Bácsmegyei Napló, 1927. július (28. évfolyam, 181-211. szám)
1927-07-19 / 199. szám
1 4. oldal. BÁCSMEGYE1 NAPLÓ !927i július 19 / Az összekötözött holttest rejtélye Egjf ceglédi g pész fiinak holttestét ismer/ tét fel a szentai fíirdfiháznél Szentáról jelentik: A szentai t'szui strandon, a vizreépitett íiirdőház alatt ■ - mint a Rácsmegyei Kaplú közödé — néhány héttel ezelőtt egy tizennégy-tizenöt éves gyermek összekötözött holttestére bukkantak. A rendőrség megindította a nyomozást, amely azonban napokon keresztit eredménytelen volt. A holttestről fényképfelvételeket készítettek és azokat megküldték a magyarországi rendőrhatóságoknak is, mert az volt a feltevés, hogy ?. gyermeket magyar területen gyilkolták meg és dobták a Tiszába. A nyomozás során előbb azt hitték, hogy a holttest Szabó Mihály sztaribecseji gazda béresgyerekének a holtteste, miután a béresgyerek — mint ismeretes — még pünkösdkor nyomtalanul eltűnt. Ez a feltevés azonban hamaroi san megdőlt, mert a sztaribecseji csendőrség kiderítette, hogy az eltűnt béresfiu él. Néhány nappal később BenkŐ Antalné szrbobráni földmivesasszony jelent meg a szentai rendőrségen, ahol azt a gyanúját közölte, hogy a talált hulla az ő eltűnt fiának holtteste. Elmondta, hogy fiát niég 192,6. év szeptemberében egy ismeretlen asszony elrabolta és nyomtalanul eltűnt vele. Fiától egyszer kapott levelet és abban azt irta, hogy sorsa elviselhetetlen de nem tud megszökni, mert nagyon vigyáznak reá. A rendőrség ebben az irányban is megindította a nyomozást, de kiderült, hogy megtalált holttest nem az eltűnt Benkő Lajos holtteste. Hétfőn azután váratlan fordulat történt: sikerült a holttestet agnosikálni. A bűntény felfedezése után a Bácsmegyei Napló nyomán a budapesti Az Est is foglalkozott a rejtélyes holttesttel éa erre -a ceglédi rendőrségen megjelent Lestánszky János, harmincöt éves ceglédi gépész, aki bejelentette, hogy fia két hónappal ezelőtt eltűnt és valószínűleg az ő holttestét fogták ki Szentán a Tiszából. Lestánszki elmondta azt is, hogy fia Jóna István ceglédi cipésznél volt inas és sokszor panaszkodott, hogy gazdája kegyetlenül bánik vele, állandóan veri. Május huszonkettedikén azután eltűnt a fiú. ök azt hitték’, hogy elszökött és nem mer éietjelt adni magáról, de később azt beszélték á városban, hogy a fiút Jóriáék meggyilkolták és holttestét elásták a kertben. Annak idején meg is indult .1 nyomozás, de eredménytelenül. A bejelentésre a ceglédi rendőrség érintkezésbe lépett a szentai rendőrséggel, amely úgy intézkedett, hogy Lestánszkyék hétfőn Szentára utazhattak, a nyomozás érdekében. Amikor a fétiykép.: megmutatták Lestánszkynak és a vele levő gyermekeinek, tragikus jelenet játszódott 1c. Az első pillanatban felismerték A mult év december Tikén, szombaton Szenta főterén a plébánia épületében Hartstein Jenő üzletét ismeretlen tettesek feltől ték és onnan közel kétszázezer dinár értékű ékszert raboltak el. A károsult tudomására hozta a rendőrségnek, hogy pénteken a késő délutáni órákban megjelent üzletében egy rövid bőrkabátos fiatalember és Doxaórát kért. A vevő sokáig válogatott, végre azzal távozott, hogy nincs nála elegendő pénz és félóra múlva visszajön. A vevő azonban nem jött vissza és Hartstein, péntek este lévén, korábban zárta be üzletét, hogy templomba menjen. Ezért a pulton levő ékszereket nem zárta el a Werthcim-szekrénybe. Másnap, szombaton kora hajnalban Andriska Mihály, az Agrártakarékpénztár szolgája vette észre elsőnek, hogy Härtstein üzletén éjjel felbontották a falat, amiről azonnal jelentést tett úgy a tulajdonosnak, mint a rendőrségnek. A rendőrségi nyomozás során kiderült, hogy a betörést nem égj' ember, hanem