Bácsmegyei Napló, 1927. július (28. évfolyam, 181-211. szám)
1927-07-03 / 183. szám
BACSMEGYEI NAPLÓ 13. oldal la. Hiszen mindössze csak kétszer láttam. _— Vájjon?... Mondja meg őszintén, jó uram .». látja, oly hűségesen szolgáltam önt... mondja, volt önök közt valami egyéb is, mint az a kesztyüüzlet? — Soha, Otto! Soha! — Tehát Nagyságod tegnap, amikor kérdeztem, hogy hölgyikét viszünk-e találkára, ... hogy is mondjam csak? ... dicsekedett? Szomorúan néztem Otto-ra: — Igen, fiam, dicsekedtem. Mi tagadás benne, hencegtem. Azt akartam, hogy jó véleménnyel légy rólam. — Óh, azért én nem vélekedek rosszul ekszcellenciádról... Ki nem hencegett még életében? Különösen szerelmi ügyekben?... Sőt nagyon örülök, hogy igy van, mert Rozina kissé kikapós, én meg heves temperamentumu ember vagyok s miatta már befordítottam a vízbe egy forestiere-t, aki legyeskedett körülötte ... No, no, ne tessék megijedni! — kihalásztuk szegényt, s nem történt egyéb buja, minthogy egy-két liter csatornavizet ivott. Kis szünet után folytatta: — Nekem se történt nagyobb bajom. Beidéztek a rendőrségre s fizettettek velem ötven lira büntetéspénzt. , VIII. Elgondolkoztam, s mikor a sok meleg csókra emlékeztem, amelyeknek nem lehetett boldogító folytatásuk, úgy éreztem, hogy valami kárpótlással tartozom a derék fiúnak, akit valamennyire mégis csak megrövidítettem. — Ez igazságtalan, sőt kegyetlen Ítélet volt, Otto, a langyos fürdőért, amelybe azt az urat bemártottad. Joggal büntetted őt, amért a nyumadat megháboritotta... Az erkölcsi kárért, amelyet esetleg okozott neked, nem kárpótolhatlak, de az ötven lírát, amelyben a törvény jogtalanul elmarasztalt, ezennel megtérítem. Otto megköszönte s biztosított arról, hogy ezen az összegen valami igen csinos dolgot fog venni Rozinának. Első velencei kalandomnak ez a története. Hegyiséta az üvegházban Páris, junius Üvegház! Azaz, hogy épületmonstrum, magassága hat emelet, szélessége, hosszúsága olyan kiterjedésű, hogy több hatemeletes ház férne el a területén, csupa üveg, öles ablakok, a föld színétől a magasságig, ' ormoló ház, melynek élete kifelé nyitott: a pillantás úgy éri az első emeletet, hogy tekinti egyúttal az ötödiket, hatodikat is, legfrissebben készült uj-modern alkotás, mely szikrázva áll meg a másként épült tömbök, paloták keretében: vasnak és betonnak izmai tartják az üvegházat, érdekes épület, még Párisban is különlegesség. A mai embert szolgálja. Autó-garage a Raspail tájékán, a legnagyobb Európában. A vakmerő arányokat is a logika feszíti és amint elszemléljük ezt a rezgő, de kvarckemény hatalmasságot, rágondolunk, hogy az üvegház körül, arrébb a boulevardok kilométerein, a perifériák, ágbogak tövein: negyvenezer autó fut Párisban. Ez a benzinfelleges, harsogó, iramló, egyre szaporodó gépkocsisereg teremtette meg az autógarage-t, melynek most csodájára járnak nagyvárosok tanulmányozó csoportjai. Ezer gépkocsinak hajléka az érdekes épület és már épül a Monceau-ban uj garage, ugyanilyen konstrukcióval, karcsú vasnak és vékony betonnak bravúrjaival, ez az üvegház már nyolcemeletes lesz, kétezer futkározó futkározó gépkocsi talál majd itt fedelet és amint hallom, a vállalkozó részvénytársaság egymásután fölépíti Páris legforgalmasabb negyedeiben a mammutgarageokat. Más metropolisokban nem látni ilyen építkezést. Páris legfrissebb zsenialitásának speciális céljai vannak. A gépkocsi-technika eleven ritmussal önti el Páris uccáin az uj és uj autóhadakat és az ősi Páris megmozdithatatlanul, régen felépült. A város ódonsága és a szaporodó gépkocsiseregei nagyon is összefüggnek. Páris öreg házai úgy épültek, hogy azokban alig lehet garage-t kihasítani, ahol pedig helyet talána az uj autótulajdonos, a telek vagy a bérlet ára szinte megfizethetetlen. Ez az igazi magyarázata annak, hogy Páris zárkózó öreg házai fölé egymás után fölépülnek a fantasztikus üvegpaloták. A szó helyes, mert a látványosság, amilyet ezek az autógarage-ok