Bácsmegyei Napló, 1927. július (28. évfolyam, 181-211. szám)

1927-07-29 / 209. szám

4. oldal

BACSMEGYEI NAPLÓ

1927 Julius 29

R lorő és a páuián

a körülményekhez képest jól érzi?: magukat

Sziuc?rozís közben megf iát alkottak egy angol loröot Ruöapesten

Budapestről jelentik: Izgalmas .műtétet hajtottak végre a budapesti Parkszanatóriumban egy angol lordon, aki csupán azért utazott a magyar fővárosba, hogy inefiatalittassa magát. A lord az angol törvényszék tagja és azért szemelte ki Budapestet a műtét színhelyéül, mert attól tartott, hogy Londonban, vagy Parisban felismerik éű hamarosan hire terjed, milyen lépésre szánta el magát. Hogy sikerül-e eltitkolnia azt, hogy ifjúi rugékonyságát operativ beavatkozással szerezte vissza, az majd ezután foe elválni, az azonban tény, hogy a műtét sikerült, ugv a lord. mint a pávián egészségesek és jól érzik magukat.

A műtétet Lobmayer Géza orvostaüár végezte. A műtéthez az állatkert legszebb majmát, egy embermagasságu széles mellű, mindössze négy éves páviánt szemeltek ki. akit nagy óvatossággal csempésztek be a szanatóriumba, ahol dühöngeni kezdett. Este kilencre járt már az idő. amikor a még mindig vagyon dühös, kiéhezett páviánt chlor etiUel altatni kezdték. Ugyanekkor a szomszédos nagy műtőterembe hordágyon beguritottdk az angol lordot, aki egy Huvunna-rndat tartott a fogai között. A lord igen nyugodtunk mutatkozott. Látható élvezettel szívta az illatos Havannát.

A majom nagyon nehezen aludt el. Amikor azt hitték, hogy már alszik, le akarták kötözni, de a majom rugdalózni kezdett, kirántotta lábait az egyik asszisztens orvos kezéből és a pádon termett. Rémület lett úrrá a műtőteremben. Mindenki hanyat-homlok menekült. csak a majom ápolója nem vesztette el a lélekjelenlétét. Ereiének megfeszítésével megmarkolta a majom nyakát és egyik lábát, úgyhogy még mielőtt a kolosszális erejű pávián teliesen magához térhetett volna, begyömöszölte a ketrecbe.

A dulakodás zaja áthallatszott a szomszédos műtőterembe, ahol a ; lord', mintha mi sem történt volna, nyugodtan tovább szívta a Havannáját. ■ Lobmaver tanár elvégezte az érzéstelenítést és miután a másik teremben ezalatt sikerült teljesen elaltatni a majmot, megkezdődött az operáció. a majommirigyek szeletenként történő átültetése. Persze most már nem kímélték á chloretilt, úgyhogy több mint 400 gram fogyott el belőle, majdnem annyi, amenynyi eddig három majom elaltatásához is elegendőnek bizonyult. Igaz. hogy altatásközben nem egyszer nagyon válságos ra fordult az elaltatott pávián állapota.

A kabát

rta: Krúdy Gyű'a

Vadkerti tanár és költő holta után is reggel hét órakor borotválkozott.

Akkor jött a sánta borbély — igaz, hogy borbélyhoz nem illő kopogást végezvén a vaslábával — levette Vadkertiről a lepedőt, amellyel éjszaka he volt takarva, mondjuk: a kiváncsi tükör vagy a félelemben égve hagyott lámpa miatt. A borbély beszappanozta a holt ember szakállát és megberetválta, mint mindig. Igaz, hogy a borbély elszemtdenedett az utóbbi időben, mert beteg emberrel szemközt mindenki megenged magának bizonyos előnyöket, az orránál fogta Vadkertit, amíg beretválta, de végre elkészült munkájával.

— Ha nem temetik el hamarosan — mond a borbély fontoskodva — még egyszer meg kell beretvá'nom, mert a holtaknak gyorsan nő a szakálluk.

Özvegy Vadkertiné, aki életében annyiba se vette az urát, mint egy madárijesztöt: mindenféle ruhákat rakott ki a szekrényből és nem is nagyon válogatott a jobbak és a viseltesebbek között. Nagylelkű akart lenni az özvegy, habár igen jól tudta, hogy manapság mennyi értéke van egy fekete uj ruhának, ferenejózsef-kabátba öltöztette az urát. És nem is látszott rossz befektetésnek, mert amint a városkában híre futamadott Vadkerti (tanár és költő) régen várott- halálának: néhány an,

különösen Vadkerti ellenségei, eljöttek.

