Bácsmegyei Napló, 1927. július (28. évfolyam, 181-211. szám)
1927-07-07 / 187. szám
10. oldal BACSMEGYEI NAPLÓ !927 július 7 rencián az ipari nagyhatalmak követelték ugyan a vámok leszállítását és a szabad forgalmat, ez azonban csak a kis államok és fejlődő iparunk kárára volna. Behozatali vámjaink úgyis nem egyebek, mint termelési költségeink kiegyenlítését célzó intézkedések, ha ezt a védgátat is feladjuk, az országot irgalmatlanul ki fogja zsákmányolni a külföldi nagyipar. A külföldi munkaerő foglalkoztatása kérdésében még mindig folynak ,az intervenciók, de remény van arra, hogy a kérdést véglegesei rendezik és véget vetnek az örökös bizonytalanságnak. Be kell látnunk, hogy ha külföldi tőkét akarunk, ükkor lehetővé kell tennünk a kiilföidi munkásság bejövetelét is. Gyáriparunk fellendülésének előfeltételei; 1. Az üzem technikai tökéletesítése és modernizálása aj gépek beszerzésével, E téren bizonyos haladás észlelhető, különösen amióta külömböző gépek behozatalát vámmentesitették 2. Racionális munka, melynek élőiét tétele a gyárosok és az állami kormányzat közötti okos együttműködés. 3. Intenzivebb munka és a termelési lehetőségek teljes kihasználása, ezáltal nemcsak olcsóbb lesz a termelés, hanem a munkanélküliség is enyhül. A külföldön most kartellekbe tömörülnek az egyes iparágak, hogy érdekeiket jobban védelmezhessék és normálissá tegyék a kereslet és kínálat közötti viszonyt. Itthon is szervezkedni kell, mert az egyes ember nem tud megbirkózni az eléje tóduló problémákkal. Ezért a szövetség mindig a külön választott ipari kamarák mellett foglalt állást. A gazdasági tanács még mindig nem alakult meg, helyette állami bizottságot küldtek ki a takarékosság ellenőrzésére, amelyben politikusok és közgaszdászok foglalnak helyet. Ez az első eset, hogy politikusok és a gyakorlat emberei egy testületben ülnek, melynek célja az államháztartás redbehozatala. Lassanként nálunk is belátják, hogy a közgazdász nem önző, egoista, aki hasznot hajítasz hanem alkotó elem, aki az egész államnak és minden egyes embernek hasznot hoz. Csak erős közgazdaság alkot erős államot. tilliantos a telefonkábelek kiépítésére A Deutsche Kabelwerke tizenegymilíiá dolláros ajánlatot tett Beogradból jelentik: Julius elsején tartották meg a postaügyi minisztériumban a legnagyobb jugoszláv árlejtési tárgyalást. Félmilliárd dináros munka elvégzéséről volt szó, Jugoszláviának a nemzetközi kábeliorgalomba való bekapcsolásáról. Az árajánlatokat a postaügyi minisztérium gazdasági hivatalában nyitották fel és elsőnek a Deutsche Kabelverke árajánlata vált ismeretessé, A Deutsche Kabelwerke 11,317.383 dollárért hajlandó a következő kábelvonalakat kiépíteni: 1. Beograd—Rtima—Szubotica—Horgos—magyar határ 2,445.848 dollár. 2. Ruma—Vinkovci—Bród—Zagreb 2,791.135 dollár. 3. Zagreb—Sevenica—Celje—Maribor —osztrák határ 1,797.644 dollár. 4. Beograd—Meadenovac—Jagodina— Aleksinac—Nis 2,410.315 dollár. Automata telefonközpont berendezése Beogradban, Ljubljanában és Szuboticári 1.190.000 dollár. Interurban telefonközpontokat akarnak felépíteni Beogradban, Zagrebben, Szuboticán, Géljén, Sevenicán, Mariborban 650.000 dollár. 11.000 darab asztali készülék 27.000 dollár. A Deutsche Kabelwerke áraiba a vámtételek is be vannak kalkulálva. A Siemens és Halske cég ’rette a második ajánlatot. Ez az .