Bácsmegyei Napló, 1927. július (28. évfolyam, 181-211. szám)

1927-07-29 / 209. szám

1927. julius 29 BÁCSMEGYEI NAPLÓ 5. otdäl Régek panaszainak meghallgatásától so­hasem zárkózott el, de — az emlitett okokból — sohasem tudott lényeges könnyítéseket elérni számukra. — Felejthetetlen — írja Korodi Lutz — hogy amikor egyszer a király egy hosszú előadást hallgatott végig a nem­zeti kisebbségek sanyarú helyzetéről, ezzel a tréfával ütötte el a dolgot: »Hiszen én is nemzeti kisebbség vagyok...« Fz a tréfa az indreptarea-bqu közölt népszámlálási ív után nem is olyan na­gyon hangzik tréfásan. Aminthogy nem tréfa a Bratianuhoz néhány hete intézett utolsó levelének lie­fe jezö passzusa sem: »Végül felhívom a figyelmét arra, hogy az ország minden lakosa konci­­liáns bánásmódban részesüljön, különös­képpen azonban azok, akiket a sors, a békeszerződés révén, ehhez az ország­hoz csatolt és csatoh. Ez a levél nem a nyilvánosság számá­ra Íródott s ha az uralkodó nem hal most meg, nem is került volna nyilvánosság­ra. így mintegy politikai végrendelete 1. Ferdinándnak. A végrendelet végre­hajtója Bratianu. Teljesíteni fogja-e váj­jon az oihunyt uralkodó utolsó kíván­ságát? Korodi Lutz nem nagyon bízik eb­ben ... Tizennégy év után visszatért orosz fogságból a meggyilkolt Szabó Mihály halottnak hitt fia A Szibériából visszatért fiút nővére nem ismerte fel és ki akarta utasítani a házból — A két testvér között veszekedés támadt a gyilkos fiú ruhái miatt Szabó András nyomtalanul eltűnt Sztaribecsejről Sztaribecsejröl jelentik: Sztaribecscj lakosságát a Szabó-család tragédiájával szorosan összetuggö esemény tartja iz­galomban. Szerdán egy rongyos és sápadt ember érkezett a Szabó-tanyára, a ki magát Szabó Andrásnak, Szabó Mihály legidősebb iiának mondotta és előadta, hogy rettenetes szenve­dések után Szibériából szökött haza, ahol 1914 óta hadifogságban volt. A halottnak hitt fiú váratlan megjelenése nagy szenzációt keltett Sztaribécsejen és környékén, amelynek lakossága még a nent régen felfedezett apagyilkosság hatása alatt áll. A meggyilkolt Szabó Mihálynak két fia és két leánya volt. A fiuk közül And­rás a legidősebb, aki 1914-ben, a háború kitörésekor a szubotieai 6-ik gyalogez­redbe vonult be és azok között volt, aki­ket a világégés első napjaiban frontra vittek. Szabó András az orosz frontra került és egy szuronyroham alkalmával ötvened magával orosz fogságba került. Mint hadifoglyot az orosz liadvezető­­ség Szibériába utalta, ahol 1914-től kezdve 1927-ig fogságban volt. inig most tizennégy év után emberfeletti szenve­dések és küzdelmek árán hazatért az el­veszettnek hitt fiú a gyászos Szabó-ta­­nyáLra, ahol a viszontlátás öröme helyett apja meggyilkolásának hirével fogadta a legidősebb Szabó-leány: Varga Fe­­rencné. Hónapokig tartó bolyongás után tért haza a halottnak hitt fiú Szabó Andrást, miután fogságba ke­rült, az osztrák-magyar hadvezetőség felvette az eltűntek istájára és eltűnésé­ről hivatalos utón 1914 októberében ér­tesítették is Szabó Mihályt, akit nagyon lesújtott fiának tragédiája. Szabó Mi­hályné, _ az anya, megsiratta legidősebb fiát. de azért reménykedtek, hogy nem pusztult cl és az anya. aki később meg­ölette urát. nem egyszer hangoztatta: — Haza jön még a mi Andrisunk. A ló Isten megsegíti... Telt-múlt az idő. de Szabó Andrásról nem jött hir. A Szabó-család később már belenyugodott