Bácsmegyei Napló, 1927. július (28. évfolyam, 181-211. szám)
1927-07-10 / 190. szám
24. oldal. BÁCSMEGYE3 NAPLÓ 1927. július 10 TERE Robinson Crusoe szigete. Tényleg rábukkantak gyermekkorunk meseszigetére.^ A talány titkát állítólag fölfedezték, igen regényes körülménye! között. Worcester grófság déli részén van a Cleve Prior nevű udvarház, melyet Erzsébet királyné idejében épitettek, egyike a legszebb angol kastélyoknak. Újabban itt a tetőzet alatt fölfedeztek egy ablaktalan padlásszobácskát, mely kétszáz évvel ezelőtt nyilván lomtárul szolgált. Különböző lomok között megtaláltak egy bőröndöt, ebben körülbelül ezér levelet 1680 idejéből. John Humphreys, a birminghami régészeti társaság elnöke megbízást kapott, hogy rendezze s megfejtse az ódon írásokat, melyek jobbára Thomas Bowrynak, a kalandos tengerésznek levelezését tartalmazzák. Ez a hajóskapitány annakidején Indiába s a távoli keletre hajózott. Leveleihez gyakran maláji, szumatrai, boreoi, kínai, japáni adalékokat mellékelt. Bowry kapitány e kor tartózkodó, kimért stílusában megannyi kalandját meséli cl, a kalózokkal való találkozását, a hajózás veszedelmét s a bennszülöttekkel való csetepatét. Aprólékosan, festőién írja le azokat a helyeket, melyeket meglátogat s szól arról a szigetről is, mely feltűnően hasonlít a De Foe által leirt Robinson-szigethez. A legfeltűnőbb az, hogy a tengerész levelei között rábukkantak De Foe két levelére is. Az első levél válasz Bowry meghívására, aki — mint a szöveg mondja — »valami indítványt akar tenni.« A másodikban az iró elfogadja a meghívást. Minthogy a levélváltás Robinson Crusoe megjelenése előtt két évvel történt, valószínű, hogy a tengerész közelebbi adatokat szolgáltatott az Írónak a vad sziget leírására. # Amerika fővárosa. Fraccaroli Washingtont, Amerika fővárosát igy írja le: Az Egyesült Államoknak mindenáron kellett egy főváros s száz évvel ezelőtt föl is építették. De az amerikaiak azt óhajtották, hogy ez a főváros független legyen, s távol álljon minden szövetséges államtól. Így történt, hogy az egész Egyesült Államokban az egyetlen vidéki város épp a főváros. Aki ' hat órai vonatozás után Newyorkból ideérkezik, meglepődik, elámul. Washingtonban van, az kétségtelen, hiszen a város neve ott áll az állomáson, de sehol se leli magát a várost. Hol van? Később megtalálja. Az uccák kertes sétányokhoz hasonlítanak, a házak pedig mind elnagyolt és siető, régies vidéki stílust mutatnak. E házak alacsony arányai között hatalmasan emelkedik az égbe a Capitolium fehér kupolája, a nemzet szive, ahol összegyülekeznek a tanácsnokok s a kongresszus tagjai. Ez a főváros alig több száz évesnél, ennélfogva nem lehetnek régies épületei, ellenben az amerikaiak, akik praktikus nép, régi stilusu uj palotákat épitettek. Maga a washingtoni élet kellemes, derűs, nem úgy, mint a Capitoliumban, ahol a szenátorok s a kongresszus tagjai nem egyszer — bár ritkán — ökölharcra is kelnek egymással. A főváros 440.000 lakosának sok előjoga van, például kevesebb adót is fizet, viszont bizonyos tartózkodásra köteles: nem szabad résztvennie sem a helyi, sem a szövetségi választásokon. Az Egyesült Államok egyetlen városa, mely nyugtató, szélesen elterülő, bájos, felhőkarcolók és lárma lilékul, ipar is alig van. A diplomaták, politikusok, hivatalnokok városa. 