••.jár,lat lényegesen kedvezőbb, bár az ajánlatba a vámületéket nem kalkulálták be. A Siemens és Halske cég a négv kábelvonal lefektetéséért 4,321.852 dollárt kér. A harmadik ajánlatot a prágai Telegráfia r. t. tette, amely cég csak automata központokat akar berendezni, valamint telefonkészülékeket akar szállítani. Ezért 1,680.275 dollárt kér. A Tungsram cég a Deutsche Kabelwerkével azonos ajánlatot tett 'és 10,027.891 dollárt kér a munka elvégzéséért. Az utolsó ajánlatot a noviszadi kábelgyár tette, amely gyár a budapesti Felten és Guillaume cég tulajdona és 10,340.000 dollárért volna hajlandó a kábelfektetést elvégezni. A Deutsche Kabelwerke saját maga finanszírozná a munkát, még pedig a Drezdener Bank segítségével, a Siemens és Halske cég reparációs számlára akarja ezt a munkát elvégezni, csak a munka 30 százalékáért kér készpénzfizetést. A Tungsram részvénytársaság formájában akarja a munka • pénzügyi részét megoldani. A noviszadi gyár 15, ileltve 12 év alatt kéri törleszteni az elvégzendő munka diját. A munka kiadásáról néhány héten belül fognak dönteni. Közepes terméseredmények várhatók a Vajdaságban Helyenként öt, máshelyüit tíz má sa bura a hozadlk Csak néhány nap telt el az aratás megkezdése óta és ennek következtében áttekinthető és hiteles adatok nem állanak még rendelkezésre, de az eddigi részleges eredményekből már következtetni lehet az aratás általános eredményére. Gold Béla tőzsdetanácsos, a noviszadi tőzsde gabonaszekciójának elnöke a terméskilátásokról a következőket mondotta munkatársunknak: — Még eddig kevés eredmény ismeretes. Vannak a noviszadi határban területek, mint egyhelyütt huszonkét hold prima föld, amelynek összes hozadéka csak száz métermázsa búza volt, vagyis holdanként nem egészen öt métermázsa. A szomszédos területeken a legjobb elsőrendű, termőföldön a hozadék hét métermázsa volt. — Dr. Dungyerszki Gedeon csébi birtokán lánconként, tizenöt métermázsa lesz a hozadék, ami holdanként tiz mázsának felei meg. A Sajkás-vidéken általában gyengébb az eredmény, mig Közép-Bácskában jobb és Felső-Bácskában közepes jó. Minőségileg azonban elsőrangú az átlagos eredmény és azt átlagban mennyiségileg hét métermázsa a középtermés. — Árpában középtermés várható. — Tengeriben nagyon szép terméskilátás kecsegtet. — Uj gabonában üzlet alig indult meg, mert egyrészt a termelők még el vannak foglalva az aratási munkálatokkal, másrészt a malmok tartózkodó viselkedést tanúsítanak, minthogy nem látják eléggé tisztázottnak a helyzetet a kiviteli lehetőségek tekintetében, miután a külföld is teljes tartózkodást tanusit a vételek iránt. — Az árak a tavalyihoz viszonyítva úgyszólván változatlanok. — A szomszéd államok terméskilátásai kedvezők, amivel a jugoszláv gazdasági köröknek mindenesetre számolniok kell. Az ország adóterhének 27 százalékát a Vajdaság fizeti A Vajdaságban egy adófizetőre négyszeraimyi adó esik, mint Szerbiában — 1840 millió dinár az ország műit évi egyenes adóbevétele Becskerekről jelentik: Az egyenes adók ] vezérigazagtósága most készült el aj múlt évi adóbefizetések kimutatásával amely kimutatás most érkezett meg Vclikibecskerekre. Ez az évről-évre megjelenő kimutatás mindig igen tanulságos szokott lenni, azonban sajnos, ebben az évben- is, mint minden előző esztendőben, azt a szomorú következtetést kell levonni belőle, hogy a Vajdaság milyen aránytalanul van megterhelve adóval. A