalad tőle. Dusán: intett neki — hogy várjon... és ó, milyen öröm! — ez az intés már nem volt halott! — élet volt benne: könnyűség ... mint mikor egy gondolat kinyitja szárnyát, hogy repüljön — hogy induljon A sertés: megfeszített izmokkal figyelt készen. Én: igen, most már tudom: a tegnapok már nem a miénkek... a srmogatások reszketését, a szavak édes melegét még lent, messze valahol meg lehet sejteni — de ugyanígy megtenni, mint tegnap: nem netn lehet többéi ó: minden csak egyszer van!! Szegény Dusán te csalódtál — mtat ahogy éa; berniem is csalódott az a másik ott: a tiszta vizek alján — Te a hoteapfól féltél — aki nem neked ígérkezett úgy, ahogy ma láttad... És Öltől — megállítottad az időt... és ó, nágyon magadra maradtál szegény Dwsán... bizony csodálatos: te nem idegen életeket öltél meg — hanem őbennük a magadét! Ne haragudj — éti nem bántani akarlak — de a te éteted nekem fáj: és bennem! Dusán: felállott és iszonyút nyújtózkodott ... igy csak három lépésnyire volt tőlem ... A sertés: boldogan, elégülten röfögött. Én: nem félek! Soha sem féltem. Erős a karom is, de erősebb vagyok — mint látod... hát gyere! — üsd meg ezt á mosolyt itt az arcomon, ha van bátorságod! ... ebben a mosolyban én is benne vagyok... de több, mint ami: én vagyok! Érted-e most, hogy mit tettét? Te is benne vagy á mosolyban!!... Dusán: az arcába csapott a két hatalmas öklével... igy üthetett a kalapácscsal akkor... és letérdelt és rettenetes hörgő sírással sirt — és: 6, nem volt könnye Én: Dusán, Dusán — kiáltottam mély fájásokkal, amelyekkel megindult a könnyem s idön-téren át hozzáölelt egy szó, amit a könnyeim hoztak a kezdet kezdetétől és mondtam úgy, hogy Dusán is megértette Dusán! — szegény, szegény testvérem!!... Dusán felnézett rám ... mély csodálkozás fénylett a szemében, a zöld vizek forgatagosan zúdultak le a fekete kapu felől, amely nehezen, súlyosan, domborun kezdett nyilni — mint az első gondolat az űrben — s a homlok boltozata alatt: az Isten templomának két mécsesében — Dusán szemeiben két csepp könny csillant fő — akik eddig idegenbe tévedt csillagok voltak... Testvérem! — sóhajtott fel Dusán az égre«,.. * Az ég csodálatosan csillogott ezen a délután... Pádéi, 1927 jufius 29. Mos? — próbáld meg, mondd d a «Sasodat nekem! Dusán? agyéi, nézw.-M wkwfc mtndfe a mában élsz, rettente hatott mozdulatlanságban... ó, AsaSaßr. SSSbéte ssn tennéd, amit tettél—