Az első operáció nagyon gyorsan véget ért. Lobmayer páratlan ügyességgel és szakavatottsággal már szinte rekordidő alatt végezte el. A lord ezalatt fel sem szisszenve, tovább «szivta a szivarját. Körülbelül a felénél tarthatott, amikor dr. Nemes-Nagy Zoltán, aki a műtétnél segédkezett, föléje hajolt és megkérdezte, hegy műtét plánra mi az első kívánsága.

— Kérem vigyenek a Moulin Rongéba — válaszolta a lord mosolyogva.

A műtét után a majmot visszaszállították az állatkertbe, ahol most szomorúan gondul vissza elvesztett fiatalságára.

AZ ELHUNYT ROMÁN KIRÁLY „NEMZETI KISEBB5ÉG“-NEK VALLOTTA MAGÁT

MÉG AZ IDEI NÉPSZÁMLÁLÁSI IVÉN IS „NÉMETIKÉNT SZEREPELT — AZ ELNÉMETESITETT BUKARESTI UDVAR - FERDINÁND KIRÁLY UTOLSÓ LEVELE BRATIANUHOZ - KORODl LUTZ SZENZÁCIÓS CIKKE -Berlin, július hó.

Az erdélyi szászok öreg viliarmadara. Korodi Lutz rendkívül érdekes vezércikket irt a berlini >-Lokalanzeiger«-be az elhunyt román uralkodóról Korodi Lutz a háború előtt a magyar országgyűlésen Brassót képviselte s az akkori nemzetiségi politikusok között egyike volt a legmarkánsabb egyéniségeknek. Az összeomlás után azok közé tartozott, akik a szász \ idékeknek Romániához való csatlakozását sürgették és amikor a Maniu-kormány nemzetiségi minisztériumot állított fel, Korodi Lutz lett an nak egyik államtitkára. Az intranzigens, megalkuvást nem ismerő szász pártvezér hamar kiábrándult a románokból, már 1920 márciusában, a Vajda-Vojvodakabinet bukása után ellenzékbe ment s azóta rendíthetetlen eréllyel harcol az egymást felváltó, de egyformán kisebbség-elnyomó kormányok ellen. I, Ferdinándról irt nekrológja — a cime: »Rumänisches Doppeikönigtum« — tszirtér. nem más alapjában véve, mint egy éles- Uangu förmedvény Jond Bratianu ellen Korodi Lutz történelmi visszapillantások kapcsán párhuzamot von »Románia két királya«, az elhunyt . Ferdinánd és — Bratianu között; megállapítja, hogy a néhai uralkodó rendkívül felvilágosult, jóindulatú, tetőtől talpig liberális férfi volt, de nem mert a román nacionalisták ellen fellépni. Miért nem? Ezt a kérdést Korodi Lutz nem veti fel. de megfelel rá. Ferdinánd király egész a haláláig nem érezte magát románnak és éppen ezért a lehetőségig tartózkodott attól, hogy Románia belügyelbe avatkozzék s ezek intézését rábízta a fairomán politikusokra.

Korodi Lutz személyesen 1919 tavaszán ismerte meg az uralkodót, amikor dr. Maniu Gyula akkori miniszterelnök a hermannstadti pályaudvaron román nyelven bemutatta öt Ferdinánd királynak.

hogy meggyőződjenek arról, hogy va lóban meghalt-e a tanár? Ezek az ellenségek voltak egyébként leghűségesebb látogatói is a nagybetegnek.

— Hm — mondta Reményi (ugyancsak tanár és költő) — még sokszor megsiratja a nagyságos asszony ezt a ferencjózisef-kabátot.

— Csak legyen meg mindene, szegénykémnek, úgyis azt panaszolta élete utolsó napjaiban, hogy gyakran hagyjuk őt magára — felelt az özvegy. — Sajnos, minden embernek egyedül kell meghalni, még a legnagyobb szeretet sem mehet el kísérőnek a másvilágra.

Az özvegynek valóban vörösek voltak a szemei az éjszakai Sírástól.

Dövényi tanár-kollégának az volt a nézete, hogy Vadkerti sohase volt olyan csinos, fiatalos, mint most, kiterített állapotában. Az örökös cigarettázástól sárgák voltak az ujjai.

