Bácsmegyei Napló, 1927. július (28. évfolyam, 181-211. szám)

1927-07-24 / 204. szám

18. oldal

BÁCSMEGYEI NAPLÓ

1927 julius 24

beriség minden típusát s e típusok minden válfaját, s kívül csak azok maradtak belőlük, akik arra születtek, hogy drámahősök és szomorú tragikus alakok legyenek. Ez utóbbiak közt persze akad, aki a vonal - egyenes karakterénél fogva mindenkivel az érdeme és az értéke szerint bánik, vagy olyan fejedelmien buta, hogy minden embertársát egészen egyformán kezeli. Dt hat erről még a cédrusegyenességü jellemnek és a monumentálisán ostobának is le kell szokni, ha nem akar belebukni minden szándékába, amely megfogatnzik benne, és minden tervébe, amelyet kigondol.

Mint ahogy nem lehet két aszszonyt, két férfit vagy a saját gyermekei közül kettőt egyformán szeretni (mert aki egyformán véli szeretni őket a teljesen jóhiszemű Pókainétól kezdve egészen a nyájas olvasóig, az mind — nem n erek erősebb kifejezést használni — téved), úgy az élet kcvésbbé intim viszonyaiban, ahol nincs szerelemről és szülői szerétéiről szó, se viseltethetik az ember ugyanazzal az érzéssel vagy annak ugyanazzal a hőfokával többek vagy éppen sokak, sőt tömegek iránt, nem bánhat velük egyképpen, s rosszul végződő, fiaszkóvaljáró szinészkedés volna tőle, ha ennyi sokféle embertársával szemben ugyanazt a magataitást próbálná megkísérelni.

A részletezésben tovább is lehetne menni, — például addig, hogy mindenki iránt, akivel dolgunk vagyon, folytonosan, évről-évre, sőt naprólnapra (talán órárul-órára) inások vagyunk. Mert mi is változásokon megyünk át folytonosan, s azok is ugyanezt cselekszik, akikkel együtt élünk, akikkel mindennap, gyakran vagy olykor találkozunk, s akikkel bizonyos — szorosabb vagy tágabb — kötelék fűz bennünket össze. Lehetséges-e, hogy a magunk lelki és nézetváltozása ne nyilvánuljon azokkal szemben, akik ugyancsak másgondolkozásuak, szinte más jellemüek időrül-időre? Bizony, lehetetlen ... Mégis, ha a viselkedésünk változatlannak tűnne föl, vagy dicséretképp olyannak állíttatnék, akkor ez az ítélet csalódáson alapul, azon a tévedésen s a megfigyelésnek ama korlátozottságán, amely az apró különbségeket, a kicsi elhajlásokat, a vékonyabb árnyalatokat nem tudja észrevenni. Mert igen természetes, hogy itt nagy és könnyen megállapítható eltérésekről nem lehet szó, csakis kicsinyekről, de ezek meg vannak törvényszerűen, s nem kell éppen mikroszkopikus vizsgálat, hogy észrevegyük őket.

... Lehet tehát, hogy az az úriember, akiről társalgás közben szó volt, nem megbízható, — lehet. De bizonyára nem azért, mert a magaviseleté nem mindenkivel szemben egyforma. Valószínű, hogy Deák Ferenc, Washington és más nagyon megbízható férfiak is más-más arcot mutattak azoknak, akikkel beszéltek. Talán inkább arra az embertársunkra illenék a megbízhatatlanság gyanúja, aki mindenkivel szemben egészen egyforma. Már Sophokles mondta: Nem igaz ember az, aki mindenről egyforma ékesen beszél. E mondás igazsága ráillig arra is, aki mindenkivel egyforma ékesen vagy egyforma élesen beszél.

A társalgást és az érintkezésnek minden formáját mind a két vagy mind a száz érintkező fél szabja meg, és soha se csak az egyik.

Ezért vettem védelmembe azt az urat, akit személyesen nem is ismerek s akinek megbízhatóságát azért vonták kétségbe, mert okosember módjára mindenkivel úgy érintkezik, ahogy a kettejük egyéniségének az egymásrahatása azt törvényszerűen előidézi.-0XYNEs

nap slait fehér fuga*

Jugoszlávia alapköve

A korfui szerződés aláírásának tizedik évfordulója

Most tíz éve, 1917 nyarán még a legvadabbul dühöngött a háború. A hadiszerencse meglehetősen változó volt, hol az antant, hol a középhatalmak csapatai értek el kisebb-nagyobb sikereket és kudarcokat. a tisztán katonai szempontból való győzelmi esélyek még meglehetősen egyformák voltak. Politikai téren, akkor azonban már eldőlt a világháború: a küzdő felek közötti aránytalan erőviszonyok minden objektív szemlélő előtt világossá tették, hogy kinek az oldalán lesz a végső győzelem. Az antanttáborban tehát már megkezdték a győzelem jövendő gyümölcseinek felosztását.

