Bácsmegyei Napló, 1927. július (28. évfolyam, 181-211. szám)
1927-07-10 / 190. szám
22. r.’dai 8ÁCSMEGYEI NAPLÓ 1927. julius 10 A tudomány Fölséges szép dolog, de meg csudálni való is nagyon a tudomány. Az ember el se hinné, hogy a tudomány is volt valamikor mezítlábas gyerek, olyan rettentő magasra nőtt meg. Ugyan lábujjhegyre köll annak pipiskedni, aki kezet akar vele fogni. Lehet, hogy épen azért nem igen szeretnek az emberek vele barátkozni, mert egy kicsit ágaskodni kell. Jó magam is úgy vagyok, bár naponta van vele találkozásom, nem nagyon tudunk összemelegedni. No hogy azért nem lehet mondani, roppant tisztelem, akárminő ruhában van is. Nagyon rokonszenves például, ha mint konyhatudomány jelentkezik. Nem azért, mintha tudja Isten, igy vagy úgy, de hiába, szegény embernek úgy sincs mása, csak amit megeszik. Ámbár nem lehet mondani, ami igaz, igaz, a gazdag emberek is ápolják ezt a tudományt. Már a számtan tudománnyal, azzal nagyon sehogy se állok. Tán az Úristen is tudja ezt a gyöngémet, mert sohase tett ki annak a megpróbáltatásnak, hogy a saját vagyonomat számolgathassam. Azt hiszem ez a legnehezebb tudomány. Tudja a manó, némelyik ember feje tisztán csak azért teremtődött, hogy számokat rakosgasson bele, nekem meg mindössze két szám ragadt csak meg az emlékezetemben, a mohácsi vész, 1526, meg amelyik évben én születtem. Az azonban igaz, ha nagyon vigyázok, ezt a két számot csak ritkán szoktam összetéveszteni. A nyelvtudomány az olyan magasan van fölöttem, hogy tiszta nevetség lenne, ha kapaszkodnék utána. Pedig egyike a legszebb tudományoknak. Nem vagyok már mai gyerek. de csak úgy sajog a szivem, ha idegen nyelven hallok beszélni és nem értem. De nehogy félreértés legyen, az én fiilemnek a német nyelv olyan idegen, mint a zulukafferek habricska beszédje. Néhai boldog emlékezetű katona koromban azt a néhány német szót, amit úgy jelentkezéskor el kellett mondanom. a tisztek csak összeszoritott szájjal tudták meghallgatni. A hozzáértők szerint a német nyelvet egészen uj alapokra fektettem. Igaz, hogy akkor se tudtam, hogy mit mondok németül, de most se tudom, hogy mit válaszoltak rá. Dehat nem is az volt a fontos, hogy én értsem, hanem ők. Ezért szép ez a nyelvtudomány nagyon. En beszélek valamit másnak, de azt se tudom, mit és az mégis megérti. Hiába, a tudomány az csak tudomány! A gazdasági tudományt mondhatom nem épen kedvelem, de különösen a magángazdasági ágát, legkivált igy nyár elején. Épen ilyen magángazdasági tudománnyal bíbelődtem, a feleségemnek kötöztem le a cseresznye befőttjeit, amikor át|ött hozzánk a . koma. No mondom, ezt az Isten küldte, csak szabadságol mos't az asszony, mert már az a gyalázatos spárga egész bevágta a kezem. Hát tévedtem, mert a feleségem nemhogy engem eleresztett volna, de még a komát is ott fogta, hogy tartsa helyette az üvegeket. Látszik, hogy a koma patikus, mert csakugyan léprement. De bár eltörne egy üveget, hogy mind a kettőnket kikergetnének a konyhából. Úgy látszik, az Isten nem csak az utas ember, meg az esernyőcsináló mesterember könyörgéseit nem hallgatja meg, de a dunszt kötözőét se! Azt a sok nyavalyás üveget mind le köllött kötöznünk. — ,Tudod-e koma, mért gyüttem? — Persze, — mondom — dunsztot kötözni. Azt ám, hogy a menydörgős, de a feleségem hirtelen a komára nézett és igy az áldás vége a komába maradt. Majd megmondod komám. Ehun-e, nézd, Írtam Angliába, evvel már kezembe is nyomta a levelet. Nézem oszt a levelet, de sehogyse vélek rá az angol