Bácsmegyei Napló, 1927. augusztus (28. évfolyam, 212-242. szám)
1927-08-14 / 225. szám
1927. augusztus 14. 2l. oldal BÁCSMEGYEI NAPLÓ Harmadik kintorna-pályázatunk eredménye Harmadik Kintorna-pályázatunkra ezen a héten ismét sok száz pályamunka érkezett. Az e heti pályázók kissé szabadon csinálták meg vicceiket, anélkül, hogy túlságosan ragaszkodtak volna a képekhez. Az aránylag legsikerültebb pályázatok a következők: — ön asszonyom meg tudja enni ezt a vacsorát? én nem bírom! — Nekem muszáj, mert én vagyok a háziasszony. (Beküldte Dörfer Pál Szombor.) ' * Az ur: Tegnap találkoztam a kedves férjével, de nem látott meg. A hölgy: (Szórakozottan.) Igen. igen... mondta nekem. (Beküldte Bob, Padina.) * Feleség: Ebből végy! Ezt magam készítettem. Féri: Mindjárt gondoltam — mert felismertem a hajszálat benne. (Beküldte r. u. Szubotica.) » * — Adjon tanácsot doktor ur, mit csináljak? A férjem éjszaka folyton beszél álmában. t — Hagyja egyszer napközben is szóhoz jutni! , (Beküldte V. F. Senta.) Felség: Amikor jegyesed voltam, esküdöztél, hogy nincs még egy olyan nö mint én vagyok. Férj: Sajnos, most is ezen a nézeten vagyok. (Beküldte Gizi és Viki St. Becsei.) # A házaspár betér a vendéglőbe ebédelni. Az asszony halat, a férfi rostélyost eszik. Az asszony szellemesnek akar látszani és ezekkel a szavakkal hívja a borfiut! Pincér a hal úszni akar! Erre a férj le akarja főzni élete párját és igy szól: — Pincér, a marha inni akar! (Beküldte Deutsch László Becskerek) * — Drágám rosszul kezeled az evőeszközöket. — Neked fáj ez, vagy a csirkének? Beküldte Turcer Dezső Szubotica.) — Kohnné: Na csakhogy már bejöttél az erkélyről, Adolfkám. Nem értem, miért vagy te mindig az erkélyen, ha én énekelek. Talán nem szépen énekelek? — Kohn: Gyönyörűen énekelsz Zálikám. Én csak azért megyek ki az erkélyre, nehogy a szomszédok azt gondolják, hogy verlek. (Beküldte Györfi László Szombor.) Feleség: A napirenden levő családi perpatvar után a következő kérdést intézi férjéhez: — Most már igazán szeretném tudni, hogy te egyáltalában miért nősültél meg? Férj: Ugyan ne fecsegj, ha én a pénzt nélküled kaphattam volna meg, nékem is sokkal kedvesebb lett volna. (Beküldte »Módni néni« Becskerek.) Egy gazdag pénzember estélyt ad. Egy tulmerészen dekoltált hölgy panaszkodik szomszédjának, hogy nagyon fáj a feje, ideges, lázas... — Nagyságos Asszonyom — tanácsolja a férfi — ha ilyen beteg, menjen szé'pen haza, vegyen magára valamit és feküdjön le. (Beküldte Kalmusz Lajos Becskerek) A féri: Te Záli, azt mondják, hogy a jövendőbeli vönk kiváló szónok. A feleség: Csak bizd rám. Majd én leszoktatom. (Beküldte Brczovski Pál Noviszad) — Az első férjemnek százszor több esze volt, mint neked! — Az nem igaz. ö épugy elvett téged felségül, mint én. (Beküldte Bálizs József Feketics.) — A történet folytatását majd csak a feketekávénál fogom elmesélni. — A hal és a majonéz mellett nem lehet? — Nem, mert itt mind a két kezem el van foglalva. (Beküldte Krämer József Becskerek.) — Csinált már rossz diagnózist, doktor ur? — Igen. Egyszer közönséges rosszullétet állapítottam meg, pedig a beteg elég gazdag volt ahhoz, hogy vakbélgyulladása legyen. (Beküldte S. Ferenc Szubotica.) * — Amint hallom kedves barátom, újra megnősült. Kit vett el ha szabad tudnom? — A volt .feleségem nővérét. — A volt felesége nővérét? Ez elég különös ötlet. — Különösnek különös, de annál praktikusabb: nincs két anyósom. (Beküldte öreg Becskerek.) * Gavallér: Remélem, Micike, ez az első vacsorája szeparéban! Micike: És remélem, nem az utolsó! . (Beküldte Gombó Lajos Topola.) II. Férj: Ne félj Záli, téged még a cápa gyomra sem venne be. (Beküldte Galambos E. Torzsa.) * Feleség: Móric, már nem szeretsz, pedig minden kérésedet teljesítem. Mi a kívánságod, hadd teljesítem! Férj: Szeretnék vőfély lenni az esküvődön Zálikám! (Beküldte Deutsch László Becskerek.) #• — Milyen a viz, Grün ur? — Nem tudom. — Nem tudja, hát még nem fürdött, pedig egész vizes? — De íürödtem, csak még nem kostoltam meg, hogy milyen a viz. (Beküldte Győrfi László Szombor.) # Felség: Azt hittem, hogy a tenger fogyasztó hatással lesz reád. Férj: Eltaláltad, csak sajnos a zsebemnél kezdte. (Beküldte Kározsyné Jasa-Tomics.) *■ Férj: Napról-napra kevesebb lesz a ruha rajtad. Maholnap már teljesen ruhátlanul fogtok strandolni! Felség: Nem értelek. A télen meg az volt a bajod, hogy nagyon sok ruhát