Bácsmegyei Napló, 1927. július (28. évfolyam, 181-211. szám)
1927-07-22 / 202. szám
1927. julius 22 BAGS MEGYEI NAPLÓ 5. oldal Szabó Mihályt a felesége ölette meg \ vizsgálóbiró a gyilkosság mind a négy vádlottja ellen elrendelte az előzetes vizsgálati fogságot — A vizsgálóbiró előtt beismerő vallomást tettek a gyilkosok Októberben tárgyalják a sztaribeeseji gyilkosságot Novíszadról jelentik: A Bácsnicgyei Napló hosszasan foglalkozott azzal a borzalmas kegyetlenséggel végrehajtott gyilkossággal, amelyet múlt évi decemberben Sztarihecsej közelében egy szálláson követtek el. Szabó Mihály földbrtokost fia és veje muH évi december 16-án éjjel meggyilkolták. Egy névtelen levél derítette fel a borzalmas gyilkosságot és a megindított vizsgálat a megjelölt helyen meg is találta az elásott holttestet, de megállapította, hogy a gyilkosság elkövetésében a meggyilkolt felesége. Szabó Mihályné, annak tizcnkilencévcs fia. Szabó Márton, továbbá veje. Harisok Mihály é.s annak felesége, llörcsökné született Szabó Mária, a meggyilkolt leánya is bűnösek. Cilumae Bogdán vizsgálóbiró szerdán délután fejezte he a sztaribeeseji bűnügy vádlottá inak kihallgatását és valamennyiük ellen elrendelte a vizsgáarról, hogy nem fedezték-e fel a gyil- j nal bejelentem a csendőrségnek, mert kosságot és nem érzik-c a hullaszag, rettenetes lelkiismereti furdalásaim vol- Elhatároztani, hogy ha hullaszag érez-1 tak és se éjjel, se nappal nem volt nyughető lenne, akkor a gyilkosságot azon-j tóm. Lelkiismereti furdalásaim annyira mardöstak. hogy a gyilkosság elkövetése után 120 kilós súlyomból ötven kilót lefogytam. Börcsök Mária és Borosok Mihály épigy mondták el a gyilkosság előzményeit. Börcsökné főbünösnek és felbujtónak anyját nevezte meg. aki férjének két lánc földet Ígért a gyilkosság elkövetéséért. A vizsgálóbiró a bűnügy iratait szerda délután megküldte az ügyészségnek vádinditvány megtétele céljából. A iötárgyalás előreláthatólag október má- i sodik felében lesz. Nyugodtan állt a hitó fa alá a pancsevói kéjgyilkos kőmüvessegéd Lackovics jókedvűen töltötte el az utolsó éjszakáját — Családjától érzékenyen búcsút vett, majd a törvényszék előtt beszédet intézett a tömeghez — Tizenkét és fél percig tartott a halálküzdelem Egész Pancsevó talpon volt a kivégzés idején lati fogságai. A bűnügy szereplői a vizsgálóbírónál tett vallómásukban beismerték valamennyien. hogy résztvettek. illette tudtak a gyilkosságról. Szabó Márton, a meggyilkolt fia, a tsendörségeu tett különböző vallomása után a vizsgálóbiró előtt a következőképen mondta cl a gyilkosságot: — Apám két évvei ezelőtt két lánc földet vásárolt Matild nővérem részére. akinek különben még 190.000 dinár készpénzt is adott. Anyámnak ez a bőkezű adakozás sehogyse tetszett és azóta folyvást rábeszélt, hogy gyilkoljam meg apámat, fin megígértem, hogy egyszer megölöm, ha engem valamiért mérgesiteni találna. Múlt évi december 15-én apám Sztaribccsejre ment és ugyanazon napon jött el hozzánk a nővérem és az ura. Rkkor családi értekezletet tartottunk cs anyám azt javasolta. hogy tegyük cl láb alól apámat. — A kritikus éjszakán anyáin felköltött és figyelmeztetett, hogy készülődjek apám