Bácsmegyei Napló, 1927. július (28. évfolyam, 181-211. szám)
1927-07-10 / 190. szám
1927. fulíus 10 bácsmegyei napló 23. oldal. ORVOSI DOLGOK • ■B* A nyári betegségek megelőzése El fog jönni az az idő, amikor a betegségek, de különösen a iertöző betegségek száma a minimumra fog csökkenni. Egyes ragályos betegségek teljesen megszűnnek, fiatalon senki se hal el tuberkulózisban, a tüdővészes egyént a klinikákon fogják mutogatni, mint ritkaságot . Az orvosoK ténykedése csak a betegségek megelőzésésére szolgáló oltásokra fog szorítkozni. A rádió előadásokon, ismeretterjesztő nyomtatványokon keresztül a legszélesebb néprétegek is megismerik a betegségek elleni védekezés módozatait. Abban az időben már senki se köp a földre, mert tudja, hogy azért súlyos börtönbüntetés jár. Minden városban felállítják az egészségesek klinikáját, ahol csak egészséges egyént vesznek fel védőoltásokra a testápolás, edzés, táplálkozás és a betegségek távoltartásának elsajátítására. Az átlagos emberi ó'etkor hihetetlenül felszökik. Aki egészségét meg akarja őrizni, annak a mindennapi élet ezer gondja mellett meg kell idejében tanulnia a betegségek elleni védekezést. Erre figyeljünk fel és ne a gyógyításra. Ne higyjen senki se a csodákban és a csodadoktorokban«, ne higyje, hogy a gyógyíthatatlannak mondott betegséget, mondjuk a hires egyetemi tanár különleges csodaszerekkel meg tudja gyógyitani. (Ha ez igy volna, akkor az egyetemmel rendelkező városokban senki se halna meg.) A nyári szezónban három betegség fenyegeti egészségünket: a tífusz, a vérhas és a malária. E járványszerüen fellépő betegségek ellen csak akkor küzdhetünk sikerrel, ha mindenki ismeri a betegségek természetét, ragályozó voltát és a fertőzés módozatait. Az orvosok csak egyfajta tífuszt ismernek, a klinikák csak egy féle tífuszt tanítanak: a hastífuszt. A nép fejtifuszt Is Ismer, pedig ilyen betegség nincs. A hastífusz tehát sohase megy át fejtifuszba. Épugy a ruhatetvek terjesztette kiütéses tífusznak és a visszatérő tífusznak sincs semmi köze a tulajdonképeni tífuszhoz. A tífuszt a mikroszkopikus kicsinységü csillámló szálakkal ellátott tífuszbacillus okozza, amely rendkívül szívós: megél a fagyban, melegben, jégben, mocsárban épugy, mint a tiszta ivóvízben, vagy a tejben. Dezinficiáló szerekre, mint karbolra, mésztejre és vasgálicoldatra néhány perc alatt, a nap behatásával, pillanatok alatt semmisül meg. A hastífusz lassan emelkedő lázakkal kezdődik. A tífusszal fertőzött beteg néha heteken keresztül végzi munkáját és mindössze csak fejfájásról, szédülésről étvágytalanságról panaszkodik és csak nem is sejti, hogy a fejfájást a tifuszos méreg és a láz okozza. Előfordul, hogy a munkás a betegség egész ideje alatt dolgozik, mig végre a negyedik hét végén deríti ki egy véletlenül megejtett bakteriológiai vizsgálat, hogy — tifuszos. A betegség lefolyása négy hétig tart, az első héten a láz lassan emelkedik, mig a második és harmadik héten eléri a tetőfokát és csak a negyedik hétre esik a láz fokozatos esése. A tifuszos baciilusok a vékonybeleket támadják meg és valóságos fekélyes fészkeket raknak beléjük, de fellelhetők a baciilusok a beteg váladékaiban, sőt a vérében is. A fertőzés nem egyénröl-egyénre történik, hanem rendszerint valamilyen közös fertőzött forrás: bacilusokkal fertőzött viz, tej, élelmiszer utján. Újabb vizsgálatok kimutatták, hogy a betegség terjesztésénél nagy szerep jut a legyeknek is. íme néhány példa: a család nem használja a kimondottan rossz, fertőzött kutvizet ivás céljára, hanem csak az evőedényeket mossák el a rossz vízben. No már most ha teszem fel, egy tejkereskedő a tejeskannát ilyen fertőzött vízzel mosatja el: kész a tifuszos fertőzés. Más: A szállási tejárusitó tífusszal fertőzött vízzel hamisítja a tejet, vagy: a légy rászáll