Bácsmegyei Napló, 1927. július (28. évfolyam, 181-211. szám)
1927-07-03 / 183. szám
22. olda'. BACSMEGYEl NAPLŐ _____________________ 1927 július 3 Baile Herculan** ... A Kazán-szorosba értünk. A meredek sziklafalak annyira megszükitették a Duna medrét hogy hajónk — az állami dunai hajózás kényelmes, termes gőzöse — csak nehézkesen tudott keresztülsiklani. Az árbocokra felhúzták a világ majd minden nemzetének zásziajái és ebben a pompázó zászlódiszben kötöttünk ki Jugoszlávia legészakkeletibb csúcsán — szemben Orsovával — Tekián. A falu ünnepi köntöst öltött. Zászlókkal és zenével várták a hajónkat, amely száznál több beogradi előkelőséget hozott Tekiára - öztiik egy püspököt és diakónusát i.-, elhozta a király, .a kormány és a hadscie? hatalmas koszorúit, amelyeket Kocsa kapitány emlékére állított obeliszk talapzatára helyeztek. »Kapelan Kocsa«, amint ma is kegyelettel és hálával él emlékezete a nép lelkében, 1788-ban döntő győzelmet aratott a törökökön és ezt a didalmas csatát örökíti meg az az emlékmű, mely szinte a Duna medréből kiemelkedő és égnek meredő tekiai hegy oldalában kapott helyet és hivatva van örökké hirdetni Kocsa kapitány fényes haditetteit, amelyeket a népköltészet már eddig is rímekben és dalokban őrzött meg az utókor számára. A hajón volt a dunai hajózás uj vezérigazgatója is, aki Raduljevácig utazott, hogy megismerkedjék a.-hajózás összes őt szemeivel. Orsováról Baile Herculaneba autón’ tesszük meg az utat, a csodás szépségű Cserna völgyében, a meredek sziklafalak közt. Csodálatos, hogy az emberi ész és erő, a technika fejlettsége milyen sikerrel birkózott meg a szinte leküzdhetetlentiek látszó akadályokkal és béklyóba tudta szorítani a sebes rolianásu Cserna vizét, hogy ezáltal megközelíthetők legyenek a két hatalmas, gigantikus magasságú sziklafal közt meghúzódó keskeny völgyben, a sziklákból kibuggyanó és áldásosán gyógyító kénes források, amely-eket a gyógyulást keresők tömege keres fel. Herkulesfiirdö a magyar állam gondoskodásának köszönheti létét. A l'erdinánd-szájló melletti kőfolyosó falába erősített régi római emléktáblák szinte már olvashatatlan hieroglifáiból megállapítható ugyan, hogy a kénes forrásokat Hadrian római császár harcosai fedezték fel. Herkulesfiirdö állami fürdőtelep volt. A fürdő vadregényes, látványos és a legszebb svájci tájakkal versenyző fekvése, a hatalmas és modern szállodák mögött közvetlen közelből, alig 2—3 lépésnyire merednek égnek a helyenkint kopár, Karszt-szcrii, de viszont helyenként fenyőkkel teletűzdelt, negyvenöt fokos meredekségii sziklafalak, amelyek a hosszú sávban kiépült telep épületeinek oly háttérül szolgálnak, melynél szebbet a legzseniálisabb filmrendező sem tudott volna elképzelni, fis a telep zöld szinpompája olyan harmonikusan olvad a kopár sziklafalakba, mintha egy hatalmas alkotó művész ecsetje képzelte volna el egy festői táj hátteréül. A kultúra itt önmagát múlta felül és a hatalmas izomzatú Herkules-szobor bizonyára nemcsak az emberi erőt, a természetet legyűrő emberi akaratot jelképezi, de kifejezi a kultúra erejét és diadalát is az ekrazittal és dinamittal szétrobbantott sziklatömbök felett. A román nemzet julius hetedikén vákált, de nem is produkálhatott, az emberi ötletesség, ész és élelmesség mérföldlépésekkel száguldott végig a Cserna völgyében és valóságos paradicsomot varázsolt a fekete sziklatáblák közé A sziklákból kibuggyanó meleg, kékes kénes források a kor demokratikus szelleméhez alkalmazkodva enyhülést adnak a szegénynek és gazdagnak egyaránt. A fénylő aranyzsinóros román tábornokok, a brilliánskövii, fülbevalók alatt roskadozó, mesés gazdagságú szép bojárasszonyok, á világfiirdőkbrl ismert mondain nők és a külföldi banki krácia .markáns reprezentánsai melleit nagy számban van képviselve a sokszínű viseletben járó román nép és a zenekar minden nemzet zeneszámaiból összeállított muzsikát játszik.. A román impériurn újat nem