Bácsmegyei Napló, 1927. augusztus (28. évfolyam, 212-242. szám)

1927-08-14 / 225. szám

1927. augusztus 14 4. oldal BÁCSMEGYEI NAPLÓ A püspöki határozat ellen a főispánhoz vezet küldöttsé­get a bajmoki plébános Bajmokról jelentik: A hitközségi adó körül furcsa bonyodalom támadt a baj­moki katholikus hitközségben. . Bajmok község képviselőtestülete He­gedűs esperes-plébános kérelmére elha­tározta, hogy 1925, 26. és 27. évekre a katholikus hívekre kiveti és beszedi a hitközségi adót. Ezt a határozatot a hit­község képviselőtestülete tudomásul vette, kimondta azonban, hogy a község csak 1927. évre vethetik ki és szedheti be a hitközség adóját. A hitközség és a politikai község ha­tározatait Kókay Károly világi elnök megfelebbezte, kimutatván, hogy a hit­községi adóügykérdést az ügyrend és alapszabályok értelmében nem lehet a politikai községre átruházni. Az egyházi hatóság a felebbezés alapján kimondot­ta, hogy a hitközségi adót csak a hit­község szervei: az egyháztanács és adó­kivető bizottság róhatja ki. A püspök­ség csak az esetben járul hozzá, hogy a hitközség által kivetett adót a község szedje be, ha a világi elnök visszavonja a tartománygyiiléshez benyújtott feleb­­bezését. A püspöki döntést a hitközség képvi­selőtestületének közgyűlésén ismertették. Richter Mátyás javasolta, hogy a püs­pökség határozata ellenére is menesz­­szenek küldöttséget a tartományi főis­pánhoz, hogy a község határozatát hagy­ja jóvá és ezzel tegye lehetővé, hogy a hitközségi adót a politikai község vesse ki és szedje be. A képviselőtestület 22 szóval kettő ellenében elfogadta Richter indítványát és a küldöttség vezetésével Hegedűs Lénárd esperes-plébánost bízta meg, aki vállalta is, hogy a püspök döntése ellen protestáló deputációt a fő­ispán elé vezeti. Sikkasztott hogy ajándékot vehessen szerelmesének Három évi börtönre Ítélték a kovacsicai adóhivatalnokot Pancsevóról jelentik: Érdlekes sikkasz­tási port tárgyalt a pancsevói törvény­szék Kosztics-tanácsa. • A pör vádlottja Komán Dusán hu­­szonihétéves kovacsicai állami adóhiva­tali pénztárnok, aki 1924-ben az adó­pénztárból kisebb összegekben közel száznyolcvanezer dinárt sikkasztott, az­tán Magyarországba szökött. A jugo­szláv hatóságok megkeresésére Sze­geden 1926-ban letartóztatták és beszál­lították a pancsevói ügyészségre, ahol már tiz hónapja ül vizsgálati fogság­ban. A tárgyaláson Komán elmondotta, hogy Szomborból került Kovacsicá/a, ahol az adóhivatalnál a pénztárt vezette és könyvelt is, úgyhogy senki nem el­lenőrizte. 1924. év elején pénzzavarba került, kivett a pénztárból 500 dinárt az­zal, hogy elsején fizetéséből visszafizeti. A jószándék megvolt benne, elsején azonban sehogysem tudta az 500 dinárt előteremteni, sőt újabb összeget vett M a pénztárból, mert közben újabb adós­ságokat csinált. A bajt tetőzte, hogy ebben az időben szerelmes lett egy ko­vacsicai leányba, akinek sűrűn vett ajándékokat — természetesen az állam pénzéből. A leányt később feleségül vet­te és mivel rájött, hogy manipulációit senki sem ellenőrzi, a pénztárból újabb és újabb összegeket használt föl arra, hogy kényelmes otthont teremtsen. Hogy a hiányt eltüntesse, hamisan ve­zette a könyveket oly módon, hogy a bevételi tételeket kisebbítette, a kiadá­si tételeket pedig megnagyobbitotta. Az elsikkasztott összeg ekkor már olyan nagy volt, hogy ő is megijedt és kár­tyán igyekezett annyit keresni, hogy a hiányt megtéríthesse. De a kártya sem hozott neki szerencsét, egyre vesztett és veszteségeit mindig a pénztárból »fe­dezte«. Mikor már látta, hogy a mani­pulációira Tájönnek, megszökött Kova­­csicáról és Magyarországba ment. Knyezsevics öranko dr. védő kifej­tette, hogy Komán esetében tulajdonké­pen azokat keltene a vádlottak padjára ültetni, akik bevezették azt a rendszert, hogy egy fiatalember minden ellenőrzés nélkül kezelhet egy olyan pénztárt, mely­ben milliók fordulnak meg. A bíróság rövid tanácskozás után kihirdette az ítéletet, mely szerint Ko­mán Dusánt bűnösnek találta a többrend­beli hivatali sikkasztás bűntettében és ezért áz enyhítő körülmények figyelem­­bevételével három évi börtönre Ítélte. Az ügyész és a védő felebbezett az ítélet ellen. „A másvilágon egymásé leszünk...