Írásra, nohogy angol Írást eddig még nem is igen láttam. Ki irta komám ezt a levelet? Hát ki irta volna, én! Ejnye koma, nem is hittem volna, hogy tudsz angolul. Tud a fene, aszondja, németül Írtam. No mondom az is szép. De hogy te eddig sohase mondtad, hogv németül is tudsz. Hát egy kicsit a prakszi is belesjgitett, szerénykedett a koma. Te koma tiszaparti vagy, a prakszi meg csantavéri, úgy gondolnám nem ártana előbb Kleinnal, az árendással elolvastatni, mielőtt föladod Ugyan kérlek, mit ért az liozzá. Én mondom neked, egész jól van ez megírva. Jó, jó mondom, ne mérgelődj, nem rosszbul mondtam. De nini, mondom Angliába németül Írsz? No koma, aszondja, csudáiéul, hogy még azt se tudod, hogy egyik \ilágnyelv köteles érteni a másik világnyelvet. No ezt csakugyan nem tudtam Kissé rösteltem is a dolgot a koma előtt. Már most csak azt szeretném tudni, mi bajod neked Angliával? Tán valami uj betegség elleni szérumot hozatsz? Azt nem, hanem borotvát. Csak nem leszek egész aratási időben borostás állal. Most az egyszer megjárja velem a borbély. Tényleg nem -is helyesölni való dolog az, hogy egy borbély, akinek éves kuncsaftjai vannak, hét számra kint arasson. Ebben tökéletesen igaza is van a komának. A levél el is ment. Vártuk is a postát nap-nap után. Végre kapott a koma értesítést, hogy ennyi meg ennyi vámot fizessen. Sok volt a vám no, hiába, még a koma is gondolkodóba esett, de csak kifizette. Biztosan szinezüst lesz a pengéje, mondja a koma, mert az angol népség ilyesmire sokat ad. Ki is hozták a csomagot. A koma áthivott a kibontáshoz. Elvégre nem mindennap jön mifelénk angol csomag. A prakszi bontogatta nagy szakértelemmel. Hát kapott is a koma Angliából borotva helyett vagy egy kilónyi teát. De azt meg köll hagyni, nagyon szép tea volt. A koma mérgit le se lehet irni. Váltig emlegette, hogy a Népszövetség elé viszi az ügyet. De már erről lebeszéltem, mert lehet, hogy nem is csalásról van szó, hanem talán a koma, vagy tán épen Anglia tudománya csúszott, meg egy kicsit és igy céltalan volna a panasz, mert úgy tudom, hogy a Népszövetségnek semmi köze a tudományhoz. Novoszel Andor A török nők közt hódit a feminizmus Szónokló asszonyok a mecsetben — A török férfiú sem tízujjúval eszi már a piláfot és fél a többnejüségtöl megdöbbenést keltett az elválásuk harmadik napján kiadott parancs, hogy Laliié nevét minden nyilvános épületről el kell távolítani. Mint fentebb említettem, a modern török nő elmaradhatatlan öltözékdarabja a kalap. Benn azonban, az ország belsejében —• Trapezunt és Erzerum vidékén a nők még görcsösen ragaszkodnak a régi hagyományokhoz. Az ódivatú nemzeti bugyogó tilos ugyan, de a fejüket fanatikusan beburkolják. Az 1926. novemberi miniszteri rendelet értelmében »csarsef« (fejtakaró) nélkül kell jármok a nőknek, de ez eddig csupán anynyi eredménnyel járt, hogy a hivatalnokok és tisztek nejein kivül azóta nőt az uccán nem látni. Amilyen igaz az, hogy minden újság három napig tart, úgy ebbe is lássan bele fognak törődni. A többnejüség teljesen megszűnt — elvétve találunk falukban öreg házasembereket, kiket két-három asszony vesz körül. A müveit török épugy fél a többriejüségtöl. akárcsak a modern európai ur, kinek néha egy oldalborda is — sok. Komjáthy Erzsébet Ha véletlenül megnyílnának az Eub szultáni sírboltok ajtai — s Fatme hanumék mint megannyi fekete kísértet végig sétálnának a Grande rue de Perán — ámulva csapnák össze a kezüket: »Aman yarepim« hol vagyunk? Elfoglalták a »gyaurok« Sztambulí?! Hát