Bácsmegyei Napló, 1927. július (28. évfolyam, 181-211. szám)
1927-07-03 / 183. szám
1927 julius 3 BÁCS MEGYEI NAPLÖ 19. oldal Káté von Nagy Hogyan lett egy szuboticai kisleányból berlini filmsztár? Berlin, junius hó. A legnagyobb berlini mozinak, az Ufa Palast am Zoo-nak az oromzatán van egy fényreklám: villanykörtékből kirakott, kétméteres betűk futnak végig a kinopalota tetejének gerincén és harsogják bele az éjszakába a moziban játszott íilmujdonság címét, rendezőjének és főszereplőinek nevét. A.lig egy évvel ezelőtt megállt este egy szuboticai kislány, Nagy Kató a Bahnhof am Zoo kapujában és tréfás sóhajtással megkérdezte kísérőjétől: — Mikor fogják itt Gloria Swanson helyett Káté Nagyot hirdetni? Aligha hitte volna el, ha ezt a választ kapja: — Mához egy évre. Nem is látszott ez se valószínűnek, se lehetségesnek. És Két-Mrom hét múlva megkérte Korda Sándort, adjon neki egy kis szerepet »A modern Dubarry«-ban. Korda elvette a próbafllmet és befüzette a gépbe. A gépész megkezdte a kis háromperces film lepergetését. A közepén megszólalt Korda: — Nagyon csinos. Később: — Szép. Amikor világos lett,, kijelentette, hogy a kisasszony nem tehetségtelen és erősen emlékeztet Colleen Moore-ra. Másnap angazsálta egy kis szerepre. Egy napra, negyven márkával. (Ötszáz dinár.) Felirta a telefonszámot, ha sor kerül a szerep lejátszására, előző nap telefonon értesítik. És odafordult a segédrendezőhöz: Aztán újabb hetek és hónapok, minden eredmény, sőt minden kilátás nélkül. Csiiggedés. Kétségbeesett hangulat. Öngyilkossági tervek, arra az esetre, ha hamarosan nem történik valami. Küincselés rendezőknél, direktoroknál, mindenütt visszautasítás. — Mit csináljak? — kérdezte Kató ismerőseitől. — Találjon ki valami újat. Női burleszk-szinész még nem volt. Próbálja meg ezt — tanácsolta neki valaki. — De' hogy állítsak be a filmvállalathoz azzal, hogy mindjárt főszerepre pályázom? — Ne mint színésznő. Minden csinos nő az akar lenni, az már nem tűnik fel. Észre veszik. Menjen mint szerző. Másnap beállított az Ufa akkori dramaturgjához, Waiter Janningshoz, hogy irt egy darabot. Nem utasították el. J minings kiváncsi volt, hogy milyen darabot tud irni egy ilyen kislány. A darabot pár nap alatt összeezkánia az Ufa Palast fényrekiámja a »Männer von Ehe« cimii uj film föszerep'öi közt ott ragyogja Nina Vanna és Charley Lincoln mellett Käte v. Nagy nevét . . . Nagy Kató — beérkezett. * A filmsztárok életéről cikkek, interjúk, regények formájában egész könyvtárakra való irás jelent meg, de talán még sohasem írták meg őszintén, hogy jz vagy az a sztár hogyan lépte át a küszöböt, hogyan bukkant fel az ismeretlenség homályából, mennyi küzködés, kínlódás és csalódás után harcolta ki magának, hogy megismerjék és elismerjék. Erre a kérdésre a sztárok vagy nem felelnek, vagy inkább romantikus, mint plauzibilis anekdotákat mesélnek cl válaszul s a legtöhb esetben — megvan az okuk rá, hogy ne mondják meg az igazat. Nagy Kató karrierjének nincsenek ilyen kulisszatitkai. Hogy is lett hát filmsztár a szuboticai kislányból? * Tizen,kétéves korában ezt irta a naplójába : »Ma elhatároztam, hogy moziszinésznö leszek. Nagy sikereim lesznek.