nyújtanak, fantasztikus. Milyen meghökkentő különösség a hatemeletes hegy, amit merészen beleépítettek az üvegházba. Hatalmas, szélesen elterülő szerpentin-ut a föld színétől az emeletek legfelsőbb terraszáig, lejtők olyan kapcsolódással, kanyaru- * S A legutóbbi kisantant-konferencián az utódállamok külügyminiszterei elhatározták, hogy kísérletet tesznek a Dunamedencében lévő államok gazdasági kooperációjának létrehozására. Ez a kísérlet visszatérő gondolat a dunai államok egyesítésére és ez a gondolat egészen a Kossuth Lajos emigrációjáig nyúlik vissza. A történeti szükségszerűségek a történelem refrénjeivé válnak. Dr. Jászi Oszkár, a kitűnő magyar történetfilozófus már 1920-ban megírta egyik munkájában — szinte váteszi előrelátással — a következő jóslást: »Teljes lehetetlenség bárminő középeurópai — igy európai — konszolidáció mindaddig, mig nem fog sikerülni a Duna medencéjében és a Balkánon helyreállítani az emberek és a javak szabad, békés forgalmát. Amig a határok katonai kordonokkal vannak elzárva, amig gazdaságilag szorosan egvnjasvidékeknek mesterséges szétszakítása krónikus munkanélküliséget és éhtifuSzt okoz, mindaddig nem indulhat meg ezen az elgyötört területen a regenerálás munkája, mindaddig az elnyomorodás, a háború és az anarchia szelleme fog győzedelmesen előrehaladni.« A dunai konföderáció gondolata tehát nem mai és nem is a háború után alakult nemzeti államok élettapasztalatán alapul. Ezek a tapasztalatok csak megerősítették a régi koncepció célszerűségét és az igazság erejére emelték. A háború alatt kialakult ugyan a háborút megelőző teóriával szemben az a felfogás, hogy a gazdasági fejlődés a nagy államoknak kedvez és a kis nemzeti államok megvalósulásának tényével párhuzamosan bontakozik csak ki az Európai Egyesült Államok végső formájának szükségszerűsége. De már év keserű tapasztalatai nagy rést vágtak azokon a reményeken, amelyek a kis nemzeti államokhoz fűződtek és mindig erősbödik az a meg. odés, hogy Európa szanálása, a háborús feszültség megszüntetése, az államok gazdasági talpraállitása nemcsak a háborús szellem kiküszöbölésétől és a nemzeti erők ellentéteinek kiegyenlítésétől függ, hanem a kis államok gazdasági elszigeteltségén kell elsősorban változtatni, a vámhatárokat lerombolni és a kis népeket valamely formában egyesíteni. Gazdasági egységet — a politikai önállóság fenntartásával — ez az uj jelszó. S igy tér vissza az uj megoldási terv Kossuth Lajos konföderációs tervéhez, így fejlődik spontán, a ma kényszerhelyzetében élő népekben a jövő kialakításának olyan gondolata, mely a régmúltban gyökeredzik. Kossuth Lajos konföderációs tervét igy indokolta: »Minden egyes aldunai nemzet, ha sikerülne is népe köré gyűjteni a most máshová tartozó fajrokonait, legfeljebb másodrendű államot alkotna, amelynek a függetlensége örökös veszélyben forogna s mely szükségképp alá lenne rendelve idegen befolyásoknak. De ha a magyarok, délszlávok és románok a fentebbi tervet felkarolják, elsőrendű, gazdag és hatalmas állam lesznek, mely sokat fog nyomni Európa mérlegében. Egység, egyetértés, testvériség magyar, szláv és román között — ime, ez az én legforróbb vágyam, legőszintébb tanácsom. Íme egy mosolygó jövő valamennyiök számára.« Aki a mai helyzetet ismeri, az előtt nem kell bővebben bizonyítani, mennyire igaz lett ez a jóslás is. Nyilvánvaló, hogy az uj nemzeti államok Európa nagy sakktábláján jelentéktelen figurák,_ameiyeket a nagy hatalmak kélatokkal, hogy a hazaérkező autók, az uccáról egyenesen fölfutnak a hatodik emeletre, ahol a box várja azokat. Ez a hegy, a legbravurosabb iivegházban, enyhe ut még az embernek is, az emelkedő vonalaknak nagyszprü fortélyával, szinte könnyebb fölérkezni a magaslatra, mint a lépcsőkön. A szerpentin hajlatainál, az egész falat elborító tükrök állanak szemben és a soffőr pontosan megfigyelheti a mellette érkező, vagy induló autókat. Az épület két szárnyán hatalmas liftek is működnek a gépkocsik számára, amelyek igy is feljuthatnak a boxba, ha torlódik a forgalom a hegyi utón. Hirdető objektum ez a grandiózus üvegház: száguldó életről, technikáról, ujszinü kultúráról és meg tudja úgy lendíteni az elmondás kedvét, mint a monumentális könyv, elementáris szonáta, víziókkal kirülö festmény ... 