— Szegénykém még tegnap arra kért délután, hogy nyesegetném le a körmeit, mert betegsége alatt ugyancsak megnövekedtek azok. Az olló éppen kéznél volt, de lecsúszott és begyével megállóit a pádimentomban. »Vendég jön!« —• mondta szegénykém és mosolygott. Én tudtam már, hogy ki lesz az a vendég, a fekete vendég.

Dövényi tanár-kolléga csak a fejét csóválta:

— Nem értem, sehogy se értem, hogy iiyen pedáns tanerő meghaljon v.z iskolaév közepén! Most majd valószínűleg nekem kell átvenni az osztályát. Pedig magamnak is éppen eieg dolgom van.

— A király — írja Koroda Lutz — rögtön németre fordította a társalgást és kifejezte azt a reményét, hogy mi az uj államkötelékben is jól fogjuk magunkat érezni. »Bizonyos vagyok benne, Felség«, válaszoltam, »ha teljesülnek mindazok a feltételek, amelyek mellett a Romániához való csatlakozást elhatároztuk.«

Ezek a feltételek azonban, mint Korodi Lutz némi rczignáclóval megállapítja, nem teljesültek. A román kormányoknak eszük ágában sem volt a szászok számára az 1918 december 2-ikán kötött kolozsvári szerződésben biztosított jogokat megadni s elutasították azt a követelést, hogy a tanítás, bíráskodás és a közigazgatás nyelve a szász vidékeken német legyen.

— Amikor 1921-ben — folytatja Korodi Lutz — egy kihallgatás alkalmával figyelmeztettem az uralkodót arra, hogy bizonyos megállapodások törvényerőre emelkedéséhez annakidején maga is hozzájárult, élénken a szavamba vágott: »Én már szentesítettem is azokat.« A jóakarat valóban nem hiányzott belőle ahhoz, hogy valóra is váltsa mindazt, amit az 1918-as összeomláskor Ígértek nekünk, hogy a csatlakozási nyilatkozat kiadását, legelsősorban is a szászoknak, megkönnyítsék. A tanácsadóinak azonban minden alkalommal sikerült a királyt a dolgok tényleges állásáról- tévedésbe ejteni. Egészen bizonyos, hogy Ferdinánd király, személyes beavatkozásával, sok gonoszságot meghiúsított: erről mi természetesen semmit sem tudunk, vagy csak nagyon keveset. .4 rendszert azonban nem tudta megszüntetni, hiányzott belőle az akaraterő ahhoz, hogy tartósan távol tudja magától tartani kártékony környezetét, amely őt egyébként is abban a babonás tévhitben tartotta, hogy Romániában nélkülük nem lehet kormányozni.

— Nagyon pedáns volt. Percnyi pontossággal szedte az orvosságokat, amelyeket részére előírtak. Semmit se mulasztott el, mindig megette utolsó cseppig a leveseket, főzelékféléket, spenótot, kelt, sóskát, amelyet az orvosik rendeltek — dicséré az özvegy halottját.

Ámde ekkor uj látogató érkezett a holt tanárhoz. Egy rongyos asszonyféle volt ez. a bolt ember rokona, akinek egyébként nem volt szabad sokat megfordulni a háznál. A tanárné nem sze vette a szegény rokonokat. Az asszony már az uccán visított:

— Józsi. Józsi! — kiáltozta, mint valami rémület. — Hogyan halhattál meg anélkül, hogy tőlem elbúcsúzzál?

A rongyos rokon beiiyomakodott a halottas szobába és miután meggyőződött arról, hogy a tanár valóban meghalt, szembeszállóit a tanárnéval:

— Te vagy az oka Józsi halálának, te üldözted ki halálba, te verted, szidtad, rúgtad és csapkodtad, amikor már meguntad Józsi betegeskedését. Te vetted el a fizetését elsején az iskolaszolgától. Te csapkodtad az ajtókat, amikor Józsi már mozdulni se tudott. Te jártál cirkuszba, szomszédba, mulatságba. amikor Józsi hiába könyörgött, hogy vigyék az ispotályba. Ó, te gyilkos!

A szegény rokon, akinek Józsi elhunyté va! többé amúgy se volt keresnivalója a házban, mindazt a keserűséget kimondta, ami az ilyen kitaszított rokonokat fu'.lasztani szokta. A tanárné sáppadt volt.

