Bácsmegyei Napló, 1927. augusztus (28. évfolyam, 212-242. szám)
1927-08-14 / 225. szám
1927. augusztus 14 4. oldal BÁCSMEGYEI NAPLÓ A püspöki határozat ellen a főispánhoz vezet küldöttséget a bajmoki plébános Bajmokról jelentik: A hitközségi adó körül furcsa bonyodalom támadt a bajmoki katholikus hitközségben. . Bajmok község képviselőtestülete Hegedűs esperes-plébános kérelmére elhatározta, hogy 1925, 26. és 27. évekre a katholikus hívekre kiveti és beszedi a hitközségi adót. Ezt a határozatot a hitközség képviselőtestülete tudomásul vette, kimondta azonban, hogy a község csak 1927. évre vethetik ki és szedheti be a hitközség adóját. A hitközség és a politikai község határozatait Kókay Károly világi elnök megfelebbezte, kimutatván, hogy a hitközségi adóügykérdést az ügyrend és alapszabályok értelmében nem lehet a politikai községre átruházni. Az egyházi hatóság a felebbezés alapján kimondotta, hogy a hitközségi adót csak a hitközség szervei: az egyháztanács és adókivető bizottság róhatja ki. A püspökség csak az esetben járul hozzá, hogy a hitközség által kivetett adót a község szedje be, ha a világi elnök visszavonja a tartománygyiiléshez benyújtott felebbezését. A püspöki döntést a hitközség képviselőtestületének közgyűlésén ismertették. Richter Mátyás javasolta, hogy a püspökség határozata ellenére is meneszszenek küldöttséget a tartományi főispánhoz, hogy a község határozatát hagyja jóvá és ezzel tegye lehetővé, hogy a hitközségi adót a politikai község vesse ki és szedje be. A képviselőtestület 22 szóval kettő ellenében elfogadta Richter indítványát és a küldöttség vezetésével Hegedűs Lénárd esperes-plébánost bízta meg, aki vállalta is, hogy a püspök döntése ellen protestáló deputációt a főispán elé vezeti. Sikkasztott hogy ajándékot vehessen szerelmesének Három évi börtönre Ítélték a kovacsicai adóhivatalnokot Pancsevóról jelentik: Érdlekes sikkasztási port tárgyalt a pancsevói törvényszék Kosztics-tanácsa. • A pör vádlottja Komán Dusán huszonihétéves kovacsicai állami adóhivatali pénztárnok, aki 1924-ben az adópénztárból kisebb összegekben közel száznyolcvanezer dinárt sikkasztott, aztán Magyarországba szökött. A jugoszláv hatóságok megkeresésére Szegeden 1926-ban letartóztatták és beszállították a pancsevói ügyészségre, ahol már tiz hónapja ül vizsgálati fogságban. A tárgyaláson Komán elmondotta, hogy Szomborból került Kovacsicá/a, ahol az adóhivatalnál a pénztárt vezette és könyvelt is, úgyhogy senki nem ellenőrizte. 1924. év elején pénzzavarba került, kivett a pénztárból 500 dinárt azzal, hogy elsején fizetéséből visszafizeti. A jószándék megvolt benne, elsején azonban sehogysem tudta az 500 dinárt előteremteni, sőt újabb összeget vett M a pénztárból, mert közben újabb adósságokat csinált. A bajt tetőzte, hogy ebben az időben szerelmes lett egy kovacsicai leányba, akinek sűrűn vett ajándékokat — természetesen az állam pénzéből. A leányt később feleségül vette és mivel rájött, hogy manipulációit senki sem ellenőrzi, a pénztárból újabb és újabb összegeket használt föl arra, hogy kényelmes otthont teremtsen. Hogy a hiányt eltüntesse, hamisan vezette a könyveket oly módon, hogy a bevételi tételeket kisebbítette, a kiadási tételeket pedig megnagyobbitotta. Az elsikkasztott összeg ekkor már olyan nagy volt, hogy ő is megijedt és kártyán igyekezett annyit keresni, hogy a hiányt megtéríthesse. De a kártya sem hozott neki szerencsét, egyre vesztett és veszteségeit mindig a pénztárból »fedezte«. Mikor már látta, hogy a manipulációira Tájönnek, megszökött Kovacsicáról és Magyarországba ment. Knyezsevics öranko dr. védő kifejtette, hogy Komán esetében tulajdonképen azokat keltene a vádlottak padjára ültetni, akik bevezették azt a rendszert, hogy egy fiatalember minden ellenőrzés nélkül kezelhet egy olyan pénztárt, melyben milliók fordulnak meg. A bíróság rövid tanácskozás után kihirdette az ítéletet, mely szerint Komán Dusánt bűnösnek találta a többrendbeli hivatali sikkasztás bűntettében és ezért áz enyhítő körülmények figyelembevételével három évi börtönre Ítélte. Az ügyész és a védő felebbezett az ítélet ellen. „A másvilágon egymásé leszünk...