Bácsmegyei Napló, 1927. július (28. évfolyam, 181-211. szám)

1927-07-17 / 197. szám

1927 julius 17

BÁCSMEGYEI NAPLÓ

21. oldal

KRÓNIKÁS TÖRTÉNETEK

I. Pál orosz cár, aki szerette szenzációs ötletekkel meglepni az emberiséget, egyszer meglátott egy ritka szép alakú katonát.

— Üljön be a kocsimba hadnagy ur — szólította meg.

— Felség, csak közkatona vagyok.

— Kapitány, a cár sohasem téved! — kiáltott nagyot a fejedelem.

— Parancsára, felség.

—• Azért mondom, kedves őrnagy. Jöjjön hát, üljön ide.

— Bocsánat, túlságos a megtiszteltetés, nem merek...

— Mit jelentsen ez. ezredes ur?

Szerancsére. a cárnak ezen a napon

fontos dolga volt a palotában, nem foglalkozhatott sokat uj kreatúrájával, különben altábornagy lesz a katonából. Így csak a tábornoki rangig emelte fel.

Igaz ugyan, hogy a szerencsétlen flótás megismerte lefelé szaladóan is ezt a ranglétrát. Néhány nappal később ugyanis a cár gabajgós kedvében fél év alatt visszafokozta közlegénnyé.

Egyszer a testörezredének gyakorlatozásával volt elégedetlen.

— Jobbra át, mars Szibériába! — ordított rájuk.

Indult is nyomban az egész ezred. Rosztopcsin gróf alig tudta őket félutjukban visszahozni.

*

Frigyes király nagy gyermekbolond volt és megengedte, hogy a királyi hercegek gyerekei akkor lépjenek be hozzá, amikor a kedvük tartja.

— Megtiltom, hogy a játékukban bárki is háborgassa őket.

Az íróasztala mellett ül egyszer s a legnagyobb herceg-csemete, bár még csak kis fiú, ott lapdázik körülötte. A lapda azonban gummiból van, könnyen ugrik s ott terem az asztalon.

Frigyes visszadobja, dolgozik tovább.

Nem telik egy percbe, megint előtte táncol a játék. Visszaadja most is. Mikor azonban, harmadszor, belepottyant az írásába, átfutott ugyan az arcán a megzavartatás bosszúsága, mégse szólt semmit. Hanem a labdát zsebrevágta.

Ugyanakkor ott a gyerek előtte.

— Bocsánatot kérek és kérem a labdát.

— Nem adom.

— De én kérem, tessék ideadni.

— Megmondtam, hogy nem kapod meg.

Az apró emberke előre lép egyet, két kis ökle a csípején.

— Kérdem felségedet, visszaadja-e a a labdámat. Igen, vagy nem?

A király arcát elönti a derű, felkapja a gyereket, összecsókolja, aztán nyúl a zsebébe a labdáért.

— Itt van, vidd. Nagyszerű legény vagy, örömem telt benned. De abban is biztos vagyok, hogy tőled Sziléziát se tudják majd elvenni.

*

Napoleon nem szerette, ha a nők beleavatkoztak az államügyekbe. Tábornok korában részt vett egy estélyen, amelyen madame de Stael rendkívül elmésen jellemezte az egymásután következő francia irányzatokat, azok vezetőit.

Nagy volt a hahota, a társaság el volt ragadtatva, csak Napoleon hallgatott.

— Mi az, tábornok, fordult feléje Stael asszony, maga nem ad nekem igazat? \

— Nem is hallgattam oda, felelte Napoleon. Ki nem áilhatom ‘a politikával foglalkozó nőket.

— Igaza van. hangzott a válasz, csakhogy olyan országban, ahol előszeretettel ütik le a nők fejét, természetes, ha kiváncsiak vagyunk rá, hogyan jutunk ehhez a megtiszteltetéshez.

*

Női fejről van szó az alábbi történetben is. Vili. Henrik angol király ötször nősült. Az egyik felesége meghalt gyerekágyban, kettőtől elvált, kettőt kivégeztetett. Keresett aztán hatodik feleséget is, de nem lehet csodálni, ha ilyen renomé mellett a számításba jöhető nők nem kapkodtak rajta.

Mikor többek között Dánia királyának húgát is megkérte, még pedig levélben, a fejedelmi hölgy igen kurta, de

határozott válaszban köszönte meg az érdeklődést.

— Nagyon meg vagyok tisztelve, a felesége is lennék, ha két fejem volna. Miután azonban csak egy van s ehhez meglehetősen ragaszkodom, bocsánatát kérem, amiért nemet mondok.