csináltatok. (Beküldte Gombó Lajos Topola.) III. A feleség: Rettenetes, hogy unatkozom itt. A férj: Én nem A feleség: Neked könnyű. Te velem vagy! (Beküldte Berényi Iván Szombor.) #■ — Mond Samu, ha látod az emberek mily boldogan fürödnek, nem kapsz te is kedvet hozzá? — Kapni kapok, de tudok uralkodni magamon. (Beküldte Komor Kikinda.) # — Apuéi édes! az a gazember Grün megakart csókolni. — Na és azért sírsz? — Azért ám! mert, hogy én egy kissé ellenkeztem — ott hagyott anélkül, hogy megcse’.ekcdte volna. (Beküldte r. m. Szubotica.) * A palicsi strandon az asszony panaszkodik: — A Kovácsék Karlsbadba mentek mi meg ittragadtunk! — Hallgass — feleli a férj — ismertem őket. amikor még megelégedtek egy kanál szódabikarbónával. (Beküldte S. Ferenc Szubotica.) Felség: Samukám félek, cápát láttam. az öbölben — Doktor ur milyen gondterhelt az arca. Talán rosszabbul vagyok? — Sőt. Már túl van a krízisen. Inkább attól félek, hogy, hogy fogom az urával tudatni a hirt, hogy már teljesen láztalan. (Beküldte Berényi Iván Szombor.) - * — Hála Isten doktor ur már egész jól érzem magamat, azt hiszem, most jmár mindent kibírok. — Úgy? Akkor barátom megmondhatom, hogy a gyógykezelésért nekem kétezer dinár jár. (Beküldte Komor, Kikinda.) * — Doktor ur, én minden utasítását vakon követtem. * — Igen, kegyed jó páciens, Ha valaki, hát kegyed megérdemli, hogy beteg legyen. (Beküldte Brezovszki Pál, Noviszad.) * Orvos: A sebláz ugyan jelentéktelen, de egy kissebb operáció okvetlen szükséges. Beteg: Nekem, \agy a doktor urnák. Beküldte Fehér Bálint Feketics.) # A beteg: Aztán arra kérném a doktor urat, hogy küldje el a számláját. íJoktor: Nem, nem.nagyságos asszonyom, előbb csak erősödjék meg. (Beküldte Győrfi László Szubotica.) * — Asszonyom a porokat vízben tessék bevenni. — Oh drága doktor ur, hogy mehetnék én a vízbe hisz alig bírom a lábaimat. (Beküldte Bartáky Baby Markisavce) * — Asszonyom, önnek feltétlenül nyugalomra van szüksége. — Tudom, már el is vállaltam egy pénztárosnői állást. (Beküldte S. Ferenc Szubotica.) Orvos: A jelek szerint jobban van. De hogyan értesítsem erről a vejét? (Beküldte B. S. Szcnta.) * Doktor: Igazán-csak erős szervezetének köszönheti ha felépül! Beteg: Igen? Jó, hogy megtudtam. Már épen fizetni akartam doktor urnák. (Beküldte Gizi és Viki St. Becsej.) # Orvos: Már megint nem tartotta be az előírást! Csak magának tulajdonítsa aztán, ha esetleg elpatkol. Páciens: Sose szerénykedjen doktor ur! Magának is lesz benne része! (Beküldte Gombó Lajos Topola.) VI. S Kohn: Az úrral szeretnék beszélni Szolga: Nem lehet kérem,szegény ga. dám tegnap meghalt Kohn: De csak egy percre... (Beküldte Bob, Padina.) * — Samu, te éslz? Azt hittem, hagy meghaltál. — Miből? — Mert tegnap mindenki csak jót mondott rólad. (Beküldte K. L. Staribecsej.) * Csempe: Kedves gyógyszerész ur, adjon nekem valami álomport. Patikus: Van valami oka, hogy nem tud aludni? Csempe: Hogyne, kettő is. Patikus: Kettő? Csempe: Igen, az ikreim. (Beküldte Mojzes Antal Noviszád.) * — Magának abszolút csendre és pihenésre van szüksége. — Milyen szerencse! Az anyósom Palicson nyaral s a felesége megszökött tegnap a szobaurral... (Beküldte Krämer József, Becskerek) * Kohn: No te bitang most megfogtalak, hát mégis csak te jársz ide. Grün: Az istenre kérlek bocsáss meg, de a feleséged azt mondta, hogy nem leszel idehaza. (Beküldte Horváth István Szubotica.) * Orvos: Mielőtt megvizsgálnám kérdeznék valamit: Mit iszik ön? Páciens: Köszönöm a kedvességét doktor ur, kérek egy pohár konyakot! (Beküldte Győrfy László Szombor.) * Kohn meglátogatja Abelest és távozóban kérdi: — Igaz, mit csinál a bátyád, az Icfg? Abeles szomorúan mondja: — ö szegény már hat hónapja maghalt. I — Úgy, — mondja Kohn, — azért MJtom én ötét mostanában oly ritkán. (Beküldte Kalmusz Lajos Becskerek) * — Miért olyan rosszkedvű ma főnök ur? — Ah, tegnap este valamin föbosszankodtam és most azért vagyok dühös, mert nem jut eszembe a bosszúság oka. (Beküldte Gizi és Viki St Becsei.) * Ügyvéd: Hát kérem a pórt végleg az ellenfél nyerte meg! Kliens: Csoda-e, hisz annak nem volt ügyvédje, doktor ur! (Beküldte Gombó Lajos Topola.) * Az e heti pályázók közül Győrfy László Szombor, Kalmusz Lajos Becskerek, Gizi és Viki Stari-Becsej és Gombó Lajos Topola nyertek könyvjutalmat. A nyertesek közöljék pontos címüket a kiadóhivatallal, hogy a könyveket elküldhessük a címükre.