Ebben az időben tették le a mai Jugoszlávia alapkövét is. Az 1914 julius 28-iki beogradi hadüzenet szinte jel volt. mindenki számára, aki a nagy. egyesitett Jugoszláviát vallotta ideáljának, hogy megkezdje akcióját a nagy cél elérésére. Persze ezek az akciók különfélék voltak és alkalmazkodtak azokhoz a viszonyokhoz, melyek között rendezőik éltek. Itt, az akkor még hadilázban égő monarchia területén eleinte persze nem juthatott olyan világosan kifejezésre az itt élő délszláviság politikai hitvallása. Ezek a területek, a háború kitörése után mindjárt katonai parancsnokság alá kerültek, a zagrebi és szarajevói száborok, a spliti és ljubljanai tartománygyülések fel voltak oszlatva. Ezért itt csak titokban folyt a készülődés.

Annál erélyesebb és nyíltabb akció folyt azonban odakünt a jugoszláv emigráció táboraiban és a másik oldalon küzdő Szerbiában. Már a háború első napjaiban, 1914 augusztus 3-án a délamerikai jugoszlávok egv külön bizottsága alakult Buenos Airesben »Hrvatska Strazsa« (Horvát őrség) néven és akciót indított a monarchiabeli szlávság összetoborozására és a Habsburg-uralom elleni küzdelemre. Sándor akkori régensherceg Kragujevácon augusztus 4-én kelt hadseregparancsában közölte katonáival, hogy Bosznia és Hercegovina, a Bánát és Bácska, Horvátország és Dalmácia testvérnépeinek jajkiáltása szólítja háborúba, Nikola montenegrói király pedig augusztus 7-iki hadseregparancsában fegyverbe hívja népét, hogy »szent háborúba vezesse a szerbség és délszlávság szabadságáért«. Egy napra rá Nikolajevics Nikolaj orosz nagyherceg, az orosz hadsereg flotta-főparancsnoka táviratban fegyverbaráti üdvözletét küldte a szerb hadseregnek és ünnepélyes fogadalmat tesz, hogy »Oroszország nem teszi vissza hüvelyébe a kardot, mig Németország és Ausztria-Magyarország teljesen le lesznek gyűrve, hogy ne akadályozhassák többé a szlávság békés fejlődését.«

December 7-én, Potiorek tábornok veresége után az akkori Pasfcs-kormány a nisi szkupsfcinában kormánydeklarációt olvasott fel. melyben ünnepélyesen kijelenti, hogy e háborút »az összes nem szabad szerb, horvát és szlovén testvéreink felszabadításáig és egyesítéséig« nem fejezi be, Sándor régens pedig »Hőseink«-hez intézett kiáltványában megjósolta, hogy a nagy szívós harc gyümölcse a nagy. hatalmas és szerencsés Nagyszerbia békéje lesz.

Az első háborús december végén gróf Tisza miniszterelnök a budapesti parlamentben ezt mondotta: »Horvát testvéreink ebben a háborúban a hősiesség, szeretet, önfeláldozás és önmegtagadás olyan példáját nyújtották, hogy magatartásuk minden jó magyar és osztrák szivében a szeretet, bizalom és tisztelet érzelmét váltotta ki irántuk.« Erre azonban nyomban cáfolatot adott a Rómában megalakult »Horvát bizottság«, melynek vezetői dr. Trumbics Ante Reichsratképviselő. dr. Hinkovics Hinkó száborképviselő és gróf Vojnovics Lujó, a költő öccse, akik tiltakoznak Tisza állításai ellen és teljesen eredménytelennek minősitik a magyar miniszterelnök kísérletét, aki a horvátok sorsát el akarja választani a szerbekétől.

1915 januárjában Londonban megalakult az »Adrialégió«, mely jugoszláv csapatokat toboroz az antantnak. Márciusban az északamerikai délszlávok chicagói kongresszusa csatlakozott ezekhez a nyilatkozatokhoz, májusban pedig Londonban Trumbics Ante elnöklete alatt megalakul a »Jugoszláv bizottság«, mely magában koncentrálta a délszlávok öszszes egyesülési mozgalmait. A bizottság vezető tagjai a már említetteken kivül: dr. Riankini Ante, a későhbi miniszterelnökhelyettes öccse, dr Gagyari Julije szibeniki ügyvéd, Marjanovics Milán zagrebi publicista. Mestrovics Iván szobrász. Pupin Mihajló, a pancsevói születésű newyorki egyetemi tanár. Supilo Etanig ftmrwj újságíró,^ dr.. Zsupania