a tifuszos beteg ürülékére, telezabálja magát és a bacillusokat átviszi a szomszéd szabadon hagyott élelmiszerére. Más példa: A tanyán tifuszos beteg fekszik és a beteg ápolója feji a tehenet amelynek tejét a városban adják el. A tifuszbacillussal fertőzött tejből készített vaj is fertőzés forrása lehet. A bacillushordozó legyek — járvány esetén — rápiszkolnak a gyümölcsös kofa szabadon hagyott gyümölcsére, az élelmiszerárusok holmialra. a le nem takart édeségekre és ezáltal terjesztik a ragályt. Az itt felsorolt példákból látnivaló, hogy a tífusz elleni védekezéshez nem elég, ha a betegeket kerüljük, ha óvakodunk az ilyen betegekkel való érintkezéstől, hanem elsősorban gondoskodjunk tiszta, egészséges ivóvízről, nézzük meg, hogy mit eszünk, forraljuk fel a tejet, mossuk meg a termelőtől vett gyümölcsöt is és főkép pusztítsuk a legyeket. A légy pusztításának ezer módija van. A legjobb légyméreg az arzén és a formaiin. Az eszközökben nagy a választék. Konyhák, istállók ablakát kék üvegtáblákkal, vagy legalább is kék függönnyel lássuk el, mert a kék fénytől irtóznak a legyek. A legyek legszívesebben a fehér, sárga és zöld színeket kedvelik. A tífuszt előidéző körülmények között döntő szó jut a ragály terjedésénél a szellőzetlen, piszkos tömeg lakásoknak, de számításba jön minden estben az egyéni hajlam, a fogékonyság, az alkalmas talaj, a szervezet ellenálló képessége is. Valaki azt kérdezné: ha a dezinficiáló szerek — mondjuk a karból _ megöli a bacillusokat, vájjon miért nem »dezinficiálják« az orvosok a beteget is, miért nem ölik meg karbolinjekciókkal a bacillusokat a szervezeten belül,? Erre vonatkozólag igen sok kísérletet végeztek a tudósok és Behring mutatta ki először, hogy a szervezet élő sejtjei ezerszerte érzékenyebbek a fertőtlenítő szerekkel szemben, mint a baktériumok és igy az a helyzet állna elő, hogy előbb ölnénk meg az embert és csak azután pusztulnának el a szervezeten belül a baktériumok. A tífuszt gyógyító szérumot még nem fedezték fel. Az orvosságos gyógyítás is csak a magas lázak. hasmenés, vagy dugulás és egyéb tünetek csökkentésére való. Még a tífusz elleni védőoltás hatásossága is kérdéses és csak rövid időre való mentességet biztosit. A gyógykezelés ma is mindössze csak a megfelelő könnyű, tápláló, vitamjndus diétából áll, amelynek be nem tartása sokszor súlyos komplikációkat von ma. ga után. A vérhas betegség, tudományos néven dysenteria, emberről-'emberre átvihető betegség, amelynél a beteggel való érintkezés, egy szobában való tartózkodás sokkal ragályosabb, mint a tífusznál. Tífuszt és vérhast levegő utján, belégzéssel nem lehet megkapni, A vérhas bacillusai a beteg ürülékével fertőznek, itt is óvakodnunk kell a légyfertőzéstőt. Ez a betegség hirtelen lép fel és a baj súlyossága a fertőzés erejétől, a bacillusok mérgességétö! és a szervezet ellenálló erejétől függ. Ugyanolyan erősségű fertőzés az erős szervezetű egyént az ágyba dönti, a gyengét a sirba viheti. A nyári betegségek közé sorolhatjuk a maláriát is, amely hidegrázással és utána magas lázzal lepi meg a beteget. Az utóbbi években a mi vidékünkön is elég gyakran mutatkozik ez a betegség. A maldriás parazitákat bizonyos fajtájú szúnyogok viszik át a betegrőt az egészségesre. Szunyogcsipésnél tehát ne gondoljunk mindjárt súlyos maláriás fertőzésre. Aszerint, hogy a vörös vérsejtekben élő paraziták szaporodásához egy, két, vagy három nap szükséges, beszélünk mindennapos, másnap, vagy harmadnapos váltólázról, A kórokozó felfedezése előtt azt hitték az orvosok (és még ma is abban a hitben él a nép), hogy a maláriát a mocsarakból felpárolgó gázok okozzák. Védekezés: a szúnyogok tüzzelvassal való pusztítása, a mocsaras vidékek kiszárítása. Nyáron a »gyomorrontásnak« nevezett ételmérgezések is gyakoriak. Idevonatkozó