a sors csapásába és bele­törődtek abba. hogy András meghalt. A világháború befejezése után. amikor a világ összes fogolytáboraiból megindult a foglyok áradata — Szabóék újra éledő reménnyel mégegyszer hitték, hogy haza jön a fiuk. Befejeződött a foglyok hazaszállítása is. de Szabó Andrásról nem jött semmi hir és a Szibériából visz­­szatért bácskai fiuk sem tudtak semmit Szabó Andrásról, akit ekkor végképp halottnak hittek szülei. Kedden éjszaka oroszsapkás, rongyos, szakállas ember állított be Tóth János­­né molvölgyi tanyájára. Tóthné rokon­ságban volt Szabó Mihállyal. Tóth Já­nos, az asszony férje szintén a háború alatt tűnt cl és felesége róla is azt bitte, hogy elesett. A rongyos idegen bekopo­gott a tanya ablakán, de az özvegyasz­­szony nem mert ajtót nyitni az ismeret­len embernek. Az idegen ekkor megnevezte magát és elmondotta, hogy Szabó Mihálynak a legidősebb fia és üzenetet hozott Tóth Jánostól, aki Szibériában sínylődik, mert öreg­­✓sége miatt nem mer útra kelni. Tóthné. amikor meghallotta, hogy holt­nak hitt férje él, a meglepetéstől perce­kig szólni sem tudott. Később kaput nyi­tott és bevezette a házba a fáradt és el­csigázott idegent, aki miután kissé meg­pihent, a legnagyobb részletességgel me­sélte el Tutiménak, hogy férje 1914 óta Szibériában van és azt üzeni, hegy a ha­tóságok utján tegyék lehetővé a vissza­térését. Ezek után Tótluiénak semmi oka sem volt kételkedni abban, hogy a férfi, aki­vel beszél, valóban Szabó Mihály fia. Szabó András ezután mit sem sejtve kérdezte meg rokonától: — Hogy vannak apáméi:, mit csinál az öcsém? Tóth Jánosné sírva fakadt és először egy szót sem akart szólni, de a fin fag­gatására elmesélte, hogy apját az anyja rábeszélésére Szabó Márton és Börcsök Mihály meggyilkolták, a holttestet pedig elásták. A bűntényt néhány héttel ezelőtt fedezték fel és azóta anyja, öccse, buga és sógora a noviszadi ügyészség foglyai. »Miért is jöttem haza?« Hosszú szenvedések után az otthoná­ba visszatért fin a rettenetes hir hallatá­ra összeroppant, levetette magát a föld­re és görcsösen zokogva csak ezt ismé­telte: — Mért is jöttem haza, mért is jöttem haza! Szabó András, amikor magához tért. azonnal útra akart kelni és sztaribecseji tanyájukra akart menni, mert, mint mondotta, nein tudja hinni, hegy édesanyja és az öccse képesek lettek volna ek­kora bűn elkövetésére. Tóthné igyekezett megnyugtatni a sze­rencsétlen embert és rábeszélte, hogy várjon reggelig, akkor kocsin elviszi T óthné fia a Szabó-tanyára. Szabó And­rás. akit a rettenetes tragédia Ilire na­gyon megviselt, álmatlanul töltötte az éjszakát és már kora hajnalban utrakdt Tótlméval és fiával, hogy Szíarjbecsejre menjen. Útközben betértek özvegy Horváth Mihályné petrovoszelói tanyájára, aki tá­voli rokona Szabó Mihálynak. Mikor az öregasszony megpillantotta a züllött ru­házatú, feldúlt arcú embert, aki magát Szahó Andrásnak nevezte, egy sikoltás­sal összerogyott. Özvegy Horváthné nem ismerté fel a tizennégy év előtt eltűnt emberben Szabó Andrást és még akkor sem hitt. mikor Szabó pontosan elmondotta a ro­konok nevét és több régebbi családi ese­ményt is felemlített. Tóthné és fia a Horváth-tanyán ma­radtak, Szabó András pedig Horváth Mihályné társaságában folytatta útját Sztaribecscj felé, A két testvér találkozása Szabó András egész utón sirt és csa­ládjának tragédiája szemmclláthatólag