meggyilkolására, mert a sógorom mindjárt meg fog érkezni. Hajnali három óra felé anyám újból felkeltett. Négy órakor jött meg a sógorom, kezében a bunkóval, míg én magam egy lőcsöt készítettem elő és az istállóajtó két oldalán lielyezkedtünk cl és vártunk. Abban a pillanatban, amikor apum átlépte az istálló küszöbéi, teljes erővel rúsujtottam a kezemben levő lőccsel, inig ti sógorom a bunkóval csapolt erősen az arcába. Apám az istállóba menekült, de én a lőccsel még két erős ütést mértem a fejére, ekkor a sógorom kitépte a kezemből a lőosöt és többször végigsujtott apám fején. Közben én elmentem azért a talicskáért, amelyet előkészítettünk és amelyre két lapátot tettünk. Ebben a pillanatban jött az udvarra az anyám és a nővérem és érdeklődtek, hogy végeztünk-e már hz apámmal? fin igennel felejtem, firre apám hulláját feltettük a talicskára és a kut mögé toltuk, ahol lyukat ástunk. amelybe a sógorom a hullát bclc(i :hta. mire mind a négyen letapostuk a tetejét. . , Szabó Mihályné. aki a csendőrségen tagadott, a vizsgálóbiró c'öít azt a szenzációs vallomást tette, hogy líra féltékeny volt red és megtiltotta, hogy más férfivel szóba álljon és ezért kellett meghalnia. — Férjem — vallotta Szabó Mihályné — gyakran megvert, leginkább féltékenységből és azzal fenyegetett meg. hogy az orromat és mindkét kezemet levágja, ha mégegytsze: meglátná, hogy más férfivel szóbaállok. A gyilkosságot és előzményeit Szabóim fia vallomásával egybehangzóan mondotta el, majd igy folytatta: — Harmadnapra a gyilkosság után feljelentést tetőink a sztaribeeseji csendőrségen, hogy az uram eltűnt. Azután gyakran elmentem arra helyre. almi az uramat elástuk, hogy meggyőződjem Pancsevóról jelentik: . A pancsevói törvényszék udvarán csütörtökön hajnalban végezték ki Lackovics Zsárkót, akit a pancsevói törvényszék kettős gyermekgyiikosság miatt kötéláltali halálra Ítélt. Amikor már hire terjedt, hogy kivégzés lesz Pancst-vón, a lakosság körében tetőfokba emelkedett az izgalom, mindenki arra törekedett, hogy a kivégzés színhelyére szóló belépőjegyhez jusson, ami azonban csak kevés embernek sikerült. Az ügyészség mindössze kétszázötven jegyet adott ki és a jegytulajdonosokon kiviil csupán a sajtó képviselőit engedték he a törvényszék udvarára. A lakosság érdeklődését nagymértékben növelte az a körülmény, hogy Pancsevón évtizedeken át nem hajtottak végre halálos Ítéletet, IS66-ban volt ilt móljára kivégzés, amikor is egy felcséggyilkos földmives került a bitófára. Mintán már nyilvánvalóvá vált. hogy csak jeggyel lehet bejutni a kivégzés színhelyére, sokan a s'rralonrházban akarták meglátogatni Lackovicsot. Szerdáit délután az egész városban az a hír terjedt el, hogy délután hat óraikor mindenkit beengednek az elítélthez. A hírre valóságos népvándorlás indult meg. de eredménytelenül, mert a fogházőrök senkinek sem engedték meg. hogy átlépje a fogházkapu küszöbét Így azután a kiváncsiak .nagytömege a késő esti órákig a fogházépület előtt tanyázott, hogy híreket kapjon a gyermekgyilkos Lackovics utolsó óráiról. Vidám borozgatás közben Azalatt, amíg a tömeg odakint találgatta, hogy vájjon most mit csinálhat a •»Zsáirkó«, az elitéit a