hárman követték el, és pedig Patócs János, Tóth Mihály és Homoltnai Gergely felsőhegyi lakosok. Tóthot Módoson az állomáson fogták el a pénzügyőrök akkor, amikor a rabolt ékszerekből egy pár fülbevalót akart eladni egy vendéglőben. Ugyanakkor Patócs János is Módoson tartózkodott és épen akkor jött a vendéglőbe, mikor társát letartóztatták, mire ö elillant. Két nappal később PatóCsot Szuboticán a vasúti állomáson két rendőr felismerté és az ö feljelentésük alapján !c, is tartóztatták. Mcgmotozásakor nagy inénynyiségü ékszert találtak a Hartsteintöl lopott dolgokból. A harmadik tettest Hornonnai Gergelyt Ecisöliegyen a lakásán fogták cl. Fit a bűnügyét ’tárgyalta hétfőn a szuboticai törvényszék fíyorgyevies .lován törvényszéki- bíró elnökletével. A vádat'■ Makszihióvics Szvetiszláv' államügyész, a szuboticai ügyészség vezetője képviselte, a védelmet üjenero Markó a holttestben Lestánszky Lászlót, az eltűnt fiú nővére eszméletlenül esett össze j apja és bátyja pedig jajveszéklésben törtek ki. A rendőrségen szintén kihallgatták Lestánszkyt, majd a történtekről értesi- j tették a ceglédi rendőrséget, amely foly-i tatja a nyomozást a gyilkosok kézrekeri- j tésére. ó szerűbe!- beid ‘óit dr. és Vujics Milán dr. ügyvédek látták el. A bünpörnek hat vádlottja volt és pedig Patócs János negyvenéves szentai mechanikus, Tóth Mihály fclsöliegyi földműves. Hornonnai Gergely földműves. Bálint Róza, (Jirúki Mária és Teleki Marcella. A vádlottak személyi adatainak felvétele után Makszimovics ügyész indítványt tett, amely szerint a negyedrendű vádlott Bálint Róza és a hatodrendii vádlott Teleki Marcella ellen a vádat elejti. Ezek ugyanis bünrészességgel voltak vádolva. Miután a személyadatokból kiderült, hogy Bálint Róza. a harmadrendű vádlott Hornonnai felesége, mint törvényes hitvesek nem kötelezhetők arra, hogy férjüket elárulják s igy ellenük a bünrészesség vádját elejtették. Gyorgyevics elnök azonnal ki is hirdette a törvényszék határozatát, mely szerint a két vádlott nő eilen a törvényszék beszünteti az eljárást. Ezután megkezdődött a tárgyalás és a négy vádlott közül a biróság elsőnek Patócs Jánost hallgatta ki. Elmondotta, hogy nagy szegénységben élt feleségével és három gyermekével. Munkát hiába keresett, sehol sem kapott. Ebben az időben történt, hogy Tóth Mihály és Hornonnai Gergely többször felkeresték lakásán és azon tanakodtak, hogy miképen lehetne pénzhez jutni. December 3-án reggel épen Szentán volt, a piactéren állott és hiába kínálkozott munkára. amikor ’odajöttek hozzá felsöhegyi ismerősei, Tóth és Hornonnai és tudakolták. hogy kapott-e munkát. Mikor panaszkodott.. hogy nem kapott, ismét arról beszéltek, hogy mit csináljanak. Patócs azt mondta erre két társának: lie kellene törni.' Máskép nem leliti. • Majd megpróbáljuk! mondta két társa.-— Utána való nap — mondta ezután a vádlott — meg lett csinálva. Este tiz és tizenegy óra között elmentek hát-Nyomorukban ékszert loptak £ it Utak a szán'A Szentlélek galambjai... Irta: Kristály István Meleg, friss színek omlanak szét az uccákon — fehér mezőben a szivárvány színei... . Elsőt harangoznak a vasárnapi szent misére. Villog a sok fehér ruha — friss életöröm patakja csobog — a föld tegnapi, hűséges munkása ünneplőbe öltözött... lelkében a fáradtságok mély borongásán szivárványt sző a pillanatnyi niegpihenés — harcos holnapok szent szülője: az ünnep — az élet megtalálása egy cseppnyi őrömben. Kondul a harang ... A kis házak — ezek a fehér mosolyok —- látszólag csendesek, pedig lám: virágot tűz a leány a hajába — éjfekete hajába piros rózsát, de egyet a kezében tart, amelyet egy pillanatig ajkához érint... Egy másik házban a legény meg rozmaringot