piodulaszt. Királyi kézirat a kamara és a szenátus ujjáváíasztását rendelte el és itt kapcsolódik be a politika a fürdőéletbe, amely ezidén erősen megérezte a választási harcot, ami miatt a baiie-hcrculanei szálodákban siók gazdátlan szoba | uj életet a sebesvág tatásu, sziklás medinaradt és a Cserna völgyében annyira iü Cserna-patak völgye, még az egészmegritkultak a fürdőven légek. I ségnél is nagyobb ur, a — politika. Hiába kínál a betegeknek enyhülést, ‘ Mayor József------------n j • ttsxirwaestff^ü. BÉRÉN/i JÁNOS: LÁm A KAPU ELŐTT Még nappali kedv hancarozott az esti hét óra tornyán, s az égen még nem gyulladt ki a véres szög feje, amelyen búval csüng az éj dohos sötét subája, és a napot se hvrrogta le ablakából az első kis csillagcsibész,, pattanás csilingelőssel csak úgy tréfásan kitárult a nyafka zöld kapu, a lány édes asszonyiságc ébredt magjával a tizenhat év sziliig telt erejében, mint az emlék fölfehérlett a rámás mélyedés előtt. Asszonyka: nagy szemű és egyszerű hóvirág, nyers kendő, hüs selyem és patyolat, az utakat a játék cifrázta körmenettel, ö a halvány fényű szomorúságok között örömtalpu csöpp szandálokkal a lábain a bíbor félszigetre állt, rejtelem, még gyerek ma és holnap halott ölelés, Asszonyka: vérbe ejtett mozdulat, vörös ének, illatos olaj és még ezernyi más, nagyot néző mindarra, amit ketten tesznek, magad testének titokban csodálója, ki mindenből a hogyot és miértet hallgatod, kiben erjedt csodálattá szűrődik a négy tiszta szem valahányszor gálád pontot keresztez a csúnya átlók életbe futó vonásával, egyszer de átszalad minden rajtad is! Asszonyka: a napok mezőin vannak meseerdők, szelíd őzek közelegnek onnan Szép agancscsal. de mind farkast is vezet magával, tudod-e? Asszonyka: az öblös kiváncsi kapuból, mit láttál, mit hittál, mit verekedtél ki magadnak az esti érzések nyelves zászlóival? buksi agyad milyen gondolatokkal mosta a ködöt? láttad-e, hogy az akácfa éppen akkor zokoogtt? hogy a bolond éj a kőbe verdeste homlokát? hogy bókolö szivét küldte arra egy másvilági köszönés? Láttad-e a békében a kardos vihar legény eket s a múlt vasárnap égre szúrt kedvét és alatta a díszes csészében a beteg tejet? vagy ha mást néztél, jó kis asszony csúnya cél: láttad-e a magad sorsának sebhelyes keresztjét az ut kezében? ALAKOK ....■ Cseléd (írhatnám azt is, hogy háztartási alkalmazott. De fázom ettől az álszent szépségflastromtól, mely csak arra való, hogy eltakarja azt, ami fáj. Akkor becsületesebb, irgalmasabb a fönti derék, régi szó, rne'lyel már a tizenhatodik században is váltakozva jelezték a családot és cselédet, a gyermeket, a család legftisebb hajtását s a cselédet, aki a famíliához tartozó családtag. Bözsi egyébként se veheti zokon ezt a titulust, ö a legfelsőbb arisztokráciához tartóz k: a fiatalsághoz. Péter-Pátkor tölti be tizenhetedik esztendejét. A szomszédból küldték át a porszivógépért. Behivatom dolgozószobámba, Mezei virág, kartonruhabun. Haja sötétszöke, szeme sötétkék. Bőrét, mely a parcellán!ehér s a mályvaszin árnyalataiban játszik, akármelyik miss megirigyelhetné. Bemutatkozás helyett némi zavarral így szólok): — Bözsi kérem, nézze csak, én írni szoktam. (Elszántan.) Megírok mindent, mindenkit. Igen. Most magát írom meg. — Nevet.) — Miért nevet? » — (Még jobban nevet.) — Feleljen arra, amit kérdezek. — Ne tessék bolondozni. (Arcát e’takurja két tenyerével, mint egy haragos előkelőség a fotoriporter kodakja e ott) — Kezdjük, fiam. — (Most arcáról leveszi egyik tenyerét s tétovázva már a nyilvánosság leié fordul.) Aztán hogy ir meg? — •Úgy ahogy van. Gyönyörűen. És ki is ciírázom. Majd meglátja. — (Még egy kifogást kockáztat.) Haza kell mennem, nagyságus ur. Takarítunk. — Az várhat. Ez fontosabb, iÉrveket keresek-) Maga már hallotta, hogy vannak o’yan emberek, akik könyveket csinálnak. Nem hailotta? Olvasott már könyvet? — Olvastam. — Mit? — Regényt. — Mj volt benne? — Elfelejtettem. Régen olvastam. Tizenhároméves koromban. Ki irta? — (Vállat von.) Nem néztem meg. 