Bácsmegyei Napló, 1927. július (28. évfolyam, 181-211. szám)
1927-07-17 / 197. szám
esc Z9C Bandi erre a szóra nagyon megharagudott, legszívesebben nyakon ütötte volna Palit, csakhogy nem akart vele öszszeveszni. Inkább nem szólt semmit, mire Pali hencegve tovább gúnyolódott. Nem is neked való a dohány. Elszédülnél tőle. Jobb volna, ha te sem cigarettáznál, felelte Bandi jóakaróan. Pali sértett büszkeséggel kiáltotta: — Nekem többet ilyet ne mondj, mert összeveszünk. De már erre Pali igazán megbokrosodott és nyakon ütötte Bandit, aki visszaadta a kölcsönt. Verekedés közben kiesett Pali szájából a cigaretta és abba a kosárba esett, ahol egy szelid tyuk anyó költött. A cigarettától a szalma hamar lángot kapott, de ők ezt nem vették észre. A kosárban a szalma már javában égett, benne a tojások veszedelmesen durrogtak, amikor a veszekedők észrevették a veszedelmet, amelynek láttára mind a ketten nagyon megijedtek, rögtön abbahagyták a veszekedést, azon gondolkoztak, miként lehetne segíteni a bajon. Viz nem volt a közelben, a tűz egyre égett, a félelmük rohamosan nőtt. Elsápadt az arcuk, rázta őket a borzalom. Még a ház is meggyulladhat, hanem tudnak idejekorán segíteni a bajon. Bandinak hirtelen mentő ötlete támadt: amilyen gyorsan csak tehette, levetette kabátjá', ráteritette az az égő kosárra, azután megfogta azt mindenestől és kidobta a padlásajtón az udvarra. Ekként a veszély elmúlt. Hanem azután következett valami. Bandinak a kabátját úgy megviselte az égés, hogy azt többet magára nem vehette. Nagyon haragudott Palira, mert ő volt az oka mindennek. Ha nem cigarettázott volna, nem lett volna semmi baj. Meg is bűnhődött vétkéért Pali, mert amikor szülei hazajöttek és megtudták a történteket, szigorúan megbüntették Bandinak pedig, hogy ne 'egyen semmi harag, vettek egy uj kabátot, a mivel úgy Bandi, mint szülei meg voltak elégedve. Es azóta Pad nem cigarettázik, Bandi nem dalol, hanem megjavultak és nagyon jó fiúik és barátok lettek. Morgó Mackó esetei [ í Kubán Endre NEGYVENEGYEDIK FEJEZET, amelyben Morgó nemzetes ur szerfelett busul azon. hogy a vacsora olyan csúfosan végződött és melyben megtudjuk azt is, hogy esett meg Muncurkó születésnapi uzsonnája, amelyet a meghívott pajtások helyett egyedül kebelezett be. A csúfosan végződött vacsora után Morgó Mackó nemzetes ur egy hétig mogorván ült odahaza erdei palotájában és nem mert kimozdulni. Nem akarta, hogy az erdei lakosok fejeböre nélkül lássák. Igaz ugyan, hogy a vacsora után nem volt többé titok, hogy a nemzetes urnák nincsen fejehőre, mert hiszen a vacsora vendégei mindenkinek elmondták a dolgot. Sőt még az újságba is belekerült a nemzetes ur, mert az erdő mélyén megjelenő Rengetegi Hirtrombita cimü lap is megírta. Ennek dacára sem akart a nemzetes ur kimenni, a mig az itj paróka meg nem érkezik és amig az erdő lakosai egy kicsit el nem felejtik a dolgot. Azonban nagyon vágyódott az erdő után és mert nappal nem lehetett kimennie, hát éjszakánként tett egy-egy hoszszabb körutat. Hanem ettő is hamarosan elment ám a kedve. Egy éjszaka ugyanis,a mikor a fák alatt sétafikáit, hallja csak hogy valami hang felülről lehuhog rája imigyen: Mackó bácsi, hu, hu, hu, ne légy olyan szomorú, ha kopasz vagy, az nem baj, majd csak kinő még a haj, ne légy tehát szomorú, Mackó bácsi, hu, hu, hu. A csufolódó egy éjjeli bagoly volt, amely odafent ült a fa egyik ágán és amely éjszaka is kitünően lát. — Mordizomadta, — kiáltott vissza a nemzetes ur, — csak találkozzam veled egyszer nappal, amikor nem látsz, majd ellátom a bajodat! Ettől fogva aztán az éjszakai sélták is elmaradtak. Az