1 nye-kedve mozgat, állít idegen érdekek szolgálatába és a kis államok függetlensége papir-függetlenség, amelyet egészen illuzóriussá tesz az a függés, amely — kivétel nélkül — a nagy hatalmak egyikével-másikával köti össze őket. Még világosabbá lesz az utolsó évek tapasztalatai nyomán az, hogy az uj nemzeti államok kialakulása nem oldotta meg a keleteurópai kis népek problémáját. A béke csak névleges, akár a nagy államok között: állandó fegyverkezést igényel és ez a fegyverkezés az uj államokra olyan terheket ró, amelyek alatt nyögnek és összeomlanak a népek, hihetetlenül leszáll az életszínvonal, ami a kétségbeesésbe vágy a forradalmi gondolatba kergeti az embereket. Nem oldódott meg a nemzetiségi kérdés sem, mert az idegen uralom alá került nemzetiségek égő sebeket hordanak magukban, a békeszerződéseknek kisebbségi rendelkezései nem. léptek életbe és a békeszerződések, a nemzetiségek gyújtó erőfesgitéséit csak áttolták uj területekre, de nem szüntették meg. Dr. Jászi erről igy irt: »Amig az egyes kormányok fizetett ágenseket tartanak oly célból, hogy a szomszéd államokban soviniszta és demagóg jelszavakkal gyújtogassanak, amig a kisebbségi nemzetek mesterségesen küzdött illúziók hatása alatt állnak s csak a dies irae, dies illá-t várják, addig nem lehet igazi béke.« A nemzetek fáradtsága, háborús elgyötörtsége, a kenyérgondok minden ideális fellobbanást túlszárnyaló jelentősége, bizonyos józan keretekbe illesztette a kisebbségi aspirációkat és a kép nem ily kétségbeejtő. Hazugság volna azonban azt állítani, hogy a kisebbségek sorsa teljesen kielégítő és lenyomott vágyai feszültsége semmi veszedelmet nem jelent a jövőre. A kérdés kulminációs pontja azonban a gazdasági válság, amely egész Európa testét a fertőző betegség szimptómáival fogja át, amelyről hiába világgazdaság-konferenciáznak. A belátás lassan érlelődik. A diplomácia boszorkánykonyhájába nehéz ugyan belátni, mégis bizonyos külső jelek azt mutatják, hogy a gazdasági válság okául kezdik elismerni az államok gazdasági elszigeteltségét és elzárkózását, a helytelen vámpolitikát és igen jelentékeny részben a dunai kis államok egységes gazdasági együttműködésének hiányát. A nagyhatalmak józan önzése és keleteurópai érdekeltsége érlelik a dunai államok valamilyen formában leendő egyesítésének gondolatát, amely a közvetlenül érdekelt kis államokat is már uj lehetőségek elfogadása felé sodorja. Az a körülmény, hogy egyikök-másikuk önző érdekből vezető és domináló szerepet kiván magának az uj alakulásban, természetesen hátráltatja és meg is akadályozhatja ideig-óráig az eszme fejlődését. A történeti szükségszerűség azonban a kényszer erejével viszi a népeket az önzetlenség és megértés forrása felé. El kell jönnie az időnek, amikor a józan megfontolás, a most sokat hangoztatott »szent önzés« meggyőzi a kis népeket a bizonyos formában történő egyesülés nélkülözhetetlenségéről. Közkeletű egy angol államférfinak a háboruelőtti időből származó az a mondása az osztrák-magyar monarchiáról, hogy ha nem volna, meg kellene csinálni. A történeti eredmények bizonyos mértékig megcáfolták, másrészt Jgazolták^ennek a feltevésnek igazságát. 