50.000 hivatalnok él itt, urak és szép hölgyek. A munka nem lázas, de azért dolgoznak. Inkább az eredménye látszik, mint a folyamata. Az amerikaiak derűsen dolgoznak, mindenki a maga munkájára ügyel, a munkát bölcsen szétosztják egymás között és bölcsen végzik el. Aztán vidáman élvezik az életet. *■ A fehérek barbársága. André Qide, a kiváló francia iró Kongóba utazott s FERE sorozatos cikkeiben lerántja a leplet a francia gyarmati politikáról, melynek igazságtalanságaiért, túlkapásaiért szigorú megtorlást követel a kormánytól. Ez az emberies, bátor munka bizonyára még inkább növeli madj a jeles francia iró tisztelőinek táborát. Naplójegyzeteiből az alábbi fölháboritó adatokat közöljük: — Október 21-ikén Yemba káplárt a bodai kormányzó szigorú rendelettel a faluba küldte, hogy az ott lakókat kitelepítse, de azok vonakodtak engedelmeskedni a parancsnak, nem akarván ott hagyni földjeiket. Erre a gyarmati katonaság tizenkét embert a fákra akasztott, lemészárolta a nőket, elfogott öt kisgyermeket, bezárta egy kunyhóba s a kunyhót rájuk gyújtotta. Gide a tulajdon szeméyel látta azt, amit itt leir: — Az erdőben találkoztunk egy csomó nővel ,aki az utakat javította, szakadó záporban. Sok nő munka közben a csecsemőjét szoptatta. Körülbelül húsz méternyire mindenütt egy hatalmas gödör van, többnyire három méter mély. ezeket a szerencsétlen munkásnők minden szerszám híján tulajdon kezükkel vájták, hogy a homokos földet töltésül használják föl. Több ízben megsett, hogy a porhanyó anyag beszakadt, eltemette a nőket, akik a gödör mélyén dolgoztak, gyermekeikkel együtt. Ezt többen mesélték nekünk. Minthogy az asszonyok gyakran nagyon messze dolgoznak falujuktól s nem térhetnek vissza napleszálltakor, az erdőben ideiglenes kalyibákat készítenek maguknak, gályákból, nádból. Megtudtuk, hogy a katonaság, mely őrködik fölöttük, éjnek idején is dolgoztatta őket, hogy egy utóbbi vihar pusztításait kijavítsák... * Milyen feleségek vagyunk? Egy párisi újság olvasóihoz — de csak férfiolvasóihoz — az alábbi kérdést intézte: — Vájjon a férfi, ha meg akarja szerettetni magát egy nővel, el kell-e titkolnia igazi jellemét, vagy pedig őszintén olyannak kell-e mutatkoznia, mint amilyen? Egyesek azt válaszolták, hogyha valaki igazán, őszintén szeret egy nőt, annak föl kell tárnia valód; jellemét. Mások azt állítják, hogy a szerelemben fékezni kell az őszinteséget, az ösztönösséget, amint a társadalmi élet is bizonyos korlátozást kíván tőlünk, melyet udvariasságnak nevezünk. Szóval arra az eredményre jutottak, hogy a házasság csupa megalkuvásból áll, amint hajdan Henri Becque mondotta: — A házasság boldogsága a házastársak egymásnak tett eilgedményekbö' keletkező egyensúly. így például a feleségem nyolc órakor akar vacsorázni, én ellenben hatkor, tehát megegyezünk abban, hogy hétkor vacsorázunk. Es sem én nem vagyok mege.