Bácsmegyei Napló, 1927. július (28. évfolyam, 181-211. szám)
1927-07-31 / 211. szám
9M OM — Ez a Ferike, az én kis megmentem! A. halkirály is, meg a halkirályné is megölelte Ferikét és könnyezve mondogatták: — Köszönjük, köszönjük, az Isten áldjon meg! Aztán maguk mellé ültették és megvendégelek mindenféle jóval. Volt az asztalon habos tejeskávé, édes csokoládé. Torta . gyümölcs a legjavából. A piros eprek mosolyogtak, nevettek Ferikére. Legutoljára egy gyüsziinyi .pohárban édes bort is kapott, amit otthon sohasem kapott, mert az édes apja szigora hangon mindig azt mondta: — Az. nem való gyermeknek! Fj. de jó is, hogy ide került! S közben, mig lakmároztak, a halak zenekara olyan szépen játszott, hogy olyan szépen még tán az angyalok sem tudnak. Ferike olyan jól érezte magát, hogy ki tudja meddig ott maradt volna, ha egy aranysugár be nem oson a nagyterembe és táncot nem lejt a csillogd koronákon és a ragyogó edényeken. Amint az álomtündér meglátta az aranysugarat, rögtön igy szólt: — Gyerünk Ferike! s kézenfogta Ferikét. Ferike elbúcsúzott mindenkitől. Mikor a halkirálynoz ért, az igy szólt: Köszönöm, hogy a fiacskámat megmentetted aztán egy vékony aranypálcát nyújtott neki s igy folytatta a beszédét: — Őrizd meg Ferike ezt az aranypálcát s ha valami bajod lesz. vagy valamit szeretnél, akkor üsd még vele háromszor a kék tó vizét, én megjelenek és minden kívánságodat teljesítem. Isten veled! Ferike jól marokra fogta az aranypálcát, hogy. el ne veszítse, aztán a hajlongó halacskák sora között kisétált az álomtündérrel a hajóból, ki a partra az aranyiadon. Amint az aranyiadon mennek, egyszerre megcsúszik a lába, kirepül a kezéből az aranypálca és zsupsz! bele egyenesen a kék tó mély vizébe. — Jaj, az aranypáicám! — sikoltott Ferike. Az -álomtündér-megvigasztalta s aztán beleülhette az aranyos kocsiba. A két fehér hattyú meg-meglebbentette a szárnyát s huss! úgy repült a könnyű aranyos • hintával.-mint a izéi. Egy-kettőre otthon voltak s.Ferike otthon találta magát az ágyacskájában. Egy meleg napsugár csiklandozta az arcocskáját. Mikor elröppent az álom a szeméből, elkezdett se fogta mindig anyuska kezét. Öltözködni is kezdett már egyedül, de sokszor eszébe jutott, ha gombbal vagy cipőmadzaggal bajlódott hogy: de jó dolga van a kutyusnak, az nem bajlódik öltözködéssel. Egyszer a kutyus meghallotta, hogy Peti azt kérdezi Iluskától: — Megkerült már a szép piros sapkád, llus? Mire llus félig sirva mondta: — Jaj, ne beszélj róla, azt már sohse találom meg. A kutyusnak eszébe jutott valami és szaladt haza. itthon előkaparta a földből a piros sapkát, mert oda beásta, a szájába vette és futott vele lefelé az ticcán. llus messziről meglátta és nem tudta kitalálni, mi lehet a szájában. Egyszerre megismerte, nagyot ugrott.' — Jaj a sapkám, piros sapkám, nézd anyuskám, itt a sapkám! Kivette a kutyus szájából a sapkát — bizony sáros volt. bizony nyálas volt, de majd kimossák, gondolta llus és hozott a kutyusnak csontot, cukrot, mindent, amit szeretett, mert nagyon örült a sapkájának. Peti is arra jött, most már őt. is szerette a kutyus, mert eölise bántotta a többi kutyákat. . ...... Nem tél mos már senkise, se a kutyus, se kis llus, se a huncut Pétiké. ' ri Pisti célba 10 L — Ja], mi ez\- — ícSrdezfe ufra íjdufén és roltant, rohant, mes se tudott állani. Olyan erős lendülettel ujrott föl uffsan is a karosszékből, hogy a kerejkes korcsolyája mint a villám elragadta és most, v itte magával-. Tántorgott ide, kapkodott oda és olyanokat kacskaringózott, hogy egyszerre csak elterült 'á földön. Maga sfe tudta