“ Egy beogradi joghallgató agyonlőtte szerelmesét, azután önmagára lőtt — Beogradi urigyerekek szerelmi tragédiája Beogradból jelentik: Véres szerelmi tragédia játszódott le csütörtökön Beogradban. A tragédia bővelkedik romantikus részletekben és a fővárosban nagy szenzációt keltett, mert a tragikus végű szerelem szereplői előkelő családok fiatal gyermekei. Milijevics Jovan egyetemi hallgató, Milijevics Dusánnak, az állami monopol igazgatóhelyettesének fia revolverrel agyonlőtte szerelmesét, Ljubiszavljevics Milica tizennyolcéves beogradi urilányt aki meghalt. A fiú ezután maga ellen fordította a fegyvert, de a golyó csak könnyebben sebesitette meg a fiatalembert. Milijevics régóta udvarolt a leánynak, aki szívesen töltötte minden szabad idejét a szimpatikus fiatalember társaságában, A fin feleségül akarta venni a leányt, de szülei ebbe semmikén sem akartak beleegyezni. A fiatalember ekkor elhatározta, hogy öngyilkos lesz. Csütörtökön reggel Milojevics találkozott a leánnyal akivel közölte elhatározását. A leány azt mondotta szerelmesének, hogy inkább ő is meghal, minthogy nélküle éljen. Együtt kimentek Topcsiderbe. ahol kéz a kézben sétáltak egy ideig, majd az erdőben a fiú halántékon lőtte a leányt, azután magára lőtt, de a golyó csak karját sebesitette meg. A dörrenésre odasietett egy munkás aki mindkettőjüket eszméletlen állapotban találta. Értesítette a rendőrséget, a mely megjelent a helyszínen. Az orvos megvizsgálta a sebesülteket és megállapította, hogy a leány már halott. Milojevics később magához tért és elmondotta, hogy közös elhatározásból akartak megválni az élettől. A leánynál és a fiúnál is több levelet találtak, amelyekben elbúcsúztak szüleiktől és tudatták velük, hogy egymás nélkül nem tudnak élni és ha a földön nem, majd a másvilágon egymáséi lesznek. A fiatalembert a kórházba szállították. Az orvosok attól tartanak, hogy a szerencsétlen fiatalember elméje megzavarodott. A rendőrség tovább folytatja a nyomozást és a fiatalember ellen, ha felépül, bűnügyi eljárást indítanak. A leány anyját, aki nem tartózkodott Beogradban táviratilag értesítették a tragédiáról. Újra feloszlattak egy egyháztanácsot A bánáti apostoli adminisztratura feloszlatta a novakanizsai római katholikus egyháztanácsot A novakanizsai római katholikus egyháztanács részéről a következő sorokat kaptuk, amelyet minden változtatás nélkül közlünk: — A bánáti apostoli adminisztratura folyó évi július hó 25-ikén kelt 847/1927. számú leiratával a novakanizsai egyháztanácsot feloszlatta s az egyházközség önkormányzatát a továbbiakig általa kinevezett gondnokságra bízta. — A feloszlatás az alapszabályok 24. §-ára való hivatkozással történt s a 847. sz. leirat szerint az idézett §-sal az egyháztanács azért jutott ellentétbe, mert a plébánosi fizetés megállapításánál nem a belátásos méltányosság vezérelte, hanem célzatos makacsság. — Lássuk tehát, hogy miben nyilvánult az a célzatos makacsság, mely egyháztanácsunkat a lelkészi fizetés megállapításánál vezérelte: Az 1924. évi költségvetés tárgyalása alkalmával a plébános fizetése évi harmincezer dinárban lett megállapítva, melyhez Novakanizsa húszezer dinárral, az obilicsevói egyházközség pedig tízezer dinárral járult hozzá. A megboldogult Halbedel Róbert akkori plébános