“ Egy beogradi joghallgató agyonlőtte szerelmesét, azután önmagára lőtt — Beogradi urigyerekek szerelmi tragédiája Beogradból jelentik: Véres szerelmi tragédia játszódott le csütörtökön Beo­­gradban. A tragédia bővelkedik romanti­kus részletekben és a fővárosban nagy szenzációt keltett, mert a tragikus végű szerelem szereplői előkelő családok fiatal gyermekei. Milijevics Jovan egyetemi hallgató, Mi­lijevics Dusánnak, az állami monopol igazgatóhelyettesének fia revolverrel agyonlőtte szerelmesét, Ljubiszavljevics Milica tizennyolcéves beogradi urilányt aki meghalt. A fiú ezután maga ellen for­dította a fegyvert, de a golyó csak könnyebben sebesitette meg a fiatalem­bert. Milijevics régóta udvarolt a leánynak, aki szívesen töltötte minden szabad ide­jét a szimpatikus fiatalember társaságá­ban, A fin feleségül akarta venni a leányt, de szülei ebbe semmikén sem akartak be­leegyezni. A fiatalember ekkor elhatároz­ta, hogy öngyilkos lesz. Csütörtökön reggel Milojevics találkozott a leánnyal akivel közölte elhatározását. A leány azt mondotta szerelmesének, hogy inkább ő is meghal, minthogy nélküle éljen. Együtt kimentek Topcsiderbe. ahol kéz a kézben sétáltak egy ideig, majd az erdőben a fiú halántékon lőtte a leányt, azután ma­gára lőtt, de a golyó csak karját sebe­sitette meg. A dörrenésre odasietett egy munkás aki mindkettőjüket eszméletlen állapot­ban találta. Értesítette a rendőrséget, a mely megjelent a helyszínen. Az orvos megvizsgálta a sebesülteket és megálla­pította, hogy a leány már halott. Milo­jevics később magához tért és elmondot­ta, hogy közös elhatározásból akartak megválni az élettől. A leánynál és a fiú­nál is több levelet találtak, amelyekben elbúcsúztak szüleiktől és tudatták velük, hogy egymás nélkül nem tudnak élni és ha a földön nem, majd a másvilágon egymáséi lesznek. A fiatalembert a kórházba szállították. Az orvosok attól tartanak, hogy a sze­rencsétlen fiatalember elméje megzava­rodott. A rendőrség tovább folytatja a nyomozást és a fiatalember ellen, ha fel­épül, bűnügyi eljárást indítanak. A leány anyját, aki nem tartózkodott Beogradban táviratilag értesítették a tragédiáról. Újra feloszlattak egy egyháztanácsot A bánáti apostoli adminisztratura feloszlatta a novakanizsai római katholikus egyháztanácsot A novakanizsai római katholikus egy­háztanács részéről a következő sorokat kaptuk, amelyet minden változtatás nél­kül közlünk: — A bánáti apostoli adminisztratura folyó évi július hó 25-ikén kelt 847/1927. számú leiratával a novakanizsai egyház­tanácsot feloszlatta s az egyházközség önkormányzatát a továbbiakig általa ki­nevezett gondnokságra bízta. — A feloszlatás az alapszabályok 24. §-ára való hivatkozással történt s a 847. sz. leirat szerint az idézett §-sal az egyháztanács azért jutott ellentétbe, mert a plébánosi fizetés megállapításánál nem a belátásos méltányosság vezérelte, hanem célzatos makacsság. — Lássuk tehát, hogy miben nyilvá­nult az a célzatos makacsság, mely egy­háztanácsunkat a lelkészi fizetés meg­állapításánál vezérelte: Az 1924. évi költségvetés tárgyalása alkalmával a plébános fizetése évi har­mincezer dinárban lett megállapítva, melyhez Novakanizsa húszezer dinárral, az obilicsevói egyházközség pedig tíz­ezer dinárral járult hozzá. A megboldo­gult Halbedel Róbert akkori plébános ezzel a fizetéssel meg is