égedve, sem ő. A másik körkérdés — melyből a nők szintén ki vannak zárva — a következő: Nálunknál fiatalabb nőt vegyünk-e el, vagy öregebbet? Egy ur, aki csak kezdőbetűjét Írja, válasza alá s nyilván keserű tapasztalatok alapján beszél, igy vé'eked'k: — Az ember először azt hinné, hogy természetesen fiatalabb nőt kell feleségül venni, de a gyakorlat az ellenkezőről tesz tanúságot. A fiataasszony feltétlenül szerez néhány érdekes percet, de mi ez, ahhoz a sok-sok órához képest, melyet a házastársaknak együtt kell tölteniök. Viszont a másik eshetőségről is szomorúan vélekednek a férjek még akkor is, ha az idősebb nőt szere'ei,iből vettük el. Az egyik igy sopánkodik: — Ebben az esetben a bo'dogtalan. ság előbb-utóbb bekopogtat családi otthonunkba. A férj, aki első időben érzékeinek rabja, feleségének gyámsága alá kerül. A tétovázó, kezdeményező erő fiiján szűkölködő férfiak, többnyire ilyen házasságokat kötnek. De ezeknek mindig szomorú az epilógusuk. A nő általában mindig hamarabb megöregszik, mint a férfi. * Bécs központi fűtése. Becs nagy fába vágja a fejszéjét: arról beszélnek, hogy a várost központi fűtéssel látják cl. Az 'eszme nem uj, már alkalmazták Amerikában, ahol a háború előtt körülbelül száz . város központi fűtést létesített, többnyire villannyal. Az utóbbi időben hasonló kísérletek történtek Németországban is, Brémában, Kielbn, Hamburgban, mégpedig kedvező eredménynyel. Prága és Brünn szintén be akarja vezetni legközelebb a központi fűtést. Brünn erre a célra 45 millió cseb koronát irányzott elő s a számítások szerint évente 65 millió kilogram szénre van szüksége a magánlakások melegítésére, de úgy remélik, hogy a központi kezelés folytán sok szenet megtakarítanak, azonkívül a lakosokat mentesítik a szállítási költségek terhétől. Ez a terv adta az ötletet a bécsi mérnököknek, hogy az osztrák fővárosba is bevezessék majd a központi fűtést. Mig a mérnökök azon törik fejüket, hogy milyen rendszerű gőzfűtést alkalmazzanak, a városi tanács még nagyobb indítvánnyal áll elő. a villamos fűtést akarja megvalósítani a máris ajánlatot kér a legmegfelelőbb villamoskályhákra vonatkozólag. Az ötlet nagyszabású, de a bécsi polgárok körében nem valami népszerű, mert tudják, hogy a kényelem minden újabb vívmányát borsos aóókkal kell megfizetniük * Hogy kezdte a petróleum.király? John D. Rockefeller 86 esztendős s nem tudja, hogy hány millió dollára van. Vidéken született, őseinek in-roskasztó foglalkozása, a földmivelés nem igen csábította, mert ezzel sok fáradtság árán csak keveset lehet keresni, azért 15 esztendős korában Clvlenadba ment, szerencsét próbálni. Zsebében ekkor mindössze 3 dollárja volt: édes-kevés ahhoz, hogy a szerencsét magához csalogassa, hamarosan el is fogyott, mig állások után futkosott. Rockefeller megértette, hogy ismeretségre van szüksége, beiratkozott egy esti iskolába. Nappal dolgozott, éjszaka tanult. Félesztendő múltán állást kapott egy vállalatnál, mint segédkönyvelő. Ekkor'bau keveset keresett, de hetente pár dollárt félretehetett. Volt egy könyvecskéje, melybe aggályos pontossággal bejegyezte minden bevételét, kiadását. Mikor az első hónapi mérlegét lezárta, nagy meglepetéssel tapasztalta, hogy 25 centről nem tud számot adni. Egy egész vasárnap bújta a számadásait, végül rájött, hogy egy tételt hibásan vezetett be. Sok évig rakta félre centjeit. 