Bácsmegyei Napló, 1927. július (28. évfolyam, 181-211. szám)

1927-07-03 / 183. szám

1927 julius 3 BÁCS MEGYEI NAPLÖ 19. oldal Káté von Nagy Hogyan lett egy szuboticai kisleányból berlini filmsztár? Berlin, junius hó. A legnagyobb berlini mozinak, az Ufa Palast am Zoo-nak az oromzatán van egy fényreklám: villanykörtékből kirakott, kétméteres betűk futnak végig a kinopalota tetejének gerincén és har­sogják bele az éjszakába a moziban ját­szott íilmujdonság címét, rendezőjének és főszereplőinek nevét. A.lig egy évvel ezelőtt megállt este egy szuboticai kislány, Nagy Kató a Bahnhof am Zoo kapujában és tréfás sóhajtással megkérdezte kísérőjétől: — Mikor fogják itt Gloria Swanson helyett Káté Nagyot hirdetni? Aligha hitte volna el, ha ezt a választ kapja: — Mához egy évre. Nem is látszott ez se valószínűnek, se lehetségesnek. És Két-Mrom hét múlva megkérte Korda Sándort, adjon neki egy kis szerepet »A modern Dubarry«-ban. Korda elvette a próbafllmet és befü­­zette a gépbe. A gépész megkezdte a kis háromperces film lepergetését. A kö­zepén megszólalt Korda: — Nagyon csinos. Később: — Szép. Amikor világos lett,, kijelentette, hogy a kisasszony nem tehetségtelen és erő­sen emlékeztet Colleen Moore-ra. Másnap angazsálta egy kis szerepre. Egy napra, negyven márkával. (Ötszáz dinár.) Felirta a telefonszámot, ha sor kerül a szerep lejátszására, előző nap telefonon értesítik. És odafordult a se­gédrendezőhöz: Aztán újabb hetek és hónapok, minden eredmény, sőt minden kilátás nélkül. Csiiggedés. Kétségbeesett hangulat. Ön­gyilkossági tervek, arra az esetre, ha hamarosan nem történik valami. Küin­­cselés rendezőknél, direktoroknál, min­denütt visszautasítás. — Mit csináljak? — kérdezte Kató ismerőseitől. — Találjon ki valami újat. Női bur­­leszk-szinész még nem volt. Próbálja meg ezt — tanácsolta neki valaki. — De' hogy állítsak be a filmvállalat­hoz azzal, hogy mindjárt főszerepre pá­lyázom? — Ne mint színésznő. Minden csinos nő az akar lenni, az már nem tűnik fel. Észre veszik. Menjen mint szerző. Másnap beállított az Ufa akkori dra­maturgjához, Waiter Janningshoz, hogy irt egy darabot. Nem utasították el. J minings kiváncsi volt, hogy milyen da­rabot tud irni egy ilyen kislány. A darabot pár nap alatt összeezká­nia az Ufa Palast fényrekiámja a »Männer von Ehe« cimii uj film fö­­szerep'öi közt ott ragyogja Nina Vanna és Charley Lincoln mellett Käte v. Nagy nevét . . . Nagy Kató — beérkezett. * A filmsztárok életéről cikkek, interjúk, regények formájában egész könyvtárak­ra való irás jelent meg, de talán még sohasem írták meg őszintén, hogy jz vagy az a sztár hogyan lépte át a kü­szöböt, hogyan bukkant fel az isme­retlenség homályából, mennyi küzködés, kínlódás és csalódás után harcolta ki magának, hogy megismerjék és elis­merjék. Erre a kérdésre a sztárok vagy nem felelnek, vagy inkább romantikus, mint plauzibilis anekdotákat mesélnek cl válaszul s a legtöhb esetben — megvan az okuk rá, hogy ne mondják meg az igazat. Nagy Kató karrierjének nincsenek ilyen kulisszatitkai. Hogy is lett hát filmsztár a szuboti­cai kislányból? * Tizen,kétéves korában ezt irta a nap­lójába : »Ma elhatároztam, hogy moziszinész­­nö leszek. Nagy sikereim lesznek.