Nikó, a ljubljanai nemzeti muzeum jelenlegi igazgatója. Baburica Peskó dalmáciai születésű chilei bányatulajdonos, Banjanin Jován, a budapesti parlament tagja, dr. Gregorics Gusztáv trieszti parlamenti képviselő, Don Grskovics Niké krki római katholikus plébános, dr. Micsics dubrovniki ügyvéd, dr. Potocsnyik Frankó, a magyar parlament horvát delegációjának tagja, dr. Srskics Milán, akkori szarejevói száborképviselő, dr. Stojanovics Nikola, a szarajevói szábor tagja, dr. Trinajstics Dinkó az isztriai tartománygyülés képviselője. Vasiljevics j Dusán, a boszniai görögkeleti egyházmegye elnöke, dr. Bosnyák Bogumil zagrebi egyetemi tanár és mások.

Ez a bizottság teljes erővel belefeküdt az agitáoiós munkába s mindenekelőtt az antantnagyhatalmak kormányait igyekezett meggyőzni programja politikai fontosságáról. 1915 május 6-án hosszú memorandumot adott át a francia és angol kormányoknak, melyben délszláv nemzeti területnek minősiti Szerbiát és Montenegrót. Boszniát és Hercegovinát, Dalmáciát a szigetekkel. Horvátországot és Szlavóniát Fiúméval és a Muraközzel, a délmagyarországi Drávamelléket és a volt szerb vajdaságot (Bácska. Bánát). Isztriát szigeteivel és Triesztet. Krajnát és Görzöt, Karinthia és Stájerország déli részeit a határos délmagyarországi vidékekkel. Vajdasági területigényeit úgy indokolta a bizottság: »Magyarországon, a Murától északra, a Rába folyóig 100.000 szlovén ál, a Drávától és Dunától északra pedig 800.000 szerb-horvát. Mindez a lakosság , mely legnagyobbrészt jómódú és nagykiterjedésü termőföldek tulajdonosa, csak többi testvéreivel egyesülve tud majd megküzdeni az erőszakos magyarosítással. Fenntartva önmagát, ez a lakosság fenn fogja tartani a többi délszláv vidékek számára s a Bácska és Bánát magtárait.«

1915 junius 14-én ült össze végre a zagrebi szábor is és megnyitó beszédén dr. Magdics Péter elnök már nyíltan a délszlávok egyesüléséről, mint a horvát nép ideáljáról beszélt.«Ez év októberében Antofogastából elindulnak az első, délamerikai jugoszlávokból alakult légiók az antant frontra és a légionáriusok esketési formulája így hangzott: »Esküszöm népem fiai szeretetére, esküszöm atyám szláv vérére és anyám nemes tejére, esküszöm elődeim mártirhamvaira, hazai földem szent hantjaira, hogy hősiesen, vállvetve az utolsó lehelletig és utolsó vércseppig küzdeni fogok a délszlávok felszabadulásáért és egyesüléséért.«

A jugoszláv bizottság agitációs munkája csakhamar meghódította az egész antant közvéleményt. 1916 tavaszán Pastes miniszterelnök londoni látogatása alkalmával a »Times« vezércikket közölt »Ave Serbia« címmel, melyben megjósolta, hogy a győzedelmes Szerbiából lesznek a »Délszláv Egyesült Államok« s április 5-én Sándor régens nyilatkozatot adott az angol sajtónak, melyben hadicéljaként az összes szerbek, horvátok és szlovének egy hazába való egyesítését vallotta. Sándor régens párisi, londoni és római utjának ugylátszik már megvolt a kívánt hatása az antantdiplomáciában, mert a régens április 20-iki hadseregparancsában beszámolva körútjáról, megállapítja, hogy »hatalmas szövetségeseink és barátaink csodálva és tisztelve Szerbia hősies magatartását, készek támogatni minket abban a törekvésünkben, hogy Szerbiát naggyá tegyük, hatalmas Jugoszláviává.«

Közben idehaza, is mégerősödött a délszláv mozgalom.’ Károly trónralépése után, a horvát szábor feliratában már nyíltan kimondja, hogy egyesülve kívánja látni a monarchia összes délszlávjait, 1917 május 30-án a bécsi parlament délszláv klubja (Korosec-Laginja) ugyanezt követeli, de a haditörvényszék kikerülése végett még elismeri a Habsburg jogait és ehhez a követeléshez csatlakozik a horvát jogpárt zagrebi kongresszusa is.