tanácsunk az, hogy nyáron óvakodjunk a rosszul füstölt kolbászfélék, hentesáruk élvezésétől, ételt, halat, gombát, nyitott konzervát egyik napról a másikra ne tegyünk el, pusztán »takarékosságból«, de óva intjük a gondos háziasszonyokat attól is, hogy a romlott, állott ételeket a szegények között csupa »jótékonyságból« kiosszák. A romlott étel a szemétre való. A nagy kánikulában csodálatosképpen a náthás megbetegedések is elszaporodnak és sokszor makacs, elhúzódó formában kínozzák meg az embert. A »nyári nátha« a sok vizivással és a hirtelen beálló nagy — tiz-husz fokos — hődifferenciákkal függ össze. Redukáljuk^ a vizivást, ha el akarjuk kerülni a száraz náthát és ha már benne vagyunk: egy, két napi teljes * folyadékredukció (viz, kávé, tej, leves, bor, sör stb.) feltétlenül teljes gyógyuláshoz vezet. A gyógyulást az or nyálkahártyájának paraffinolajos kenésével is siettethetjük. A nyári betegségek terjesztőin, a szúnyogokon és legyeken kívül hadat kell üzennünk a »házi férgeknek« is. A bolhákról, tetvekről és poloskákról addig, amig fel nem fedezték róluk, hogy betegségterjesztők, azt hittük, hogy csak arra valók, hogy az emberek nyugalmát, főként éjszakai nyugalmát zavarják. A ruhatetü a kiütéses tífusz egyedüli terjesztője, a bolhák egy csomó betegséget terjesztenek a felsebzett bőrön keresztül, igy a pestist is, mig a poloskákról kimutatták, hogy a bőrtuberkulózison, visszatérő lázon és bőrrákon kívül sok mindenféle betegséget visznek át emberről-emberre, valószinüleg a tífuszt is. A férgek közül a poloskák irtása a legkörülményesebb. Nagy városokban újabban a mérges kéksavgözökkel küzdenek a poloskainvázió ellen. Bogdandy dr. egyik német természettudományi közlönyben a minap közölte le a poloskairtás egyik legújabb, legbiztosabb és egyben legolcsóbb módját. A zseniális felfedezés lényege az, hogy a közönséges bab levelei a poloskák számára valóságos narkotikum. Szedjünk jó sok bablevelet és hintsük tele a poloskás ágyak, bútordarabok alján a padlót olyanképpen, hogy a bablevelek »szőrös«, sötétebb zöld fele felül, a világosak, erezett fele pedig alul legyen. A bablevelek a vérszomjas poloskákat összegyűjtik, úgyhogy a kábult, narkotizált poloskákat reggelre egyszerűen összesöpörhetjük. A poloskáktól fé’ő utazók tehát helyesen teszik, ha az útra ellátják bőröndjüket bablevelekkel, ha a különböző »poloskamentes« szállodákban biztosítani akarják éjszakai nyugalmukat. Afeltaláló nem kér elismerést, honoráriumra se reflektál, mindössze arra kéri az »érdekelteket«, hogy a nyári poloskairtás ezen egyszerű és olcsó fajtáját alkalmilag haladéktalanul próbálják ki. (M.) A Bácsmegyei Napló kintorna pályázata Az emberek a mai szomorú viszonyok között sokai jobban szeretik a viccet, mint azelőtt. Talán az egyik főoka a Bácsmegyei Napló »Kintorna«rovata népszerűségének. Naponta hozza a posta a jobb-rosszabb adomákat a Kintorna-rovat részére és ebből arra kell követekztetni, hogy sók ötletes és vicces ember él a Vajdaságban. Ebből kiindulva, a Bácsmegyei Napló elhatározta, hogy alkalmat ad a humor iránt érzékkel bíró. tréfacsináló olvasóknak arra, hogy adomáikat elhelyezhessék. Pályázatot hirdetünk jó és amennyiben ez még lehetséges, uj viccekre. A mai naptól kezdve minden vasárnapi számunkban négy karrikaturát közlünk és az olvasók feladata, hogy ezekhez a képekhez megfelelő adomát Írjanak Minden hét csütörtökjéig lehet beküldeni a pályázatokat, hivatkozva a kép alatt feltüntetett számra és a következő vasárnap már közölni fogjuk a pályanyertes kintornákat A képhez legjobban illő, legötletesebb és legjobb izü vicc szerzője ötven dinár értékű könyvet kap jutalmul. Ezenkívül pályázatot hirdetünk Kintorna-rovatunk számára beküldendő adomákra is. A legjobb viccek beküldői itt is könyvjutalomban fognak része« sülni.