volna megmondani, hogy Tiiní tudott egyszerre megállani, lia véletlenül nem feküdt volna előtte a földön a kis asztalka. De igy most már tudta, hogy, cmfek’ k'orcsölyázott neki és a kis asztalt feldöhtye, az borította föl'őt is,' Égnek álíott a lába és a kerekes.korcsolya apró'kerekei még a levegőben is úgy forogtak, mintha még most is cl akarnák ragadni. Amellett — cs ez volt a legcsodálatosabb a dologban — a korcsolyái nyávogtak is. Tisztán hallotta, hogy nyávogtak. Még pedig" ijedten nyávogtak. Csak később jó pár pillánál múlva, amikor már kezdett magához térni vette észre, hogy néni is a kerekes korcsolyái nyávogtak, hanem a fekete cica miákolt rémülten. A fekete cica, a Paci, amelyre ráesett, amint elvágódéit*, ebben az akaratlan kerekes korcsolyaversenyben. Maga se értette, hogy mint is került látóra a kerekes korcsolya és épen azon gondolkozott, hogy talán valami gonosz tündér űzött vele tréfát. amikor kinyílt az ajtó és a kis Luca kandikált he rajta. Most aztán egyszerre megértett mindent és nem mert a kis Luca nagy karosszékébe iilni. A gazdagabb Országúton hintó. Porfeíleg nyomába . . . IIoltóban egy- diák. Büszke, mint a páva. H ót tornya kastélyban Várja édesapja . . Öreg temetőben Alszik édesanyja. Utolér a hintó Egy másik diákot. Ballag haza felé. Tép egy-egy virágot. Poros a cipóié. • Nehezül már lába. kényes hintó urát Mégis csak ö. színia. Mert ö a gazdagabb. Reá ketten várnak. Két zsellér ■ lakója. Szulmatetős háznak Édesapja ott áll .4 kertjük végében. Édesanyja fehér Kalácsot süt éppen. futott, futott, ah»gy tudott, siettében majd elbukott. Egyszerre mit lát? Szembejön vele egy másik éppen olyan nagy állat' ^-.de annak meg zöld feje van. Mit gondoltok, mit látott a kutyus? Egy zöldsapkás kisfiút, Petikét Pétiké bátor gyerek volt. de amikor látta, hogy a kutyus felejt szalad, hát bizony ő is elkezdett ordítani. A-kutyus megijedt az ordítástól, ugatni kezdett. Arra Peti még jobban ordított, a kutyus meg szaladt vissza, lefelé. Futott, intott, ahogy tudott, ijedtében, siettében, majd elbukott. De amikor leér az ucca végére, ott megint csak bajba került szegény kutyuska. Ilus ott állt még és szuszogott, a sírás még egész közel volt a torkához és mikor a kutyát meglátta, újra rákezdte a bőgést. A kutyus meg, uccu, visszafelé látott, futott, ahogy tudott ijedtében, siettében, biz cgypdrszor orra bukott. Egyszer aztán nagyon megütötte a lábát egy kőben, lebukott a fii közé és nem tudott mindjárt fölkelni. Nagyon fájt a lába, olyan nagyón. hogy mindent elfelejtett. Csak arra gondolt: jaj, csak ne fájna már a lábam; és ott feküdt a nagy fűben. Peti azt hitte, elszaladt a kutyus másfelé, mert nem látta ■sehol és hamar hazaszaladt. — Jaj, de haragudott rám az a kutyus, gondolta, biztosan tudja, hogy meg szoktam dobálni a kutyákat, ha belül vannak a kerítésen. Iluska is_ kidugta az orrát anyuska szoknyájából és örült, hogy a kutyát nem látja sehol. Biztosan elment másfelé, gondolta és elindult aityuskájával hazafelé. Nagyon meleg volt. lehúzta a fejéről a sapkát és lóbázta a kezében. A kutyus éppen akkor dugta ki a fejét a fii közül. Szétnézett nagy óvatosan — örült, hogy a zöldfejü nincs sehol és a pirosfejii is jó messze jár. Utána nézett és csak tátva maradt a szája a csodálkozástól. Mit látott? Látta, hogy a pirosfejii odanyul a fejéhez, lehúzza a piros fejét és egyszerre fekete lesz és a piros fejét a kezében viszi. Nézi, nézi a kutyus a nagy furcsaságot, egyszerre látja, hogy a furcsa állat kiejti a kezéből a pirosat: nem veszi észre, hogy elfelejtette és csak megy tovább. 3»S