« Hogy milyen alkalomból határozta ezt el, arra ma már nem emlékszik. Valószínűleg moziban volt közvetlenül a naplókás előtt és erősen hatott rá a kép. Később megfeledkezett elhatározásáról és művészi ambícióit más térén akarta kiélni: festő szeretett volna lenni. Nem ment. Amikor rájött árra, hogy ehhez nincs tehetsége, abbahagyta a rajztanulást. A képzőművészet helyébe az .irodalom lépett. Három évvel ezelőtt már film-szcenáriummal próbálkozott. Ekkor már irodalmi terveinek erős kotikurrenciát csinált a filmjátszás. Kikönyörögte hamarosan szüleitől. hogy engedjék fel Pestre, ahol Nemess Kató néven beiratkozott egy filmiskolába. Közben verseket és novellákat irt, ezekből egy-kettő megjelent a Pesti Hírlapban és tnás lapokban is. A filmiskoia egyébként, mint minden filiniskoia, közönséges svind'i-kurzus volt s más hasznát nem vette, mint hogy a í.anév végén csináltak róla egy Ötven méteres próbafilmet — háromezer dinárért. Ettől kezdve azonban már életre-halálra eljegyezte magát a filmmé’.. Eleinte titkolta; Szuboticán senki sem tudta, hogy miért tartózkodott Pesten. Azután, a Suboticáu ismert körülmények között, Nagy Kató Berlinbe került. Csomó ajánlólevelet vitt magával jugoszláviai filmkölcsönzöktől különnöző berlini filmgyárakhoz. Sorra jelentkezett valamennyinél. Szóba sem álltak vele. Egyik rendező szemébe mondta: — Van Itt elég német fí'mszlnésznö, nincs szükségünk külföldiekre- * Másként képzeli el ezt az ember Szuboticán ... — Ki tudja, talán a iövő sztárját indítottuk most útnak. 'p Hetek teltek el, senki sem jelentkezett. Nagy Kató érdeklődött a tempelhofi műteremben, kiderült, hogy a szerepet már rég lejátszotta más. Valamelyik segédrendező, akinek ez a dolga lett volna, »elfelejtette« értesíteni. Becsempészte helyette a babáját. Nem baj. Kárpótolták egy másik szereppel. Újabb várakozás. Biztonság okából minden este ki kellett telefonálni az atelierba. Végre egyik este közük, hogy holnap. A nagy nap sírással végződött. A »szerep« ugyanis összesen három méter hosszú volt. Egyetlen kis jelenet: az elárusitólány felhúz egy keztyiit a vevő kezére. És a negyven márkából is levontak tiz százalékot adóra ... bálta egy újságíró segítségével. A dramaturgnak tetszett. Komoly tárgyalás indult meg arra, hogy a kezdő kislánnyal eljátszatják a bohózat főszerepét. Hogy kipróbálják, leszerződtették egy akkor épp felvétel alatt álló darab egyik kis szerepére. Négy nap száz márkájával. Ez már egész komoly színész-honorárium volt, nagy pénz, ötezer dinár. Ebből is sirds lett. Képtelen szerepet kapott: egy utálatos, intrikus, féltékeny lányt, akinek minden jelenetben az öklét kell rázni az ég felé. Egyszer el nem mosolyoghatta magát az egész darabban. A rendező — egy tehetségtelen öreg — egy eredeti grimaszt nem engedett meg neki. A négy napot, nagy kinnal, lejátszotta és a burleszk főszerepéből nem lett semmi. Azt a kifogást mondták, hogy a darab előállítását az igazgatóság nagyon költségesnek találta. (Amikor »A modern Dubarry«-t Szuboticán bemutatták, a mozi vezetősége, amely, úgy látszik, hallomásból tudta, hogy Nagy Kató játszott a filmben, belevette ezt — teljesen jóhiszeműen — a reklámjaiba. A néző azonban hiába kereste Nagy Katót a képen: a film egész bevezetése, amelyhez a keztyüjeienet is tartozott, elmaradt, mert túl hosstu lett a darab.) Negyedévig, semmi. A Domo-fiimnél Ígértek egy nagyobb szerepet neki, az utolsó percben lefújták a darab elkészítését. Egy másik filmgyár két napra szerződtette. Harminc márkájával. Az Utolsó száz márkás