jobban összetörte. a különben is megvi­selt embert, mint a fogolytábor és a hazáig tartó viszontagságos utazás. Út­közben még egy rokonhoz, a Topolai­­uton lakó özvegy Börcsök Mihálynélioz is betértek, de Börcsökné se ismerte fel Szabó Andrást. A menethez Börcsök­né is csatlakozott és ig.v érkeztek szer­dán délelőtt a sztaribecseji Szabó-szál­lásra, ahol csak a meggyilkolt Szabó Mihály legidősebb leánya. Szabó András nővére tartózkodott, aki a kis gazdasá­got vezeti. A két testvér találkozása megható volt. — Maliid - szólította meg Szabó András nővérét, aki halotthalványan, kővémeredve állt előtte a szoba küszö­bén. A testvér szótlanul állt és miután jól szemügyre vette az előtte levő embert, azt felelte, hogy nem ismeri és ez nem is lehet az András, mert az meghalt, hanem bizonyosan szélhámos. Szabó András ekkor odarohant a nő­véréhez. lerogyott előtte és kezét csó­kolva. sirva kérdezte: — Mi lett szegény apámmal és anyám­mal? Szabó Matild idegenül nézett a férfire' és akkor sem hitte el, hogy testvérével áll szemközt, mikor rokonai erősíteni próbálták azt. Szabó Andrást egészen felidegesítette nővérének viselkedése és magából kikelve kiabálta: — Hát nem ismersz meg, én vagyok az András. Mit tettek apámmal? A szerencsétlen ember, akit az esemé­nyek egészen megzavartak, azt követel­te nővérétől, hogy adja ki neki gyilkos öccse ruháit, mert azonnal Noviszadra akar menni. Szabó Matild a kérést visszautasította. A két testvér között ekkor heves szó­váltás keletkezett. Szabó András' indula­tosan odaugrott nővére elé és ha a kö­rülötte állók meg nem akadályozzák, megüti a nőt aki nem akarta elhinni hogy édes testvére áll előtte. Szabó András ekkor a körülötte állók­hoz fordult és azt mondta: — Bemegyek Noviszadra. mert látni akarom anyámat és tőle akarom tudni, hogy igaz-c. amit beszélnek. Mindenki sirt. Szabó András pedig ki­rohant az ajtón és futva távozott el a falu felé. Azóta semmi lűr sem érkezett felőle. A különös esetről értesítették a csendörséget is, amely nyomozást indí­tott abban az irányban, bogy a hirtelen felbukkant idegen valóban azonos-c Szabó Mihály fiával. Szabó Andrással, akit tizennégy evvel ezelőtt holttá nyil­vánítottak. Sztaribecscj lakossága lázas izgalom­mal várja a Szabó-tragédia legújabb fej­leményeit. (H. E.) Szökött fegyenc élet-halálharca hét rendőrrel és négy csendőrrel Izgalmas hajsza a szomhori tanyavidéken — A szökevény bírókra kelt üldözőivel és az egyik rendőrnek leharapta a kisujját Szomborból jelentik: A szombori rendőrség izgalmas hajsza után szerdán éjjel elfogta Szecsujszki Milán rovott­­multu csavargót, aki néhány héttel ez­előtt megszökött a mitrovicai fegyház­­ból és azóta a szombori tanyavidéken bujkált. Szecsujszki, aki a leghirhedtcbb banditák egyike és most is öt évi fegy­házbüntetését töltötte Mitrovicán. élet­­halál-harcot vívott a kézrekeritésére fel­vonult rendőrökkel. A szombori tanyák réme Szecsujszki Miián. az elmúlt években valóságos réme volt a szombori tanya­vidéknek. 