Bácsmegyei Napló, 1927. augusztus (28. évfolyam, 212-242. szám)
1927-08-11 / 222. szám
BACSMEGYEI NAPLÓ 1927. augusztus 11. tési ajánlatokat. A honoráriumon kivül 50.000 dolláros biztosítást helyeznek kilátásba és azonkívül minden egyes fogát 1000 dollárral bizositják, csak vállalja el a szerződést. Barta Szlávkó azonban nem vágyik az ezerfejü Caesar elé, a pénz nem izgatja és még nem döntött, vájjon elindul-e meghódítani a világot. Egyelőre a reumáját füröszti a badeni kénes fürdőben... A közlekedési miniszter is résztvesz a szuboticai vasúti kongresszuson Au usztus 13-5n háromezer vasutas jön Szuboticára A jugoszláviai vasutások és hajósok egyesülete az idén Szuboticán tartja kilencedik rendes évi kongresszusát augusztus 13-án, 14-én és 15-én. Az egyesületnek harmincezer tagja van és háromezer tag jelentette be részvételét a kongreszszuson, amely iránt a vasutasok körében nagy érdeklődés nyilvánul meg. Az egyesület hivatalos kiküldöttjei az első két napon a városháza dísztermében fognak ülésezni. A kongresszus harmadik napján, kedden, a vasutasok kirándulást rendeznek Palics-fürdöre, ahol nagy ünnepélyt rendeznek tiszteletükre. Kedden este velencei estét és tűzijátékot rendeznek a palicsi tavon. A kongresszusra Beogradból Palicsra különvonatot indítanak. A különvonat 14-én reggel öt órakor indul Beogradból és Szuboticán keresztül egyenesen Palicsra megy, ahonnan 15-én délután három órakor indul vissza Beogradba, ahová este hét órakor érkezik. A közlekedésügyi miniszter a kongresszus összes résztvevőinek szabadjegyet engedélyezett és az ingyenes utazáshoz az egyesületi tagsági igazolvány is elegendő. A kongresszusra bejelentette érkezését Miloszavljevics Szvetiszláv tábornok, közlekedésügyi miniszter és Popovics Bora közlekedésügyi miniszter-helyettes is. A közlekedésügyi miniszter hétfőn érkezik Szu boticára és Szuboticán csak egy na pig marad. Rablógyilkos főszolgabíró Három évvel ezelőtt elkövetett borzalmas bűnténynek jutott nyomára a plevlyei rendőrség — A kerület főszolgabírója két cinkosával meggyilkolta és kirabolta a Duhocsica-kolostor dúsgazdag főpapját Beogradból jelentik: Plevljében, Délszerbia egyik legnagyobb városában a csendőrség egy három évvel ezelőtt elkövetett rablógyilkosságnak jött a nyomára, melyet Damjanovics Ljuba, a plevlji kerület akkori főszolgabirája követett el, aki a nyomozás aadtai szerint borzalmas kegyetlenséggel meggyilkolta és kirabolta Nenadovics Riszta dúsgazdag plevljei görögkeleti lelkészt. Három évvel ezelőtt nagy feltűnést keltett, hogy a Plevlje melletti Dubocsica kolostorból titokzatos módon eltűnt a kolostor főnöke, Nenadovics Riszta dúsgazdag és tekintélyes lelkész. Az eltűnés után fantasztikus hírek keltek szárnyra, melyek szerint Nenadovics Amerikába ment és ott fényűzően él, mig egyesek Albániában látták. Később a család és a patriarcha energikus sürgetésére nyomozás indult, de eredmény, telenül, mert a főszolgabiróság néhány napi kutatás után ad acta tette az egész ügyet. Nem régen a főszolgabiróság élére Atanaszijevics Borót nevezték ki, aki újból nyomozást indított,amely kiderít ‘ette,,hogy gil, Nenadovics lelkészt meggyilkolták, a gyilkos pedig maga' Dámjanovics Ljuba főszolgabíró. A nyomozás megállapította, hogy az öreg lelkészt, akinek közel másfélmillió dinár vagyona volt. Damjanovics Ljuba főszolgabíró kéj templomszolga segítségével megölte, a holttestet egy hegyszakadékban elásták, ahol a csendőrök most meg is találták a hulla maradványait. A két templomszolga, Knyezsevics Milán és Knyezsevics Dija beismerő Vallomást tettek és elmondották, hogy Damjanovics felbérelte őket, hogy legyenek segítségére a gyilkosságban. Egy alkalommal aztán kilesték a lelkészt, a közeli hegyek közé egy barlangba hurcolták, ahol Damjanovics pénzt követelt tőle, Nenadovics minden ékszert és pénzt átadott a főszolgabírónak és térden állva könyörgöít, hogy engedje el, de Damjanovics attól való félelmében, hogy a pap elárulja késsel szivenszurta a lelkészt, majo egy fejszével szétverte a fejét. A rendőrség a rablógyilkos szolgabírót két cinkostársával együtt letartóztatta. A nyomozást tovább folytatják, hogy ennek a borzalmas gyilkosságnak minden részletére fényt