volt elégedve. Halbedel 1925. évi január havában meg­halt s utána Wátz Oszkár lett a plébá­nos, ki a megállapított fizetés mellett az állást el is foglalta, de amint az 1925. évi költségvetés tárgyalásra került, fizetésé­nek felemelését kérte. Bár az akkori egyháztanács többsége a fizetésemelés ellen volt, ez mégis sikerült oly módon, hogy a szavazásra feltett kérdés után az egyháztanácsnak időt a gondolkozásra nem engedve, a világi elnök hirtelen, meglepetésszerűen hirdette ki a határo­zatot, mely szerint a lelkész fizetését harm'.nckilencezer dinár fizetés és száz­ötven métermázsa tűzifára emelte fel. Természetes, hogy ez a fizetésemelés maga után vonta az 1936. évi választá­soknál az egész egyháztanács kibukta­tását. Az újonnan megválasztott egyházta­nácsnak tehát első feladata volt, hogy a szabálytalanul felemelt fizetést ismét az 1924. évben megállapított fizetésre leszállítsa, annál is inkább,. mert az egyházmegyei főhatóság Wátz plébános kinevezése előtt a nála járt küldöttség.­­nek is kijelentette, hogy ezzel a fizetés­sel a mindenkori plébános meg lehet elé­gedve, de vallon ez a szegény hitköz­ség kévés lesz-e a jövőben is ezt a fize­tést megadni? Ennek dacára hiába hozott az egyház­­tanács 1926. évben ismételten határoza­tot, hogy csak az 1924. évben megálla­pított fizetést adja meg a plébánosnak, az egyházmegyei főhatóság most már makacsul ragaszkodott az ötven száza­lékkal felemelt fizetéshez, és semmikép­­(pen sem engedett annak dacára, hogy I a megélhetési viszonyok az 1926. évben I már kedvezőbbek voltak, mint 1924. év­iben és bár az alapszabályok 20. §. dj pontja szerint a lelkész fizetésének meg­állapítása az egyháztanács hatáskörébe tartozik. Miután pedig az egyháztanács az 1927. évi költségvetés tárgyalásánál ismét az 1924. évi fizetést hozta javas­latba, az egyházmegyei főhatóság az alapszabályszerűen megválasztott egy­háztanácsot egyszerűen feloszlatta s he­lyette a plébános által javuslutbu hozott gondnokságot nevezett ki. Mindezekből látható, hogy a novaka­nizsai egyháztanácsot működésében nem vezette célzatos makacsság, hanem csak a kötelesség, melyet megválasztatásának elfogadásával vállalt. Ha működésűnkben tényleg makacsság vezérelt volna, ak­kor már az 1926. évben sem fizettük volna ki az ötven százalékkal felemelt fi­zetést. Az egyháztanács feloszlatása és gondnokság kinevezése tehát semmivel sincs indokolva. Nem tette indokolttá az egyháztanács feloszlatását a plébános részére megál­lapított fizetés csekélysége sem, mert tudomásunk szerint éppen a bánáti ad­minisztratura területén van egy idősebb esperes-plébános, kinek, úgy tudjuk, na­gyobb iskolai végzettsége van, mint a mi plébánosunknak, azért mégis meg van elégedve harminc hold föld haszonélve­zetével és tizenkétezer dinár évi fizetés­sel. A legidősebb bánáti esperes-plébá­nosnak pedig szintén csak harmincötezer dinár évi fizetése van, de bizonyára van még több plébánia, ahol a fizetés nem haladja meg a harmincezer dinár évi fi­zetést, mint amennyit a Novakanizsa— obilicsevói hitközség fizet plébánosának. — Azért irom Novakanizsa—obilicsevói hitközség, mert éppen ez téveszthette meg az egyházmegyei főhatóságot, hogy nincs tisztában az itteni helyzettel. Ugyanis Novakanizsa és Obilicsevó két teljesen összeépült község, melyekben a róm. kath. lakosságnak csak egy tem­ploma van, melyet közösen tartanak fenn, egy parocbiájuk és egy plébánosuk van, az épület fenntartásához közösen járulnak, a plébánost is közösen fizetik olyképpen, hogy az obilicsevói hitköz­ség csak ötven százalékát fizeti annak, amit a novakanizsai hitközség fizet. Obi­licsevó tehát nem filiáléja a kanizsai plé­bániának. mint Banatszki-Arandjelovo, Majdan vagy Rabe, hanem egy bitköz-I ség, mert ott a plébános nem végez