otthonülősnek aztán Muncurkó adta meg az árát. A dolog ugyanis úgy áll, hogy a nemzetes ur odahaza unatkozott és unalmában előszedte Muncurkót, akit a leckéből alaposan kikérdezett és ha nem tudott megfelelni, akkoi héz volt. Már búsulni akart, mikor eszébe jutott, hogy igazi galambházat majd fából épit és kő nem kell. — Mehetünk már, mehetünk, — kiabált Kató. A galambok — huss — kiröpültek ab ablakon. Kató is — huss — nekifutott az abaknak, — akkor jutott eszébe, hogy ő nem tud repülni és hogy ő nem mehet arra, az ablakon át; Mikor leért az utcára, meglátta a galambokat, akik szépen leültek a szemközti házra és őrá vártak. Amint meglátták Katót, fölrepültek és szálltak, szálltak. Kató elkezdett futni, ahogy csak tudott, de eszébe jutott, hogy ő nem tud olyan gyorsan futni, ahogy a galambok röpülnek. Jaj, mi lesz, ha nem éri utói őket. Már majdnem sírva fakadt, amikor észrevette, hogy a galambok leülnek az egyik házra és szépen megvárják őt. Így mentek végig a hosszú utcán, a galambok röpültek egy da rabon, aztán leültek, megvárták Katót. Kató most már nem félt, hogy otthagyják, hát nem is futott olyan gyorsan. Nemsokára kiértek az uccából, elhagyták a többi uccát, átmentek a hídon és szép kis kertes házikók között jártak. Kató szeretett volna megnézni minden bokrot, minden virágot, de nem lehetett, mert a galambok nem vártak olyan sokáig. Már bizony jó fáradt volt, amikor megérkeztek a Galamboskerthez, ahol a galambok laktak. Ott volt ám csak sok galamb! És mintha mindnyájan ismerték volna Katót, elébe röpültek, kezére szálltak, vállára ültek és a fejecskéjüket hozzádörgölték az arcához. Kató nézte a szép piros szemüket, a fényes tollúkat és azt a rnindigmozgó kis fejüket. És a galambok azt turbék-olták: — Kató, Kató, Katica, építs nekünk házat, mert megeszi a cica minden fiókánkat. S Kató nagyon boldog volt. Hamar hozzá is logotf a munkához. összehordott sok-sok fát és fölrakta úgy, mint otthon szokta a játékköveket. Mikor készen lett, azt mondta: — Na, most tegyétek bele a dúcba a gaiambfiókákat, aztán bújjunk el és nézzük meg, mit csinál a cica. IJgy is tettek. A galambgyerekek ott csipogtak a dúcban, a nagy galambok elbújtak a háztetőn, Kató meg a bokorban — és leskelődtek. Múlt számunkban közölt rejtvények helyes megfejtése következő: 1 .Madárdal, 2. Három a tánc. Helyesen megfejtették: Róth Manci, Kovács Ibolya, Kuranda Béla, Kasza Mariska. A jutalmat Kasza Mariska (Majdán) kapta. A Habostorta olvasóihoz ! Még néhány hét és vége lesz a diák-szabadságnak, a szép, a ragyogó vakációnak. Szeptember elsején újra kinyílnak az iskolák kapui és kedves kis olvasóink pihent testtel, pihent lélekkel újra kezükbe veszik a könyvet, hogy az iskolai év folyamán szorgalmas tanulással gyarapítsák tudásukat. A jó fiuk, a jó leánykák részére szüleik nem adhatnak szebb, értékesebb és hasznosabb ajándékot, mint a Bácsmegyei Napló vasárnapi számának ajándék mellékletét: a Habostortát. A Habostorta volt a múltban is a legjobb barátja a Bácsínegj^ei Napló kis olvasóinak, mert csak az ő számukra készült, hogy a nyári pihenő ideién és a tanév szabad óráiban legyen egy igazán szép, léleknemesitő hasznos olvasnivaló a gyermekek kezében. Kis barátainak akar kedveskedni a Bácsmegyei Napló, amikor szeptember elsejétől kezdve minden vasárnapi számban külön mellékletként, füzet alakjában adja a Habostortát hogy kis olvasóink minél könnyebben össze gyüjthessék a Habostorta szeptember elsejétől kezdődő uj, második évfolyamának minden egyes számát. A jövőben tehát kis olvasóinknak nem kell a Bácsmegyei Naplóból kitépni a Habostortát, mert 354 367