derítsenek. Harc a nyugdíjért Dr. Nikolics György vo t szomborl pol ármester fenyegető beadványa a tanácshoz Szomborból jelentik: Rendkívül érdekes ügy foglalkoztatja napok óta a város közönségét. Dr. Nikolics György, a város nemrég felmentett polgármestere beadvánnyal fordult a tanácshoz, amelyben kérte vagy polgármesteri fizetésének, vagy az ennek megfelelő nyugdíjnak folyósítását. A volt polgármester beadványának legérdekesebb része az, ahol figyelmezteti a tanács tagjait, hogy azok ellen, akik polgármesteri fizetése vagy nyugdija folyósítása ellen szavaznak, hivatalos hatalommal való visszaélés miatt bűnvádi feljelentést tesz az államügyészségnél. A tanács a jogügyi bizottság véleménye alapján úgy határozott, hogy miután dr. Nikolics polgármesterré való kinevezésekor már hatvanötéves elmúlt és mivel igy ki sem lehetett volna nevezni, polgármesteri fizetésének megfelelő nyugdíj neki nem jár. Ennek alapján a nyugdíj folyósítását a tanács megtagadta és egyben elhatározta, hogy đr. Nikolics György volt polgármester beadványát vádinditvány megtétele végett átteszi az ügyészségnek, mert a tanács véleménye szerint az a büntető törvénykönyvbe ütköző fenyegetést tartalmaz. Elhatározta egyben a tanács azt is, hogy dr. Nikolics György nyugdijának folyósítását kérő beadványát a péntekre egybehívott rendkívüli városi közgyűlés elé viszi. 4. oldal A jugoszláviai Herkules, aki ekrazitpatrónokat lő a szájából A Bécs melletti Baden-fürdönek érdekes vendége van: Barta Szlávkó, aki Jugoszlávia legerősebb emberének titulálja magát. A jugoszláviai Herkulest egy kiis reuma gyötri, azt kezelni jött \ a badeni kénes fürdőbe. Ilyen világot élünk, már a Herkuleseket is kikezdi az átkozott reuma! Becsületes polgári foglalkozása is van Barta Szlávkónak, gyáros és mozitulajdonos Zagreb városában és nagyon gazdag. Egyetlen ambíciója, hogy Breitbart, a vaskirály örökébe lépjen. Amatőr erőmüvész, aki kora fiatalságától sportol s az akrobata mutatványokat, amelyekkel Breitbart elképesztette a közönséget, játszi könn5redséggel ő Is utána csinálta. Sőt lefőzte Breitbartot. Kedvenc mutatványa, hogy a mellére rátesznek egy deszkapódiumot, amelyen öt tagból álló zenekar és egy táncospár helyezkedik el. A zenekar játszik és a pár táncol a mellkasán, amelyre igy közel 800 kilogrammnyi súly nehezedik. A feje lágya is benőtt, ezt bizonyltja, hogy fején követ lehet törni. Az erőmüvészetének fénypontja azonban az ekrazitos cigaretta. Így nevezi azt az ekrazitos, háromcentiméteres patront, amelyet a szájából lő ki. Életveszélyes mutatvány. Barta a szájába veszi a patront és meggyujtja, úgyhogy a lövedék a szájában explodál. Barta Szlávkó művészetét bemutatta Helentalban, produkciójának sok nézője akadt, akik el voltak bűvölve a vakmerő mutatványtól. A jugoszláviai Herkules szimpatikus külsejű ur, 104 kilót nyom, 182 centiméter magas, az artisták minden póza nélkül. Természetesnek fairt ja, hogy 'Szájából kilövöldözze az ekrazitos töltényeket, anélkül, hogy feje egyet is mozdulna. Egy kard hegyének támasztja fejét, amely ha a detonáció erejétől egy kicsit meginogna, nyársba szalad. ‘“it tartják Jugoszlávia legerősebb emberének. RéslS'Vett a Batkáh-hábofhhan a világháborúban Is. Az utóbbiban a magyar-osztrák monachia hadseregében szolgált, mint repülő. Montenegró fölött lelőtték és sebesülten le kellett szállnia. Jobb alsókarjában még benne van a g lyó. Szelíd ember, aki kerüli az afférokat. Tizenhét évvel ezelőtt Boszniában hárman belekötöttek, meg akarták késeim, egy rúgással lerázta magáról mind a három támadóját. Az egyik közülük azóta is süketnéma. Amerikából és Londonból egymás után kapja a szerződte-Egy kritikus albumából Irta: Baedeker Az irók ezt a szót: erény, cly sokszor emlegetik, hogy a hiszékeny olvasók végre elhiszik, hogy az valóban létezik. S regényekben és novellákban valóban találkozunk is vele. Aki hisz az erényben, már erényes is. * Egy pap tette egyszer előttem ezt a vallomást: — Végtelenül szeretem a pályámat, a melyre hivatottságomnak az érzetében lelkesedéssel léptem, de nem vagyok boldog, amikor látom, hogy a meggyőződésem heve s a szándékom tisztasága szinte hiábavaló azoknak az érzéketlenségével szemben, akikkel dolgom