sem­­! miféle külön szolgálatot. Mi nem tudjuk, de sejtjük, hogy plé­bánosunk éppen ezzel a különleges hely­zettel téveszthette meg az egyházme­gyei főhatóságot, amennyiben fölterjesz­téseiben állandóan csak a novakanizsai hitközség külön ötven százalékos hoz­zájárulásáról említést nem tesz. Reméljük, hogy egyházmegyei főha­tóságunk tudomást fog szerezni ezen cikkről s az ügy megvizsgálásával ha­marosan helyre fogja állítani hitközsé­günkben az ellentéteket. A novakanizsai felfüggesztett egyháztanács. Szószerint leközöltük a novakanizsai feloszlatott egyháztanács levelét. Magá­hoz az ügy érdeméhez nem akarunk hozzászólni, csupán annak a vélemé­nyünknek adunk kifejezést, hogy az apostoli adminisztratura agresszivitása, amellyel sorra oszlatja fel az egyházi önkormányzatokat, a hívőket mélyen sérti és elkeseríti. Nem jó szolgálatot tesznek az egyháznak azok, akik meg sem kísérelve a békés megegyezést, nyomban a legerősebb fegyverhez, az egyháztanács feloszlatásához nyúlnak. Kinevezték a vrsaci kiszélesített tanács uj tagjait Beogradból jelentik: A belügyminisz­ter a vrsaci kiszélesített tanács tagjaivá a következőket nevezte ki: Alekszics Száva, Anamier Szvetiszláv, Anamier Szvetozár, Beer Anton, Beer Péter, Beer Ferenc, Jörg Sámuel, Bo­gies Qyóka, Bogicsev Qyóka, Bresnl­­kov Qyóka, Bresnikov Radó, Brajnik Anton, Brajnik Sebestyén, Brassován Qyura, Brassován Szlávkó, Bugarcsics Szetozár, Bugarcsics Péra, Heifert Jó­zsef, Heifert János, Gavrilov Szteván, Womser Károly, Varjaski Pera, Vu Ist­ván, Veselinov Áca, Visacski Naum, Qvozdenov Mita, Qvozdenov Péra, Ge­­orgievics Mita, Georgonjac Gyóka, Gruics Péra, Gujtár József, Radók Gyó­ka, Radák fiija, Rádák Pera, Radák Szte­­.ván, Rodics József, Rickert, Antal, Ros János, Ruzsicska Károly, Seitz Ferenc, Samuilov Milutin, Sarojlin Nika, dr. Su­­majer Alekszandar, Sokoljlovac Jóca, Srdanov Gyura, Isankov Szteván, Szta­­nojevics Misa, Stosijev Tósa, Stefano­­vics Láza, Sztojadinov Dusán, Brijakov Vásza, Stojics Tósa, Todorovics Áca, Todorovics Ivan, Tokin Misa, Tokin Jó­ca, Torbarov Bózsa, Dics Ferenc, Gyor­­gyev Koszta, Éder Gerhardt, Engländer Ignác, Zavisin Mita, Jekics Steja, Je­­kics András, Jetzl Lipót, Jelicsin Milán, Jeszenszki János, Jovanovics Vladimir, Jovanovics Jóca, Jovanovics Pera, Jor­­gorics Radomir, dr. Uga Velimir, Jugin Milán, Kamenacki Mita, Kanopfer Gyó­ka, Konocski Koszta, dr. Kernel Zsig­­mond, Kese Anton, Kisonski Simon, Kirchner Ernő, dr. Lisavac Mladen, Ma­yer Anton, Marinkov Misa, Marjanov Tósa, Maticki Zsiva, Mericki Gyóka, Mericki Mita, Millecker József, Mille­­cker Ferenc, Milosevics Jóca, Mirosav­­ljev Györgye, Mirosavljev Milán, Mi­­choljov Milán, Moisin Györgye, Nikolics Jóca, Nikolics Nebojsa, Novakov Pájó, Ossvalld Károly, Osztojics Bózsa, Osz­­tojies Nenád, Pavkov Pája, Popics Bran­­kó, Past Gyula, Pekez Petar, Petko Pavlovics Jovan, Petrovics Uros, Po­pov Ninko, Popovics Misa, Radók Velja, Radók Dusán, Trusnifc; Milán, Fijatovics Bózsa, Filipovics Mladen, Filipovics Mita, Fridrich Vilmos, Hammerschmidt Alfréd, Hobrit Ferenc, Hauser József, Honig István, Holländer Bernát, Covar Szávó, Zvelfer József, Zoffmann János, Csejics Milán, Scheich Károly, Schönborn József, Sefnik János, Bürner Ferenc, Schulz János, Muncsics Mladen, Mito­­vics Bózsa, Kulpezics Milán, Jovano­vics Mihajlo, Perisics Jócó, Vukcsev Mi­lán, Zsivanovics Velisko, Bogdanov Gli­­sa, Putnik Milivoj, Popovics Pera, Dó­ka Fülöp, Beliner Jakab, Csirics Áca, Tomics Boskó, Vukmirov Isa, Csebzán Mita, Besnicski Mita, Erski Milán, Za­­rics Pája, Ivkov Pája, Csonics Dusán, Lukics Dusán, Tomics Jóca, Ivosev Pá­jó, Bugarinov Szvetozár, Zsivkov Iván, Kamenovszki Pája, Jovánovics Brani­­szláv, Mesincki Zsiva, Ronkov Mita.

Next

/
Thumbnails
Contents