pénzügyminisztérium kimutatása egymás mellé állítja az egyes tartományokat és az általuk befizetett adóösszegeket. amelyekből kiderül, hogy a Vajdaság adóbefizetésének összege 1926-ban is messze túlhaladta a többi tartományok adóösszegét. A kimutatás szerint 1926 év folyamán az egész ország területén egyenes állami adó címén befizettek összesen 1839 millió 900 ezer dinárt. Ebből az összegből a Vajdaságra esik 490 millió 400 ezer dinár, tehát az ország egész adózásának több. mint egynegyed részét a Vajdaság fizeti. A többi tartományok adófizetése a Vajdaságé mellett a következő: Vajdaság 490.4 millió dinár, Szerbia és Crna Gora 429.5 millió Horvátország és Szlavónia 415.8 millió dinár, Szlovénia 226.— millió dinár, Bosznia és Hercegovina 220.3 millió Dalmácia 57.8 millió dinár. Még érdekesebb a kimutatásnak az a része, amely arról szól, hogy egy-egy adófizetőre az egyes tartományokban mennyi adó esik. Eszerint egy adófizető 1926-ban befizetett a Vajdaságban 355 dinárt, Szlovéniában 191 dinárt, Horvátországban és Szlavóniában 159 Bosznia és Hercegovinában 116 “dinárt, Szerbiában és Crna Gorában 99 dinárt, Dalmáciában 93 dinárt. Tehát egy vajdasági adófizető négy- I szerannyi adót fizet, mint egy dalmáciai, I három és félszerannyit mint egy szeribiai. háromszor annyit mint egy boszniai, két és félszer annyit mint egy horvátországi és kétszer annyit mint egy szlovéniai adófizető. Ezek a számok kiáltó bizonyítékai annak a fájdalmasan szomorú ténynek, hogy a Vajdaság nemcsak a legtöbb adót fizeti az országban, hanem hogy az egyes adófizetőket is aránytalanul és indokolatlanul túlterhelik más tartományok adófizetőihez viszonyítva. Ha valaki azt gondolja, hogy ez a magas adózás csak azért van, mert a Vaj daságnak fejlettebb kereskedelme és ipara van, mint a többi tartományoknak, tehát nagyobb a teherviselőképességc is, ’azt meg fogja győzni tévedéséről a hivatalos kimutatás második része, amely a forgalmiadó befizetéséről szól. A for gaimi adó összegét bátran úgy tekinthetjük, mint a gazdasági élet fejlettségének, tehát a teherviselőképesség mértékét. Azt kellene tehát hinni, hogy a Vajdaság vezet a ofrgaimiadó befizetése tekintetében. Azonban a pénzügyminisztérium ki mutatása éppen az ellenkezőjét igazolja. Forgalmiadó címén ugyanis 839 millió Ji nárt fizettek be az ország területén. Ebből a legtöbb Horvát-Szlavóiországra esett, amely 223.3 millió dinár forgalmi adót fizetett. Utána következik Szlovénia 183.2 millióval és csak a harmadik helyen áll a sorban a Vajda ;ág, amely 160.9 millió dinár forgalmi adót fizetett be. Mindjárt utána Szerbia és Crna Gora következik 147 9 millió dinárral, aztán Bosznia és Hercegovina 94.4 millióval és végül Dalmácia 29,9 millióval. Ebből a befizetett forgalmi adóból egy adófizetőre esik Horvátországban és Szlavóniában 85 dinár, Szlovéniában 155, Szerbiában és Crna Gorában 34 dinár, a Vajdaságban pedig 96 dinár. Horvátországban 40 százalékkal, Szlovéniában pedig 14 százalékkal nagyobb a közgaz* dasági forgalom, mégis a Vajdaság egyegy; adófizetője 250 százalékkal több adót fizet, mint a horvátországi és kétszáz százalékkal többet, mint a szlovéniai adóí fizető. VízVezeték. — hordókból A legegyszerűbb vízvezeték jó szolgálatot tesz minden kertben, mert az öntözés nagy munkáját a kanna hordozása teszi. Ha a vizet húsz lépésre kell hordani, vagy negyvenre, ez