A Hohenzollern-házból származó uralkodó különösen kényes helyzetben volt német eredete miatt a román nacionalistákkal széniben, amikor az erdélyi németek ügyéről volt szó.

— A király maga — mondja Korodi Lutz — egyáltalán nem csilláit ebből titkot. Évekkel ezelőtt a németek egyik bizalmi embere abba a helyzetbe került, hegy leplezetlenül feltárhassa előtte az erdélyi szászok kétségbeejtő helyzetét. Az uralkodó mély lelki megrendüléssel hallgatta a panaszokat és ezt a választ adta: »Elgondolhatja. mit érzek, hiszen én magam is német vagyok'-. És

az idei májusi népszó® a ás alkalmával a király, aki sajótkazülcg töltötte ki ivét. abba a rovatba, hogy milyen nemzetiségű, ezt a sokatmondó szót irta: »Német,«

Ez az eset természetesen ne u szült jó vért a román politikusok közt. akik különben is mindig rossz szemmel nézték, hegy az udvartartás teljesen alnémetesedett, a királyi eseiéáség majdnem teljesen bajor, vagy osztrák és hogy az udvari körök a társalgási nyelvet, amely régebben a francia volt, a németlel cserélték fel. Így történt, hogy

o király né'Számlálási ive egész n titokzatos utón eljut tt a bukaresti »Intírepterea« citnü nacionalista laphoz. ameiy azt május 15-íki szántában facsimilében le is Közölte.

— Utoljára —• folytatja Korodi Lutz —- 1924 júliusában beszéltem Ferdinand királlyal. A bánáti svábok egyik képviselőjének jelenlétében hosszasan ismertettem előtte az akkoriban napirenden levő hatósági erőszakoskodásokat és törvénytelenségeket, kezdve a külföldi származású német tanítók kíméletlen kiüldözésétől egészen a »felelőtlen elemek« garázdálkodásáig. Panaszainkat írásba foglalva is átnyújtottam az uralkodónak. A király feszült figyelemmel hallgatott végig. Közbevetett megjegyzéseiből láttam, hogy egyet-mást hallott már felületesen ezekről a dolgokról, ele egészben fogalma sem volt arról, hogy milyen jogbizonytalanság és korrupció uralkodik az országában. Ebből az alkalomból figyelmessé tettem arra is. hogy milyen veszély származik majd ebből egy esetleges háborús fordulat esetén a .királyságra és »a konkrét dinasztiára«. Előzetesen kifejezetten megkérdeztem az uralkodótól, hegy beszéihetek-c teljesen nyíltan, egészen a végső konzekvenciákig, mire ö azt válaszolta, hogy egyenesen kér erre. mert az igazságot akarja hallani. Később azután bizalmasai természetesen retusálták a képet és visszaállították a király lelki egyensúlyát...

Az elhunyt uralkodó a nemzeti kisehb— Én vertein Józsit? — kérdezte.

— Igen, te verted, amikor már mozdulni se tudott. Azt kiabáltad, hogy most ma d visszavered mindazt, amit életedben szenvedtél.

— Én vertem Józsit?

Bottal verted. Elkaptad előle a tányért. Kergetted, ha Józsi aludni akart. Csuk már a temetőben volnék! — kiabált szegény Józsi és mi az ablak alatt hallgattuk. Égetni való kutya vagy.

A tanárnőt és a 'szegény rokont végre elválasztották egymástól a haloftnézők, mert talán még mindig verekednének. A szegény rokont kituszkolták a házból, az özvegyet pedig egy kamrába zárták. Nem ment.ez minden her* ce-hurca nélkül. Sokan igazat adtak a szegény rokonnak, mért valóigaz, hogy a tanárné meglehetősen goromba volt beteg férjévé’ ‘ még orvosságra is sajnáita a pénzt, amikor bizonyosnak látszott, hogy a férje amúgy is az utolsókat rúgja.

A tanárné kijött a kamrából, amikor a látogatók elmentek és egyedül maradt a halottal.

—• Még holtod után is kell szenvednem miattad! — kiáltotta igaz természete szerint. Bosszújában, dühében, megszégyenülésében a holton töltötte ki haragját. Szinte letépte a jólszabott ferenejózsef-kabátet a halottról és egy ócska, foltos iskolai kabátot rántott ki a szekrényből.

— Ez is jó lesz neked! — kiáltotta és a holt emberhez dobta a kabátot.