ezzel a fizetéssel meg is volt elégedve. Halbedel 1925. évi január havában meghalt s utána Wátz Oszkár lett a plébános, ki a megállapított fizetés mellett az állást el is foglalta, de amint az 1925. évi költségvetés tárgyalásra került, fizetésének felemelését kérte. Bár az akkori egyháztanács többsége a fizetésemelés ellen volt, ez mégis sikerült oly módon, hogy a szavazásra feltett kérdés után az egyháztanácsnak időt a gondolkozásra nem engedve, a világi elnök hirtelen, meglepetésszerűen hirdette ki a határozatot, mely szerint a lelkész fizetését harm'.nckilencezer dinár fizetés és százötven métermázsa tűzifára emelte fel. Természetes, hogy ez a fizetésemelés maga után vonta az 1936. évi választásoknál az egész egyháztanács kibuktatását. Az újonnan megválasztott egyháztanácsnak tehát első feladata volt, hogy a szabálytalanul felemelt fizetést ismét az 1924. évben megállapított fizetésre leszállítsa, annál is inkább,. mert az egyházmegyei főhatóság Wátz plébános kinevezése előtt a nála járt küldöttség.nek is kijelentette, hogy ezzel a fizetéssel a mindenkori plébános meg lehet elégedve, de vallon ez a szegény hitközség kévés lesz-e a jövőben is ezt a fizetést megadni? Ennek dacára hiába hozott az egyháztanács 1926. évben ismételten határozatot, hogy csak az 1924. évben megállapított fizetést adja meg a plébánosnak, az egyházmegyei főhatóság most már makacsul ragaszkodott az ötven százalékkal felemelt fizetéshez, és semmikép(pen sem engedett annak dacára, hogy I a megélhetési viszonyok az 1926. évben I már kedvezőbbek voltak, mint 1924. éviben és bár az alapszabályok 20. §. dj pontja szerint a lelkész fizetésének megállapítása az egyháztanács hatáskörébe tartozik. Miután pedig az egyháztanács az 1927. évi költségvetés tárgyalásánál ismét az 1924. évi fizetést hozta javaslatba, az egyházmegyei főhatóság az alapszabályszerűen megválasztott egyháztanácsot egyszerűen feloszlatta s helyette a plébános által javuslutbu hozott gondnokságot nevezett ki. Mindezekből látható, hogy a novakanizsai egyháztanácsot működésében nem vezette célzatos makacsság, hanem csak a kötelesség, melyet megválasztatásának elfogadásával vállalt. Ha működésűnkben tényleg makacsság vezérelt volna, akkor már az 1926. évben sem fizettük volna ki az ötven százalékkal felemelt fizetést. Az egyháztanács feloszlatása és gondnokság kinevezése tehát semmivel sincs indokolva. Nem tette indokolttá az egyháztanács feloszlatását a plébános részére megállapított fizetés csekélysége sem, mert tudomásunk szerint éppen a bánáti adminisztratura területén van egy idősebb esperes-plébános, kinek, úgy tudjuk, nagyobb iskolai végzettsége van, mint a mi plébánosunknak, azért mégis meg van elégedve harminc hold föld haszonélvezetével és tizenkétezer dinár évi fizetéssel. A legidősebb bánáti esperes-plébánosnak pedig szintén csak harmincötezer dinár évi fizetése van, de bizonyára van még több plébánia, ahol a fizetés nem haladja meg a harmincezer dinár évi fizetést, mint amennyit a Novakanizsa— obilicsevói hitközség fizet plébánosának. — Azért irom Novakanizsa—obilicsevói hitközség, mert éppen ez téveszthette meg az egyházmegyei főhatóságot, hogy nincs tisztában az itteni helyzettel. Ugyanis Novakanizsa és Obilicsevó két teljesen összeépült község, melyekben a róm. kath. lakosságnak csak egy temploma van, melyet közösen tartanak fenn, egy parocbiájuk és egy plébánosuk van, az épület fenntartásához közösen járulnak, a plébánost is közösen fizetik olyképpen, hogy az obilicsevói hitközség csak ötven százalékát fizeti annak, amit a novakanizsai hitközség fizet. Obilicsevó tehát nem filiáléja a kanizsai plébániának. mint Banatszki-Arandjelovo, Majdan vagy Rabe, hanem egy bitköz-I