*

/. Ferenc francia király beleszeretett egy kereskedő feleségébe s megtárgyalta vele a randevú tervét is. Amúgy romantikusan, diákosan, — a férj nem lesz otthon s a hallatlan nagy ur saját fészkében keresi fel a gerlemadarát.

A íátum azonban nem ujsületü találmány, a férj idő előtt hazaérkezett s volt elég oka, hogy gyanút fogjon. Figyelt is. Hallja egyszer, hogy papirgolyókkal ostromolják az ablakot, ami különös idegessé teszi az asszonyt, kitárja hát a szárnyakat s teli tüdővel ordítozni kezd:

— Éljen a király, éljen a király!

Ferenc eleintén meglepődött, aztán

sarkon fordult és hazaballagott. De útközben olyan jóiziiet kacagott a családi boldogságát féltő kereskedő ötletén, hogy könnyes lett a szeme.

■fc

Villeroy marschall 1917-ben Lyonban levert egy kisebbszerü lázadást s otttartózkodása idején egymást követték a tiszteletére rendezett ünnepségek.

Egy párisi dáma, aki meghallotta, hogy a lyoni nők rajongják körül Villeroyt, levelet irt a barátnőjének.

— Ugyan, értesítsen róla, hogy kinek dobta oda a marschall a zsebkendőt.

Breault asszony, valamikor Villeroy barátnője, mikor tudomást szerzett a levélről, maga válaszolt.

— A marschall már régen nem prüszköl, igy zsebkendőre nincs szüksége.

*

Hein Péter egyszerű szegény halászszülök gyermeke volt és közönséges matrózi sorból lett, fokonkint lépve elő és fejlődve ki, 1628-ban a holland állam nagy admirálisa. ö zsákmányolta a többek között a hires spanyol ezüstflottát is. Nemsokára megölték a hajója fedélzetén. A kormány küldöttségben ment Hein édesanyjához, hogy kifejezze az elvesztése fölötti mély gyászát.

— Oh jaj, sirdogált az öregasszony, megmondtam én előre, hogy Péter úgy végzi, mint egy koldus. Mániája volt, hogy mindig a tengeren csatangoljon, most aztán megkapta amit keresett.

*

II. Fülöp 1586-ban az ifjú castiliai grófot követségbe küldte V. Sixtus pá púhoz, hogy üdvözölje a nevében megválasztása alkalmából.

A szent atyát bántotta, hogy ilyen fiatal embert szemeltek ki erre a tisztségre s legjobb szándéka mellett is kikivánkozott belőle a szó:

— Annyira szegény az urad udvara,

hogy nekem csak szakáltalan ember jut? •

— Szent -atyám, felelte a büszke spa nyol, ha az én gazdám gondolt volna arra, hogy az érdem a szakálltól függ bizonyára kecskét küld Rómába, nem pedig nemes urat.

Noviszád u| parlamentje

Akik kimaradtak, akik bekerültek — UJ arcok a torony alatt

Noviszadon emberemlékezet óta sohasem volt nyolcvannál több tagja a városi képviselőtestületnek, mig most hirtelenül és meglepetésszerűen százhetvenegyre nőtt meg a közgyűlés tagjainak száma, sokak szerint a küszöbön levő képviselőválasztásokra való tekintettel történt ez. hogy mennél több igényt és ambíciót lehessen kielégíteni.

»A fókák számát kellett szaporítani, mert túlsók az eszkimó« — mondotta egy a viszonyokkal benfentes régi városatya, aki most a szűkre szabott teremben annyi képviselőtestületi tagot látott viszont, mint amennyi ember nagy néha valamely nagy ünnepség alkalmából szokott e teremben összegyűlni.

A padsorok elé, mögé és köré széksorokat ékeltek be, hogy legalább megközelítőleg annyi embert lehessen elhelyezni. mint amennyinek joga van helyet követelni e teremben a maga számára. De — és ez a nagyszámú uj városi parlament második szenzációja — alig jöttek el annyian, mint amennyinek a bepréselt uj ülőhelyek nélkül is kényelmesen helye lett volna. A karzat viszont zsúfolva volt. Sokan voltak kiváncsiak az uj városatyákra.