tilz a kalapja mellé. Másodikat harangoznak... nyílik a kiskapu, elől jön a leány — kezében imakönyv és a rózsa... az imakönyv a szava, a rózsa a szó lelke: élete. Együtt olyan szépek! Utána az anya lépdel... sötét ruhában — elmúlott évek örömének hamva — a vállain rojtos, fekete selyem kendő, kezében olvasó, arcában nyugalom: neki az élet már nem titok... az a kis felhő a szemekben — meleg szenvedések árnyéka: az anyai sziv tündöklő keresztje. Indul a gazda is. Magastetejü fekete kalapja nem födi el homlokát — homlokán a ráncokat: kemény harcokban szerzett becsületrendjét! Kezében rövidszáru pipát lóbál: a felindulás nyilvánvaló jele; hogyisne! — hiszen még annyi dolga lett volna! Siessen — szól az asszony — mindig »t(^J^ }r^,unk ittasa miatt, Kis villanás a gazda szemében: imádkozzék a pap! — van ráérő ideje. Talán magára nem fér rá egy kis ima — bűnös ember. No. nem is azért mondtam. A templom körül sűrű a nép: külön a leányok, külön a legények. Nagy pillanatok ezek itt — Így a Itemplom előtt: vasárnap; itt szövődik a Ilegszebb oltárteritö: a szerelem! Hogy hogyan? Istenem!... a legény ránéz a leányra ... I Hogy melyikre? Hát ez az! Ezt már Csak a jó Isten tudja — de rögtön utána már a lány is. Olyan jól esik néki ez a nézés. Csak egy pillanatig birja el, aztán lesüti a szemét ... s ott bent a szívben csodálatos élet kezdődik... Harmadikat harangoznak ... A Jóska... Nevet egy szó a szív kö- 1 rül. Hát ezért nem tudtam a szemébe j nézni? Jaj, csak észre ne vegye, hogy ;én most elpirultam. De észreveszi ám! j Hiszen még nem is lélegzett, amíg ezt a I pirulást nem látta — most meg egyszerre annyi levegőt szív magába, hogy I majd szétpattan a széles melle. Erzsi se állja tovább, hát ránéz inégcgyszer. Most csönget a minisztránsgyerek — mintha angyalok kacagnának — milyen jó... a jó Isten tudja, mi lett volna, ha most nem kellene bemenni a templomba. I Biztosan mindenki észrevette volna, jliogy ö hogyan nézett a Jóskára! I Jaj Istenem! —- csak senki se vette Ivolna észre! Ömlik a nép a templomba, j Indul Erzsi is, Jóska is. Úgy eltalálnák: olyan egyszerre nyúlnak a szentelt ! vízért, amelyben most két fiatal szív 1 dobban össze — igen, most megszcntelődött ez a viz... ha elgyünnél a táncba? — súgja Jóska. De jó, hogy Erzsinek most le kell tér-Eclzug az orgona, szói az ének — vágyak, sóhajok szállnak: a Szentlélek galambjai ... < tt egy árny: kínok keresztjén vonásié szil' — amott sugarak villannak: az öröm himnusza lobban. Ki küldte a szenvedést? - - ki az örömöt? fiit soha sem kérdem ... csők elfogadom alázatosan mind a kettőt és mondom: ennyi az élet!... A templom teteje meg, mintha egyre magasabban lenne, egyre mélyebb a szó értelme: egyre jobban érez a sziv — megérti az élet hírnökeit: az örömöt és a szenvedést —- a parancsot: hogy éljünk! Te Deum laudfimus! — énekli a pap s száll az ének szívdobbanások aranyborjúin — amerre küldik ... A nyitott templomajtón át tömjénbe ágyazottan, nehéz fehér palástban leng ki a szó — amit nem lehet megérteni — de érezni lehet, hogy jó: jó ez a szó! A gazdák is elhallgatnak a községháza előtt, ahol pipaszó mellett inegháiiyjákvetik az, élet fóliását. Lekerülnek a kalapok a fejről. s abban a pillanatnyi csendben, ami most beáll, értelmet nyer a szó: mert tudod komám elvesz a mag is, ha senki sem vigyázza! * Megy a nép — ki a templomból — a szivében szétvisz valamit, valami boldog, könnyű mosolyt, üde tisztaságot. Átérzett szenvedései és örömei nyomán sugaras szemmel lépked valaki — aki most olyan jó ... Aztán elgyüjjék ám kend! — hívogatják egymást egy kis ebédutáni tercierére. El, tlgyüvök, hogyne gyünnék el! Kiürül az ucca, gyenge szellő lengedez, jalig észrevehetőn bodrozza a port: könynyü léptek a végtelen utón . * Megtörtént az ebéd.