vagyon. A vallást szeretik ezek a jó emberek és szívesen hallgatják tőlem annak tanait. De ahogy szeretetre oktatom őket, azonnal értelmetlenekké válnak s nem tudják belátni, hogy vallást gyakorolni annyi mint szeretetet érezni és éreztetni... Régi ember vagyok, már a háború előtt is tanítottam és prédikáltam s, akkor sok megértő lélekre találtam. Akkor a híveim kevesebb időt töltöttek a templomban, de jobban szerették egymást, most többet ájtatoskodna’k, de érezhetőbben gyűlölködnek. A háború az emberiségnek és a szeretetnek legnagyobb ellensége, amelyet minden papnak és minden más moralistának el kell átkoznia. A háború megölte az Erényt, amikor kipusztitotta a Szeretetet... Azóta sok embert gyóntattam meg a halálos ágyán, aki megbánta, hogy becsületes és erényes volt és akárhányat, aki nem bánta meg. hogy gonosz volt és szeretetlenül élt A háború az oka, hogy formális vallásosság mellett istentelenebbekké és embertelenebbekké váltak az emberek s én attól tartok, kedves uram, hogy mi papok hiába tanítunk és hasztalan prédikálunk . . . # Az erényt valószínűleg azért hagyják jutalmazatlanul az embertársaink, mert azt gondolják, hogy az önmagában hordja a jutalmát. Ám az írásnak ezt az Ígéretét igazán nem volna szabad egészen komolyan venni és teljesen szószerint magyarázni. Mert ha igaz is hogy az erényes ember számára elég jutalom saját jóságának a boldogító tudata (mint ahogy a bűnös részére elég büntetés saját gonoszságának a lelkiismeretfurdaló tudata), szükséges még hozzá az embertársak tudomásulvevő elismerése is. Mint ahogy a büncselekvőknél nem elégszik meg a társadalom azzal a biinhődéssel, amellyel őket a háborgó lelkiismeretűk gyötri, de három havi fogháztól életfogytiglani fegyházzal is sújtja őket, úgy az erényes embertestvérieknél se tarthatja elég jutalomnak a Társadalom azt, hogy az illetők »meg lehetnek magukkal elégedve« s úgy illenék, hogy valamelyes jutalomban részesítse őket. Ha a gyilkosokat felakasztják s a tolvajokat bekasztíizzák, hogy elrettentsék hasonló bűnöktől az embereket, a jóságosakat és erényeseket meg kell jutalmazni, hogy ilymód utánzásra és példakövetésre serkentsék a többieket. # Ámde vigyázat és tapintat az ily díjosztásnál s az ily erénykoszoruzásnál! Mert megeshetnék, hogy akik erénydijat nyernek, csak olyformán erényesek mint amily módon szépek azok a kecses hölgyek, akik szépségversenyeken győznek. Egyáltalában nem biztos, hogy a legerényesebb pályázó kapja a Montyon-dijat és nagyon valószínű, hogy nem a legszebb asszony vagy leány győz a szépségversenyeken. Tapasztalás szerint a kirívó erény és a kihívó szépség nyeri el az ilyen győzelmi pálmát. Es én ép oly kevéssé bízom az erénydijas, férfiú tizenliárompróbás erénymüvészetében mint a szépségverseny jury-je által kitüntetett hölgy finom és előkelő szépségében. Washington és Deák nem pályáztak erénydijra, Gioconda asszony és Erzsébet királyné pedig nem versenyeztek a szépség pálmájáért. # Ha csak tizedrész annyi erényt és jó tulajdonságot találnánk az élőkben mint amennyit ráfogunk az elhunytakra -(akik nem tiltakozhatnak a majdnem szenttéavattatásusk ellen), a jó Isten több gyönyörűséget találna bennünk mint igy. De hát meg kell halnia az embernek, hogy az embertársa elismerje benne azt a jót, amivel dicsekedhetett és azt is, amely teljesen idegen volt tőle. * Mért nincs bátorságunk rosszat mondani az elhunytakról? Mert nincs lelkünk őszintén jót mondani az élőkről. Egy jelentékeny, de nem jó ember sírjánál többen tartottak dicsőítő beszédeket, amelyekben nemcsak a meglevő tehetségeit magasztalták, de azokat a kvalitásokat is, amelyek hiányoztak belőle. A gyászközönség egy tagja azt kérdezte a szomszédjától: — Vájjon a szónokok jóvátették-e dicséretükkel azt a sok rosszat, amit az elhunyt elkövetett? — Azt nem — felelte ez. — De jóvátették azt a síik rosszat, amit életében mondtak róla. * Erényes cselekedeteket olykor ösztönszerüen, szinte tudattalanul követ el az ember — rossz tetteket mindig akaT^a és tudatosan. Azért hát nem minden jócselekedetünk érdemel jutalmat, de minden gonosztettünk büntetésre méltó. Nem minden széptettünk megy erényszámba, de felelősséggel tartozunk minden rossz cselekedetünkért