a különbség épen kétszer annyi munkát igényel. Aki már öntözött, az tudja, hogy menynyit gyalogol össze az ember egynapi; öntözés alatt, már pedig ezt elkerülheti és munkáját megsokszorozhatja, hogy ha a vizet minél közelebb vezeti a helyszínére. A vizet egyszerű fa-, bádogvagy kiselejtezett vascsatornákban is vezethetjük. A facsatornát szurokkal, ronggyal kell tömiteni. Igen ügyes és takarékos megoldás az, mikor a kertben több hordót ásunk le a földbe, úgy hogy a hordók a kuttól kezdve fokozatosan mélyebbre legyenek elhelyezve. Ezeket a hordókat csatornával kell öszszekötni. A viz a hordókba folyik, onnan könnyen kimerhető, viz elszivárgás nincsen és még az az előnye is megvan, hogy a hordókat jóval öntözés előtt megtölthetjük és a viz a hordókban állva megmelegedik. Ez pedig nagyon is fontos, mert a kutak vize többnyire sokkal hidegebb, mint a levegő hőmérséklete és az ilyen hideg vizzel közvetlenül öntözött növények szenvednek a hirtelen lehűléstől. Bonyodalmak a kéményseprés körül Jövőben a kéményseprők havonta kitisztítják az összes takaréktűzhelyeket Bccskerekről jelentik: A kereskedelmi minisztérium a múlt év október havában uj szabályzatot adott ki a kéményseprésről, majd ez év márciusában ezt az uj szabályzatot lényegesen módosította. Az uj szabályzat utolsó pontja szerint a hivatalos lapban való közzétételtől számított harminc nap alatt lép életbe, tehát ez évi januártól, illetve az újabb módosítások áprilistól volnának érvényben, érdekes jelenség azonban, hogy a Vajdaság egész területén még a mai napig is a régi, december előtti szabályzat szerint folynak a kéményseprési munkálatok. A módosítások, amelyek a közönséget érdeklik, a következők: Azelőtt csak a kéménytisztítás volt kötelező, az uj rendelet azonban kötelezővé teszi a kéményseprésen kívül az uj kémények felülvizsgálatát és kipróbálását, a rendes takaréktüzhelyek, a nagyobb tűzhelyek, valamint a kórházak, intézetek, gyárak, szállodák, vendéglők stb. által használt tűzhelyek időközönkénti teljes kitisztítását, a kazánok tisztítását, a mészárosok füstölőinek tisztítását, a pékkemencék tis'ztitását, a kályha és tüzhelycsövek tisztítását stb. Kéményégetést csak szükség esetén kell végezni szélcsendes időben, a tűzoltóság részvéteiével. Mindenki tartozik hétköznapon 7—11 óráig és délután 1—4 óráig megengedni a kéményseprőnek, hogy a kéményt és a fent felsorolt egyéb tárgyakat kitisztítsa, ha azonban valaki megfelelő indokolással kéri a kéményseprőt, hogy valamely más megbatározott időben jöjjön, ezt a kéményseprő tartozik teljesíteni. A kéményseprőt fent körülírt munjánák végzésében nem szabad korlátozni. A munka elvégzését mindenki tartozik igazolni a kéményseprő könyvében, aki ezt nem teszi, az kihágást követ el, amely a törvény szerint büntettetik. Az igazolást a háztulajdonos vagy annak a helyettese végzi. Az uj szabályzat tehát lényegesen kibővíti a kéményseprők munkakörét és u jövedelmét. Hogy mégis a mai napig a régi szabályzat szerint dolgoznak, annak az a magyarázata, hogy a szabályzat nem ‘állapítja meg az újonnan megáilpitott munkálatok díjazását, hanem azt a tartományok, illetve városi hatóságok hatáskörébe utalja. A kéményseprő mesterek egyesülete már hónapokkal ezelőtt benyújtotta árszabását jóváhagyás végett az illetékes hatóságokhoz, azonban ez a kérdés még a mai napig sem nyert elintézést.