már nincsenek muzulmán asszonyok?' Bizony, bizony inas idők járnak — Carl mannái török asszonyok próbálgatják az uj kreációkat — a ‘vieiiai íiajmüvész »moszjő« eton-irizurát nyír — s a profán férfi kezek elragadtatva dúskálnak a nem is olyan régen még féltve takart női fejeken. Petite Champsban és Tocathanban szól a jazzband, idegen követségi attasék, angol tengerésztisztek — fess beyckkcl együtt karolják át a karcsú hanumokat s ropják a charlestont. S feketeszemü török nők boldogan dőlnek hódolóik karjaiba — hisz már szabad. Abdul Hamid uralkodása idejében az eunochokkal őrzött yatik ajtai csupán a naplementéig eresztették ki. akkor is az elengedhetetlen ar.ab dade, kíséretében, a sétára vágyókat - . az Aranyszarvon csolnakázó szeladonok -bárm'lyen vágyó pillantásokat vetettek (s a rácsos ablakok felé, egyregy fehér u?jacskánál, vagy egy zsebkendő csücskénél nem tudtak egyebet felfedezni. A mai modern uj nemzedék el is felejtette, jobban mondva nem akar yisszaemlókezni arra az időre, mikor még apám és férj uram tespisét forgatva elől sétált: leánya s neje pedig fejebubjátol sarkig fekete lepelbe burkolva bandukolt utána. Ha véletlenül az ebédidő a városban érte őket, férj uram letelepedett a vendéglő földszintes termében s az asszony egy kis csiga lépcsőn sietve ment fel a nők részére fenntartott emeleti szobába; melynek ablakait sü”ü rács védte. Kiszolgálásukra minden vendéglős tartott görög női személyzetet. Keleti vendéglőkben már a belépésnél elibünk tárult a török konyhaművészet mindenféle remeke. Hosszú márványasztalon vasláda, telve izzó szénparázszsal, ott gőzölögnek, füstölnek az »Ínycsiklandozó« juhhüsos főttek, kezdve a szárazbabtól az elmaradhatatlan pilávig. minden juhhússal, juhzsirral főzve. (Első keleti utazásom alatt a legfinomabb Chypre illat is juhhtls szaga volt.) Az ajtóban fehérkabátos szakács süti a döndörke-babot (természetesen nyitott ajtónál) s ördögi ügyességgel szeldesi a megrendelt porciókat. Ha közben történetesen szél fuj — a »locandotsi« megspórolja a feketeborsót. Hanum effendi akkor még öt ujjával eszegette a piláfot — ma pedig grandctoiletíben franciául kérdezi, mi a menü? Ha tévedésből késsel eszik a halat, ezen iš bájos nonsalansszal siklatlak által — legfeljebb a velük vacsorázó gentlemen szisszen fet. Kinyíltak a Cassitn pachai paloták kapui, egy-egy, fogadónapon autók s -kocsik töfaege önti ay-mpghlvottakat,j a bfljps..háziasszony-Patou remekében fogadia.. férfi.,,és iBŐi vendégeit, a házi kisasszony Beethovent és Se hu mant játszik. A nemzeti »Ut« (mando-. linskerü hangszer) zenéje ina már csak a sztambuli kis faházak ablakaiból szűrődik által s a mélabus fájó accordok rezgésbe hozzák, az öregek szivét mikor volt jobb? Ma? Ki tydja. A pasák és bégek asszonyai meglepő biztonsággal idéznek Galsworthy-tói, angolul, Marguerit-tö\ franciául, de épugy ismerik az olasz, mint a német irodai mat és művészetet. Csupán a görögöt küszöbölték ki s még maga a görög követ sem tartaná biztonságosnak, török 'áznál anyanyelvűn beszélni. Postán »uu'est ce que vons désirez«-vel fogod a kezelőnő. Telefont minden nyelvin kapcsolnak — ha ugyan kapcsolnak, lévén ott is paradicsomi állapot e téren, akárcsak a müveit nyugaton. A múlt évben élénk egyházi vita tárgya volt az a követelés, hogy a ntecse tek szószékeiről nők is tarthassanak leiolvasásokat. Ezt még azonban az oly rohamosan ujitó kormány sem engedélyezte. A kérésüket azzal indokolták, hogy a közép- és szegényebb osztálybeli