« Hogy milyen alkalomból határozta ezt el, arra ma már nem emlékszik. Valószínűleg moziban volt közvetlenül a naplókás előtt és erősen hatott rá a kép. Később megfeledkezett elhatározá­sáról és művészi ambícióit más térén akarta kiélni: festő szeretett volna len­ni. Nem ment. Amikor rájött árra, hogy ehhez nincs tehetsége, abbahagyta a rajztanulást. A képzőművészet helyébe az .irodalom lépett. Három évvel ez­előtt már film-szcenáriummal próbál­kozott. Ekkor már irodalmi terveinek erős kotikurrenciát csinált a filmjátszás. Ki­könyörögte hamarosan szüleitől. hogy engedjék fel Pestre, ahol Nemess Kató néven beiratkozott egy filmiskolába. Közben verseket és novellákat irt, ezek­ből egy-kettő megjelent a Pesti Hírlap­ban és tnás lapokban is. A filmiskoia egyébként, mint minden filiniskoia, kö­zönséges svind'i-kurzus volt s más hasz­nát nem vette, mint hogy a í.anév vé­gén csináltak róla egy Ötven méteres próbafilmet — háromezer dinárért. Ettől kezdve azonban már életre-ha­­lálra eljegyezte magát a filmmé’.. Ele­inte titkolta; Szuboticán senki sem tud­ta, hogy miért tartózkodott Pesten. Azután, a Suboticáu ismert körülmé­nyek között, Nagy Kató Berlinbe ke­rült. Csomó ajánlólevelet vitt magával ju­goszláviai filmkölcsönzöktől különnöző berlini filmgyárakhoz. Sorra jelentkezett valamennyinél. Szóba sem álltak vele. Egyik rendező szemébe mondta: — Van Itt elég német fí'mszlnésznö, nincs szükségünk külföldiekre- * Másként képzeli el ezt az ember Szu­boticán ... — Ki tudja, talán a iövő sztárját in­dítottuk most útnak. 'p Hetek teltek el, senki sem jelentkezett. Nagy Kató érdeklődött a tempelhofi műteremben, kiderült, hogy a szerepet már rég lejátszotta más. Valamelyik segédrendező, akinek ez a dolga lett volna, »elfelejtette« értesíteni. Becsem­pészte helyette a babáját. Nem baj. Kárpótolták egy másik szereppel. Újabb várakozás. Biztonság okából minden este ki kellett telefonálni az atelierba. Végre egyik este közük, hogy holnap. A nagy nap sírással végződött. A »szerep« ugyanis összesen három méter hosszú volt. Egyetlen kis jelenet: az elárusitólány felhúz egy keztyiit a vevő kezére. És a negyven márkából is levontak tiz százalékot adóra ... bálta egy újságíró segítségével. A dra­maturgnak tetszett. Komoly tárgyalás in­dult meg arra, hogy a kezdő kislánnyal eljátszatják a bohózat főszerepét. Hogy kipróbálják, leszerződtették egy akkor épp felvétel alatt álló darab egyik kis szerepére. Négy nap száz márkájával. Ez már egész komoly színész-honorá­rium volt, nagy pénz, ötezer dinár. Ebből is sirds lett. Képtelen szerepet kapott: egy utála­tos, intrikus, féltékeny lányt, akinek minden jelenetben az öklét kell rázni az ég felé. Egyszer el nem mosolyog­hatta magát az egész darabban. A ren­dező — egy tehetségtelen öreg — egy eredeti grimaszt nem engedett meg neki. A négy napot, nagy kinnal, lejátszot­ta és a burleszk főszerepéből nem lett semmi. Azt a kifogást mondták, hogy a darab előállítását az igazgatóság na­gyon költségesnek találta. (Amikor »A modern Dubarry«-t Szu­boticán bemutatták, a mozi vezetősége, amely, úgy látszik, hallomásból tudta, hogy Nagy Kató játszott a filmben, belevette ezt — teljesen jóhiszeműen — a reklámjaiba. A néző azonban hiába kereste Nagy Katót a képen: a film egész bevezetése, amelyhez a keztyü­­jeienet is tartozott, elmaradt, mert túl hosstu lett a darab.) Negyedévig, semmi. A Domo-fiimnél Ígértek egy nagyobb szerepet neki, az utolsó percben lefújták a darab elké­szítését. Egy másik filmgyár két napra szerződtette. Harminc márkájával. Az Utolsó száz márkás honoráriumokhoz képest nagy