1927 július 3 ' *1 ! Az osztrák-magyar monarchia ma szi- I vesen elfelejtett történeti emlékek közé taitozik, a szent szövetség maradékaként élt itt dinasztikus önzésével, antidemokratikus intézményeivel, felvilágosodott abszolutizmusával, a benne élő népek szabadságérzetének elnyomásával, a »divide et irnpera« önző és oktalan jelszavával. Ennek a szükséges rossznak a modern, demokratikus Európa és a nemzeti öntudat teljes kifejlődésével el kellett tűnnie, de ez nem azt bizonyítja. I hogy a szertehullott és önállóságba szakadt kis népek most megszerzett önállóságukkal vígan és szebb jövővel élhetnek és fennmaradhatnak a maguk zilált, zárkózott, egymással szemben- I átló államrendszereikkel. Elképzelhető a ! modern, demokratikus, minden tekintet! ben igazságos történeti fejlődésnek vo’ italán egy olyan konstruktiv, szabad, ! méltányos egyesülése a kis államoknak, 'amely mindenkit kielégít és párhuzamo- I san illeszkedik bele a szintén történeti I szükségként fejlődő Európai Egyesült ! Államok ideájába. Ebből a szempontból nem volna érdektelen az egyesülés politikai és gazdasági tervezetét Kossuth fogalmazásában ismertetni, azonban nyolcvan év változásai túlhaladták az ott lefektetett gondolatok realitását. Egészen röviden utalunk tehát a dunai államok konföderációjának újabb, de azért az eredeti elgondolás nyomán haladó fogalmazására. Ezek szerint a tagállamok teljes és zavartalan függetlensége mellett a szövetség hatáskörébe csak az egész szövetség sorsát illető ügyek tartoznának. Közös védelem, közös vám és kereskedelmi politika, az államokat közösen érintő közlekedési problémák, külügyi képviselet, bíróság az államok közötti vitakérdések eldöntésére, közös gondoskodás a szövetségi kiadások fedezéséről. Minden állam nemzeti hadseregét maga fizesse, szervezze és képezze ki, a szövetség hatáskörébe csak a kontingens felosztása és közös vezérkar létesítése tartozzék. Valódi demokratikus szövetségi birodalmi gyűlés, amely minden évben egy másik tagállam fővárosában üléseznék. Bécs, Budapest, Prága, Beograd és Varsó a megjelölt székhelyek. A vezető szövetségi szervek és intézmények méltányos kulcs szerint oszolnának meg a tagállamok között. Ha például a hadügyminisztérium székhelye Bécsben volna, a külügyé Beogradban, a pénzügyé Budapesten, a közlekedésügyé Prágában, a szövetségi törvényszék Varsóban. A nagykövetek személye periodikus időközökben az egyes tagállamok nemzeteiből kerülne ki s minden államnak szövetségi tanácsosa volna a nagykövet mellett. A szövetséges birodalmi gyűlésen mindegyik követ bármely állam nyelvét használhatná. Egy jól megválasztott tolmácsszervezet gondoskodhatnék arról, hogy az elhangzott beszédek még aznap hasábos fordításban mind az öt nyelven megjelenjenek és a felhangzott érvek a következő nap vitáiban felhasználhatók legyenek. Végül legnagyobb jelentősége lenne a szövetségi bíróságnak, melyet egy széles, demokratikus alapon nyugvó szenátus gyakorolna a tagállamok egyenlőszámu képviselőivel és ennek a bíróságnak legfontosabb feladata volna a közös alapelveken nyugvó nemzetiségi törvényhozás becsületes végrehajtásának az ellenőrzése. Ez a vázlat csak a legnagyobb általánosságban mutatja az egyesülés koncepciójának alaprajzát. Ez az alaprajz is jelzi azt a nihetetlen sok nehézséget, amelyet le kellene küzdeni a megvalósítás utján. De el kell ismételnünk dr. Jászival: »Mindezek a nehézségek nem lehetnek végleges és komoly akadaiyai annak, hogy ez a szövetség, melytől egész európai kultúránk sorsa függ, létre ne jöjjön. Ez a csüggedés oly kishitűség volna, mely végeredményben azt jelentené, hogy nincs további ut Európa számára, hogy utópia minden rerncny a mai véres viszályok kiküszöbölésére, hogy a mai bornirt és a haladást megakadályozó rend a politikai bő'cseség utolsó szava. Ellenben azok, akik hiszünk az Európai Egyesült Államok, sőt majdan egy világszövetség megalkotásának a lehetőségében, nem adhatunk hitelt annak az együgyüségnak, mely azt állítja, hogy az integráción ik az a folyamata, mely a nagy nemzeti államokat és viruló népszövetségeket létrehozta, mindenkor ío" bukni a nemzeti partikularizmusok és az eltérő nyelvjárások átkos tabuján. Ép ezért ez a feladat, mely ránk, dunai népekre vár, nemcsak a saját sorsunkra nézve döntő, de teremtően alkotó és példaadó lesz egész emberi nemünk jövő pályája számára.« Révész Béla Jegyzetek a dunai konföderációhoz Irta: dr. Havas Emi!
