Bácsmegyei Napló, 1927. július (28. évfolyam, 181-211. szám)
1927-07-03 / 183. szám
10. oldal. BÁCSMEGYE3 NAPLÓ 1927 július 3 KONTVEK Ml tetszik és miért? Kísérlet a lélektani esztétika megteremtésére fPanulinány, irta Farkas Geiza — Megjelent Píeit* Fér. Pál kiadásában, Velika Kikindán A vajdasági könyvkiadás mintha vágyból valósággá változnék. Két hónapon belül három uj magyar könyv jelent meg. Tamás István: öt világrész a Szajna partján cimü riport sorozata, Bedecken Ketten cimü kötete, amely a világhistóriából és az irodalomból tartalmaz párbeszédbe foglalt jellemrajzokat és most Farkas Gejza könyve: Mi tetszik és miért?, amely igénytelen külső alatt sokkal többet jelent, mint Kant esztétikai mondásának kibővítését, hogy szép az, ami érdek nélkül tetszik. A könyv egy lélektani esztétika nagy tudással, irodalmi és esiíétikai ismeretekkel megirt alapelvéit adja. Maga a szerző a könyv célját abban foglalja össze, olyan egyetlen közös alapot találni, amelyen a tetszés és visszatetszés minden válfaját és fokozatát meg lehet magyarázni. Ezt az alapot szerző a világ folyásának létmozgásunkkal való összeütközésében vélte megtalálni, Schopenhauer eszmemenetével egyezően megállapítja, hogy a világban osakis annak létezését vehetjük tudomásul, csakis annak tevékenységét érezhetjük meg, ami valamely módon különbözik tQlünk, eltérít eddigi létirányunktól. uj beállítás munkájával terhel, vagvis szenvedést okoz. A tapasztalt szenvedések egy része egész életünkben minden visszatérésénél szenvedés marad, más részük azonban önmaguk ellenkezőjévé, vagyis élvezetté válik, amennyiben súlyosabb szenvedések megszűntének érzés- és képzetfolyamatait indítja meg bennünk. Ami élvezetet Ígér, azt jónak, ami szenvedéssel fenyeget, azt rossznak érezzük, vagy tekintjük, még ha a képzetével összekötött élvezetet és szenvedést testileg nem tapasztaljuk is. A jó és ros« képzete mindenkor egyéni. Viszont a szép az, ami jóra. rut az, ami rosszra Emlékeztet, tehát a szép másodrendű jó. Érdek nélküli tetszés nincs, mert ahol egyéb érdekek hallgatnak is. asaját megszokott és megszeretett gondolkozás- és létmenetünkben való megmaradás érdeke dönti cl üéietünket. A jó és szép fogalmai a helyes fogalmában egyesithetők; ám helyes uek is csak egyéni helyes van. Művészi szép végül az, ami kellő módon tud létező vagy csak óhajtott életbeli szépre emlékeztetni, tehát immár harmadrendű jó. Szerző felfogása szerint az övezet és szenvedés minden lénv létében meghatározott és pontosan kiegyensúlyozott mértékű, senki és semmi nem élvezhet és nem szenvedhet többet, de kevesebbet sotn annál, ami természetében < adva vau. Mindössze azt érheti el az em- j bér élettnunkájával és művészi teljesítményeivel. hogy saját és mások élvező és szenvedő képességét bizonyos alkalmakhoz kösse. Ezek után a faj számára még sokkal jelentősebbek, mint az egyénére, mert az élvező képesség megfelelő irányválasztásától függ az egyénnek és | fajnak mozgási, harci éréivé, fennállási j lehetősége A művészet, költészet az em-1 béri fajnak legelöl haladó szövétnekc az élet tittainak keresésében. Terjeszti a »Literaria« könyv- és hírlapterjesztő vállalat Szubotica. Egyes példányok megrendelhetők a Bácsmegyei Napló könyvosztályánál Szubotica. Ára 40 dinár. Andai Ernő: Soha ilyen tavaszt . . . ! Suboticai történetre, a közel múltban történt szerelmi históriára ismer ebben a regényben az olvasó, noha a történet színhelye Budára, a Tubába van helyez- < ve. Ezzel a regényével Andai Ernő meg- I nyerte a Pantheon 1926 évi regénypályázatát és a névtelenek közti! egycsapásra a beérkezettek sorába emelkedett. A címlapon magasbanyuló, karcsú férfialak kiséri szemmel az álmot vivő, fekete szárnyú pillangó útját. Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy leány, tavasz volt akkor is, j szerelem lett, lángoló nagy szerelem,! ami úgy látszott elsöpör minden fér- i fiambiciót, pályát, sikert és munkát. És mindez még nem elég, nem is méltó ár érte, mert hiszen van-e valami, ami többet érne, mint az igaz szerelem? j Jánossy Miklós fiatal diák amikor meg- ; ismerkedik a csodálatos nővel. A leány ! akkor már menyasszony, másnak a I menyasszonya, de még habozik, téve-1 lycg, nem leli a maga lelkének igaz útját, érzelmeinek érdemes kiválasztottját. Nincsen tisztában tehetségével sem. Néha fellángol és lángralobbantja a fiút is. Azután megint fut előle és a férfi kínlódva, kétségbeesetten hajszolja a mcsepillangót. Azután egyszerre véget ér az álom. A leány eltűnik, a férfi egyideig várja még, szomjúságában más nőre bukkan, megizleli a kínálkozó kelyhet, de tudja, érzi, hogy az egyetlen, az igazi, soha vissza nem térő tavasz elmúlt... Viszszavonul Íróasztala mellé, újból kezdi a félredobott munkát és lassanként felépiti rombadőlt életét. És ma... tavasz van újra. Egy állomással hamarébb leszáll az autóbus ni, hogy egy ismeretlen nő és férfi cg nás mellé kerülhessen. £: leszálltában u leány ölébe ejti a féltve őrzött virágait. Csak azért, mert tavasz van, s azok fiatalok és szeretik egymást. És soha ilyen tavasz nem volt még!... A könyv a Pantheon Irodalmi Intézet kiadásában jelent meg, mint a »Magyar írások« legújabb kötete. Ára fűzve 40 dinár, egész vászonkötésben 72 dinár. Rudyard Kipling: A fény kialudl . . . Az angol regényírás nagymesterének egyik legkiemelkedőbb munkája ez a regény, amely az emberi lélek finomságainak költői erejű megrögzítésében egyedülálló a mai angol irodalomban. A regény központjában egy férfi áll bátor tehetséges, igaz ember, aki a sors sürü csapásai alatt csak még rugalmasabb, még ellenállóhh lesz. Már ismert festő, amikor utoléri a végzet, a szerelem. Ennek az érzésnek a súlya pörölyként csap le a férfire. Nem tulérzékeny idegek beteges érzelmeskedése ez, hanem magával ragadó vihar, éppen olyan lekerülhetetlen végzet, mint a las san közeledő vaksága. A bájos és büszke, de tehetségtelen nő végtelen makacsságában a lejtő felé sodorja a férfit, akit szeret. A siker fanatikus hajszolásában kiuzsorázza önmagát és a másikat is És amikor mindennek vége, búcsúszó nélkül cserbenhagyja az élőhalottat. A fény kialszik és fény nélkül, szerelem nélkül, dicsőség nélkül nem érdemes tovább élni. A regény a Panteon kiadásában megjelenő »A regény Mesteri« sorozat legújabb kötete. Fordította: G. Beke Margit. Ára fűzve 40 dinár, egész vászonkötésben 60 dinár. Kapható a Minerva könyvosztályában: Lengyel Miklós: Tamás érdeklődik Minden gyermek egy örökkön kétkedő, kérdezősködő apró Tamás. Mindent megforgat, megvizsgál és mindennek az ! okát is keresi. A mai szülő bizony nem egyszer tanácstatlanul áll egy-egy fogasabb kérdéssel szemben. »Papa, mi az a rádió? Ki volt az az Amundsen? Mi történt Mohácsnál? Milyen bóditó növények vannak? Mesélj valamit a repülésről« és még más efajta kérdésekkel ostromolja szüleit. Mindezekre a kérdésekre választ talál szülő és gyermek egyaránt, Lengyel Miklós élvezetesen megirl könyvében, melyből esztendőről esztendőre cgy-cgy uj kötet jelenik meg az aktuális eseményekről és az örökké időszerű természettudományi kérdésekről. A könyvet Mühlbeck