visszaesés. Elfogadta. Va­lamit Csak kell csinálni. Bevezették egy tömegöltözöbe. Kide­jrült, hogy nem szerepről van szó, csak statisztálásról. összeveszett az Auínah­­meleiter-rel, mondott egy pár goromba­ságot és faképnél hagyta. * ősszel Korda uj filmet rendezett, az »önagysága nem akar gyereket« címűt. Kapott benne egy szerepet, valami tán­cosnőt kellett volna alakítania. Megint a féiévelőtti komédia: »elfelejtették« ér­tesíteni. Korda adatott neki egy másik szerepet: egy modern hölgyet játszott, aki a divatos nőgyógyásszal megvizs­gáltatja magát. Az orvos mindenesetre megállapította — a lámpatázt. Az egész szerepet a felvevőgépnek háttal játszotta le. Az arcát nem is lát­ni a képen. Teljes letörés. Már vállalt statisztá­­lást is. A Korda-filmben, az »Algíri uc­­cai nŐk«_ben és a »Csárdáskirálynő«­­ben. Figyelmeztették, hogy lejáratja ma­gát. Azt felelte, hogy már mindegy. Ott akarja hagyni Berlint, lemond a filmről. Habozás, vívódás, mit csináljon! Kará­csonyra hazament pihenni, felfrissülve tért vissza Berlinbe, elölről kezdeni a reménytelen harcot. Egy magyar újságíró ajánlólevelével : kiment a Greenbaum-filmhez. Legalább j nyolcszor küldték el különféle ígéretek­kel, amiket másnapra már el is felej­tettek. Végre csináltak egy próbafilmet róla. Sikerült. opciós szerződést vettek tö'e. amely szerint havi ezerötszáz márkás fize­téssel joguk van minden más cég előtt bármikor leszerzödtetni két évre. Nagy öröm. Amíg rá nem jött, hogy ez a szerződés csak őt köti, a gyárat nem. A Greebamm-irodában hallotta azon­ban meg véletlenül, hogy a Sternheim­­filtn bakfis-szereplöt keres a »Männer vor Ehe« című darabhoz, kiment ajánl­­, kozni. Próbafelvételt készítettek róla és | még huszonnégy fiatal színésznő­ről. Ezúttal már nem is reménykedett. Három nap múlva elhivatták az irodába és elébetettek egy szerződést: kétszáz­­| ötven márka tiz napra. Kilencezer dinár. A harmadik női főszerepet kapta a darabban. ¥ A felvételeket negyedévvel ezelőtt fe­jezték be. Szerdán mutatták be a dara­bot az Ufa Palast am Zoo.ban. Az elő­zetes reklámokból kihagyták Káté von Nagy nevét. (Még a vajdasági műked­velő-társaságok berkeiben is dúl az in­trika. A filmnél ugyanaz folyik nagy­ban.) A premier előtti napon jelent meg először Nagy Kató neve a hirdetések­ben. jól hátul, apró betűből. #­A bemutató. Első benyomás: a film hülye. A kö­zönség unatkozik. Sorra bemutatkoznak a főszereplők, egyik se tesz különösebb hatást. Egyszerre nevetés. Käte von Nagy egyedül van a szobában, titokban cigarettázik és közben olvas. A füstöt minden szippantásnál gondosan kifújja jaz ablakon. A könyvben valami pikáns | fejezethez ér, őrült izgalommal lapoz és még cigarettázni is elfelejt. Ebben a pillanatban kitört a taps. a közönség valósággal tombolt a lelkesedéstől. Ettől kezdve minden jelenetét megtapsolták, az utolsó képnél pedig, amikor megint egyedül van a vásznon és összevisz. sza ugrál, a nézők kalapjukat dobál­ták a levegőbe. A »Männer von Ehe« nagy siker lett — Käte v. Nagy miatt. Pedig csak egy nagyobbfajta epizódszerepe van benne. # Az első kritikát minden filmujdonság­­ról a legelterjedtebb bulvár-lap, a »B. Z. ! am Mittag« hozza. Amit dr. Kurt Miih­sam itt ir, az rendszerint eldönti egy filmdarab sorsát. [ Mühsam levágta a darabot és megdi- I csérte a szereplőket. Elsőnek — Käte >von Nagyot.- »A higanyszerü Käte v.

Next

/
Thumbnails
Contents