Ilyen körülmények között ültek össze 1917 julius 20-án konferenciára Korfu szigetén az akkori szerb kormány és a londoni jugoszláv bizottság kiküldöttei, hogy megállapodást kössenek a közös célért való együttműködésre vonatkozólag. A szerb kormány Pasics miniszterelnök, Nincsics Momcsilo, Marinkovics Voja, Gyuricsics Markó, Draskovics Milorád, Nikolics, Protics Sztoján és Davidovics Ljuba miniszterek a jugoszláv I bizottságot pedig Trumbics, Vosnyak, Trinaplics, Potocsnyak, Vasziljevics és Hinkovics képviselték. Hosszas tárgyalások után, melyek folyamán különösen akörül folyt, a, vita, vájjon az. uj. Jugoszlávia az addigi Szerbia megnags'obbitásának, vagy pedig teljesen uj államalakulatnak tekintendő, létrejött az úgynevezett korfui paktum, vagy deklaráció, mely első, hivatalos alapköve a mai SHS. királyságnak. A szerződés bevezető része után a következő megállapodást tartalmazza:

— A szerbek, horvátok és szlovének felhatalmazott képviselői, megállapítva, hogy népük egyedüli, egységes és szilárd kívánsága, melyet önrendelkezési joga alapján támaszt, hogy teljesen megszabaduljon minden idegen rabságtól és egyesüljön egy szabad, nemzeti és független államban, — megegyeztek abban, hogy uj államuk a következő modern és demokratikus elveken alapuljon:

1. A Szerbek, Horvátok és Szlovének állama, szabad, független királyság lesz egységes területtel,, demokratikus és parlamentáris monarchiával, melynek élén a Karagyorgyevics-dinasztia fog állni, mely számtalan bizonyítékát nyújtotta annak, hogy gondolatban és érzelemben egy a néppel és a népakaratot mindenek fölé helyezi.

2. Az állam neve: A Szerbek, Horvátok és Szlovének Királysága, az uralkodó cime a Szerbek, Horvátok és Szlovének Királya lesz.

3. Az államnak lesz egy címere, egy lobogója és egy koronája. Ezeket az állami jelvényeket az eddigi külön jelvényekből fogják összeállítani.

4. A szerb, horvát és szlovén lobogók és címerek teljesen egyenrangúak maradnak és bármikor használhatók.

5. Mindhárom nemzeti név teljesen egyenrangú és szabadon használható.

6. Mindkét Írásmód (cirilica és latinica) teljesen egyenrangúak és szabadon használhatók.

7. Az összes elismert hitfelekezetek egyenrangúak.

8. A naptár azonnal egységesítendő.

9. Az SHS. királyság területe áll mindazokból a területekből, amelyeken a háromnevü nép kompakt, egységes tömegben él és ez a terület az állam életérdekeinek megsértése nélkül nem csorbítható. Népünk nem követeli másét, de elválaszthatatlan problémájának tartja úgy az Ausztria-Magyarország alatti részeinek felszabadítását, mint a Szerbiával és Montenegróval egy államba való egyesítését.

10. Az Adria szabad lesz és megnyitva mindenkinek.

11. Minden állampolgár az egész államterületen egyenlő az állam és törvény előtt.

12. Úgy a parlamenti, mint az önkormányzati választójog egyenlő, általánoí és közvetlen titkos szavazással gyakorlandó.

13. Az alkotmány, melyet a békekötés után az alkotmányozó nemzetgyűlés fog hozni, alapja lesz az egész állami rendnek és életnek. Az alkotmány kvalifikált többséggel fogadandó el és életbelép, ha a király szentesíti.

A deklarációt dr. Trumbics Ante és Pasics Nikola Írták alá és ezzel az aktussal megtörtént az első lépés az ul állam megalakítása felé.

F. Galambos Margit;

r

En nem szeretem magam megmutatni

Én nem szeretem magam megmutatni! Úgyse értenek ... minek lássanak.

S mert úgy kívánják, játszom komédiát, Kellékek jertek, jertek segitni hát, Hazug mosoly, kaméleon szavak.

Hazug mosoly, kaméleon szavak: Rejtsétek el mi bennem szép, nemes. Most nem kell szív, se érzelem, se érték Most máskép, egész máskép megy a mérték.

Ma embert senki, senki nem keres.

Ma embert senki, senki nem keres!

A könnyűsúlyú az fe'ül marad.

S amig hangosan folyik a vigasság, Elhervad jóság, szelídség, igazság,

Mint színész arca a festék alatt.

Mint színész arca a festék alatt:

Tűnj el lelkem hazug szavak megett. Talán még egyszer majd csengetnek érted,

A színre lépsz, mert jön a jelenésed, S_ha_ e& X. megért, az elég lesz nekei