1922-ben tűnt fel, amikor egy éjszaka behatolt Matarics Máta szom­bori földbirtokos lakására és onnan nagymennyiségű aranydukátot, ékszere­ket, ezüst pénzt vitt el. A betörés után heteken keresztül i Bajai-utmenti ku­koricásokban bujdosott és a rendőrség csak csellel tudta elfogni. Amikor a rendőrök megtudták, hogy a betörő merre rejtőzködik, több detektív vál­lalkozott a kézrekeritésére. Csak úgy tudták megközelítem, hogy az egyik gletektiv, l azckas József női ruhába öl­tözőit és igy könnyűszerrel betudott jutni arra a. szállásra, ahol Szecsujszki rejtőzködött. A hatalmas erejű, mindenre elszánt betörő, humorosan rájött, hogy a női ruha féri it takar, bírókra kelt a áctcktivvei. fojtogatta és már majdnem végzet! vele. umikor a többi detektív se­gítségül érkezeit. Szecsujszki meglátva a detektiveket, futásnak eredt, de az egyik utána lölt és a lábán megsebesi­­íette. A szombori törvényszéken ekkor Szc­­csujszkit három évi börtönre ítélték Szecsujszki a büntetés kitöltése után. 1925-ben hazatért Szomborba. »Nehéz megmaradni a becsület utján« A szabadulás után Szecsujszki elha­tározta, hogy jó útra tér és alkalmazást kért Lalosevics György szombori föld­­birtokos tanyáján. lalosevics fel is fo­gadta, de a megrögzött bűnöző nem ma­radt sokáig a jó utón. Gazdáját állan­dóan lopkodta és emiatt a múlt év nya­rán el is bocsájtották szolgálatából. — Ismét gazember leszek —, mondo­gatta az emberek előtt — nehéz meg­maradni a becsület utján... Szavát be is tartotta. Valóságos ré­me lett a környéknek, amerre megfor­dult, mindenhol lopott. 1927 elején be­hatolt volt gazdája, Lalosevics György tanyájára, ahonnan az istállóból elhaj­tott egy tehenet. A rendőrök azonban másnap elfogták és a szombori törvény­székért április tizennegyedikén öt évi iegyházra Ítélték, Júniusban lett jogerős az ítélete és a szombori ügyészségről, büntetése kitöl­tése végett Mitrovicára szállították. Szökés a fogházból Két héttel ezelőtt Szecsujszkit és még két fegyenc-társát, a két évre elitéit Ju­ries Jövő noviszadi, valamint Nemesid Milán kikindai betörőket, mezei mun­kára vitték. Ezt az alkalmat Szecsujszki szökésre használta fel. Tervébe be­avatta fegyenctársait és miután az őr­zésükre kirendelt fegyházört leütötték, mindhárman megszöktek, A mitrovicai fegyintézet igazgatósága, amint felfedezték a szökést, nyomban kö­­rözőlévelet adott ki a szökevények el­len, akik azonban nyomtalanul el­tűntek. A titokzatos látogató A körözőlevél alapján a szombori rendőrség is megindította a nyomozást és miután az a gyanú merült, fel, hogy Szecsujszki Szombor környékén rejtőz­ködik, megfigyelés alá vette a szökevény feleségét, aki a Bilicz-tamyán dolgozik. A rendőrség feltevése helyesnek is bi­zonyult, mert jelentés érkezett, hogy az asszonynak titokzatos férfilátogatója van. aki későn este érkezik és korán reggel távozik. Néhány nappal ezelőtt pedig Lalosevics György ispánja jelen­tette a rendőrségen, hogy Szecsujszki a tanyájuk közül ólálkodik. A jelentésekre Eremin rendőrfőkapi­tány nyomban intézkedett, hogy nagyobb rendőri készültség vonuljon ki a meg­szökött fegyenc kézrekeritésére. Késsel és kaszával a rendőrök ellen Szerdán éjjel Ribarov Jusztin rendőr­­őrmester vezetésével hat rendőr és négy csendőr ment ki a Biltcz-tanyára, hogy Szecsujszkit elfogja. A tanyához érve Konkoly János rendőr előre ment és amikor az egyik szalmakazal mellett el­haladt, észrevette, hogy a kazal tövében egy asszony és egy ember fekszik. A férfiben rögtön felismerte Szecsuj­szkit, mire rávetette magát. A fegyenc kiugrott a rendőr kezei közül, kést rán­tott és azzal a rendőr felé döfött. A kés átszurva a derékszíját, megsebesített• Konkolyt, aki segítségért kiáltott. At

Next

/
Thumbnails
Contents