honoráriumokhoz képest nagy visszaesés. Elfogadta. Valamit Csak kell csinálni. Bevezették egy tömegöltözöbe. Kidejrült, hogy nem szerepről van szó, csak statisztálásról. összeveszett az Auínahmeleiter-rel, mondott egy pár gorombaságot és faképnél hagyta. * ősszel Korda uj filmet rendezett, az »önagysága nem akar gyereket« címűt. Kapott benne egy szerepet, valami táncosnőt kellett volna alakítania. Megint a féiévelőtti komédia: »elfelejtették« értesíteni. Korda adatott neki egy másik szerepet: egy modern hölgyet játszott, aki a divatos nőgyógyásszal megvizsgáltatja magát. Az orvos mindenesetre megállapította — a lámpatázt. Az egész szerepet a felvevőgépnek háttal játszotta le. Az arcát nem is látni a képen. Teljes letörés. Már vállalt statisztálást is. A Korda-filmben, az »Algíri uccai nŐk«_ben és a »Csárdáskirálynő«ben. Figyelmeztették, hogy lejáratja magát. Azt felelte, hogy már mindegy. Ott akarja hagyni Berlint, lemond a filmről. Habozás, vívódás, mit csináljon! Karácsonyra hazament pihenni, felfrissülve tért vissza Berlinbe, elölről kezdeni a reménytelen harcot. Egy magyar újságíró ajánlólevelével : kiment a Greenbaum-filmhez. Legalább j nyolcszor küldték el különféle ígéretekkel, amiket másnapra már el is felejtettek. Végre csináltak egy próbafilmet róla. Sikerült. opciós szerződést vettek tö'e. amely szerint havi ezerötszáz márkás fizetéssel joguk van minden más cég előtt bármikor leszerzödtetni két évre. Nagy öröm. Amíg rá nem jött, hogy ez a szerződés csak őt köti, a gyárat nem. A Greebamm-irodában hallotta azonban meg véletlenül, hogy a Sternheimfiltn bakfis-szereplöt keres a »Männer vor Ehe« című darabhoz, kiment ajánl, kozni. Próbafelvételt készítettek róla és | még huszonnégy fiatal színésznőről. Ezúttal már nem is reménykedett. Három nap múlva elhivatták az irodába és elébetettek egy szerződést: kétszáz| ötven márka tiz napra. Kilencezer dinár. A harmadik női főszerepet kapta a darabban. ¥ A felvételeket negyedévvel ezelőtt fejezték be. Szerdán mutatták be a darabot az Ufa Palast am Zoo.ban. Az előzetes reklámokból kihagyták Káté von Nagy nevét. (Még a vajdasági műkedvelő-társaságok berkeiben is dúl az intrika. A filmnél ugyanaz folyik nagyban.) A premier előtti napon jelent meg először Nagy Kató neve a hirdetésekben. jól hátul, apró betűből. #A bemutató. Első benyomás: a film hülye. A közönség unatkozik. Sorra bemutatkoznak a főszereplők, egyik se tesz különösebb hatást. Egyszerre nevetés. Käte von Nagy egyedül van a szobában, titokban cigarettázik és közben olvas. A füstöt minden szippantásnál gondosan kifújja jaz ablakon. A könyvben valami pikáns | fejezethez ér, őrült izgalommal lapoz és még cigarettázni is elfelejt. Ebben a pillanatban kitört a taps. a közönség valósággal tombolt a lelkesedéstől. Ettől kezdve minden jelenetét megtapsolták, az utolsó képnél pedig, amikor megint egyedül van a vásznon és összevisz. sza ugrál, a nézők kalapjukat dobálták a levegőbe. A »Männer von Ehe« nagy siker lett — Käte v. Nagy miatt. Pedig csak egy nagyobbfajta epizódszerepe van benne. # Az első kritikát minden filmujdonságról a legelterjedtebb bulvár-lap, a »B. Z. ! am Mittag« hozza. Amit dr. Kurt Miihsam itt ir, az rendszerint eldönti egy filmdarab sorsát. [ Mühsam levágta a darabot és megdi- I csérte a szereplőket. Elsőnek — Käte >von Nagyot.- »A higanyszerü Käte v.