Károly sok érdekes képe díszíti. Ára kötetenként: fűzve 28 diriár, kötve 40 dinár. Walther Rathenau és gazdasági müvei. Révész Imre noviszadi származású mérnök rendkívül tartalmas es a legújabb idők gazdasági fejlődésének irányát megrajzoló könyvet irt német nyelven Wolther Rathenauról, a német gazdasági élet tragikus véget ért vezéralakjáról. A szerző nem életrajzot ad, hanem a tudomány megvilágításában mutatja be azokat a korszakalkotó eredményeket, amelyeket Rathcnau zseniális munkásságával elért. Az eszmékben bővelkedő és élvezetes stilusu könyv Kari Reissner kiadásában Drezdában jelent meg. Kapható a Minerva-nyomdábati. tányolják az érdeklődésüket és kitüntetéssel fognak vizsgázni. Rettenetes mennyi koldus van Berlinben. Nem az uccán; ha ott próbálkozik, mindjárt befogja .a rendőr. Hanem házhoz járnak. Minden délelőtt tizenöt, húszszor csengetés az előszoba ajtón: kéregetnek. Legjobb esetben vüágkörüli utazók. Esetleg kézzel festett levelezőlapokat árulnak. Toprongyos csavargó, lecsúszott középosztály, munkaképtelen öregek. A szociális érzék hallatlanul ki van itt fejlődve. A koldusok vasárnap nem dolgoznak. Szombaton kétszer akkora a forgalom, mint egyéb napokon, de a vasárnapi rmmkaszünetet pontosan betartják. A koldus is ember, neki is dukál egy kis pihenő. Nem strapá’.hatja agvoa magát azért a pár rongyos pfennigért. * Van koldus gyár is. A Nordenben tartja fenn egy korcsmáros. Itt lehet bérelni kintornát, betanított majmokat, művégtagokat ós egyéb koldusrckvizttumokar. A majom használati dija egy napa öt márka. Drága. A korcsmáros azt mondja azért számit ennyit mert sokba kerül az állat kosztja, temérdek sárgarépát és tojást eszik. Ugylátszik. azt ambicionál .a a majom, hogy szebb legyen a hangja. Száz márka óvadékot kell letenni érte. A verkli kauciója százötven márka. Töke nélkül még koldus se lehet az ember. Legfeljebb elmehet »udvari énekesnek«. Ezek a legrémesebbek. Tegnap kivettem egy kerti szobát, abban a Íriszemben, hogy csöndesebb lesz, mint az uccai, végre nyugodtan dolgozhatok. Ez az, amiről még csak álmodni se leket BERLINI ANZIX Négy foglalkozás Berlin, julius hó A szomszéd házban fényes réztábla van a kapu alatt. Ez áll rajta: »Friedrich Benda, Kammerjäger, I. Etage.« Hazamenet sokszor eltűnődtem azon, hogy mit jelent az, hogy Kammerjäger? Eövadász, udvari vadász — ezek vannak, de kamaravadász? A jelenleg munkanélküli dudec fejedelmek tucatszámra nevezték ki annakidején a Kammersängereket, ha egy jobb családból való tenorista véletlenül fellépett udvari színházukban, a jó isten se mentette meg attól, hogy a Durchlaucht meg ne tegye kamaraénekesnek. A Kammersänger szó a Kammermusikból lett, de mi köze a Kamrnerjägernek a kamarazenéhez? És általában a kamarához? Az idők folyamán belenyugodtam abba, hogy a titokzatos Kammerjäger holmi udvari méltóság és napirendre tértem a rejtély fölött. A múlt héten azonban egyik lap hirdetései közt látom, hogy valami Spindler nevű úriember szintén mint Kammerjäger ajánlja magát a közönség figyelmébe. Furt a kíváncsiság, elmentem hozzá a Markgrafen-strasséba. Nagyon kedves. Kiderült, hogy Spindler azzal foglalkozik, amivel a hires Dietrichebstein Budapesten. Nem regényt vagy novellát irt, hanem poloskát. Irtó szorgalmas ember. Poloskairtó. Ezt hívják berliniül Kamrnerjägernek. Nem viccből, nem valami becéző tréfálkozással. Ez a hivatalos neve. * Minden előkelő berlini hotelben így van: A pincér odamegy az étteremben magánosán iiiő hölgyekhez és megérdeklődi, óhajtanák-e táncolni? Ha igen, két perc