**. man a kiszemelt helyre. A plébánia épületénél, amelyben Hartstein Jenő ékszerész üzlete van, hátul az autógarázsnál behatoltak az udvarba, Tóth kibontotta a Hartstein boltlielyiség falát, körülbelül félméteres ré?t nyitva és ezen ketten bementek az üzletbe. Hornonnai Gergely kint maradt őrnek. — Bent a boltban aztán — mondta a vádlott — zsebreraktunk, amihez hozzáfértünk. Annyi volt ott a pulton, hogy nem is tudtam, hogy az mind ékszer. Csak raktuk zsebre, válogatás nélkül, nem jjéztük, hogy fülbevaló, gyűrű, óra vagy mi, csak tömtük vele a zsehünket. Mikor tele lett a zsebünk, kimásztunk a résen és most már nem az autógarázson át, hanem a piactérre nyíló kapun távoztunk. A másodrendű vádlott. Tóth Mihály a betörés előzményeit Ugyanúgy adta elő, mint az elsőrendű vádlott. Homounai Gergely pedig azt mondotta, hogy ö csak segített. Ciráki Mária, ötödrendii vádlott kijelenti, hogy nem tud semmiről. Patócs Jánossal él több mint nyolc év óta közös háztartásban. A bizonyítási eljárás ezzel befejeződött és a perbeszédek után a biróság meghozta ítéletét, mely szerint Patócs Jánost. Tóth Mihályt és Hornonnai Gergelyt bűnösnek mondotta ki betöréses lopás bűntettében és Patócsot és Tóthot két és lél évi börtönre, Homonnait két évi börtönre Ítélte. Mindháromnál hat havi vizsgálati fogság beszámításával. Ciráki Máriát felmentette a biróság. Az ítélet jogerős. Felmentettek Sztarakanizsa polgármesterét és főkapitányát Cetina Zsár'tő szentai polgármestert harszabb szabadságra küldték Beogradból jelenik: Vukicsevics Velja miniszterelnök-belügyminiszter a hétfői nap folyamán több vajdasági közigazgatási tisztviselőt felmentett állásától. A miniszterelnök jóváhagyta Szenta város határozatát a főügyészi állás megszüntetéséről és dr. Lndaics Milost állásától felmentette. Sztarakanizsa város polgármesterét, Paszics Antoüijét és Vukov Láza főkapitányt fegyelmi okokból állásuktól fölmentették. Vukicsevics miniszterelnök-belügyminiszter ezenkívül hosszabb szabadságra küldte Cetina Zsarkó széniái polgármestert. Er-zsi sokszor, hosszan néz az anyjára. Olyan beszédes a szeme; anyám, úgy szeretnék valamit mondani... Aztán bemegy a nagyszobába — kihez az ablakon. Az anyában, mintha élnének ezek a nézések — ó, régi nézések fájó illata — csendben bejön lánya után. Erzsikéin! — jajául fel a szó. Anyám! — elmehetek?! Megvonaglik az anya arca, kezébe veszi lánya selymeshaju fejét és hosszasan a szemébe rt‘Az: hát el akarsz menni?! Erzsi valami különöset, érez — mit is kérdezett anyja: llát el akarsz menni?! I Nagyot dobban a szive —• most értette ! meg. mi történt reggel: hát el takarsz menni?... Hogy odabujik az anyja keblébe, hogy patakzik a könnye: anyám! édes, jó anyám! Menj el! —■ mondja az anya — s szivében eggyel több a tőr, de azért ajka inem mond többet. Minden, amit még i mondani tudott volna, már átnemesedett I súlyos, cselt fájdalrmtkévékhe amit j aratott az étet mezején ... ! A leány e nehéz léptű csendben érzi, hogy anyja roskadozik az utón, olyan 1 nehéz az az áldott kéz ott a selymes fe- 1 kete hajon. Menj el, én megáldalak — mondja az anya mégegyszer s mintha megkönnyebbülne, úgy teszi utána: az élet élni akar! ... Csókjukban összefolynak a könnyek... Az egyiknél friss, tide iorrás a könny I— ő most indul... a másiknál nehéz, alig mozduló göröngy — mert már temetkej zik..• Rájuk nyit a gazda, hm! — mondja — miközben valami nehéz hull a szivére. Asszonyok... dörmögi aztán, de : azért ő is elfordul... s félve csukja be az ajtót, hogy fel ne riassza a Szentlélek galambjait: akiket megérzett a két aszszony horalpkán, , , ’V