ség, mert ott a plébános nem végez sem! miféle külön szolgálatot. Mi nem tudjuk, de sejtjük, hogy plébánosunk éppen ezzel a különleges helyzettel téveszthette meg az egyházmegyei főhatóságot, amennyiben fölterjesztéseiben állandóan csak a novakanizsai hitközség külön ötven százalékos hozzájárulásáról említést nem tesz. Reméljük, hogy egyházmegyei főhatóságunk tudomást fog szerezni ezen cikkről s az ügy megvizsgálásával hamarosan helyre fogja állítani hitközségünkben az ellentéteket. A novakanizsai felfüggesztett egyháztanács. Szószerint leközöltük a novakanizsai feloszlatott egyháztanács levelét. Magához az ügy érdeméhez nem akarunk hozzászólni, csupán annak a véleményünknek adunk kifejezést, hogy az apostoli adminisztratura agresszivitása, amellyel sorra oszlatja fel az egyházi önkormányzatokat, a hívőket mélyen sérti és elkeseríti. Nem jó szolgálatot tesznek az egyháznak azok, akik meg sem kísérelve a békés megegyezést, nyomban a legerősebb fegyverhez, az egyháztanács feloszlatásához nyúlnak. Kinevezték a vrsaci kiszélesített tanács uj tagjait Beogradból jelentik: A belügyminiszter a vrsaci kiszélesített tanács tagjaivá a következőket nevezte ki: Alekszics Száva, Anamier Szvetiszláv, Anamier Szvetozár, Beer Anton, Beer Péter, Beer Ferenc, Jörg Sámuel, Bogies Qyóka, Bogicsev Qyóka, Bresnlkov Qyóka, Bresnikov Radó, Brajnik Anton, Brajnik Sebestyén, Brassován Qyura, Brassován Szlávkó, Bugarcsics Szetozár, Bugarcsics Péra, Heifert József, Heifert János, Gavrilov Szteván, Womser Károly, Varjaski Pera, Vu István, Veselinov Áca, Visacski Naum, Qvozdenov Mita, Qvozdenov Péra, Georgievics Mita, Georgonjac Gyóka, Gruics Péra, Gujtár József, Radók Gyóka, Radák fiija, Rádák Pera, Radák Szte.ván, Rodics József, Rickert, Antal, Ros János, Ruzsicska Károly, Seitz Ferenc, Samuilov Milutin, Sarojlin Nika, dr. Sumajer Alekszandar, Sokoljlovac Jóca, Srdanov Gyura, Isankov Szteván, Sztanojevics Misa, Stosijev Tósa, Stefanovics Láza, Sztojadinov Dusán, Brijakov Vásza, Stojics Tósa, Todorovics Áca, Todorovics Ivan, Tokin Misa, Tokin Jóca, Torbarov Bózsa, Dics Ferenc, Gyorgyev Koszta, Éder Gerhardt, Engländer Ignác, Zavisin Mita, Jekics Steja, Jekics András, Jetzl Lipót, Jelicsin Milán, Jeszenszki János, Jovanovics Vladimir, Jovanovics Jóca, Jovanovics Pera, Jorgorics Radomir, dr. Uga Velimir, Jugin Milán, Kamenacki Mita, Kanopfer Gyóka, Konocski Koszta, dr. Kernel Zsigmond, Kese Anton, Kisonski Simon, Kirchner Ernő, dr. Lisavac Mladen, Mayer Anton, Marinkov Misa, Marjanov Tósa, Maticki Zsiva, Mericki Gyóka, Mericki Mita, Millecker József, Millecker Ferenc, Milosevics Jóca, Mirosavljev Györgye, Mirosavljev Milán, Micholjov Milán, Moisin Györgye, Nikolics Jóca, Nikolics Nebojsa, Novakov Pájó, Ossvalld Károly, Osztojics Bózsa, Osztojies Nenád, Pavkov Pája, Popics Brankó, Past Gyula, Pekez Petar, Petko Pavlovics Jovan, Petrovics Uros, Popov Ninko, Popovics Misa, Radók Velja, Radók Dusán, Trusnifc; Milán, Fijatovics Bózsa, Filipovics Mladen, Filipovics Mita, Fridrich Vilmos, Hammerschmidt Alfréd, Hobrit Ferenc, Hauser József, Honig István, Holländer Bernát, Covar Szávó, Zvelfer József, Zoffmann János, Csejics Milán, Scheich Károly, Schönborn József, Sefnik János, Bürner Ferenc, Schulz János, Muncsics Mladen, Mitovics Bózsa, Kulpezics Milán, Jovanovics Mihajlo, Perisics Jócó, Vukcsev Milán, Zsivanovics Velisko, Bogdanov Glisa, Putnik Milivoj, Popovics Pera, Dóka Fülöp, Beliner Jakab, Csirics Áca, Tomics Boskó, Vukmirov Isa, Csebzán Mita, Besnicski Mita, Erski Milán, Zarics Pája, Ivkov Pája, Csonics Dusán, Lukics Dusán, Tomics Jóca, Ivosev Pájó, Bugarinov Szvetozár, Zsivkov Iván, Kamenovszki Pája, Jovánovics Braniszláv, Mesincki Zsiva, Ronkov Mita.