Akik kimaradtak a torony

alól

A régi arcok legtöbbje eltűnt. A markáns személyiségek teljesen hiányoznak. Az uj kinevezési okfnány alaposan meggyomlálta a régieket, alig-alig maradt köztük egy-egy hírmondó. A régi kiszélesített tanács úgyszólván száz százalékig radikálisokból állott. Nem igen engedtek oda másvalakit. Egy pár Pribicsevics-párti, egy-két magyar, ugyanannyi német szerepelt hírmondóként, mint hatóságilag engedélyezett ellenzéki. De hát ezzel a pár városatyával se igen törődtek. A nyomasztó többség úgy viselkedett. mintha ezek ott sem lettek volna. Nagy ritkaság volt, ha a négy órára egybehívott közgyűlés öt-félhat órakor megnyílott, mert a többség azt a rossz szokást vezette be, hogy klubüléseit, kényelmi szempontból, hogy ne kelljen még egyszer külön klubülésre is összejönni, ugyancsak négykor tartotta meg. A teremben az a néhány báránytürelmü városatya ült, aki nem volt radikális és ezek vártak, vártak, vártak, mjg még az ö türelmük is végétért s vagy beléptek a radikális pártba, vagy szép csendesen kisompolyogtak a te rémből, ahova a nagysokára visszatért többség egy szemrebbenéssel sem vett arról tudomást, hogy a többiek joggal megsértődhettek azon, hogy ők akkor kiubiiléseznek. amikorra a közgyűlésnek kellene tanácskoznia. Nem volt egy közgyűlés sem, amelyet a többség néhány külön konferencia miatt többször meg ne

szakított volna, úgyhogy az egész közgyűlésnek radikális klubülés jellege volt. Mit is kerestek volna ott a más pártbeliek? Különben is minden úgy történt, ahogy a klubülésen elhatározták. A teremben egy akarat volt: ez a Kliein Mitdé. Ö volt a közgyűlés korlátlan vezetője, irányitója, nélküle soha és semmisem történt. A közgyűlést is csak akkor tartották meg, ha ő Noviszadon volt. El kell ismerni, hogy a képviselőtestületben ő volt a legkimagaslóbb érték, aki nem is egész fiatal kora dacára oly agilis volt, mint a kiszélesített tanács egyetlen tagja sem. a közgyűléseken mindvégig jelen volt, minden tárgyat ismert, midenhez hozzászólt és a közigazgatási élet útvesztőiben jártas volt, épugy hozzáértett a politikai kérdésekhez, mint a költségvetés és zárszámadás labirintusaiban a számoszlopokhoz. Minden, ami a teremben történt, az ö tudtával, akaratából történt. Sokan rossznéven is vették ezt és nem egy zajos klubülésen tettek neki szemrehányást, hogy kényuraskodik, hogy Mussoiiniskedik. Komolyan és nyílegyenesen betartotta a maga elé tűzött elveket és szempontokat: mindent a külső perifériáknak: ahonnan a hívei rekrutálódtak és semmit a belvárosnak. Az utóbbi évek közigazgatási történelmében a belváros mindig a mostoha gyerek szerepét töltötte be...

Vele együtt eltűntek a képviselőtestületből hűséges hívei és katonái: dr. Popovics Jefta, az a temperamentumos másodvezér, aki különösen dr. Milovanovics Milovan polgármester elleni harcában fejtett ki fáradhatlan tevékenységet. Az expolgármester bukásában nagy része volt neki, vele együtt kimaradt a torony alól dr. Ilics Brankó orvos, a radikális pártnak ma is elnöke, aki mindig elegáns fekete zsakettben jött el, kevésszer szólalt fel, de sokat törődött városi ügyekkel is és veit együtt hiányozni fog Csulum János, aki szintén nagyon komolyan fogta fel hivatását és sokat dolgozott, minden bizottságban benn volt és a nap nagy részét a városházán töltötte. Kimaradt dr. Resell Ferenc ügyvéd, aki pedig szorgalmasan látogatta a közgyűléseket, továbbá Löwy Mátyás, aki különösen a városi takarékpénztár szervezése körül szerzett érdemeket. Az uj rendszer, legkivált a régi radikális padsorokat gyomlálta meg erősen...

Uj arcok, uj nevek

Dr. Borota Braniszláv, az uj polgármester az uj képviselőtestületből kihagyta mindazokat, akik itt is, ott is exponálva voltak. Uj vérkeringést vitt be a korhadt testbe. Se a »hivatalos«, se a disszidens radikálisok vezetői nem

kerültek bele, csak dr. Ilics Raiftuskó ügyvéd, a disszidensek egyik vezérét nevezték ki újból. A régi képviselőtestületben ő volt az egyetlen ellenzéki elem. A régiek közül visszatértek: dr„ Rajkovics Misa orvos, aki egyike a legértékesebbeknek, dr. Majinszki Koszta, a radikálispárt főtitkára, dr. Aradszki Mita, aki a múltban is sokat dolgozott és akitől a jövőben is sokat lehet várni, Popovics Dáka, aki most a noviszadi városi és járási pártok kormánycsoportjának képviselőjelöltje, továbbá Bjelics Dimitrije, a radikálispárt alelnöke, dr. Mócs Sándor, a független demokraták egyik vezére, dr. Latincsics Jován ügyvéd, a képviselőtestület értékes tagja, Zsivojnovics Koszta, dr. Lusztig Nándor, Ernszt Bernát, Fáth Ferenc apátplébános, Radivojevics Szteván mérnök, Czidlik Ferenc és még néhányan.