asszonyok felvilágosításra szorulnak, a török női feminizmus irányában. De mivel ezeket a régies gondolkozás!! nőket semmi áron nem lehetett rávenni, hogy egyletekben tartott felolvasásokat meghallgassanak — ngy gondolta Emillé Lanun elnökno. legjobb lesz, ha mecsetek szószékeiről intézi buzdító szavait nővéreihez. Mulatságos karrikaturák jelentek meg az élclapokban: a mecset belseje tömve asszonynéppel az egyik varr. a másik á hóna alatt tartott gyap ácsoméból fon — mig a harmadik puderos pamaccsal igazítja arcocskáját. Az elnöknő pedig, fején óriási fehér turbóimul, szónokol. Az egyházi szónoklatot nem engedélyezték ugyan, de viszont az orvosi fakultás hallgatóinak jó negyedrésze leány s a jogi pályákra is erősen készülődnek. Musztafa Kemal volt felesége is Angliában végezte tanulmányait. Elnöknökorában a kisázsiai városok legtöbb iskolája az ő nevét viselte — s nem csekély Falusi csönő A falu a békesség fészke, galambok, fák országa, megkövesedett mese a szeretet gj'ürüjében. A falun kicsi a mértékegység, könnyűek a csodák és újság egy idegen arc. A kérdések, problémák gyereklábon járnak, nem merik átlépni a falu határát és köriilsáncolt messze birodalom előttük a szomszéd község leboritott képe. Délutánonkint fényes akácillat habzik a házak fölött, az alkonyok ide fullasztják utolsó szavukat, itt ültetik el őket és itt csókolják el halálos csókjukat. Turbékolnak, haldoklanak és piros ujjaik alatt muzsika lesz a vastag fekete vonatdübör-, gés is. Az öt kilométeren túli torony úgy élesedik ki az ég alján összegyűlt szomorúságból, mint a feledésbe dobott álom, amely a lélek eziistfelszinén hirtelen megint fölbukkan egy pillanatra. hogy friss lélek?etet vegyen. Az ember azt hiszi, hogy kardot rántana vagy rádölne arra a kiváncsi vitézre, aki valami csoda következtében odáig merne vergődni. Itt még lángoló ruhás angyalok a vasárnapok, fényleni és parancsnokolni tudnak a hétköznapok fölött, a kakukfii hűvös szagával permetezik az uccákat és tiszta inget kérnek a test és a gondolat számára egyformán. Frisseségüket tulvilági kápolnák ablakaiból szivták magukba és azért suhognak erre, hogy a délutáni álmok hüsébe fecskendezzék a jövő hétre való erő vörös nedveit. A. falu a kisgyerekek hazája, a méhek színes gyártelepe a füvek cél után nem kérdezősködő élete, a költők vágyának soha el nem ért csöndje. A város embere a mese elátkozott hőse, akit rohanásra kényszerit valami rossz igézet vagy arra, hogy barlangjában örökké kavarja az olvasztott fekete szurkot. Csúnya korbácsok serkentgetik, hogy holtáig keresse és irigyelje azt, ami tőle néhány kilométerre a faluban rejtőzik: a megnyugvást, a csöndet, az álmot és a jóságot. De este lámpagyujtáskor mégis láttam, hogy betűk fölé görnyednek a falusi arcok is. Újságot olvasnak, gyilkosságokon rémüldöznek, beszélgetnek a városokban leőrölt eseményekről és a szemekben ilyenkor furcsa tűz villog. Éjszaka paloták ablaka alá csöditi lányaikat a képzelet, cifra, forró kapukat látnak, szivüknek hisznek, bomlott nóták szövegét hadarják, vérről és nyugtalanságról álmodoznak és ledobják magukról a biztos fehér takarót. Mert a falu sorsa, hogy nöjjön és város legyen. Az élet két Ívvel kapcsolta össze őket és a békés elfelejtett emberek is kaptak egy csepp átkot a testükbe, ami sarkalja őket, hogy elvágyakozzanak és kiálmodják magukat onnan, ahova a nyugtalan véiüek könny árán, maguk meggyilkolása árán tülekszenek vissza örök időkön át. (Bj) BI-OXYNE 3 nap alatt fehér tagak ««MMÍÍ».