siralomházban, látszólag teljesen belenyugodva sorsába, gyermekei társaságában töltötte utolsó óráit. Később' meglátogatta több rokona is. akikkel horozgatni kezdett és vidám koccintgatás közben idöakint énekelt is. Később annyira jókedve lett. hogy behívatta a fogházörmcstcrt. akit kért, hozzon neki tamburásokat, mert utoljára szeretne még egyet mulatni. Maid anrkor látta, hogy kérését nem teljesítik, eszébe jutott, liogy ö fogolt. akinek órái meg vannak számlálva, ci- Orzékenyiilt: — Nem bánom, hogy meg kell halnom csak az Iái. hogy szegény ártatlan gyermekeim meg lesznek bélyegezve egész életükre. Este tiz óra tájban a fogliázépüle; egyik szobájában a család részére több ágyat helyeztek el. hogy az éjszakát az elitéit közelében tölthessék el. Az aszszony és a gyermekek, a nagy kimerültségtől fáradtan, hamarosan nyugovóra is tértek, mig Lackovics őreivel lement a fogházudvarba sétálni. Az egész éjszakéit az udvaron töltötte. Ébred az utca Már hajnali két órakor népesek lettek a máskor elhagyatott sötét pancsevói uccák. Az emberek százai vonultak fel a piactérre, ahol a törvényszék épülete áll. hogy legalább akkor láthassák az elitéltet, amikor a'fogházból kihozzák. A rendőrség azonban szintén már a hajnali órákban megtette az előkészületeket a tömeg távoltartására, a főtéren köteleket feszitettek ki és erős rendőrkordon iigyett arra. hogy az emberek ne zárják cl a loghdzépiilettöl a törvényszékig vezető utal. »Zsárkó, készülj utolsó utadra!...« Pont félötkor egy csukott kocsi állt meg a fogház kapuja előtt, amelyből Milasinovics Biankó ügyész szállt ki. Az elitéit még mindig az udvaron tartózkodott. mire az ügyész felhivatta. Lackovics sápadtan, kissé megroggyanva botorkált fel a lépcsőkön és amikor meglátta az ügyészt, alig hallhatóan köszöntötte: — Jó reggelt kiváltok! — Zsárkó. készülj utolsó utadra! — szólt hozzá az ügyész. Lackovics sírva fakadt és kérte, hogy engedjék hozzá családját, mert szeretne tőlük- elbúcsúzni. Néhány pillanat múlva mellette voltak gyermekei és felesége, akiktől érzékeny bucsiit vett. Hosszasan csókolgatta, ölelgette őket végül sürgetni kellett, hogy induljon el az uccán várakozó kocsihoz. Három perccel később, a kiváncsiak sorfala között, a törvényszék épületéhez érkezett a kocsi és megállt a kapu előtt. A fogházörök intettek Lackovicsnak. hogy szálljon ki, de a halálraszánt ember néni akarta elhagyni a kocsit és követelte, hogy hozzák el gyermekeit. Kérését könnyen teljesíthették, mert felesége és három kis gyermeke követték a kocsit és csakhamar megérkeztek a törvényszék elé. Meglátva gyermekeit, magához szorította őket és a közelben tartózkodók felé fordulva, hangosan mondotta:- Emberek, én biinös vagyok és nagy bűnömért most bűnhődni logok. Engem elítélhettek akárhogy, de ne Ítéljétek cl ártatlan gyermekeimet. Nem kérem tőletek, hogy megbocsássatok. de arra kérek mindenkit, hogy bocsásson meg ennek a három ártatlan gyermeknek, akik nem vétettek semmit és felejtsék el, hogy gonosztevőnek a j gyermekei . . . — - Megbocsájtunk . . . és mindent el- j felejtünk — válaszolták eltfrzékenyülve I a közelben tartózkodók. Az utolsó szippantás A kapun belépve, hozzálépett