'írók, tanuljátok meg, hogy az olvasók nagyrésze nem kiváncsi a nevetekre, csak a munkára, ti ezzel szemben csak a nevekre vagytok már kiváncsiak, nem a munkákra.) — Újságot olvas? — (fi’fintor it ja orrát.) Azt nem szeretem. Csak ha valami szerelmes féle van benne. — Színházban volt? — Egyszer, a Cigánybáróban. — Na látja. Ez is olyan lesz. (Térjünk a tárgyra.) Hol szolgált először? — Otthon, a káutoréknál. — - Mikor jött föl? — Három éve. —■ Hová szegődött? — Kispestre, egy vasutashoz. De aztán bejöttem, mert ott nem volt vérségi lány. Pesten harminchármán szolgálunk. — Es tetszett Pest? Nem volt furcsa? Szereti? ■ Pest nagyon szép. Nem lehet mondani. (Gondolkozik.) De csak télen. Nyáron szebb Verseg. Szombaton megyek haza. — Hányadik helye a mostani? — A harmadik. Engem mindenütt szerettek. — Mennyi a fizetése? — 32 pengő. — Mi a dolga? — Mindig akad valami. Takarítok, főzök, vikszolok. Kismosást is végzek, kisvasalást is. Mosogatok... (Eszbekap. Ezt is megírja? (Nevet és indul.) — Várjon még, Bözsi. Hány szoknyája van? — Hat. Odahaza. A stafirungom még nincs készen. Most varróm. — Mit szeret enni legjobban? — (Határozottan, mint aki ezt már régesrég eldöntötte magában.) Főit tésztát. — Táncol? — Csak csárdást. — Cigarettázott már? — Soha. — Orvosnál járt? — Mikor beoltottak. — Hányán vannak testvérek? — Négyen. A bátyám, az katona* Öcsém és húgom. Azok még kicsik. — Mi az édesapja? — (Megdöbbentő ötlettel.) Most már semmi. Meghalt. — Az édesanyja.■ A — Az is. Most januárban —■ Mi baja volt? —• Nem tudom. Bementünk a kórházba. Ott nem modták. Mi pedig nem kérdeztük. (Ha volna neki Röntgenképe az édesanyja tüdejéről, vagy pontos diagnózisa, akkor is épp t’y árva volna.) — Mutassa a haját. (Kis hajcsutkát hord egészen lenn a nyakszirtjén, hat \ haitiivei összetüzdelve. Több hajtü, mint haj.) — Vasárnap leeresztve hordom. Sza. lag van benne. Most fekete. — Nem nyíratja le? — Még csak az kellene. Egy lány levágatta. Husvétkor úgy jött haza, kis gyereksipka volt a fején. Bojtos. Utána kiabáltak, gúnyt űztek belőle. Aki egyszer kivetkőzik, annak nincs többé be„siilete. Egy másik lány pedig meg is bolondult. Pesten látta — a helyén • amint az ur kést emelt az asszonyra. Attól háborodott meg. — Van udvarlója? — (Gyorsan és boldogan köhint.) _ — Micsoda? — Kalauz. — Hol ismerkedett meg vele? — A villamosban. — Hogyan? — Vonalat kértem. »Talán gyerekjegyet kislány« — mondta. Aztán nemi adott vissza addig mig a végállomáson meg nőm mondtam, hol lakom. — Elveszi? — (Csukkott szájjal.) Ahá. Majd ba húsz éves leszek. (Hátraveti fejét, akár a madár, mikor iszik. Szakaszátszdlloval röpülnek a menyországba. Tegezeidnek? — Még nem. — Hol találkoznak? _ Télen a Keletinél, nyáron a Ligetben. — Mi kellene magának. (Hallgat.) IPénz, sok pénz. — Az nem. — Hát mi? — (Elkomolyodik és valami vallásos dint altul.) Csak. egy kis ház. (Szerényen a népmesék modorában.) Meg egy kis boldogság... Minthogy mindenre értelmesen felelt, megkínáltam egy tányér cseresznyével. \ Azonnal enni kezd. A cseresznye vére 1 bemaszatolja Hatul száját, gyönyörű fogsorát, mely még nem ismeri a fogj orvosok köszörűit. Egyszerű, mint a kenyér és a tej. Az örök népszínművet természetesen játszu, anélkül, hogy egy pillanatra is kiesnék szerepéből. Én ! többre becsülöm kétszáz moziszinésznönél. Mig a papírlapokat rendezem, melyekre odavázoltam szavait, bele-belesandit a sok ákom-báhomba. Újra furcsália. hogy akad ember, aki ilyesmivel foglalkozik. Es ismét nevet, derűsen, csengőén, a tiszta szivéből. Kineveti a mesterségemet, engem, az egész világot.) KOSZTOLÁNYI DEZSŐ ■SorsJ egyeket az Á lanti Osztálysorejátékhoz vegyen \ a?y postán rendeljen I még ma 6132 „Bristol“-traíi ínál, Kovisad, Že jeznička u . 27 Telefon 2)—66 I mer a húzás már juliu i 8-án 1 sz megtartva! Minden második sersjevy nvsr!