Uj arcok a torony alatt: dr. Jovanovics György, akinek indítványára a napokban a radikálispárt vezetősége bizalmatlanságot szavazott dr. Ilics Brankó elnöknek, dr. Mogin Vásza orvos, dr. Mogin Száva ügyvéd, dr. Jojkics Vladan orvos, Szlepcsevics Zsárkó bankigazgató, a Lloyd elnöke, Szavkov Jován mérnök, az Inspekcia Rada vezetője, dr. Szavkovics Jován, felebbviteli bírósági tanácselnök, dr. Popovics Milos felebbviteli bírósági alelnök, Bogdanovics Zsivorad bankigazgató, dr. Pertz Ferenc, a Deutsches Volksblatt főszerkesztője, a képviselőtestület egyetlen ujságirótagja, Weisz Vilmos, a németpárt helyi elnöke, dr. Wilt Vilmos, a katholikus hitközség elnöke, Profuma Béla, az uj államalakulatig a város érdemes volt polgármestere, dr. Brezsovszky Nándor főorvos, a magyarpárt elnöke, dr. Wagner Károly nyugalmazott városi főorvos, dr. Kasisovitz Ármin, a magyar imperiumbeli képviselőtestület legagilisabb vezető tagja, dr. Sattler Mátyás, a cionisták elnöke, dr. Matics Milán, a demokraták népszerű elnöke, dr. Boksán Milos, a Pribicsevics-párt elnöke, Grossinger János gyógyszerész, a mindenkinek »Jani bácsija«, Balugdzsics Mirkó, a fiugimnázium kitűnő igazgatója, dr. Hraskó József ügyvéd, a szlovákok képviseletében, Weisz Frigyes, a modern gondolkodású kereskedő, Ábrahám János kereskedő, Königstadtler Dusán, a gyáripar képviselője, Komlós Márton, a képviselőtestület legfiatalabb tagja és akit legelőször kellett volna említeni: dr. Koszics Mirkó, egyetemi tanár, a kereskedelmi és iparkamara főtitkára, akinek hatalmas tudását és gyakorlati tanácsait a képviselőtestület bizonyára sokszor értékesen fogja használhatni.

Az első ülés

Elsőnek Savkov Jován mérnök jött el az instaláló közgyűlésre. Otthonosan lépett a terembe, mintha annak régi tagja lett volna és szerényen leült egy pótszéken. A magyar pártnak mind a 12 tagja egyszerre vonult be a terembe és dr. Brezsovszkyval az élén a szélső bal padsorokban foglalt helyet. Mellettük a bal középső padsorokban dr. Pertz Ferenc vezetésével a németek helyezkedtek el. Mind a hatan eljöttek. Szintúgy dr. Sattler kivételével teljes számban megjelentek a zsidó bizottsági tagok is, akik szétszórtan helyezkedtek el, legtöbbjük a németek mögé ült. A terem másik részén: a jobboldalon a szerb pártok helyezkedtek el. Legszélső jobboldalon a kormánytámogató radikálisok, mellettük a jobb közép sorokban a demokraták dr. Maticcsal az élén. A független demokraták nem jöttek el. Egyikük sem vett részt az installáción. Hiányoztak a munkások képviselői, akikről a kinevezések alkalmával megfeledkeztek vagy mellőztek, pedig a városi parlament munkásképviselők nélkül csonka.

Sok uj arc, sok uj és eddig ismeretlen kapott helyet az nj képviselőtestületben, amelyről, ha el is lehet mondani, hogy összehasonlithatlanul magasabb színvonalon áll, mint elődei az utóbbi években. Joggai várhat a polgárság ettől a képviselőtestülettől pártérdekeken felülálló, eredményes, alkotó és közérdekű munkát, mégis meg kell állapítani, hogy sokan hiányoznak ebből az uj városi parlamentből, akiknek onnan nem szabadna hiányozniok és akikre a városnak szüksége lett volna.

De a százhetvenegy tág már oly horribilis szám, hogy a világért sem volt szabad ezt. a számot még eggyel is szaporítani, annál kevésbé, mert ha tető alá i kerül az uj városi törvény, akkor a I százhetvenegy bizottsági tagból álló je- I lenlegi, erősen »kiszélesített« tanács I úgyis összezsugorodik negyvennégyre, mert csak ennyire lesz Noviszadnak, lakossága arányában jussa. Azonban eze! két majd a polgárság fogja választani. A népakarat... Hányán fogják a most kinevezettek közül azt mondani, hogy ez isten akarata.

Mayor József