a hóhér-; segéd és zsineggel hátra akarta kötni a I kezét, de Lackovics elhárította: — Még csak egy szippantást — és el- j kérte a mellette haladó ügyvédje. Radu- j lovics Mladen égő cigarettáját. Egy-két; szippantás után eldobta a cigarettát és j nyugodtan hagyta, hogy hátrakössék ke- j zct. Kissé támolyogva indult el a bíróság j asztala mellé, ahol már együtt voltak a I bizottság tagjai. Kosztics .lován törvényszéki biró. Milasinovics Brankó vezetőügyész. dr. Lcko Dusán városi főjegyző, dr. Jattkuiov Aleksza és dr. Radovancsev Ljuba hatósági orvosok. Amint az elitéit az asztal elé ért. Kosztics biró felállt és megkezdte az ítélet felolvasását, amelyet mindenki állva, levett kalappal hallgatott végig. Lackovics mindvégig mereven várta, mig felolvassák az ítéletet és csak akkor remegett meg, amikor a biró odaszólt az ügyészhez: — Ügyész ur tessék intézkedni! Milasinovics ügyész odaintette Mauser Flórián hóhért: — ítéletvégrehajtó, átadom az elitéltet, végezze kötelességét! A búcsúbeszéd Ebben a pillanatban megszólalt Lackovics: — Mélyen tisztelt uraim! Kérem, hallgassák meg utolsó szavaimat, hallgasson meg mindenki testvériesen ... Nem szil lettem én gonosztevőnek, nem származom én gonosztevő családból, nem is voltam rossz soha. Mikor ezt a gonosztettet elkövettem, nem tudtam magamról, részeg voltam. Ha öntudatomnál lettem volna, nem követtem volna el ilyen szőr nyii bűntettet. Kérem ezt ne felejtse el senkise és én nyugodtan adom át bűnös telkemet az istennek... Kosztics biró még megkérdezte: — Van-e még valami mondanivalója? — Köszönöm bíró ur. nincs több mondanivalóm — hangzott a válasz. A halálküzdelem Mauser hóhér és segédje megragadták az elitéltet és az akasztófa alá vitték, ahol felállították az akasztófa zsámolyára. Szó nélkül tűrte, egy mozdulattal sem ellentkezett. Mauser hóhér nyakára akasztotta a kötelet, meghúzta, mig segédje kirántotta lába alól a zsámolyt. Eackovics feje oldalra billent. A segéd belekapaszkodott lábaiba és húzta Iefdi. A delikvens arca eikékiilt. mire Mauser fehér kendövei leboritotta. Még egyet-kettőt vonaglott, aztán mozdulatlan maradt. A hóhérsegéd feloldozta kötelékeit, majd Mauser hóhér előlépett: — Jelentem aldsan, az ítéletet végrehajtottam. Mindössze másfél perc telt el ezalatt. Az orvosok hozzálépte.k hogy figyeljék szívműködését. Ekkor ijesztő esemény történt. A már percek óta mozdulatlanul függő ember láhai hirtelen felemelkedtek és egy nagyot rúgtak a levegőbe. Többé aztán nem mozdult a halálraítélt Lackovics Zsárkó. Az orvosok hozzáléptek, hogy figyelmén megállapították, hogy megszűnt a szív működése. A holttestet félóráig az akaszfáji hagyták. aztán levették és deszkakoporsóba; téve. kiadták a családnak, hogy eltemesse ... A tömeg csak a déli órákban oszlott szét. Többen körülfogták Mauser hóhért akitől aziránt érdeklődtek, hogyan érezte magát. — Köszönöm, nagyon jól — válaszolt a kérdésekre — én már megszoktam, ez volt a harmincnegyedik, mióta hóhér vagyok, most pedig megyek Cetinjébe. Ott nagyobb munka vár rám. Többeket kell elintéznem. Mondókája után elővett a zsebéből egy kötelet és centiméterenkint kiárusította, a babonás emberek között. G. L.