1000 dollárt akart összekuyorgatni. hogy vele a világ meghódítására induljon. De félretett pénzénél is nagyobb volt a reménykedése, magabizakodása. Arról ábrándozott, hogy majd petróleummal kereskedik. Mikor végre együtt volt az 1000 dollár, társat lelt. vele együtt petróleumkereskedést alapított. Három év múltán rájött arra, hogy most már megáll a maga lábán is, kifizette társát s oly szerencsével működött, hogy negyven éves korában már részvénytársaságot alapított, egymillió dollár alaptőkével. — A mi részvénytársaságunknak a világ legnagyobb részvénytársaságának kell lennie — jelentette ki Rockefeller a részvényesek e'ső közgyűlésén, törhetetlen biztonsággal. Kilenc év alatt meg is valósult álma: 1899-ben a részvénytársaság magába olvasztott kilenc más részvénytársaságot, egyetlen hatalmas tömböt alkotva. 110 millió dollár alaptőkével. Ettől kezdve pályafutása folytonos emelkedés. Rockefeller ma a Standard Oil Company korlátlan ura. Maga se tudja, hány,, millió dollárja van. R kártya ereöete Az egész világon mindenütt kártyáznak. A bridgét éppen olyan szenvedélyesen játsszák, mint a tarokkot, a preíeranszot, a pikét és egyéb kártyajátékot. Senki sem érdeklődik azonban az iránt hogy vcltaképen mióta kártyáznak az emberek, mióta ismerik általában a kártyajátékot, mióta helyezik előnybe a kártyázást igen sokan minden más szórakozásnál és honnan is került a kártya Európába, ahol körülbelül ötszáz esztendő óta ismerik. A XIV. század végén kezdtek kártyázni Olaszországban, onnan a játék gyorsan Németországba huzódot. át, majd Franciaországba és Angliába. A kártyajáték gyors elterjedésében nagy szerepe volt Niirnbergnek, akii nyomban a kártyának Németországba való bevitele után megkezdték a kártyajátékok gyártását. Olaszország első játékkártyáit a Keletről hozta.- Ezidőben a Kelettel való egész kereskedelem Olaszországon keresztül bonyolódott le, úgyhogy a kártyajáték is Ázsiából elsősorban Olaszországba jutott el. Az első olasz kártyák, amelyek még keleti típusúak voltak, nem hasonlítanak a mostani kártyákhoz, de az alapfigurák és a négy szili már a régi kártyában is megvolt A kártyát Viperbo olasz községben játszották legelőször és Raitís-játéknak nevezték. Hogy ennek az elnevezésnek mi az eredete, arra nézve különböző vélemények vannak. Némelyek a kártyát sakkszerü játéknak vélik, ahol a sakkfigurákat a képek helyettesítik. Azért játszottak ezekkel a kártyákkal, mert különösen az utazók sokkal könnyebben tudták magukkal vinni, mint a sakkfigurákat Ez a feltevés valószínű. Kétségtelen, hogy a kínaiak és japánok már ötszáz évvel azelőtt játszottak festett fadarabokkal és halcsontokkal, mielőtt a kártyát Európában ismerték volna. A kínaiaknak és a japánoknak ez a játéka nagyban hasonlít a sakkhoz. Nem a kínaiak találták azonban fel, hanem Kínába Keletről, valószínűleg Indiából vagy Perzsiából vitték be. Kina és India között nagy kereskedelmi forgalom volt d az ut Indiába Perzsián át vezetett. A kereskedők nemcsak árukat és kincseket, hanem szokásokat is magukkal vittek Kínába, amiket részben Perzsiában, részben Indiában sajátítottak el. Igen valószínű, hogy a VII században már ismert kinai kártyajáték Perzsiából származott, tehát Perzsia a kártyajáték szülője. Innen vitték át később Európába is. Érdekest hogy Perzsiában, amely vcltaképen megteremtette a kártyajátékot, ma már a kártyajátékot, ma már a kártya teljesen ismeretlen fogalom. Minden háztartásban található elhasznált bőráru : barna cipők, irattáskák, útitáskák, borszékek stb. amelyek Brauns-féle „VILBRA“ bőrfestékkel bevonva — olyanok lesznek, mint az uj. Az átfestett bőráru örömet szerez önnek is. Vilim Brauns festékgyár Celje