múlva felkéri a hölgyet egy roppant előkelő megjelenésű fiatalember és egész este táncoltatja. A fiatalember a szálló szerződtetett táncosa. Eintänzer. i Havi fix fizetést kap. A hölgy számlá! jára viszont felírnak a szóiakoztatásért i tíz márkát. i Az Eintänzerek rendszerint igen diszjtingvált urak. Diákok, volt katonatisztek, I állástalan hivatalnokok. Gondosan meg- I válogatják őket. A hölgyektől nem fo- I gadhatnak el pénzt. Túlnyomó többséjgük nem is selyemíiu, csak átmeneti foglalkozásnak vállalja ezt a jólfizetett mesterséget. A dolog természetéből következik természetesen, hogy a gyengébb ellentállóképességü Eintänzerek hamar felvehetik az Alfonz keresztnevet, mert az üreg Putifárnék csábításaival szemben nem tudnak Józsefek maradni. Igaz, Ihogy ha ilyen gyanúba esnek, már mehetnek is, könyörtelenül elbocsájtják őket. A szálló jóhirére vigyázni kell. Ha vigyáz rá... az más. . ^ Két jugoszláv diák, joghallgatók, akik a zsidó negyedben laktak, félév előtt nyitottak egy jogi tanácsadói irodát. A megélhetési viszonyok a berlini ügyvédek közt egyáltalán nem túlzottan kedvezőek, de ez a két sliffentyü a zugirodájukkal molettre keresi magát. Klienseik, agyafúrt kis grejzlerek, a legbonyolultabb poros ügyekkel, fogas kérdésekkel fordulnak hozzájuk, amiktől egy átlag-ügyvédnek égnek áll minden hajaszála. Mit csinál a két zug-prókátor? A praxisukban előforduló aktuális eseteket rendszeresen beterjesztik a legjobb büntető- és magánjogi tanárok elé és kikérik azok véleményét. Az ügyfelek tudják, hogy a pénzükért — igen olcsón — német jurisztika biiszkeségei; tül kapnak jogi tanácsot, persze közvetve, s az iroda virágzik. A legdrágább a dologban az, hogy' a két élelmes jugoszláv diák, ráadásul, hogy fényesen megélnek, még kitűnő tanulók hirébe is kerültek: a tanárok mélMinden félórában jön egy néptenorista. Rendesen vak, de legalább is fekete pápaszemet visel. Vagy hangja nincs, vagy hallása, legtöbbször egyik se. Ez azonban nem zavarja benne, hogy husz-huszo-nöt percig ne kornyikáljon egyfolytában. Hiába dobálnak neki papirosba csavart nikkelpénzeket. Amikor koppan a csomag, abbahagyja a dalt, felveszi a pénzt és liáiákodva megköszöni. Aztán folytatja a dalt, pontosun ott, uhol félbeszakította. Könyörtelenek. Nem mennek el, arriig mindenki nem adott. Az inkvizitor-szisztéma. Gyötrik az áldozatot, a legkérgesebb szivü nacscsága is inkább odalök öt pfenniget a szakácsnénak, hogy dobja le, csak menjen már az az ember az isten hírével. De nem megy. Dolgozik tovább, fűrészel, kopott, színtelen fahangján, éktelenül hamisan és hangosan. Nem lehet kivárni. El menni hazulról. Másutt az énekes koldus legfeljebb öt percet szán rá egy házra. Spórol az idejével. Igyekszik minél több helyet végiglátogatni. Abból a feltevésből indul ki, hogy aki rögtön ad, kétszer ad, s aki nein ad rögtön, az egyszer se fog adni. A berlini koldus nem. öt nem is érdeklik, akik rögtön adnak. Ezeket minden kezdő megtudja akvirálni. Az első adományok után szinte kelletlenül hajlik le, éppen csak, hogy ott rém hagyja. A tizedik perc után kezdődik. Aki eddig nem adott, az már elég szőrösszívű, azt érdemes meggyurni. kikészíteni. A második negyedórában már minden pfennigért vért kell izzadni, ez ami sarkalja a becsvágyát. A tálján tiz házat learat, amig a berlini koldus egyet. Nem tudom, melyik rendszer tökéletesebb. De a németeknek ez való. Alaposság. Kitartás. Belterjes gazdálkodás a kéregetésben. Biztosan kifizetődik. Ha nem állva koldulna, azt lehetne mondani: a sitzflájs diadala. (d. t.)
